Ászáf zsoltáréneke.

Pál Málta szigetén

28 Miután mindannyian kimenekültünk a vízből, megtudtuk, hogy Málta szigetére kerültünk. ² Az ott lakók nagyon jóságosak voltak hozzánk. Tüzet raktak, és mindannyiunkat befogadtak, vendégül láttak, mert esni kezdett az eső, és hideg volt. ³ Pál is fölszedett egy csomó ágat, és a tűzre dobta. Az ágak közül előbújt egy mérges kígyó és a kezébe harapott. ⁴ Amikor a sziget lakói látták, hogy Pál kezén ott csüng a kígyó, azt mondták egymás között: „Ez biztosan valami gyilkos lehet. A tengerből ugyan megmenekült, de az isteni igazságszolgáltatás nem engedte, hogy éljen.” ⁵ Pál azonban lerázta magáról a kígyót a tűzbe, és semmi különös sem történt. ⁶ Az emberek arra számítottak, hogy Pál teste feldagad, vagy pedig hirtelen holtan esik össze. Hosszú ideig vártak, de semmi baja nem történt. Ezért mást gondoltak, és azt mondták, hogy Pál biztosan valami istenség lehet.

⁷ A sziget főemberének, Publiusznak nem messze volt a birtoka, és meghívott bennünket a házába. Ott három napon át nagy szeretettel látott bennünket vendégül. ⁸ Publiusz apja betegen feküdt, mert lázas volt és vérhasban szenvedett. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét és meggyógyította. ⁹ Miután ez történt, a szigetről a többi beteg is eljött Pálhoz, és meggyógyultak. ^10-11 Ezért aztán sokféleképpen kifejezték a tiszteletüket irántunk, és amikor újból hajóra szálltunk, mindennel elláttak bennünket.

Három hónappal később felszálltunk egy alexandriai hajóra, amely a szigeten várta, hogy elmúljon a tél. A hajó címere az alexandriai iker-isteneket ábrázolta. ¹² Megérkeztünk Szirakuzába, és ott töltöttünk három napot. ¹³ Onnan továbbhajóztunk, és Régiumban kötöttünk ki. Másnap déli szél fújt, így továbbindultunk, és két nap alatt eljutottunk Puteoliba. ¹⁴ Itt találkoztunk néhány testvérrel, akik megkértek, hogy maradjunk velük hét napig.

Pál Rómában

Végül megérkeztünk Rómába. ¹⁵ A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig^[a] és a Három Vendégfogadóig.^[b] Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.

¹⁶ Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy egyedül lakjon. Csak az a katona lakott vele, aki őrizte.

Ezékiás imádsága

¹⁴ Ezékiás átvette a követektől az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, ¹⁵ és így könyörgött hozzá: „Ó, Örökkévaló, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet! ¹⁶ Kérlek Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent gyalázta!

¹⁷ Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, ¹⁸ azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek csak emberi kéz kőből és fából készült alkotásai voltak — ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt Isten!

¹⁹ Ezért hát, Örökkévaló Isten, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”

Az Örökkévaló válasza

²⁰ Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt, ²¹ válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:

²⁵ Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:

²⁹ Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!

Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek. ³⁰ Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain. ³¹ Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete^[c] az, amely ezt véghezviszi.”

³² „Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról:

Az asszír sereg pusztulása

³⁵ Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit. ³⁶ Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. ³⁷ Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor két fia, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolta, majd elmenekült Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Asszíria királya.

Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja^(A)

20 Abban az időben Ezékiás megbetegedett, és már halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!”

² Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött az Örökkévalónak: ³ „Ó, Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött a király, és keservesen sírt.

⁴ Ézsaiás elment a királytól, de csak a palota középső udvaráig ért, amikor az Örökkévaló ismét szólt hozzá: ⁵ „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének: »Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet — és meggyógyítalak. Három nap múlva már fölmehetsz az Örökkévaló Templomába. ⁶ Tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét, megszabadítalak téged és Jeruzsálemet Asszíria királyának kezéből, megvédem ezt a várost saját magamért és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.«”

⁷ Azután Ézsaiás ezt mondta: „Hozzanak egy csomó aszalt fügét, és tegyék a fekélyre!” Így is történt, és Ezékiás valóban felgyógyult a betegségből.

⁸ Akkor Ezékiás megkérdezte Ézsaiástól: „Mi lesz a jele, hogy az Örökkévaló meggyógyít engem, és három nap múlva fölmehetek az Örökkévaló Templomába?”

⁹ Ézsaiás ezt felelte: „Kapsz jelet az Örökkévalótól, hogy biztos lehess benne: ő beteljesíti, amit ígért! Akarod-e, hogy Áház napóráján az árnyék tíz fokkal előremenjen, vagy visszatérjen azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt?”

¹⁰ Ezékiás így válaszolt: „Könnyű az árnyéknak előremenni, inkább térjen vissza tíz fokkal!”

¹¹ Ekkor Ézsaiás próféta kiáltott az Örökkévalóhoz, aki tíz fokkal visszavitte az árnyékot a napórán azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.

Babiloni követek jönnek Ezékiáshoz^(B)

¹² Ebben az időben követek érkeztek Ezékiáshoz Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt. ¹³ Ezékiás fogadta a követséget, meghallgatta őket, azután megmutatta nekik palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.

¹⁴ Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Honnan jöttek, és mit mondtak ezek az emberek?”

A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”

¹⁵ Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?”

A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik az összes kincseimet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”

¹⁶ Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Figyelj rám! Ezt mondja neked most az Örökkévaló: ¹⁷ »Bizony, eljön az idő, hogy ami csak van a palotádban; mindazt, amit elődeid eddig gyűjtöttek, mindent el fognak vinni innen Babilóniába. Semmi sem marad itt. ¹⁸ Sőt, még utódaid közül is elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek a Babilóniai király palotájában.«”

Ezékiás halála^(C)

¹⁹ Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és biztonság lesz!”

²⁰ Ezékiás egyéb dolgait, hőstetteit, és azt, hogyan készített vízvezető alagutat meg víztárolót, hogy a forrásvizet bevezesse Jeruzsálembe — mindezt följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ²¹ Azután meghalt Ezékiás, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Manassé követte Júda trónján.