Pál és Szilász Thesszalonikában

17 Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak. ² Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról. ³ Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” ⁴ Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.

Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz. ⁵ Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.

⁶ Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek, ⁷ és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”

⁸ A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak. ⁹ A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.

Pál és Szilász Béreában

¹⁰ Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. ¹¹ Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak. ¹² Ennek az lett az eredménye, hogy sokan hittek Jézusban. De nemcsak a zsidók közül, hanem a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívőkké lettek.

¹³ Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utánamentek, és Pál ellen uszították a helybelieket. ¹⁴ Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez, míg Szilász és Timóteus a városban maradtak. ¹⁵ Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük Szilásznak és Timóteusnak, hogy ők is minél hamarabb menjenek utána Athénbe.

Pál Athénben

¹⁶ Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal. ¹⁷ Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált. ¹⁸ Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak.

Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.

¹⁹ Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük! ²⁰ Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.” ²¹ Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.

Élá és Zimri uralkodása Izráelben

⁸ Ászá, Júda királya uralkodásának 26. évében lett Izráel királya Élá, Baasá fia. Két esztendeig uralkodott Tircában.

⁹ Élá király ellen azonban összeesküvést szőtt Zimri, a harci szekerek egyik csapatának^[a] parancsnoka. Egyszer Élá vendégségbe ment Arcához, aki Tircában a királyi palota felügyelője volt. Ettek-ittak, és Élá lerészegedett. ¹⁰ Akkor Zimri bement a házba, meggyilkolta Élá királyt, és magához ragadta a királyi hatalmat. Ez Ászá, Júda királya uralkodásának 27. évében történt.

¹¹ Alighogy Zimri király lett, első dolga volt, hogy kiirtsa Baasá egész családjából a férfiakat. Senkit sem hagyott életben Baasá rokonai közül, sőt még a barátait is meggyilkoltatta. ¹² Így teljesedett be az Örökkévaló szava, amelyet Jéhú próféta által mondott Baasá családjáról: Zimri teljesen kipusztította őket. ¹³ Baasá és fia, Élá bűnei miatt történt ez, amelyekkel Izráel népét bűnbe vitték, és bálványimádásukkal az Örökkévalót, Izráel Istenét haragra ingerelték.

¹⁴ Élá király egyéb viselt dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

¹⁵ Ászá, Júda királya uralkodásának 27. évében lett király Izráelben Zimri, de csak 7 napig uralkodott Tircában. A hadsereg ekkor éppen a filiszteusok városát, Gibbetónt ostromolta. ¹⁶ Amikor megtudták, hogy Zimri összeesküvést szőtt Élá király ellen, és meg is gyilkolta őt, akkor az egész hadsereg, ott a táborban Omrit, a sereg vezérét kiáltotta ki Izráel királyává még azon a napon. ¹⁷ Ezután Omri a sereg élén fölvonult Gibbetónból, és körülzárta Tirca városát, ahol Zimri volt. ¹⁸ Amikor Zimri látta, hogy Omri serege elfoglalja a várost, bemenekült a királyi palota tornyába, magára gyújtotta, és azzal együtt pusztult el. ¹⁹ Azért történt így, mert Zimri is Jeroboám útján járt, ugyanazokat a bűnöket követte el, és ugyanúgy bűnbe vitte Izráel népét. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.

²⁰ Zimri egyéb viselt dolgait, és árulását följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

Omri, Izráel királya

²¹ Ezután Izráel népe két pártra szakadt. Az egyik párt Tibnit, Gínat fiát akarta királlyá tenni, a másik pedig Omrit. ²² Ez utóbbi párt bizonyult erősebbnek, és Tibni meghalt. Így Omri lett Izráel királya.

²³ Ászá, Júda királya uralkodásának 31. évében lett király Izráelben Omri, és 12 évig uralkodott. Hat évig Tircában tartotta királyi udvarát, ²⁴ azután új várost épített, és odaköltözött. Semertől 2 talentum^[b] ezüstért megvásárolta Samária hegyét, és ott építette föl az új várost, amelyet az eredeti tulajdonos nevéről Samáriának nevezett el.

²⁵ Omri minden elődjénél gonoszabb volt. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. ²⁶ Jeroboám, Nebát fia útján járt, és ugyanazokat a bűnöket követte el. Ugyanúgy bűnbe vitte Izráel népét, amely a bálványimádással haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét.

²⁷ Omri egyéb dolgait és hőstetteit följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ²⁸ Azután Omri meghalt, és Samáriában temették el. Fia, Aháb követte Izráel trónján.

Aháb, Izráel királya

²⁹ Ászá, Júda királya uralkodásának 38. évében Aháb, Omri fia lett a király Izráelben. Samáriában uralkodott 22 évig. ³⁰ Aháb minden elődjénél gonoszabb volt. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. ³¹ Ugyanazokat a bűnöket követte el, amelyeket Jeroboám, Nebát fia. Ráadásul, feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát! Ettől kezdve Aháb is Baált tisztelte és imádta. ³² Templomot és oltárt is épített Baál tiszteletére Samáriában. ³³ Asera-oszlopot is állított, és még inkább haragra ingerelte az Örökkévalót, Izráel Istenét, mint az előtte uralkodó izráeli királyok.

³⁴ Aháb uralkodása idején történt, hogy a bételi Híél újjáépítette Jerikó városát. Az alapokat elsőszülött fiának az élete árán fektette le, a város kapuit pedig legkisebb fiának az élete árán állította föl — éppen úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta^[c] Józsué, Nún fia által.

Illés próféta és a nagy szárazság

17 Illés próféta Tisbe városából származott, Gileádból. Azt mondta Ahábnak, Izráel királyának: „Esküszöm az élő Örökkévalóra, Izráel Istenére, aki előtt állok,^[d] hogy a következő években mindaddig sem eső, sem harmat nem hullik, amíg én nem mondom.”

² Azután az Örökkévaló szólt Illésnek: ³ „Menj el innen kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak völgyében, a Jordántól keletre! ⁴ A patakból ihatsz, és parancsoltam a hollóknak, hogy tápláljanak téged.”

⁵ Illés tehát elment a Jordánon túlra, az Örökkévaló szava szerint, és letelepedett a Kerít-patak mellett. ⁶ A hollók minden reggel és este kenyeret és húst hoztak neki, vizet pedig a patakból ivott.

⁷ Mivel azonban egy csepp eső sem esett az országban, egy idő múlva ez a patak is kiszáradt. ⁸ Akkor az Örökkévaló ismét szólt Illésnek: ⁹ „Illés, indulj útnak, menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Nézd, parancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.”

¹⁰ Illés elindult, és amikor Sarepta kapujához közeledett, látott egy özvegyasszonyt, aki tűzrevaló gallyakat szedegetett. Illés megszólította: „Kérlek, hozz egy kis vizet nekem a korsódban, nagyon szomjas vagyok!” ¹¹ Amikor az asszony elindult, hogy vizet hozzon, Illés még utána szólt: „Egy falat kenyeret is hozz, kérlek!”

¹² De az asszony így válaszolt: „Istenedre, az élő Örökkévalóra mondom, hogy már semmi kenyerem sincs. Mindössze egy marék lisztem és egy kis olajam maradt a korsóban. Most éppen azért szedegetek egy kis fát, hogy az utolsó néhány lepényt elkészítsem a fiamnak és magamnak. Ha azt megettük, azután már nincs más hátra, mint hogy éhen haljunk!”

¹³ Illés azonban így biztatta: „Ne félj, csak készítsd el azt a néhány lepényt, ahogy mondtad! De először nekem készíts egy kis lepényt, és hozd ide, azután készíts magadnak és a fiadnak is. ¹⁴ Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Liszted nem fogy el, s olajad nem fogy ki a korsóból, amíg az Örökkévaló ismét esőt nem küld a földre.«”

¹⁵ Az asszony megfogadta Illés szavát, hazament, és elkészítette az ételt. Abból evett Illés is, az asszony is, meg a családja is, sok napon keresztül. ¹⁶ Nem fogyott el sem a lisztje, sem az olaja — az Örökkévaló szava szerint, amelyet Illés mondott neki.

¹⁷ Történt azonban, hogy egy idő múlva megbetegedett az asszony fia, és az állapota egyre súlyosabb lett. A végén már nem is lélegzett. ¹⁸ Akkor az asszony így szólt Illéshez: „Miért jöttél ide, Isten embere? Azért, hogy a bűneimre emlékeztess, és megöld a fiamat?”

¹⁹ „Add ide a fiadat!” — mondta Illés. Azzal elvette az asszony karjából a gyereket, és fölvitte az emeleten lévő szobájába, ahol a szállása volt. Ott lefektette az ágyára, ²⁰ és így kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Ez az özvegyasszony befogadott engem a házába, s most ilyen bajt hozol rá, hogy megölöd a fiát?!”

²¹ Azután háromszor ráborult a gyermekre, és kiáltott az Örökkévalóhoz: „Örökkévaló Istenem! Kérlek, térjen vissza a gyermek lelke a testébe!”

²² Az Örökkévaló meghallgatta Illés kérését, a gyermek lelke visszatért a testébe, és föléledt. ²³ Illés ekkor karjába vette a gyermeket, levitte az anyjához, és átadta neki. „Nézd, él a fiad!” — mondta.

²⁴ „Most tudtam meg igazán — válaszolta az asszony —, hogy te valóban az Isten embere vagy, és valóban az Örökkévaló szavát mondod!”

Illés és Aháb találkozása

18 Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!” ² Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal.

Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában. ³ Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét.

Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót. ⁴ Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.

⁵ Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el,^[e] járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat,^[f] talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!” ⁶ Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.

⁷ Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”

⁸ „Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”

⁹ Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem? ¹⁰ Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy. ¹¹ Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak! ¹² De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl!

Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót! ¹³ Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról. ¹⁴ Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”

¹⁵ De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”