²³ Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást. ^24-25 Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!” ²⁶ Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.

Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra

2 Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. ² Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. ³ Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. ⁴ Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.

⁵ Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. ⁶ Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.

⁷ A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók^[a] ezek, akik itt beszélnek? ⁸ Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? ⁹ Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, ¹⁰ Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. ¹¹ Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” ¹² Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” ¹³ Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”

Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén

¹⁴ Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! ¹⁵ Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, ¹⁶ hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:

Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet

⁶ Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!” ⁷ Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa.

⁸ Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!”

Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!”^[a]

⁹ Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé.^{[b] 10} Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.

¹¹ Tírusz királya, Hírám elküldte Dávidhoz a követeit. Azután küldött ácsmestereket és kőfaragókat is, hogy építsenek Dávidnak királyi palotát. Ehhez még a cédrusfa-gerendákat is Hírám szállította. ¹² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló erősítette meg, hogy uralkodjon egész Izráel fölött, és országát is felvirágoztatta, Izráel^[c] népének javára.

¹³ Miután Dávid Hebronból Jeruzsálembe költözött, feleségei mellé még további feleségeket és ágyasokat vett, akiktől fiai és leányai születtek. ¹⁴ Ezek a fiai születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ¹⁵ Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía, ¹⁶ Elisáma, Eljádá és Elifelet.

Győzelem a filiszteusok ellen

¹⁷ Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávid egész Izráel királya lett, összegyűjtötték egész seregüket, és Dávid ellen indultak, hogy elpusztítsák. Amikor ezt Dávid meghallotta, eléjük vonult seregével az erődítménybe. ¹⁸ A filiszteusok serege ellepte a Refáim-völgyet.

¹⁹ Dávid ekkor megkérdezte az Örökkévalót: „Ha megtámadom a filiszteusokat, győzelmet adsz nekem?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Igen!”

²⁰ Ezért Dávid megtámadta a filiszteusokat azon a helyen, és legyőzte őket. A csata után Dávid azt mondta: „Az Örökkévaló az, aki áttörte ellenségeim sorfalát, mint a gáttörő árvíz.” Ezért nevezte Dávid így azt a helyet: „Az Örökkévaló áttört.”^{[d] 21} A menekülő filiszteusok eldobálták bálványszobraikat, amelyeket Dávid emberei összeszedtek.^[e]

²² Egy idő múlva a filiszteusok ismét behatoltak Izráel területére. Seregük újból megszállta a Refáim-völgyet.

²³ Dávid ismét megkérdezte az Örökkévalót, hogyan támadjon. Az Örökkévaló ezúttal így felelt: „Ne szemből támadj rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé! Onnan támadd meg őket, a balzsamfák felől. ²⁴ Várj addig, amíg meghallod az induló sereg zaját a balzsamfák tetején, s akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat!”

²⁵ Dávid úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta, és legyőzte a filiszteusokat, akik elfutottak. Dávid katonái üldözték és vágták őket Gebától^[f] egészen a gézeri útig.

Dávid Jeruzsálembe viszi a Szövetségládát

6 Ezután Dávid összegyűjtötte egész Izráelből a legjobb harcosokat, 30 000 férfit. ² Majd seregével a júdeai Baalá városába^[g] vonult. Azért ment, hogy onnan Jeruzsálembe vigye Isten Szövetségládáját, amely az Örökkévalónak, a Seregek Urának nevét viseli, akinek trónusa a kerubok fölött van. ^3-4 Dávid emberei kihozták Abinádáb dombon álló házából a Szövetségládát, majd föltették egy új ökrösszekérre, amelyet előzőleg még senki sem használt. Uzza és Ahjó, Abinádáb fiai vezették az ökröket, így irányították a szekeret.^[h] Ahjó ment elől.

⁵ Közben Dávid és Izráel egész népe teljes erővel örvendezett és énekelt^[i] az Örökkévaló előtt. Táncoltak és énekeltek, sokféle hangszer kíséretével: lantokkal, hárfákkal, dobokkal, csörgőkkel és cintányérokkal ⁶ Amikor azonban Nákón szérűskertjéhez érkeztek, az ökrök megbotlottak, és az Örökkévaló Szövetségládája megbillent, Uzza azonban kinyújtotta a kezét, és megfogta, hogy a helyére igazítsa. ⁷ Az Örökkévaló megharagudott Uzza vakmerősége miatt, és Isten lesújtott Uzzára, aki ott helyben, Isten Szövetségládája mellett azonnal meg is halt. ⁸ Dávid nagyon megrémült, amikor látta, hogy az Örökkévaló haragja kitört, és Uzzára zúdult. Így nevezte el azt a helyet: „Uzza összetörése”^[j] — és ma is így hívják.

⁹ Ekkor Dávid félni kezdett az Örökkévalótól, és azt gondolta: „Ezek után hogy merészeljem az Örökkévaló Szövetségládáját a saját lakóhelyemre hozatni?” ¹⁰ Emiatt lemondott tervéről, hogy a saját városába vitesse az Örökkévaló Szövetségládáját, s inkább a közelben, Obed-Edóm házánál helyezte el. Obed-Edóm Gát városából származott. ¹¹ A Szövetségláda ettől kezdve 3 hónapig ott is maradt, s ez alatt az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot, egész családját és gazdaságát.

¹² A szolgái azonban jelentették Dávidnak: „Az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot egész családjával, szolgáival, mindenével együtt, mióta az ő házában őrzik Isten Szövetségládáját.”

Ennek hallatára Dávid és kísérete elment Obed-Edóm házához, és elhozta onnan Isten Szövetségládáját, s nagy örömmel felvitte Jeruzsálembe, a Dávid városába. ¹³ Amikor azok, akik a vállukon hordozták az Örökkévaló Szövetségládáját elindultak, és hat lépést haladtak, Dávid egy bikát és egy hízott borjút áldozott az Örökkévalónak. ¹⁴ Útközben Dávid — aki ekkor lenvászon efódot viselt — teljes erejéből táncolt az Örökkévaló előtt.

¹⁵ Így vitte Dávid és Izráel egész népe nagy ujjongás közepette, örömkiáltásokkal és a sófár hangjával kísérve az Örökkévaló Szövetségládáját Jeruzsálembe. ¹⁶ Amikor a menet Dávid városába ért, Mikál, Saul leánya az ablakból nézte a felvonulást. Látta, hogy a király örömében ugrál és forog az Örökkévaló előtt — és emiatt megutálta Dávidot.

¹⁷ Azután elhelyezték az Örökkévaló Szövetségládáját abban a sátorban, amelyet Dávid külön erre a célra készített. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be Dávid az Örökkévalónak, ¹⁸ és az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében megáldotta a népet. ¹⁹ Az összegyűlt sokaságban minden egyes férfinak és asszonynak ajándékozott egy-egy kenyeret, egy-egy csomag préselt datolyát és préselt mazsolát. Ezután a sokaság szétoszlott, és mindenki hazatért.

²⁰ Dávid is hazament, hogy a saját családját is megáldja. Mikál, Saul leánya eléje ment, és ezt mondta: „Mondhatom, nagy dicsőség, ahogyan ma Izráel királya bolondot csinált magából! Csak egy féleszű mutogatja magát olyan hiányos öltözetben, mint ma te, szolgáid szolgálólányai előtt!”

²¹ Dávid azonban így válaszolt: „Az Örökkévaló előtt táncoltam. Őt tiszteltem meg ezzel, aki engem kiválasztott, hogy népének, Izráelnek fejedelme legyek! Őt tisztelem, aki nem apádat vagy a családodból valaki mást, hanem engem választott. Igen, az Örökkévaló előtt táncoltam, és fogok is! ²² Lehet, hogy még ennél jobban is meg fogom alázni magamat, és még inkább bolondnak látszom majd, mikor az Örökkévalót tisztelem, de a szolgálólányok — akiket emlegettél — még jobban fognak tisztelni érte.”

²³ Mikál, Saul leánya gyermektelen maradt halála napjáig.