Zsoltárok 73:15-28
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
15 De ha én is így szólnék,
elárulnám népedet, Istenem!
16 Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem,
felfoghatatlan ez nekem!
17 De bementem Isten Templomába,
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
18 Milyen vékony jégen járnak az istentelenek!
Milyen könnyen elpusztíthatod őket!
19 Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek,
megrémülnek, s már végük is van!
20 Hirtelen eltűnnek,
mint ébredéskor az álom.
Mikor felkelsz, elsöpröd őket,
mint álmaink rémeit!
21 Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
22 Oly ostobán viselkedtem,
mint az értelmetlen állatok!
23 Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz,
24 tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
25 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
26 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!
27 Istenem, akik eltávolodnak tőled,
mind elpusztulnak!
Bizony, elpusztítod,
akik hűtlenül elhagynak téged!
28 Milyen jó a közeledben élni, Istenem!
Benned bízom, Örökkévaló Isten,
és hirdetem tetteidet mindenkinek!
Apostolok 9:1-31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Saul találkozik Jézussal
9 Saul[a] ezalatt folytatta az Úr tanítványainak üldözését Jeruzsálemben. Fenyegette őket, és gyűlöletet szított ellenük. Elment a főpaphoz, 2 és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Az volt a szándéka, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő[b] zsidó férfiakat és nőket, majd letartóztatja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.
3 El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül, 4 ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5 Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”
Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl. 6 De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7 Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit. 8 Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba. 9 Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.
10 Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!”
Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”
11 Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás[c] házát. Kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik, 12 és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”
13 Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi gonoszságot követett el a tanítványaid ellen Jeruzsálemben. 14 Ide is azért jött, mert felhatalmazást kapott a főpapoktól, hogy letartóztassa azokat, akik benned hisznek.”
15 De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy a nevemet hordozza és megismertesse az Izráelen kívüli nemzetekkel, királyokkal, és Izráel népével is. 16 Én magam fogom megmutatni neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.”
17 Ekkor Anániás elindult, bement Júdás házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged.” 18 Abban a pillanatban Saul úgy érezte, mintha pikkelyek hullottak volna le a szeméről, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett, 19 és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte.
Saul Damaszkuszban
Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban. 20 Azonnal hirdetni kezdte a város zsinagógáiban, hogy Jézus az Isten Fia.
21 Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és ezt kérdezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézusban hisznek? Hiszen ide is azért jött, hogy letartóztassa, és a jeruzsálemi főpapokhoz hurcolja őket!”
22 De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította a damaszkuszi zsidóknak, hogy Jézus a Messiás, és zavarba hozta őket.
23-24 Egy idő múlva a damaszkuszi zsidók összefogtak, és elhatározták, hogy végeznek Saullal. Éjjel-nappal őrizték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják. Saul azonban megtudta, mire készülnek. 25 A tanítványai pedig az egyik éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon kívülre, és így elmenekült.
Saul Jeruzsálemben
26 Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni. De azok féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett. 27 Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.
28 Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. 29 Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görög kultúrát követő zsidókkal, akik viszont azt tervezték, hogy meggyilkolják őt. 30 Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.
31 Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 9:1 Itt folytatódik az elbeszélésnek az a szála, amelyet a szerző a 8:3-nál elhagyott.
- Apostolok 9:2 Jézusban hívő Szó szerint: „az Út követőit”. Jézus mondta magáról, hogy ő az út az Atyához, ezért nevezték így a tanítványai mozgalmát.
- Apostolok 9:11 Júdás Nem azonos egyik Júdás nevű apostollal sem.
2 Sámuel 22:1-23:7
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak
22 Dávid ezt az éneket[a] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám,
erős kőváram és szabadítóm!
3 Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet győzelemre!
Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm!
Te mentesz meg az erőszaktól!
4 Az Örökkévalóhoz kiáltok,
aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál hullámai,
megrémített a pusztító áradat.
6 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
7 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!
8 Remegett a föld, és reszketett,
még az egek alapja is remegett,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
9 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
10 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők voltak a lába alatt.
11 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
12 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
13 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
villámok cikáztak.
14 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget,
villámaival összezavarta őket.
16 Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket,
haragja szélviharától
még a tenger feneke is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
17 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
18 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
19 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
20 Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
21 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezem tisztaságáért,
22 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
23 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
24 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
25 Meg is jutalmazott az Örökkévaló
ártatlanságom szerint,
mert azt tettem, amit ő jónak tart.
26 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
27 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén,
annak, aki ravaszkodik!
28 Megszabadítod az alázatosakat,
de szemmel tartod,
és megalázod a büszkéket.
29 Örökkévaló, te vagy a mécsesem,
Istenem, te világítasz nekem a sötétben!
30 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
31 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
32 Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül?
Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős váram!
Ő teszi tökéletessé utamat!
34 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
35 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
36 Szabadításod védelmez engem,
újra meg újra megsegítesz, Istenem!
37 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
38 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
39 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
40 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted,
akik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem,
és gyűlölőimet levágtam.
42 Segítséget kerestek,
de nem találtak.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de nem felelt nekik.
43 Ízzé-porrá zúztam őket,
mint a föld porát,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
44 Istenem, megszabadítottál
sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
45 Idegenek hódolnak nekem,
amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.
46 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
47 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
48 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
49 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
50 Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged,
a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!
51 Mert te vagy az Isten,
aki győzelmet adsz választott királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
Dávid utolsó éneke
23 Ez Dávid utolsó éneke.[b]
„Így szól Dávid, Isai fia,
akit Jákób Istene fölmagasztalt,
és királlyá kent,
aki Izráel Védelmezőjének kedveltje:[c]
2 Az Örökkévaló Szelleme szólt általam,
az Örökkévaló szava volt nyelvemen.
3 Izráel Istene szólt,
Izráel Kősziklája mondta nekem:
»Aki igazságosan uralkodik népén,
aki Isten félelmével kormányozza országát,
4 olyan az, mint a hajnal világossága,
mint napfelkelte felhőtlen reggelen,
mint eső után a napsugár,
mely kisarjasztja a zsenge vetést.«
5 Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt!
Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem,
melyben mindent elrendezett,
s nem vonja vissza soha!
Ő ad nekem mindenben győzelmet,
és teljes örömet!
6-7 De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor,
melyhez senki nem nyúl kézzel,
csak bottal meg vasvillával,
kitépi, tűzre veti, s megégeti.”
Footnotes
- 2 Sámuel 22:1 éneket Ez az ének a 18. zsoltár. Csak apró eltérések vannak a kettő között.
- 2 Sámuel 23:1 éneke Ez az ének hasonló a zsoltárokhoz, de azok között nem szerepel.
- 2 Sámuel 23:1 aki… kedveltje Vagy: „Izráel énekeinek szerzője”, vagy: „Izráel kedvelt énekese”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center