A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávid tanítása.

Jézus és Nikodémus beszélgetése

3 Volt a farizeusok között egy ember, akit Nikodémusnak hívtak, és a júdeaiak egyik vallási vezetőjének számított. ² Egyik éjjel eljött Jézushoz, és azt mondta neki: „Mester, biztosan tudjuk, hogy téged Isten küldött tanítóul. Ilyen csodákat, amelyeket te teszel, csak akkor tehet valaki, ha Isten van vele.”

³ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.”

⁴ Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki újra, ha már megöregedett? Hiszen nem mehet vissza anyja méhébe, hogy másodszor is megszülessen!”

⁵ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra víz és a Szent Szellem által, az nem képes belépni Isten Királyságába. ⁶ Ami testből született, az testi természetű, ami pedig a Szent Szellemtől született, az szellemi természetű. ⁷ Ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újra kell születnetek! ⁸ A szél^[a] fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Ehhez hasonló természetű mindenki, aki a Szent Szellemtől született.”

⁹ Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehet ez?”

¹⁰ „Te Izráel népének tanítója vagy, mégsem érted ezt? ¹¹ Igazán mondom neked, mi arról beszélünk, amit jól ismerünk. Olyan dolgokról tanúskodunk, amelyeket saját szemünkkel láttunk, mégsem hisztek nekünk. ¹² Eddig csupán földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Hogyan fogjátok elhinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? ¹³ Soha senki sem ment fel a Mennybe, kivéve az Emberfiát,^[b] azt az egyet, aki a Mennyből jött le.

¹⁴ Ahogyan Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában,^[c] úgy fogják az Emberfiát is fölemelni, ¹⁵ hogy aki hisz benne, az örökké éljen.

¹⁶ Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. ¹⁷ Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. ¹⁸ Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

¹⁹ Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek. ²⁰ Ugyanis, akik gonosz dolgokat tesznek, azok mind gyűlölik a világosságot, és nem jönnek ki a világosságra, nehogy a tetteik gonoszsága lelepleződjön. ²¹ Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”

A Kehát nemzetség másik részének városai

²⁰ A Kehát nemzetség többi családjának a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:

²¹ Négy város Efraim területén, a dombvidéken: Sikem, Gézer, ²² Kibcaim és Bét-Hórón,

²³ azután további négy város Dán területén: Elteke, Gibbetón, ²⁴ Ajjálón és Gat-Rimmón,

²⁵ azután Manassé nyugati területén két város: Taanak és Gat-Rimmón.

²⁶ Tehát a Kehát nemzetség másik része összesen 10 várost kapott.

A Gérsón nemzetség városai

²⁷ A Gérsón nemzetség családjainak a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:

Manassé törzse keleti területén két várost kaptak: Básán vidékén Gólán városát, amely egyúttal menedékváros is lett, és Beesterát.

²⁸ Issakár területén további négy várost kaptak. Ezek a következők: Kisjón, Dobrat, ²⁹ Jarmút és Én-Ganním.

³⁰ Ásér területén is négy város jutott nekik: Misál, Abdón, ³¹ Helkat és Rehób.

³² Naftáli területén, Galileában pedig ez a három város lett az övék: Kades, a menedékváros; Hammót-Dór és Kartán. ³³ Tehát a Gérsón nemzetség összesen 13 várost kapott, a legelőkkel együtt.

A Merári nemzetség városai

³⁴ A Merári nemzetség családjainak jutottak a következő városok, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt: Zebulon törzsi területén négy város: Jokneám, Karta, ³⁵ Dimna és Nahalál. ³⁶ Rúben törzse ezt a négy várost adta a lévitáknak: Becer, Jahca, ³⁷ Kedémót és Méfáat. ³⁸ Gád törzsi területén ez a négy város lett az övék: a gileádi Rámót, a menedékváros, és Mahanaim, ³⁹ Hesbón és Jazér.

⁴⁰ A Lévi törzséből utolsónak Merári nemzetsége kapott összesen 12 várost.

^41-42 Lévi törzsének tehát összesen 48 város jutott, amelyeket a különböző törzsek a maguk örökségéből engedtek át nekik. Minden egyes várossal együtt a hozzá tartozó legelőket is megkapták.

Összefoglalás

⁴³ Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett. ⁴⁴ Ezután nyugalmat adott nekik az Örökkévaló körös-körül, ahogyan őseiknek megígérte. Ellenségeik közül senki sem tudott ellenállni, mert az Örökkévaló kiszolgáltatta nekik minden ellenségüket. ⁴⁵ Mindaz a jó, amit az Örökkévaló megígért Izráel népének, maradéktalanul beteljesedett. Semmi el nem maradt belőle.

A Jordántól keletre lévő törzsek hazatérése

22 Ezután Józsué összehívta Rúben törzsét, Gád törzsét és Manassé törzsének keleti részét, ² majd ezt mondta nekik: „Hűségesen teljesítettétek, amit Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek. Engedelmeskedtetek az én parancsaimnak is. ³ Kitartóan segítettétek testvéreiteket, a többi törzset hosszú időn át, ahogy Istenünk, az Örökkévaló meghagyta nektek.

⁴ Most pedig Istenünk, az Örökkévaló nyugalmat adott testvéreiteknek, ahogyan azt megígérte. Eljött az ideje, hogy ti is hazatérjetek, ki-ki a maga otthonába és családjához, a saját birtokára, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán.

⁵ Soha el ne feledkezzetek a Törvényről és a rendelkezésekről, amelyeket Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek! Engedelmesen tartsátok meg azokat! Szeressétek az Örökkévalót, Istenünket! Járjatok az ő útján! Engedelmeskedjetek parancsainak, ragaszkodjatok az Örökkévalóhoz, szolgáljátok őt teljes szívvel-lélekkel!”

⁶ Majd Józsué megáldotta és elbocsátotta őket, hogy hazatérjenek. Így is történt.

⁷ (Manassé törzse egyik részének még Mózes adott örökséget a Jordán keleti oldalán, Básánban. A törzs másik részének viszont Józsué a Jordán nyugati oldalán jelölte ki a birtokát.)

Amikor Józsué elbocsátotta Manassé törzsének keleti részét, megáldotta őket, ⁸ és ezt mondta nekik: „Sokan közületek nagyon meggazdagodtak! Rengeteg jószáguk van, sok zsákmányt szereztek: ezüstöt, aranyat, bronzot, vasat meg sok ruhát. Mikor hazatértek, osszátok el egymás között ezeket!”

⁹ Ezután Rúben törzse, Gád törzse és Manassé törzsének keleti része eltávozott Kánaán földjéről, Silóból, ahol Izráel többi törzse táborozott. Hazaindultak a saját birtokaikra, Gileád földjére, a Jordán keleti oldalára, ahol az Örökkévaló Mózes által kijelölte örökségüket. ¹⁰ Amikor — útban hazafelé — Gelíótba értek, amely a Jordán nyugati partján, Kánaán földjén van, ott ezek a törzsek együttes erővel egy feltűnően nagy oltárt építettek.

^11-12 Izráel többi törzse tudomást szerzett róla, hogy ez a két és fél törzs oltárt épített magának Kánaán földjének határán, a Jordán mellett, az izráeli oldalon — és ezen nagyon felháborodtak. Összehívták az egész közösséget Silóba, és elhatározták, hogy hadat indítanak a két és fél törzs ellen. ^13-14 Előbb azonban Fineás, Eleázár főpap fia vezetésével elküldték hozzájuk Gileádba a tíz törzs vezetőit: minden törzsből a törzs fejedelmét.

¹⁵ A követek eljutottak Gileádba, ahol ezt mondták a két és fél törzs vezetőinek: ¹⁶ „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló egész közössége: »Miért vétkeztek Izráel Istene ellen? Miért fordultatok el tőle? Miért építettetek külön oltárt magatoknak? Miért lázadtok most az Örökkévaló ellen azzal, hogy tilalma ellenére másik oltárt emeltek? ¹⁷ Hát nem okultatok abból, amikor Peór miatt vétkeztünk^[a] az Örökkévaló ellen? Hiszen a mai napig viseljük annak a lázadásnak a következményeit! Milyen csapás érte az Örökkévaló közösségét akkor! ¹⁸ Most meg ti akartok különszakadni az Örökkévalótól, és elfordultok tőle? Holnap az Örökkévaló Izráel egész közösségére megharagszik emiatt!

¹⁹ Ha úgy gondoljátok, hogy a saját örökségetek területe tisztátalan föld, ahol nem lehet az Örökkévalónak áldozni, akkor jöjjetek vissza a Jordán nyugati oldalára, az Örökkévaló földjére, ahol az ő lakóhelye, a Szent Sátor van! Telepedjetek le a Jordán nyugati oldalán és lakjatok közöttünk! Csak ne lázadjatok az Örökkévaló ellen vagy ellenünk azzal, hogy külön oltárt építetek magatoknak — azon kívül, amely Istenünk, az Örökkévaló oltára!

²⁰ Emlékezzetek Ákánra, Zerah fiára, aki vétkezett az Örökkévalónak szentelt dolgokkal! Emiatt azonban az Örökkévaló népünk egész közösségére megharagudott, nem igaz? Nemcsak Ákán pusztult el a saját vétke miatt, hanem sokan mások is!«”

²¹ Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse keleti felének a férfiai így feleltek: ²² „Az Örökkévaló az Istenek Istene!^[b] Bizony az Örökkévaló, az Istenek Istene jól tudja, hogy nem lettünk hűtlenek hozzá! Tudjátok meg hát ti is! Az Örökkévaló legyen a tanúnk, hogy nem lázadtunk ellene! Úgy segítsen meg bennünket, hogy igenis hűségesek maradtunk hozzá!

²³ Ő jól tudja, hogy azt az oltárt nem azért építettük, hogy elszakadjunk tőle. Egyáltalán nem akartunk ott semmiféle áldozatot bemutatni! Az Örökkévaló maga büntessen meg bennünket, ha ez nem igaz! ²⁴ Azért építettük, mert attól tartottunk, hogy idővel a ti gyermekeitek majd azt találják mondani a mi utódainknak: »Mi közötök van nektek Izráel Istenéhez, az Örökkévalóhoz? ²⁵ Hiszen az Örökkévaló a Jordán folyót tette határrá közöttünk! Így hát nektek, akik Rúben és Gád törzséhez tartoztok, nincs többé semmi közötök az Örökkévalóhoz!« Attól féltünk, hogy ily módon majd — a ti gyermekeitek elutasítása miatt — a mi utódaink már nem fogják az Örökkévalót tisztelni és félni.

²⁶ Ezért azt gondoltuk, hogy oltárt építünk, de nem arra a célra, hogy ott áldozzunk, ²⁷ hanem annak a megerősítésére, hogy mi is az Örökkévalót tiszteljük. Nekünk is jogunk van áldozatokkal tisztelni az Örökkévalót a Szent Sátor oltáránál. Azért építettük azt az oltárt a Jordán mellett, hogy legyen tanúja ennek az elhatározásunknak. Legyen ez bizonyíték a számotokra és az eljövendő nemzedékek számára is, és ezt a ti utódaitok se vonhassák majd soha kétségbe. Ne mondhassák a mi leszármazottjainknak, hogy nincs közük az Örökkévalóhoz. ²⁸ Ha valaki a jövőben mégis ezt mondaná, annak utódaink majd ezt tudják mondani: »Nézzétek ezt az oltárt, amelyet elődeink építettek! Pontos másolata ez az Örökkévaló oltárának. De nem arra szolgál, hogy áldozatokat mutassanak be rajta, hanem azt tanúsítja, hogy mi is Izráel közösségéhez tartozunk.«

²⁹ Isten ments, hogy lázadjunk az Örökkévaló ellen, és hűtlenül elhagyjuk őt! Eszünkbe sem jutott, hogy másik oltárt építsünk magunknak, és azon áldozzunk! Tudjuk, hogy Istenünk, az Örökkévaló egyetlen igazi oltára az, amelyik a Szent Sátor előtt áll!”

³⁰ Fineás pap és az általa vezetett küldöttség ezt megelégedéssel hallgatta, és elfogadta a két és fél törzs válaszát. ³¹ Majd Fineás így válaszolt nekik: „Most tudtuk meg igazán, hogy az Örökkévaló velünk van, mert látjuk, hogy valóban nem lettetek hűtlenek hozzá! Így hát nem kell attól tartanunk, hogy az Örökkévaló egész Izráel népére megharagszik.”

³² Ezután a Fineás vezette küldöttség elbúcsúzott a Jordántól keletre élő két és fél törzstől, és Gileádból hazatértek Kánaán földjére. Elmondták a többi izráeli törzsnek, hogy mit válaszoltak a Jordánon túl élő testvéreik. ³³ Ezzel a válasszal mindenki meg volt elégedve. Izráel egész népe dicsérte az Örökkévalót, és természetesen nem gondoltak többé arra, hogy testvéreik ellen harcoljanak, és területüket elpusztítsák. ³⁴ Rúben és Gád törzse pedig elnevezte az általuk épített oltárt „Tanú”-nak, mivel ez tanúskodik arról, hogy a Jordántól keletre és nyugatra élő izráeli törzsek számára egyaránt az Örökkévaló az Isten.