Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltáréneke.

68 Kelj fel, Istenünk, szórd szét ellenségeidet!
    Fussanak gyűlölőid szanaszét!
Ahogy a füstöt elfújja a szél,
    s a viasz szétolvad a tűzben,
úgy semmisüljenek meg a gonoszok
    Isten jelenlétében!
Az igazak pedig örülnek,
    és vigadnak Istennel együtt,
    ujjonganak Isten jelenlétében!
Énekeljetek Istennek!
    Énekkel dicsérjétek nevét!
Építsetek utat annak,
    aki száguldva közeledik a pusztán át:
JAH[a] az ő neve!
    Örvendjetek előtte!
Az árváknak édesapja,
    az özvegyeknek gondviselője vagy
    szent lakóhelyeden, Istenünk!
A magányosoknak Isten otthont szerez,
    a foglyokat a börtönből jólétre hozza ki,
    de a lázadók a forró sivatagban laknak.

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsoltárok 68:4 JAH Isten egyik neve az Ószövetségben. Talán a JHVH név rövidebb formája. A 18. versben is előfordul.

de most visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. Egyikőtök sem kérdezi: »Hová mész?« Igaz, most szomorúak vagytok, mivel ezt mondtam, de higgyetek nekem: javatokra válik, hogy elmegyek! Miért? Mert ha elmegyek, elküldöm hozzátok a Segítőt. Ha nem mennék el, akkor ő sem jönne el hozzátok. Amikor pedig eljön a Szent Szellem, nyilvánvaló módon be fogja bizonyítani az egész világnak, és minden embernek, hogy mi a vétek, mi az igazságosság, és mi az ítélet. Be fogja bizonyítani az embereknek, hogy ha nem hisznek bennem, akkor vétkeznek. 10 Bebizonyítja, hogy Isten igazságos ítélete az, hogy én visszatérek az Atyához, és nem láttok többé. 11 Be fogja bizonyítani, hogy e világ fejedelme[a] fölött kimondták a kárhoztató ítéletet.

12 Még sok mondanivalóm lenne, de most még nem értenétek. 13 Azonban eljön majd az Igazság Szelleme, aki bevezet benneteket a teljes valóságba, mert nem a saját gondolatait mondja majd, hanem azt, amit az Atyától hall. Kijelenti majd nektek az eljövendő dolgokat. 14 Engem fog dicsőíteni, mert abból vesz, ami az enyém, és kijelenti nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. 15 Ezért mondom, hogy a Szent Szellem az enyémből vesz, és kijelenti nektek.”

Szomorúságotok örömre fordul

16 „Még egy kis idő, és nem láttok engem többé. Azután egy kis idő múlva ismét megláttok.”

17 Ekkor a tanítványok tanakodni kezdtek egymás között: „Mit jelent ez: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután ismét megláttok«? Mit jelent az, hogy: »Mert én az Atyához megyek?« 18 Mit jelent az, hogy »Egy kis idő múlva«? Nem értjük, mire gondolt!”

19 Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért ő kérdezte meg tőlük: „Arról tanakodtok, hogy mit jelent, amit mondtam: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, azután hamarosan ismét megláttok?« 20 Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul.

21 Amikor az asszony világra hozza gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. Azonban miután megszületett a gyermeke, már elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött. 22 Ehhez hasonlóan most ti is szomorúak vagytok. Amikor majd újra meglátlak titeket, már örülni fogtok, és ezt az örömöt senki el nem veheti tőletek! 23 Azon a napon nem kérdeztek majd tőlem semmit. Igazán mondom nektek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek! 24 Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Én már legyőztem a világot

25 „Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam nektek. De eljön az idő, amikor már nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon, ha az én nevemben kértek valamit az Atyától, nem lesz rá szükség, hogy én kérjem az Atyát értetek. 27 Hiszen maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem. 28 Igen, én az Atyától jöttem ebbe a világba, de most elhagyom ezt a világot, és visszamegyek az Atyához.”

29 A tanítványok ekkor azt mondták: „Látod, most valóban nyíltan beszélsz, és nem példázatokban! 30 Most már látjuk, hogy mindent tudsz! Te hamarabb tudsz válaszolni a kérdésünkre, mint hogy megkérdeztünk volna! Ezért hisszük, hogy valóban Istentől jöttél.”

31 Jézus így válaszolt: „Most hiszitek? 32 Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.

33 Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”

Jézus imádkozik a tanítványaiért

17 Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél. Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön. Most pedig, Atyám, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe, abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt a világ létrejött volna.

Footnotes

  1. János 16:11 fejedelme Vagyis a Sátán.

38 Azután elrendelte, hogy Dávidot öltöztessék föl a király saját fegyverzetébe. Ráadták hát Dávidra Saul bronzból készült sisakját és páncélját. 39 Majd Dávid a derekára kötötte Saul kardját, és kipróbálta, hogyan tud mozogni ebben a fölszerelésben.

Végül azonban ezt mondta Saulnak: „Nem tudok én ebben a nehéz páncélban szabadon mozogni! Nem vagyok hozzászokva.” Azzal levetette magáról Saul páncélját és fegyvereit.

40 Ehelyett fogta a pásztorbotját, kiválasztott a patakmederből öt sima követ,[a] és a tarisznyájába tette. Majd kezébe vette parittyáját, és kiment a filiszteus elé, hogy megküzdjön vele.

Dávid párviadalban legyőzi Góliátot

41 Góliát — aki előtt a fegyverhordozója vitte a pajzsát —, egyre közeledett Dávidhoz. 42 Amikor látta, hogy Dávid milyen fiatal, pirospozsgás arcú[b] és szép termetű, mélységesen megvetette és gúnyolni kezdte: 43 „Hát kutya vagyok én, hogy bottal akarsz elkergetni?” — kérdezte Góliát csúfolódva. Majd az isteneit emlegetve gyalázkodó szavakkal szidalmazta Dávidot. 44 „Gyere csak, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak, hogy azok szaggassanak szét!” — kiáltotta Dávidnak.

45 „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! 46 Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor majd az egész világ megtudja, hogy van Istene Izráelnek. 47 Ez a sokaság is megtudja, hogy az Örökkévalónak nincs szüksége a harcosok kardjára meg lándzsájára, hogy győzelmet adjon annak, akinek ő akar! Hiszen ő dönti el a csata sorsát! Titeket pedig az Örökkévaló most a kezünkbe fog adni!”

48 Góliát felkészült az összecsapásra, és egyre közeledett Dávidhoz, aki viszont futott feléje. 49 Futás közben Dávid kivett egy követ a tarisznyájából, és a parittyáját megforgatva elröpítette. A kő Góliátot éppen homlokon találta, és úgy belemélyedt a fejébe, hogy a filiszteus arccal a földre zuhant.

50 Így győzte le Dávid a filiszteusok bajnokát a parittyájával és egyetlen kővel! Dávidnak még kardja sem volt, mégis leterítette és megölte ellenfelét! 51 Amikor Góliát összeesett, Dávid odafutott, ráállt, majd kihúzta a filiszteus kardját, és azzal ölte meg. Azután Góliátot a saját kardjával lefejezte.

A filiszteusok serege látta, hogy nagy hősük meghalt, és mind futásnak eredtek. 52 Izráel és Júda harcosai ekkor nagy csatakiáltással az üldözésükre indultak. Kergették őket végig a völgyön, egészen Gátig[c] és Ekron kapujáig, és sokat megöltek közülük. A Saarim felé vezető úton mindenütt a filiszteusok hullái hevertek egészen Gátig és Ekrónig. 53 Miután az izráeliek visszatértek az üldözésből, kifosztották az ellenség hátrahagyott táborát.

54 Dávid elvitte Jeruzsálembe Góliát levágott fejét, a tőle zsákmányolt fegyvereket azonban megtartotta magának, és hazavitte.

55 Saul király is végignézte a párviadalt. Amikor Dávid kiállt a csatatérre Góliát elé, Saul megkérdezte a hadvezérét, Abnert: „Kinek a fia ez az ifjú?”

„Esküszöm, királyom, hogy nem tudom!” — felelte Abner.

56 „Akkor menj, és tudd meg, ki az apja!” — rendelkezett a király.

57 Miután Dávid megölte Góliátot, visszament az izráeli táborba. Góliát levágott feje még a kezében volt. Abner Saul elé vezette Dávidot, 58 akitől a király ezt kérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?”

„A betlehemi Isainak, királyom” — felelte Dávid.

Jonatán szövetséget köt Dáviddal

18 Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz.

Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt. Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt még az övét is.

Saul féltékeny lesz Dávidra

Saul ettől kezdve sokszor küldte harcolni Dávidot, aki minden esetben győzelmet aratott, akárhova küldte is őt a király. Ezért Saul kinevezte őt a harcosok élére. Dávidot az egyszerű katonáktól a tisztekig mindenki megszerette.

Történt egyszer, hogy Izráel serege — amelyben Dávid is harcolt — Saul vezetésével éppen a filiszteusok ellen vívott győztes csatából tartott hazafelé. Az asszonyok minden városból Saul és a sereg elé vonultak, hogy üdvözöljék őket. Nagy örömmel énekeltek, táncoltak, hangszerekkel zenéltek, és így dicsérték a győzteseket:

„Megölt Saul ezreket,
    Dávid meg tízezreket!”

Saulnak ez nagyon rosszul esett, és megharagudott miatta. Azt gondolta: „Lám, Dávidnak tízszer annyi filiszteus megölését tulajdonítják, mint nekem! Ha ez így megy tovább, még a királyság is az övé lesz!”[d] Ettől kezdve gyanakvással figyelte Dávid minden lépését.

Saul meg akarja gyilkolni Dávidot

10 A következő napon, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten küldött. Emiatt Saul magánkívül volt. Dávid eközben Saul előtt pengette a hárfáját, ahogy ilyen esetekben máskor is szokta. Saul kezében ott volt a lándzsája, 11 és hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt előle. Ez kétszer is megtörtént, 12 és Saul megértette, hogy az Örökkévaló Dáviddal van, tőle viszont eltávozott. Emiatt félni kezdett Dávidtól, 13 és jobbnak látta, ha elküldi őt maga mellől.

Kinevezte hát Dávidot egy katonai egység parancsnokának, és harcolni küldte a csapata élén. Ettől kezdve Dávid gyakran vezette harcba az embereit, 14 és minden alkalommal győzelemmel tért haza, mert az Örökkévaló vele volt és segítette őt. 15 Saul látta, hogy Dávid minden csatában győztesnek bizonyul, emiatt még inkább félt tőle. 16 Ugyanakkor egész Izráel és Júda népe nagyon megszerette Dávidot, aki vezette őket a harcokban.

Saul feleségül adja a leányát Dávidhoz

17 Ezután történt, hogy Saul ezt mondta Dávidnak: „Feleségül adom hozzád Mérabot, a legidősebb leányomat, csak légy hűséges harcosom, és harcolj az Örökkévalóért!” De magában azt gondolta, hogy így majd előbb-utóbb a filiszteusok ölik meg Dávidot, és nem neki kell eltennie láb alól.

18 Dávid azonban elhárította ezt a megtiszteltetést: „Ugyan, ki vagyok én, hogy a király veje lehetnék? Mi az én apám családja Izráelben?”

19 Így azután, amikor eljött az ideje, hogy Mérabot Dávidhoz adják feleségül, Saul mégis úgy határozott, hogy inkább a mehólai Adriélhez adja a leányát.

20 Saul kisebbik leánya, Mikál azonban megszerette Dávidot. Ezt Saul is meghallotta, és helyeselte. 21 Ugyanis azt remélte, hogy Mikál révén mégis sikerül csapdába csalnia Dávidot, akit a filiszteusok előbb-utóbb majd csak elpusztítanak. Ezért másodszor is ajánlatot tett neki: „Dávid, most aztán tényleg a vőm leszel!”

22 Ugyanakkor Saul szólt az udvari embereinek, hogy titokban beszéljék rá Dávidot a házasságra. „Mondjátok neki — sugalmazta Saul —, hogy a király kedveli Dávidot, és az udvari szolgák körében is nagyon népszerű, hát miért ne venné feleségül a király leányát!”

23 Azok valóban megpróbálták Dávidot rábeszélni, de ő elhárította magától ezeket az érveket: „Ti valóban azt hiszitek, hogy olyan csekélység a király leányát feleségül venni? Hogy gondolhatnék én ilyesmire, holott én szegény vagyok, s a származásom sem előkelő!”

24 A szolgák jelentették Saulnak, hogy Dávid mit mondott. 25 De Saul nem adta föl. Újra Dávidhoz küldte a szolgáit: „Akkor mondjátok neki ezt: »Ne félj, Dávid, a király nem kíván tőled nagy jegyajándékot[e] a leányáért cserébe. Mindössze annyit vár a vőlegénytől, hogy öljön meg száz filiszteust, és hozzon erről bizonyítékot[f]. Így álljon bosszút a király ellenségein.«” Saul ezt is csak azért tervelte ki, hogy Dávidot a filiszteusok fegyvere által ölesse meg.

26-27 Az udvari emberek ismét megpróbálták rábeszélni Dávidot, s ezúttal sikerült is nekik. Most már Dávid is szeretett volna a király veje lenni. El is indult, és embereivel együtt levágott 100[g] férfit a filiszteusok közül. Még le sem telt a kitűzött határidő, már hozta is a bizonyítékot a királynak, hogy feleségül vehesse a leányát.

Így azután Saul Mikált Dávidhoz adta feleségül.

28 Saul jól látta, hogy az Örökkévaló valóban Dáviddal van, és Mikál is szereti a férjét. 29 Emiatt még jobban félt Dávidtól, és haláláig ellenségévé lett.

30 Ebben az időben a filiszteusok fejedelmei állandóan támadták Izráelt. Azonban valahányszor csatára került sor, Dávid mindig nagyobb győzelmeket aratott, mint Saul többi vezérei. Ezért Dávid igen nagy hírnévre tett szert.

Footnotes

  1. 1 Sámuel 17:40 követ A régészeti leletek szerint ebben az időben kb. teniszlabda nagyságú parittyaköveket használtak a csatában.
  2. 1 Sámuel 17:42 pirospozsgás arcú Ez a szó azt is jelenti: „napbarnított” vagy „vörös hajú”.
  3. 1 Sámuel 17:52 Gátig Ez az ókori görög fordításból (LXX) és a Szíriai kéziratból való.
  4. 1 Sámuel 18:8 Ha… lesz Az ókori görög fordítás (LXX) egyes régi kézirataiból ez a mondat hiányzik.
  5. 1 Sámuel 18:25 jegyajándék Akkoriban a vőlegény nagy összeget adott a menyasszony apjának, és ajándékokat a családjának, mielőtt jegyesét feleségül vette volna.
  6. 1 Sámuel 18:25 bizonyítékot Szó szerint „(a megölt) filiszteusok előbőrét”. A filiszteusok ugyanis nem gyakorolták a körülmetélést. A 27. versben is.
  7. 1 Sámuel 18:26 100 Az ókori görög fordítás (LXX) és 2Sám 3:14 szerint. A masszoréta héber szövegben 200 szerepel.