3  Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

² Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

³ Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

⁴ De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

⁵ Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

⁶ Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

⁷ Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

⁸ Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.

Read full chapter

¹⁹ Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban.

²⁰ Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala.

²¹ Õ pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.

²² Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az õ atyjának helyén, nem mert vala oda menni, hanem minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére.

²³ És oda jutván, lakozék Názáret nevû városban, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.

3  Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelõ János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.

² És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.

³ Mert ez az, a kirõl Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az õ ösvényeit.

⁴ Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszõrbõl vala, és bõröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

⁵ Ekkor kiméne õ hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.

⁶ És megkeresztelkednek vala õ általa a Jordán vizében, vallást tevén az õ bûneikrõl.

⁷ Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek õ hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendõ haragjától megmeneküljetek?

⁸ Teremjetek hát megtéréshez illõ gyümölcsöket.

⁹ És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

¹⁰ A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tûzre vettetik.

¹¹ Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jõ, erõsebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; õ Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket.

¹² A kinek szóró lapát van az õ kezében, és megtisztítja az õ szérûjét; és az õ gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

¹³ Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék õ általa.

¹⁴ János azonban visszatartja vala õt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jõsz én hozzám?

¹⁵ Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.

¹⁶ És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízbõl; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és õ látá az Istennek Lelkét alájõni mintegy galambot és õ reá szállani.

¹⁷ És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

¹⁷ És ismeré Kain az õ feleségét, az pedig fogada méhében, és szûlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az õ fiának nevérõl Hánókhnak.

¹⁸ És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

¹⁹ Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla.

²⁰ És szûlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.

²¹ Az õ atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.

²² Czilla pedig szûlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.

²³ Akkor monda Lámekh az õ feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.

²⁴ Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.

²⁵ Ádám pedig ismét ismeré az õ feleségét, és az szûle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.

²⁶ Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.

5  Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

² Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

³ Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.

⁴ És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leányokat.

⁵ És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala.

⁶ Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst.

⁷ És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

⁸ És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és meghala.

⁹ Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt.

¹⁰ És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹¹ És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és meghala.

¹² Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt.

¹³ És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

¹⁴ És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és meghala.

¹⁵ Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet.

¹⁶ És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁷ És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendõ; és meghala.

¹⁸ Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot.

¹⁹ És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

²⁰ És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ; és meghala.

²¹ Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht.

²² És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

²³ És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ.

²⁴ És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé.

²⁵ Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet.

²⁶ És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

²⁷ És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendõ; és meghala.

²⁸ Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.

²⁹ És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.

³⁰ És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

³¹ És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala.

³² És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

6  Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

² És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.

³ És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.

⁴ Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.

⁵ És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

⁶ Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.

⁷ És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

⁸ De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.

⁹ Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

¹⁰ És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.

¹¹ A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.

¹² Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az õ útát a földön.

¹³ Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.

¹⁴ Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belõl és kivûl szurokkal.

¹⁵ Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.

¹⁶ Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülrõl; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.

¹⁷ Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.

¹⁸ De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

¹⁹ És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek.

²⁰ A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.

²¹ Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehetõ, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelûl.

²² És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.