Uram, kihez mehetnénk máshoz?

⁶⁰ Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?”

⁶¹ Jézus tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Zavarba ejtett titeket ez a tanítás? Megütköztetek rajta? ⁶² Mit fogtok majd szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? ⁶³ A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. ⁶⁴ De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek.” (Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.)

⁶⁵ Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”

⁶⁶ Ekkor Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt.

⁶⁷ Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”

⁶⁸ Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. ⁶⁹ Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”

⁷⁰ Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!” ⁷¹ Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.

Jézus és testvérei

7 Jézus ezután Galilea tartományában járt. Nem akart Júdeában maradni, mert a vallási vezetők meg akarták ölni. ² Közel volt a Sátoros ünnep, a zsidók ünnepe, ³ ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Jobb lenne, ha felmennél Júdeába, az ünnepre, hadd lássák a tanítványaid, amit teszel! ⁴ Ha valaki népszerű akar lenni, az ne rejtőzzön el a nyilvánosság elől! Mutasd meg magad az egész világnak, hadd lássa mindenki a csodáidat!” ⁵ Ezt azért mondták a testvérei, mert még ők sem hittek benne.

⁶ Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, de számotokra minden idő alkalmas. ⁷ Titeket nem gyűlölhetnek az emberek, de engem gyűlölnek, mert rájuk bizonyítom a gonosz tetteiket. ⁸ Ti csak menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel, mert nincs itt az ideje.” ⁹ Ezután Jézus még Galileában maradt, ¹⁰ a testvérei pedig elindultak Jeruzsálembe, az ünnepre.

Valamivel később azonban Jézus is elindult, de titokban, mert nem akarta, hogy felismerjék. ¹¹ A júdeaiak keresték Jézust az ünnepek alatt, és egymást kérdezgették: „Hol lehet az az ember?”

¹² Az ünnepre összegyűlt tömegben sokan Jézusról beszéltek és vitatkoztak, de csak egymás között. Voltak, akik azt mondták róla: „Jó ember.”

Mások meg azt: „Nem, dehogy is jó, hiszen félrevezeti az embereket.” ¹³ De nyíltan senkisem mert róla beszélni, mert féltek a vallási vezetőktől.

Viszály Jefte és Efraim törzse között

12 Efraim törzse sereget gyűjtött, átkeltek a Jordánon, és Cáfón felé vonultak. Azt mondták Jeftének: „Miért nem hívtál bennünket is, amikor az ammoniak ellen harcba indultál? Most emiatt porig égetjük a házadat, veled együtt!”

² De Jefte megfelelt nekik: „Súlyos küzdelmet vívtam az ammoniak ellen. Hívtalak titeket is, de nem jöttetek, hogy megmentsetek tőlük. ³ Mikor láttam, hogy rátok nem számíthatok, halálra szántam magam, és átkeltem a Jordánon, hogy a saját országukban verjem meg az ammoniakat. Az Örökkévaló győzelmet adott nekünk fölöttük. Most hát miért jöttetek ellenem harcolni?”

⁴ Akkor Jefte is fegyverbe szólította Gileád összes lakóit, és megütközött Efraim seregével, mert azok szidalmazták a gileádiakat. Azzal gúnyolták őket: „Ti csak Efraimból menekült szökevények vagytok, akiket sem Efraimban, sem Manasséban nem látnak szívesen!” De a gileádi sereg megverte az efraimiakat, akik megfutamodtak.

⁵ Ekkor a gileádi harcosok elfoglalták azokat a gázlókat, ahol a Jordánon át lehetett kelni, hogy a menekülő efraimiak ne tudjanak hazamenni a saját területükre. Amikor egy férfi jött a Jordánhoz, hogy átkeljen, a gileádi őrök megkérdezték: „Te is Efraimba tartozol?” Ha azt felelte: „Nem, dehogy!” — ⁶ akkor az őrök próbára tették: „Mondd azt, hogy »Sibbólet«!” Az efraimiak ugyanis nem tudták ezt helyesen kiejteni, hanem azt mondták: „Szibbólet”. Így az efraimi menekültek elárulták magukat, és a gileádi őrök megölték őket. Így halt meg abban az időben 42 000 efraimi harcos a Jordán gázlóinál.

⁷ A gileádi Jefte hat évig volt Izráel bírája. Amikor meghalt, Gileád egyik városában temették el.

Ibcán, Élón és Abdón, Izráel bírái

^8-9 Jefte után a Betlehemből való Ibcán lett Izráel bírája, aki hét évig szolgált ebben a tisztségben. Harminc fia és harminc leánya volt, akiket mind a saját rokonságán kívül házasított meg. ¹⁰ Amikor Ibcán meghalt, Betlehemben temették el.

¹¹ Utána Élón következett, aki Zebulon törzsébe tartozott. Tíz évig volt Izráel bírája, ¹² azután meghalt, és Ajjálónban temették el, Zebulon földjén.

^13-14 Ezután Abdón, a pirátóni Hillél fia lett a bíró Izráelben, aki nyolc éven keresztül viselte ezt a tisztséget. Abdónnak negyven fia és harminc fiúunokája volt, s mindegyik a saját szamárcsikóján járt^[a]. ¹⁵ Amikor meghalt, Pirátónban temették el, Efraim földjén — azon a dombos vidéken, ahol korábban az amálekiek laktak.

Sámson születése

13 Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart, emiatt ő kiszolgáltatta őket 40 évig a filiszteusoknak, hogy azok uralkodjanak rajtuk.

² Élt ebben az időben egy Mánóah nevű férfi, aki Dán törzséből, Corá városából származott. Mánóah felesége meddő volt, emiatt gyermektelenek voltak.

³ Egyszer az Örökkévaló angyala megjelent Mánóah feleségének, és megszólította: „Figyelj rám! Eddig meddő voltál, de nemsokára mégis áldott állapotba kerülsz, és fiad születik. ⁴ Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan^[b] ételt! ⁵ Fiad fog születni, akinek fejét soha ne érje borotva, mert Istennek szentelt nazír^[c] lesz fogantatásától kezdve. Ő kezdi majd megszabadítani Izráel népét a filiszteusok elnyomásától”.

⁶ Az asszony hazament, és elmondta ezt a férjének: „Isten embere jött hozzám, olyan volt, mintha Isten angyala lett volna. Nagyon megrémültem, mert félelmetes volt. Nem mertem megkérdezni tőle, honnan jött, és ő sem mondta meg a nevét. ⁷ Azt mondta nekem: »Fiad fog születni, aki fogantatásától kezdve haláláig Istennek szentelt nazír lesz. Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan ételt!«”

⁸ Ekkor Mánóah könyörgött az Örökkévalónak: „Kérlek, Uram, jöjjön el hozzánk ismét Istennek az az embere, akit küldtél! Tanítson meg bennünket, hogyan neveljük a születendő gyermekünket!”

⁹ Isten meghallgatta és teljesítette Mánóah kérését. Isten angyala ismét eljött Mánóah feleségéhez. Az asszony éppen a mezőn volt, de a férje nem volt vele. ¹⁰ Az asszony ekkor hazasietett, és hívta a férjét: „Gyere velem hamar! Ugyanaz a férfi, aki a múltkor beszélt velem, ismét eljött!”

¹¹ Ekkor mindketten visszamentek a mezőre. Mánóah egyenesen a férfihoz fordult: „Te vagy az, aki a múltkor beszéltél a feleségemmel?”

„Én vagyok” — válaszolta az ismeretlen.

¹² „Mit kell tennünk, amikor beteljesedik a szavad? Hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit tegyen ő?” — kérdezte Mánóah.

¹³ „A feleségednek mindent elmondtam — válaszolt az Örökkévaló angyala — aszerint éljen! ¹⁴ Semmit ne egyen, ami a szőlőn terem, ne igyon bort vagy másféle szeszesitalt, és ne egyen semmiféle tisztátalan ételt. Mindenben ahhoz tartsa magát, amit mondtam neki!”

¹⁵ Mánóah kérlelte: „Hadd vendégeljünk meg! Kérlek, várd meg, amíg ételt készítünk a számodra egy kecskegidából!”

¹⁶ De az angyal ezt felelte: „Még ha itt marasztalnál, akkor sem ennék az ételből! De ha valóban szeretnél készíteni valamit, akkor a kecskegidát az Örökkévalónak áldozd fel égőáldozatul!” Azért mondta ezt, mert Mánóah még mindig nem értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszél.

¹⁷ Azután Mánóah ezt kérte tőle: „Kérlek, mondd meg, mi a neved, hogy amikor majd beteljesedik a szavad, tisztelhessünk téged!”

¹⁸ De az Örökkévaló angyala így felelt: „Miért kérded a nevemet? — titokzatos és csodálatos^[d] az”.

^19-20 Akkor Mánóah elkészített egy kecskegidát, meg az ételáldozatot, és egy sziklára helyezve feláldozta az Örökkévalónak, aki titokzatos és csodálatos dolgokat tesz.^[e]

Amikor az oltáron a tűz lángja felcsapott az ég felé, az Örökkévaló angyala a lángok között felszállt a mennybe, és eltűnt. Mánóah és felesége látta ezt, és mindketten arccal a földre estek.

²¹ Mánóah csak ekkor értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszélt! De az angyal többé nem jelent meg nekik.

²² Mánóah ezt mondta feleségének: „Biztosan meghalunk, mert Istent láttuk!” ²³ De a felesége biztatta: „Ha az Örökkévaló meg akart volna ölni bennünket, akkor nem fogadta volna el tőlünk az égőáldozatot és ételáldozatot! Akkor nem mutatta volna meg ezeket, és nem ígért volna ilyen dolgokat nekünk!”

²⁴ Ezek után az asszony fiút szült, akit Sámsonnak nevezett. A fiú felnőtt, és az Örökkévaló megáldotta őt. ²⁵ Az Örökkévaló Szelleme kezdett működni Sámsonban, amikor még Dán táborában lakott, amely Corá és Estáól városok között terült el.