Isten hatalma és bölcsessége Krisztusban rejlik

¹⁸ A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti. ¹⁹ Ahogyan az Írás mondja:

²⁰ Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! ²¹ A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. ²² A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.

²³ Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják. ²⁴ A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége. ²⁵ Mert amit az emberek Isten „bolondságának” tartanak, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél! Amit pedig az emberek Isten „gyengesége” jelének tartanak, az is erősebb minden emberi erőnél!

²⁶ Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen! ²⁷ Mert Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak. ²⁸ Azokat választotta, akiket a világ megvet és semmibe vesz, hogy semmivé tegye azokat, akiket a világ sokra tart. ²⁹ Mindezt Isten azért tette, hogy előtte senki ne dicsekedhessen!

³⁰ Isten az, aki véghezvitte, hogy ti Krisztusban vagytok. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, és általa fogadott el Isten bennünket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és általa váltott meg bennünket. ³¹ Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, csakis az Úrban dicsekedjék!”^[b]

A megfeszített Krisztust hirdettem nektek

2 Testvéreim, amikor hozzátok mentem, nem emberi bölcselkedéssel, vagy különleges ékesszólással ismertettem meg veletek Isten szellemi igazságait. ² Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten. ³ Amikor hozzátok érkeztem, gyenge voltam, és szinte reszkettem a félelemtől. ⁴ Beszédemet és tanításomat nem a bölcs szavak tették meggyőzővé, hanem a Szent Szellem ereje — ez volt a bizonyítéka annak, hogy igazat mondok! ⁵ Azért történt ez így, hogy a ti hitetek alapja az Isten erejének megtapasztalása legyen, ne pedig valami emberi bölcsesség.

Hadjárat az ammoniak ellen^(A)

19 Ezután meghalt Náhás, az ammoniak királya, és a fia követte a trónon. ² Dávid ekkor azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulatú leszek Hánúnhoz, Náhás fiához!” Ezért követeket küldött Hánúnhoz, hogy fejezzék ki Dávid együttérzését Náhás halála miatt. A követek el is mentek az ammoniakhoz.

³ Az ammoniak főemberei azonban azt mondták Hánúnnak: „Ne hagyd magad félrevezetni! Dávid követei nem azért jöttek hozzád, hogy tiszteletet mutassanak apád iránt, és kifejezzék az együttérzésüket a halála miatt, hanem hogy kikémleljék, azután pedig kifosszák az országodat!” ⁴ Emiatt Hánún elfogatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket: levágatta a szakállukat, és deréktól lefelé a ruhájuk alsó részét, majd elküldte őket.^[a]

⁵ Amikor Dávidnak jelentették, milyen szégyen érte a követeit, eléjük küldte egyik szolgáját ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikó városában, amíg a szakállatok újra kinő, csak azután jöjjetek vissza Jeruzsálembe!”

^6-7 Az ammoniak megértették, hogy gyűlöletessé lettek Dávid számára, ezért felkészültek a harcra Dávid ellen. Hánún arám katonákat bérelt Aram-Naharaimból, Aram-Maakából, és Cóbából 1 000 talentum^[b] ezüstért: 32 000 harci szekeret és lovasokat, Maaká királya vezetésével. Ezek a segédcsapatok meg is érkeztek, és letáboroztak Médebá városa előtt. Az ammoniak is összegyűjtötték a seregüket, és készültek a csatára.

⁸ Amikor ezt Dávid megtudta, Jóábot küldte ki egész seregével együtt, hogy szálljon szembe az ellenséggel. ⁹ Az ammoniak felsorakoztak a csatához a város kapuja előtt. A segítségükre jött királyok serege pedig külön állt fel a nyílt mezőn.

¹⁰ Jóáb látta, hogy elől is, hátul is közrefogta az ellenség, ezért kiválogatta a serege színe-javát, és a maga vezetése alatt az arám sereggel szemben sorakoztatta fel őket. ¹¹ A többieket a testvére, Abisaj vezetésével az ammoniakkal szemben állította csatarendbe. ¹² Akkor Jóáb ezt mondta Abisajnak: „Ha az arámok serege erősebbnek bizonyul nálam, akkor jöjj a segítségemre! Ha pedig az ammoniak szorongatnak meg téged, akkor én segítelek meg. ¹³ Erős légy, és harcoljunk bátran népünkért és Istenünk városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye, amit jónak lát!”

¹⁴ Azután Jóáb és a serege rohamra indult az arámok ellen, azok pedig elfutottak előle. ¹⁵ Amikor az ammoniak látták, hogy az arámok megfutamodtak, ők is futni kezdtek Abisaj, Jóáb testvére elől. Bemenekültek a városukba, Jóáb pedig a seregével együtt visszatért Jeruzsálembe.

¹⁶ Amikor az arámok vezetői látták, hogy Izráel legyőzte őket, segítségül hívták követeik által az Eufrátesz folyótól keletre lakó arám népeket — s azok el is jöttek. Seregük vezére Sófak lett, aki Hadadezer hadseregének a vezetője volt.

¹⁷ Dávid, mikor tudomást szerzett erről, összegyűjtötte a seregét egész Izráelből, átkelt a Jordánon, és felsorakoztatta a katonáit az arámokkal szemben. Azután megütközött a két sereg, ¹⁸ és az arámok elfutottak Izráel elől. Dávid vezetésével Izráel az arámok közül megölt 7 000 katonát, akik a harci szekereken küzdöttek, és 40 000 gyalogost, sőt, a vezért, Sófakot is.

¹⁹ Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izráel legyőzte a seregüket, békét kötöttek Dáviddal, és attól fogva őt szolgálták. Ettől kezdve azonban az arámok többé nem segítették az ammoniakat.

Jóáb hadjárata az ammoniak ellen^(B)

20 Az esztendő elején, amikor a királyok általában elindították a tavaszi hadjáratokat, Jóáb is elindult a seregével az ammoniak ellen, de Dávid Jeruzsálemben maradt. Izráel serege végigpusztította az ammoniak országát, és Rabbá városához érkezett. Körülvették és ostromolták a várost, azután elfoglalták és lerombolták.

² Azután Dávid elvette az ammoniak királyától^[c] a koronáját, és a saját fejére tette. A korona — amely így Dávid fejére került — egy talentum^[d] aranyból készült, és drágakövek ékesítették. Rabbá elfoglalásakor Dávid nagy hadizsákmányt vitt magával, ³ a város lakosságát pedig rabszolgákká tette, és nehéz munkára fogta: fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével kellett dolgozniuk. Hasonlóképpen bánt el Dávid a többi ammoni városokkal is, azután visszatért Jeruzsálembe.

Dávid harcosai megölik az óriás termetű filiszteus vitézeket^(C)

⁴ Ezután Izráel a filiszteusokkal harcolt Gézerben. Ekkor történt, hogy Dávid egyik vitéze, a húsái Szibbekaj megölte Szippajt, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Ezután a filiszteusok Izráeltől vereséget szenvedtek.

⁵ Később ismét kiújult a harc a filiszteusokkal. Ekkor ölt meg Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét. Lahmi lándzsája olyan súlyos és hosszú volt, mint a szövőszék gerendája.

⁶ Egy másik alkalommal, Dávid vitézei ismét a filiszteusokkal harcoltak Gát városa mellett. A filiszteusok között volt egy hatalmas termetű harcos, akinek mindkét kezén és lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. ⁷ Ez a harcos gyalázta és szidalmazta Izráelt, de Jonatán (Dávid bátyjának, Simeának a fia) levágta és megölte.

⁸ Ezek a hatalmas termetű harcosok mind a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelték magukat, mind Gátból származtak — és valamennyit Dávid és a vitézei ölték meg.

Dávid vétke: a népszámlálás^(D)

21 Ezek után történt, hogy a Sátán^[e] Izráel ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izráelben. ² Dávid hívatta Jóábot és a seregének tisztjeit, és ezt parancsolta nekik: „Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izráelben! Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Beérsebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt!”

³ Jóáb erre azt felelte: „Az Örökkévaló sokasítsa meg a népét százszorosan! Uram, királyom, ez a nép mind téged szolgál — miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izráelt?”

⁴ A király azonban nem engedett Jóábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Jóáb elindult, és bejárta egész Izráelt, majd visszatért Jeruzsálembe, ⁵ és jelentést tett Dávidnak. Egész Izráelben összesen 1 100 000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470 000. ⁶ Jóáb azonban nem vette számba Lévi és Benjámin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát.

Isten lesújt Izráelre

⁷ Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izráelre.

⁸ Dávid akkor ezt mondta Istennek: „Nagyot vétettem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást! Kérlek, bocsásd meg szolgád bűnét, mert nagy ostobaságot követtem el!”

⁹ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt próféta volt: ¹⁰ „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: három büntetés közül kell választanod — s amelyiket választod, azt teszem veled.«”

¹¹ Akkor Gád elment Dávidhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló: Válassz! ¹² Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az Örökkévaló kardja, halálos járvány és az Örökkévaló angyala pusztít egész Izráel területén — döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött!”

¹³ Dávid ezt felelte Gádnak: „Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem! Mégis inkább az Örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az Örökkévaló nagyon könyörületes!”

¹⁴ Így hát az Örökkévaló a járványos betegséget küldte Izráelre, amelyben 70 000 ember meghalt. ¹⁵ Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit.

Isten megállítja a pusztítót

Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az Örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem irtja ki a város lakóit. Rászólt a pusztítóra: „Állj meg! Elég ennyi!” Az Örökkévaló angyala éppen a jebúszi^[f] Ornán^[g] szérűskertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni.

¹⁶ Dávid felnézett és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak. ¹⁷ Dávid ezt mondta Istennek: „Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztoruk követtem el gonoszságot! De a nyáj — ők mit tettek, hogy így pusztítod őket? Kérlek, Örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kíméld meg népedet a csapástól!”

Dávid oltárt épít^(E)

¹⁸ Akkor az Örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak: menjen, és építsen oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Ornán mezején. ¹⁹ Dávid ezután felment oda — ahogyan Gád az Örökkévaló nevében mondta neki.

²⁰ Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátra nézett, meglátta az angyalt — négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak. ²¹ Dávid éppen ekkor érkezett oda. Ahogy Ornán meglátta a királyt, eléje ment és a földig hajolt.

²² Dávid megszólította: „Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az Örökkévalónak. Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja.”

²³ Ornán ezt felelte: „Legyen a tied az egész mező, uram, királyom! Tégy vele, amit jónak látsz! Ráadásul odaadom az ökröket az égőáldozathoz, a csépléshez való eszközöket tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatnak. Mindent neked adok!”

²⁴ Dávid király azonban így válaszolt: „Nem, meg akarom venni tőled teljes áron — ahogy az igazságos. Nem akarok a tiédből áldozni az Örökkévalónak, sem olyan égőáldozatot bemutatni, amely nekem semmibe sem kerül.”

²⁵ Így hát Dávid teljes áron megvásárolta a mezőt Ornántól, és 600 sékel^[h] aranyat fizetett érte. ²⁶ Azután oltárt épített ott az Örökkévalónak, s azon égőáldozatot és hálaáldozatot mutatott be. Az Örökkévalóhoz kiáltott, és az Örökkévaló válaszolt neki: tüzet küldött ez égből az égőáldozat oltárára. ²⁷ Ezután az Örökkévaló parancsolt az angyalnak, hogy tegye vissza kardját a helyére.

²⁸ Dávid látta, hogy az Örökkévaló válaszolt neki, ezért abban az időben a jebúszi Ornán mezején mutatott be áldozatokat az Örökkévalónak. ²⁹ (Ugyanis a Szent Sátor, az Örökkévaló lakóhelye, amelyet még Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeonban volt, a magaslaton. ³⁰ Dávid pedig nem mehetett a gibeoni oltárhoz, hogy Istent kérlelje, mert nagyon megrémült az Örökkévaló angyalának a kivont kardjától.)