Add parallel Print Page Options

95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
    Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
    aki megszabadít!
Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
    énekeljünk neki,
    dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
Mert nagy Isten az Örökkévaló,
    hatalmas Király minden más isten fölött!
Övé a föld mélye
    és a hegyek csúcsa egyaránt.
Övé a tenger,
    mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
    mert saját kezével formálta.
Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
    gyertek, imádjuk őt,
    térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
Ő a mi Istenünk,
    mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
    kezéhez szoktatott bárányai.

Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
„Ne keményítsétek meg szíveteket,
    ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
    a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
amikor őseitek próbára tették türelmemet,
    megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
    végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
    az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
    nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsoltárok 95:8 Meribánál és Masszánál Lásd 2Móz 17:1–7.

95  Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

Read full chapter

36 Ha egy férfi úgy gondolja, hogy a menyasszonya lassan túlhaladja a házasságra legalkalmasabb kort, és ezért feleségül akarja venni, ám vegye feleségül. Azzal, hogy összeházasodnak, nem vétenek semmit. 37 Egy másik férfi azonban lehet, hogy arra a szilárd meggyőződésre jut, hogy nem akar megházasodni, és teljesen szabadon dönthet ebben, semmi sem kényszeríti. Így eldöntheti, hogy mégsem veszi feleségül azt a leányt, akit korábban eljegyzett. Ez a férfi is helyesen döntött. 38 Tehát az is helyesen teszi, aki a menyasszonyával összeházasodik. Aki azonban nem házasodik meg, az még helyesebben cselekszik.

39 A férjes asszony maradjon a férjével, amíg a férje él. Ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az új férje is az Úr követője legyen. 40 Azonban boldogabb lesz, ha nem megy újra férjhez. Ez a véleményem, és hiszem, hogy Isten Szelleme bennem lakik.

Ne okozzatok senkinek megütközést!

Most pedig a bálványoknak felajánlott ételáldozattal kapcsolatban írok nektek.

Ahogy írtátok, „mindnyájan jól ismerjük ezeket a dolgokat”. Azonban a puszta ismeret még nem elég, mert a tudás önmagában csak felfuvalkodottá tesz. A szeretet ellenben a többieket erősíti. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, akkor még semmit sem ismer úgy, ahogy kellene. De ha valaki igazán szereti Istent, azt Isten is közelről és bensőségesen ismeri.

A bálványoknak felajánlott ételáldozatokról tehát azt mondom: tudjuk, hogy a bálványok valójában semmik, és csak egyetlen Isten van. Mert vannak úgynevezett „istenek”, akár az égben, akár a földön — és valóban sok ilyen „isten” és „úr” van —, nekünk azonban csak egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől a mindenség származik. Mi őérte élünk. Hasonlóképpen, egyetlen Úr van, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala élünk.

Ezt azonban nem minden hívő testvérünk tudja! Vannak, akik nemrég még a bálványokat tisztelték. Ha az ilyen ember továbbra is eszik a bálványoknak áldozott ételből, akkor úgy érzi, hogy még mindig a bálványokhoz tartozik. Mivel pedig nem biztos benne, hogy ezt helyesen teszi, rossz a lelkiismerete. Isten számára azonban nem az tesz bennünket kedvessé, hogy mit eszünk, vagy mit nem. Nem lesz belőle hátrányunk, ha visszautasítunk egy ételt, és attól sem leszünk jobbak, ha elfogyasztjuk.

Csak arra vigyázzatok, hogy a ti szabadságotok — vagyis, hogy akármit megehettek — nehogy megütközést okozzon azoknak, akik még gyengék a hitben! 10 Mert lehet, hogy a felfogásod helyes, de megláthat téged egy ilyen gyenge testvér, amint éppen együtt étkezel a bálványimádókkal a hamis istenek templomában. Ezen felbátorodva azután ő is eszik a bálványoknak áldozott ételekből — annak ellenére, hogy ezt ő helytelennek tartja. 11 Így azután a szabad gondolkodásoddal te okozod a vesztét a testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 12 Amikor ilyen módon vétkeztek a testvéretek ellen, akkor valójában Krisztus ellen vétkeztek. Megsebzitek a testvéretek erőtlen lelkiismeretét azzal, hogy miattatok olyat tesz, amit rossznak tart. 13 Ezért ha a testvérem megütközik azon, hogy én megeszek valamit, akkor inkább sohasem eszem húst, csakhogy ezt elkerüljem!

36 De ha valaki szégyennek tartja az õ hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.

37 A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.

38 Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.

39 Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.

40 De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.

A bálványáldozatok felõl pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.

Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.

Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik õ tõle.

Tehát a bálványáldozati hús evése felõl tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.

Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;

Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitõl [van] a mindenség, mi is õ benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által [van] a mindenség, mi is õ általa.

De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sõt némelyek a bálvány felõl való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az õ lelkiismeretök, mivelhogy erõtelen, megfertõztetik.

Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten elõtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.

De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erõteleneknek.

10 Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erõtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot?

11 És a te ismereted miatt elkárhozik a te erõtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt.

12 Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az õ erõtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek.

13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.

További bölcs mondások

Többet ér a jó hírnév a drága illatos olajnál,
    és jobb a halál napja a születés napjánál.
Jobb ahhoz a házhoz menni, ahol halottat siratnak,
    mint ahhoz, ahol ünnepet ülnek.
Hiszen minden ember meghal előbb-utóbb,
    és jó, ha az élők erről nem feledkeznek meg.

Jobb a szomorúság,
    mint a nevetés,
mert amíg az arcod szomorú,
    a szíved jobb belátásra tér.
A bölcsek gondolatai a gyászolók körül forognak,
    a bolondoknak pedig mindig a szórakozáson jár az eszük.

Jobb, ha a bölcs dorgálására hallgatsz,
    mint ha a bolondok énekére.
Mert a bolondok nevetése olyan,
    mint az égő tövis[a] ropogása a fazék alatt
    — ez is hiábavalóság!

A zsarolás még a bölcseket is bolonddá teszi,
    és a megvesztegetés eltorzítja az ítéletet.

Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete.
    Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.

Ne légy hirtelen haragú,
    mert a harag a bolondokra jellemző.

10 Ne mondd, hogy a „régi szép idők” jobbak voltak,
    mert ez nagy ostobaság!

11 Jó a bölcsesség meg a gazdag örökség együtt,
    mert maradandó hasznot hoznak minden élőnek.
12 Mert a bölcsesség védelmez, akár a nagy vagyon.
    De a bölcsesség maradandó haszna még nagyobb:
    valódi életet ad annak, aki megismeri.

13 Figyeld meg Isten alkotásait!
    Ki tudja egyenessé tenni, amit ő meghajlított?

14 Mikor jól megy a sorod,
    örülj neki!
Mikor pedig rossz napok jönnek,
    gondold meg, hogy ezt is, azt is Isten adta.
S hogy mi következik a jövőben,
    senki sem tudhatja.

15 Sok mindent láttam hiábavaló életem napjaiban.
    Van igazságos ember, aki fiatalon meghal,
    s vannak gonoszok, akik sokáig élnek.
16 Ne vidd túlzásba még az igazságosságot se,
    ne akarj túlságosan bölcs lenni,
    miért tennéd magad tönkre?
17 Ne légy szándékosan gonosz,
    se túlságosan ostoba,
    miért rövidítenéd meg az életed hosszát?
18 Jó, ha mindkét tanácsot megfogadod,
    mert aki istenfélő, mindkét csapdát gondosan elkerüli.

19 A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek,
    mint tíz tanácsos a városnak.

20 Bizony, nincs a földön olyan igaz ember,
    aki mindig csak jót tesz, és sohasem vétkezik.

21 Ne törődj mindenféle szóbeszéddel,
    nehogy megtudd, ha a szolgád rosszat mond rólad!
22 Hiszen te is sokszor mondtál rosszat másokról
    — tudod te azt jól!

23 Mindezeket gondosan megvizsgáltam a bölcsességem által, hogy helyes választ találjak kérdéseimre, de nem találtam. 24 Arra jutottam, hogy nem lehet megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Ugyan kicsoda tudná felfogni és megmagyarázni?

25 Elhatároztam, hogy teljes szívvel keresem, kutatom és megismerem a bölcsességet és a dolgok végső értelmét. Meg akartam ismerni és érteni azt is, hogy milyen ostoba dolog a gonoszság, és hogy milyen őrült dolog a bolondság.

26 Azt találtam, hogy van olyan asszony, aki veszélyesebb, mint a csapda: szíve, mint a háló, karja, mint a bilincs. Akit Isten kedvel, az megmenekül az ilyen asszonytól, de a bűnös beleesik a csapdájába. Bizony, még a halálnál is keserűbb, ha valakit ilyen asszony ejt rabul!

27 Azt mondja a Prédikátor: Mindent gondosan mérlegre tettem, és próbáltam a dolgok végső lényegét megtalálni, 28 de nem sikerült, bár még mindig keresem.

Igazságos férfit találtam — ezer közül egyet —, de asszonyt nem találtam.

29 Csupán ezt az egyet találtam: Isten az embert egyszerűnek és becsületesnek teremtette, de az emberek mindenfélét kitaláltak, amivel bonyolulttá teszik a dolgokat.

Bölcsesség és hatalom

Ki hasonló a bölcshöz?
    Ki tudja megmagyarázni a dolgok értelmét?
A bölcsesség ragyogóvá teszi arcodat,
    megenyhíti szigorú vonásaidat.

Azt mondom: engedelmeskedj a király parancsának, az Istenre tett esküd miatt! Ne tagadd meg könnyelműen a királynak való engedelmességet, és bátran állj elő a javaslatoddal, mert a király mindent megtehet! Hiszen a király szava hatalmas, ki vonhatja kérdőre: „Mit teszel?” Aki engedelmeskedik a király parancsának, azt nem éri veszedelem. A bölcs tudja, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie.

Minden dolognak megszabott ideje van. Ugyanakkor a halandó számára ez súlyos teher, mert nem tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ki mondhatná meg, mi következik ezután?

Nincs ember, aki visszatarthatná az élet leheletét,
    mikor az elszáll.
Nincs senki, akinek hatalma lenne
    a halála napja fölött.
Nem engedik szabadságra a katonát,
    amíg tart a háború.
Ugyanígy, a gonoszság sem engedi szabadon azt,
    aki a gonosz tettet elkövette.

Ilyen dolgokat láttam a nap alatt, és mindezeket gondosan megvizsgáltam. Láttam, hogy az emberek arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik fölött, és ezzel sok fájdalmat okoznak.

10 Megfigyeltem, hogyan temetik el nagy tisztességgel a gonoszokat. Utána az emberek dicsérték az elhunytat, pedig ők is ugyanabban a városban éltek, és ismerték az elhunytat, aki gonosz dolgokat tett. Ez is hiábavalóság!

Igazság, jutalom és büntetés

11 Mivel aki gonosz dolgokat tesz, nem azonnal nyeri el méltó büntetését, a többiek felbátorodnak, és még több gonoszságot követnek el.

12 Igaz, a bűnös százszor is vétkezik, s ennek ellenére hosszú életet élhet, mégis jól tudom, hogy végül is azoknak lesz jó dolguk, akik tisztelik és félik Istent, és engedelmeskednek neki. 13 Az istentelen gonoszoknak nem lesz jó dolguk, és életük nem nyúlik hosszúra, mint este az árnyék — mert nem tisztelik és félik Istent.

14 Bizony, történik a földön sokféle hiábavaló és helytelen dolog! Van úgy, hogy az igazakkal bánnak úgy, ahogy a bűnösök érdemelnék, a bűnösökkel pedig úgy, ahogy az igazakkal kellene. Ez is hiábavalóság!

15 Ezért hát dicsérem az örömet, mert nincs jobb, amit az ember a nap alatt tehet, mint hogy egyen-igyon és örüljön az életnek. Ez kísérje őt fáradságos munkájában, élete minden napján. Bizony, mindezt Istentől kapja a nap alatt!

16 Akkor teljes szívvel rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, és megértsem mindazt, amiért az emberek éjjel-nappal szüntelen fáradoznak a földön — még pihenést sem engednek maguknak. 17 Majd azt is megfigyeltem és mérlegeltem, amit Isten tesz. Végül arra jutottam, hogy senki sem képes megérteni, ami a nap alatt történik. Bizony, bármennyit is fáradozzon ezzel valaki, nem jut eredményre! Ha a bölcsek azt mondanák is, hogy ők értik, az sem igaz. Senki sem képes megérteni ezeket!

Gondolatok az életről és a halálról

Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.

De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!

Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi!

Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.

Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!

Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők. Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.

Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van. Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj![b] Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt. 10 Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.

11 Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést[c], nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.

12 Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.[d]

Footnotes

  1. Prédikátor 7:6 égő tövis Valószínűleg azért hasonlítja ehhez, mert a tövises ágak pattogva-ropogva gyorsan elégnek, de nem adnak elég meleget az étel elkészítéséhez, csak nagy zajt csapnak.
  2. Prédikátor 9:8 Ez a vers az ünnepi öltözetre és a lakomákra utal.
  3. Prédikátor 9:11 fizetést Szó szerint: „kenyeret” — vagyis a jó megélhetéshez szükséges javakat.
  4. Prédikátor 9:12 A 12. versben nem szerepel a „veszedelem” szó, csak valószínűsíthető, hogy erről van szó, de nincs megnevezve.

Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.

Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.

Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.

Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.

Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.

11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.

12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.

13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?

14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.

15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.

16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?

18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!

19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.

24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.

27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.

Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az õ orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége megváltozik.

Én [mondom,] hogy a királynak parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.

Ne siess elmenni az õ orczája elõl, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.

Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?

A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet;

Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok õ rajta;

Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?

Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.

10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!

11 Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.

12 Bár meghosszabbítja [életét] a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik;

13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.

14 Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.

15 Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.

Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):

Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.

Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyûlölet is, nem tudják az emberek, mind ez elõttük van.

Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bûnösnek, az esküvõnek úgy, mint a ki féli az esküvést.

Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlõ szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek.]

Mert akárkinek, valaki minden élõk közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élõ eb, hogynem a megholt oroszlán.

Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.

No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!

10 A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedrõl el ne fogyatkozzék.

11 Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket [Isten] adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

12 Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy.