Add parallel Print Page Options

32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
    nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
    és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
    a többiek hozzá fordultak segítségért.
    Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
    a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
    és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
    Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
38 Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket,
    s népét nem pusztította el.
Sokszor visszafogta haragját,
    és nem engedte fellángolni dühét.
39 Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek,
    olyanok, mint a szél,
    mely elszáll, és nem tér vissza többé.

Read full chapter