Zsoltárok 49
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
49 Halljátok meg, ti népek, mind!
Figyeljen rám a Föld minden lakója!
2 Szegények és gazdagok,
előkelő és egyszerű emberek, mind figyeljetek!
3 Mert szájam bölcsességet hirdet,
szívem gondolatai értelmesek.
4 Példázatokra figyelek,
hárfám hangja mellett tárom fel a titkokat.
5 Miért kellene félnem, ha veszedelem jön?
Miért féljek, ha üldöznek
és körülvesznek a gonoszok?
6 Olyanoktól féljek, akik saját erejükben bíznak,
s gazdagságukkal dicsekednek?!
7 Hiszen egyikük sem válthatja meg életét,
nem tud váltságdíjat fizetni Istennek!
8 Senki sem elég gazdag,
hogy kifizesse élete árát!
9 Ki tudná megvásárolni az örök életet?
Mennyit fizetnél,
hogy tested ne pusztuljon el a sírban?
10 Lásd, meghalnak a bölcsek,
testük elpusztul,
de ugyanúgy meghalnak az ostobák is!
Bizony, mindannyian meghalnak,
és vagyonukat másra hagyják.
11 A sír lesz örökös otthonuk,
akármilyen gazdagok is voltak!
12 Mert a gazdag sem marad itt örökre:
Bizony, meghal ő is, akár az állatok!
13 Ez a sorsa minden magabiztos ostobának,
aki a vagyonában gyönyörködik. Szela
14 Mint juhnyájat, úgy terelik őket
a halottak országába,
és a Halál lesz a pásztoruk.
Alakjuk elvész,
testük szépsége eltűnik a halottak között.
De mikor hajnalodik majd,
az igazak uralkodnak.
15 Bizony, Isten fizeti meg értem az árat,
megszabadít a Haláltól, és magához fogad! Szela
16 Ne félj senkitől a gazdagsága miatt!
Ne félj attól se, akinek háza
és vagyona gyarapodik!
17 Mert meghal, és leszáll a sírba,
de semmi kincsét nem viheti magával!
18 Még ha életében elégedett volt is a sorsával,
és gazdagságát dicsérték a többiek,
19 akkor is eljön az ideje, őseihez kerül,
nem látja többé a napot!
20 A gazdag ember, ha nincs bölcsessége,
olyan, mint az értelmetlen állat,
és úgy is pusztul el.
Zsoltárok 49:1-20
Hungarian Károli
49 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Read full chapter
Lukács 20:27-21:4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A szadduceusok alattomos kérdése(A)
27 Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle: 28 „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.[a] 29 Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. 30 Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt, 31 majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg. 32 Azután az asszony is meghalt. 33 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”
34 Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek. 35 De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni. 36 Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból. 37 Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.[b] 38 Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”
39 Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen feleltél, Mester!” 40 Ettől kezdve többé senki sem merte Jézust kérdezgetni.
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(B)
41 Ekkor azonban Jézus is kérdezett tőlük valamit: „Hogyan mondhatják azt a Messiásról, hogy a Dávid fia? 42 Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban:
»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
43 amíg ellenségeidet
hatalmad[c] alá kényszerítem!«[d]
44 Ha Dávid Urának nevezte a Messiást, hogyan lehet akkor a Messiás Dávidnak a fia?”
Jézus véleménye a törvénytanítókról(C)
45 Miközben az egész nép hallgatta Jézust, ő a tanítványaihoz fordult: 46 „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán, szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon. 47 Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”
Az özvegyasszony fillérei(D)
21 Jézus látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a Templom perselyébe. 2 Meglátott ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki csak két rézpénzt[e] dobott bele. 3 Ekkor Jézus azt mondta: „Igazán mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más. 4 Mert a gazdagok a feleslegükből adtak, de ez az özvegyasszony nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”
Footnotes
- Lukács 20:28 ha egy… utóda Lásd 5Móz 25:5–6.
- Lukács 20:37 Ábrahám… nevezte Idézet: 2Móz 3:6.
- Lukács 20:43 hatalmad Szó szerint: „lábad”.
- Lukács 20:43 Idézet: Zsolt 110:1.
- Lukács 21:2 rézpénz Csekély értékű pénzérme, a dénár 1/16 része (egy dénár a napszámos egynapi átlagbére volt).
Lukács 20:27-21:4
Hungarian Károli
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.
29 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
40 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
44 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?
45 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
21 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.
2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
5 Mózes 33-34
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Mózes megáldja Izráel törzseit
33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:
2 „Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött,
a Széírről ragyogott föl,
mint a hajnal,
a Párán hegyéről fénylett,
mint a nap,
tízezer szentje kísérte,
s jobbján tűz lángja égett.
3 Bizony, szereti népét az Örökkévaló,
és szentjeit mind kezében tartja!
Köré gyűlnek, lába elé borulnak,
tanítását hallgatják és követik.
4 Törvényt adott nekünk Mózes,
örökségül Jákób népe közösségének.
5 Király lett az Örökkévaló Izráelben,[a]
mikor a törzsfők
és vezetők összegyűltek.”
Rúben törzsének áldása
6 Mózes ezt mondta Rúben törzséről:
„Éljen Rúben, ne haljon ki,
de csak kevesen legyenek utódai.”
Júda törzsének áldása
7 Ezt mondta Júda törzséről:
„Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát,
mikor segítségért kiált!
Vezesd vissza népéhez,
erősítsd meg kezét,
és segítsd meg,
mikor ellenségével küzd!”
Lévi törzsének áldása
8 Ezt mondta Lévi törzséről:
„Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot
Lévinek, hűséges szolgádnak adtad,
akiket próbára tettél Masszában,
s akikkel pereltél Meríbá[b] vizénél.
9 Többre tartották szavadat,
mint saját családjukat.
Nem kedveztek szüleiknek,
nem kímélték testvéreiket,
sem saját gyermekeiket,
hanem engedelmeskedtek parancsodnak,
és megőrizték szövetséged.
10 Ők tanítják Jákób népét
az Örökkévaló Törvényére,
Izráelt az ő határozataira.
Tömjént tesznek eléd,
s égőáldozatokat oltárodra.
11 Áldd meg Lévi erejét,
s keze munkáját fogadd kedvesen!
Törd meg a derekát annak,
aki Lévi ellen támad,
s aki őt gyűlöli,
hogy többé föl ne kelhessen!”
Benjámin törzsének áldása
12 Ezt mondta Benjámin törzséről:
„Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel!
Biztonságban lakhatsz az ő közelében,
Körülvesz oltalmával szüntelen,
s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”[c]
József törzseinek áldása
13 Ezt mondta József törzseiről:
„Az Örökkévaló áldása
szálljon József földjére!
Adjon neki az Örökkévaló harmatot
a menny kincseiből,
ajándékot
a mélységes vizekből.
14 Érlelje meg gyümölcseit a Nap,
sarjasszon neki drágaságokat a Hold!
15 Teremjenek neki az ősi hegyek
jobbnál-jobb gyümölcsöket,
adjanak az örök halmok
bőséges aratást!
16 Józsefé legyen a föld termésének
legjava és teljessége,
nyugodjon rajta annak tetszése
és kegyelme,
aki az égő bokorban megjelent!
Szálljanak ezek az áldások Józsefre,
a testvérei közül kiválasztottnak fejére!
17 Méltósága és ereje,
mint az elsőszülött bikáé,
szarva erős,
mint a bivalyé,
népeket öklel fel a föld széléig:
ilyenek Efraim tízezrei
és Manassé ezrei.”
Zebulon és Issakár törzsének áldása
18 Ezt mondta Zebulon törzséről:
„Örülj, Zebulon,
mikor útra kelsz,
és te is, Issakár,
otthon, a sátraidban!”
19 Népeket hívnak fel hegyükre,
hogy igaz áldozattal áldozzanak.
Tengerek gazdagságának
hasznát élvezik,
és a tengerpart homokjának kincseit.
Gád törzsének áldása
20 Ezt mondta Gád törzséről:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
aki kiterjeszti Gád határait!
Mint ugrásra kész,
zsákmányra leső oroszlán,
úgy lakik Gád a helyén,
s ha zsákmányt ejt,
szétszaggatja annak karját és fejét.
21 A legjobb részt választotta magának,
a vezető osztályrésze jutott Gádnak,
mikor a törzsfők összegyűltek.
Véghez viszi, amit az Örökkévaló
Izráelről határozott
végrehajtja igazságos ítéletét.”
Dán törzsének áldása
22 Ezt mondta Dán törzséről:
„Dán, mint fiatal básáni oroszlán,
prédájára veti magát.”
Naftáli törzsének áldása
23 Ezt mondta Naftáli törzséről:
„Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából
és áldásaiból.
Terjeszkedj nyugatra és délre!”
Ásér törzsének áldása
24 Ezt mondta Ásér[d] törzséről:
„Áldott a fiúk között Ásér!
Kedveljék a testvérei,
s áztassa lábát olívaolajban!
25 Védjenek bronz és vas
zárak és kapuk,
ne hagyjon el erőd,
amíg csak élsz!”
Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!
Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:
26 „Nincs senki hasonló Istenhez,
ó, Jesurún!
Fenséges dicsőségében
száguld az egeken,
harci szekerein, a fellegeken robog,
hogy segítségedre siessen.
27 Az Örökkévaló Isten hajlékod
és menedéked,
örök karja felkarol
és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,
s így biztat: »Pusztítsd!«
28 Biztonságban lakik Izráel népe,
háborítatlan Jákób lakóhelye.
Gabona és bor földjén lakik,
melyre bő harmatot hullat az ég.
29 Milyen boldog vagy, Izráel!
Nép, amelyet az Örökkévaló
szabadított meg,
akinek pajzsa és győzelmes kardja
az Örökkévaló!
Nincs más nemzet,
akivel így bánt volna istene.
Kegyelemért könyörögnek
majd ellenségeid,
te pedig a fejükre[e] tiporsz.”
Mózes halála
34 Ezután Mózes a Moáb-síkságról fölment a Nebó-hegységbe, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben emelkedik. Onnan az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot: Gileád vidékét, egészen Dánig, 2 Naftáli egész területét, Efraim, Manassé és Júda területét egészen a Földközi-tengerig, 3 azután a déli vidéket, meg a pálmafák városának, Jerikónak völgyét, egészen Cóárig. 4 Akkor ezt mondta az Örökkévaló: „Látod, Mózes, ez az a föld, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem. Megesküdtem nekik, hogy utódaiknak adom ezt az országot. Megengedtem, hogy a saját szemeddel lásd, de oda nem mehetsz be.”
5 Ott halt meg Mózes, az Örökkévaló szolgája Moáb földjén, ahogy az Örökkévaló előre megmondta. 6 Ott temette el az Úr Bét-Peórral szemben, a völgyben — de annak pontos helyét mindmáig senki sem ismeri.
7 Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.
8 Izráel népe 30 napig még Moáb földjén maradt, és siratták Mózest, amíg el nem telt a gyász ideje.
Józsué Mózes helyére lép
9 Józsué, Nún fia beteljesedett a bölcsesség szellemével, mert Mózes tette rá a kezét, és jelölte ki a nép új vezetőjévé. Izráel népe ezután elfogadta Józsuét vezetőjének, és engedelmeskedett neki — ahogyan ezt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.
10 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, akit egészen bensőségesen ismert. Azóta nem támadt Izráelben hozzá hasonló próféta, 11 aki olyan hatalmas jeleket és csodákat vitt volna véghez, mint Mózes, amikor őt az Örökkévaló Egyiptomba küldte, a fáraóhoz, meg annak szolgáihoz és egész népéhez. 12 Azóta sem volt hozzá hasonló, aki oly sok erőteljes és félelmetes dolgot tett volna Izráel népe szeme láttára, mint Mózes.
Footnotes
- 5 Mózes 33:5 Izráelben Szó szerint: „Jesurúnban”. Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”. A 26. versben is előfordul.
- 5 Mózes 33:8 Massza és Meriba Lásd 4Móz 20:1–13.
- 5 Mózes 33:12 Körülvesz… kicsinyét Vagyis: „Úgy bepólyál és hordoz, mint az anya a kicsinyét, akit a hátán hordoz egy nagy kendőben.”
- 5 Mózes 33:24 Ásér Ez a név már önmagában is azt jelenti: „áldott”.
- 5 Mózes 33:29 fejükre Vagy: „magaslataikra”, „szent helyeikre”.
5 Mózes 33-34
Hungarian Károli
33 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt.
2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.
3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.
4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.
5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.
7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.
8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.
9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.
11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!
12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.
13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;
14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;
15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;
16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!
17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.
19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.
21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.
22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.
23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.
25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.
26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön.
27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.
29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.
34 És felméne Mózes a Moáb mezõségérõl a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;
2 És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;
3 És a déli tartományt, és Jérikhónak, a pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig.
4 És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.
5 És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint.
6 És eltemeték õt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az õ temetésének helyét e mai napig.
7 Mózes pedig száz és húsz esztendõs volt, mikor meghalt; nem homályosodott vala meg az õ szeme, sem el nem fogyatkozott vala az õ ereje.
8 És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezõségén harmincz napig; és eltelének a Mózes siratásának, [azaz] gyászolásának napjai.
9 Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes tette vala õ reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
10 És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az Úr színrõl-színre:
11 Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte vala õt az Úr, hogy véghez vigye [azokat] Égyiptom földén, a Faraón, minden õ szolgáján, és az õ egész földén;
12 És mindama hatalmas erõben, és mindama nagy rettenetességben, a melyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei elõtt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center