A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.

Az elveszett juh^(A)

15 A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. ² De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: „Ez az ember^[a] a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük!”

³ Ekkor Jézus a következő példázatot mondta nekik: ⁴ „Ha van száz juhod, és az egyiket elveszted, mit teszel? Ugye, hogy ott hagyod a kilencvenkilencet a pusztában, utána mész annak az egynek, amelyik elveszett, és addig keresed, amíg meg nem találod? ⁵ Mikor pedig megtalálod, nagy örömmel a válladra veszed, ⁶ és hazaviszed. Azután örömmel elújságolod a szomszédaidnak, hogy megtaláltad az elveszett juhodat. ⁷ Ezért azt mondom nektek, nagyobb öröm lesz a Mennyben egyetlen bűnös miatt, aki visszatér Istenhez, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük erre.

⁸ Vagy tegyük fel, hogy egy asszonynak van tíz ezüstpénze, és az egyiket elveszti. Mit gondoltok, mit fog tenni? Lámpát gyújt, gondosan felsöpri az egész házat, és addig kutat utána, amíg megtalálja az elveszett pénzt. ⁹ Azután örömmel elújságolja a szomszédaidnak, hogy megtalálta elveszett ezüstpénzét. ¹⁰ Ezért azt mondom nektek, Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez.”

A fiú, aki eltékozolta örökségét

¹¹ Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. ¹² A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add ki az örökségemet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között.

¹³ Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát pénzzé tette, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan költekező életmódot folytatott, hogy hamarosan mindenét elpazarolta. ¹⁴ Miután már minden pénze elfogyott, éhínség támadt azon a vidéken, és a fiú is nélkülözött. ¹⁵ Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki felfogadta, hogy a disznónyáját őrizze.

¹⁶ A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki. ¹⁷ Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie, én meg itt halok éhen! ¹⁸ Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. ¹⁹ Nem vagyok többé méltó, hogy a fiadnak hívjanak, de legalább hadd álljak be a béreseid közé!« ²⁰ Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”

A tékozló fiú hazatérése

„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta. ²¹ A fiú pedig ezt mondta: »Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«^{[b] 22} De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára! ²³ Azután vágjatok le egy hízott borjút, hogy együtt ünnepeljünk, ²⁴ mert a fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megtaláltam!« Ezután ünnepelni kezdtek.”

Az idősebb fiú féltékenysége

²⁵ „Az idősebb fiú ezalatt a mezőn volt. Amikor hazafelé jött, és a ház közelébe ért, meghallotta a zenét és a táncot. ²⁶ Odahívta egyik szolgáját, és megkérdezte tőle, mi történt. ²⁷ »Hazajött az öcséd — felelte a szolga —, apád pedig levágatta a hízott borjút, mert épségben kapta vissza a fiát.« ²⁸ Emiatt az idősebbik fiú megsértődött, és nem akart bemenni a házba. Az apja kiment hozzá, és kérlelte, hogy jöjjön be. ²⁹ Ő azonban így válaszolt: »Látod, én évek óta szolgállak, és teljesítem minden parancsodat, de nekem még egy kecskét sem adtál soha, hogy a barátaimat vendégül lássam! ³⁰ Mikor hazajön az a fiad, aki a vagyonodat prostituáltakra pazarolta, te levágatod a kedvéért a hízott borjút!« ³¹ Az apja erre így válaszolt: »Fiam, te mindig velem vagy, és minden vagyonom a tiéd! ³² Most gyere, ünnepeljünk, és örüljünk együtt, mert öcséd meghalt, de feltámadt! Elveszett, de megtaláltam!«”

A menedékvárosok törvénye^(A)

19 Mózes így folytatta: Istenünk, az Örökkévaló kiirtja előletek azokat a nemzeteket, és földjüket nektek adja. Ti pedig birtokba veszitek azt az országot, letelepedtek a városaikban és a házaikban. ^2-3 Akkor osszátok három részre az országot. Mindegyik részben jelöljetek ki egy-egy várost, és építsetek utakat is hozzá, hogy oda menekülhessen, aki véletlenül embert öl.

⁴ Ha valaki véletlenül okozza embertársa halálát, akit nem gyűlölt azelőtt, és bemenekül valamelyik menedékvárosba, akkor életben maradhat. ⁵ Például, ha valaki a társával együtt fát vág az erdőn, és eközben a fejsze feje lerepül a nyeléről, és úgy megüti a másikat, hogy az meghal, akkor az, akié a fejsze volt, meneküljön valamelyik városba ezek közül, és életben marad. ^6-7 Azért parancsolom nektek, hogy válasszatok három ilyen várost, mert különben a haragos vérbosszuló rokon^[a] esetleg utolérné a menekülőt, és megölné, mielőtt az elérné a legközelebbi menedékvárost. Pedig a menekülő nem szándékosan gyilkolta meg a társát, hiszen nem is gyűlölte azelőtt, ezért nem méltó a halálra.

⁸ Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, hogy kiterjeszti országotok határait, és birtokba vehetitek mindazt a földet, amelyet megígért őseinknek. ⁹ Ha engedelmeskedtek az Örökkévaló minden parancsának, amelyeket mondok nektek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és mindig az ő útjain jártok, akkor valóban kiterjeszti határaitokat. Akkor jelöljetek ki a meglévő három menedékvároson kívül még másik hármat, ¹⁰ hogy aki nem szándékosan öl embert, annak legyen hová menekülnie, és senki se öljön ártatlan embert Izráelben azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül. Különben esetleg ártatlanul megölt emberek vére száradna kezeteken.

¹¹ Azonban jól vigyázzatok! A menedékvárosok nem szolgálhatnak menedékül annak, aki szándékosan gyilkol! Mert ha valaki úgy gyilkolja meg a másikat, hogy előtte haragosa volt, lesben állt, és előre megfontolt szándékkal támadt rá — akkor a gyilkos hiába fut a menedékvárosba. ¹² Ebben az esetben a gyilkos lakóhelyének vezetői küldjenek valakit utána, és szolgáltassák ki a vérbosszuló rokonnak a gyilkost, hogy az elnyerje méltó büntetését: halállal lakoljon! ¹³ Ne szánjátok meg a gyilkost, hanem szabadítsátok meg Izráelt az ártatlanul megölt ember vérének terhétől, hogy jó dolgotok legyen!

Ne mozdítsd el a határköveket!

¹⁴ Amikor majd birtokba veszitek azt a földet, amelyet Istenetek, az Örökkévaló ad nektek, és felosztjátok magatok között, akkor határkövekkel jelöljétek ki mindenkinek a saját birtokrészét. Ezeket a határköveket senki ne mozdítsa odébb, hogy ezáltal megnagyobbítsa a birtokát!

A hamis tanú büntetése

¹⁵ Ha valakit valamilyen bűntett elkövetésével vádolnak, egy tanú szava nem elég annak bizonyításához, hogy a vádlott bűnös. Ehhez legalább két tanú egybehangzó és terhelő vallomása szükséges.

¹⁶ Ha valaki ártó szándékkal valamilyen bűn elkövetésével hamisan vádolja a társát, ¹⁷ akkor mindketten álljanak az Örökkévaló elé — vagyis menjenek el a paphoz és a bírókhoz, akik abban az időben szolgálnak. ¹⁸ Azok alaposan kérdezzék ki mindkettőt. Ha úgy találják, hogy a tanú hazudik, és ok nélkül vádolta a másikat, ¹⁹ akkor a hamis tanút azzal a büntetéssel sújtsák, amelyet a vádlott érdemelt volna, ha bűnös lenne. Így tisztítsátok ki magatok közül a gonoszt! ²⁰ Tudja meg ezt az egész nép, hogy féljenek hasonló vétket elkövetni.

²¹ Ne sajnáljátok azt, akit meg kell büntetni! Ha a vádlott az életét vesztette volna, a hamis tanú is az életével fizessen! A vádlott szeméért a saját szemével, fogáért a fogával, kezéért a kezével, lábáért a saját lábával fizessen!

A hadviselés törvényei

20 Mózes így folytatta: Amikor harcba vonultok ellenségeitek ellen, és azt látjátok, hogy ők vannak többen, sok harci szekerük és nagyobb lovasságuk van, akkor se féljetek tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló, aki kihozott bennünket Egyiptomból, mellettetek áll! ² A csata megkezdése előtt álljon elő a pap, ³ és mondja ezt a harcosok bátorítására: „Izráeli férfiak! Ti most megütközni készültök ellenségeinkkel. Ne féljetek tőlük! Legyetek bátrak és erősek! Ne ijedjetek meg tőlük, ⁴ mert maga az Örökkévaló, Istenünk megy veletek a csatába, és ő harcol ellenségeinkkel, hogy nektek adja a győzelmet!”

⁵ Azután a vezetők hirdessék ki: „Lépjen elő, aki otthonában új házat épített, de még nem avatta föl, és nem lakott benne! Térjen most haza, nehogy más avassa fel a házát, ha ő meghal a harcban! ⁶ Lépjen elő, aki szőlőskertet telepített, de még nem kóstolta meg a gyümölcsét! Térjen most haza, nehogy más élvezze annak gyümölcsét, ha ő meghal a harcban! ⁷ Lépjen elő, akinek eljegyzett menyasszonya van, de még nem vette feleségül! Térjen most haza, nehogy más férfi vegye a menyasszonyát feleségül, ha ő meghal a harcban.

⁸ Lépjen elő, aki elvesztette a bátorságát, és fél az ellenségtől! Térjen most haza, nehogy a gyávaságával megfertőzze a bajtársait is!” ⁹ Amikor a vezetők befejezik ezt, álljanak a csapatok élére a parancsnokok, és vezessék őket a harcba.

¹⁰ Amikor hadba vonultok egy város ellen, először szólítsátok fel annak lakosait, hogy békével adják fel a várost. ¹¹ Ha kinyitják a város kapuit, és megadják magukat, legyenek szolgáitok, és végezzenek ingyen munkát, de ne bántsátok őket! ¹² De ha nem fogadják el a békét, akkor ostromold meg a várost. ¹³ Amikor pedig Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja azt, és elfoglaljátok, akkor a városban minden férfit hányjatok kardélre, ¹⁴ de a többieket ne bántsátok! Az asszonyok és a gyerekek legyenek a szolgáitok. Az állatokat és a városban talált értékeket tekintsétek hadizsákmánynak, és vegyétek birtokba, mert Istenünk, az Örökkévaló adta azokat a kezetekbe. ¹⁵ Így járjatok el abban az esetben, ha az a város távol van országotoktól.

¹⁶ De annak a földnek a városaiban, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül, egyetlen embert vagy állatot se hagyjatok életben! ¹⁷ Ezeket a népeket: a hettitákat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat irtsátok ki mind egy szálig — ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta! ¹⁸ Igen, ezeket a nemzeteket el kell pusztítanotok, nehogy átvegyétek tőlük azokat az utálatos szokásokat, ahogyan ők tisztelik a saját isteneiket! Nehogy ti is hasonlóképpen vétkezzetek Istenünk, az Örökkévaló ellen.

¹⁹ Amikor hosszú ideig ostromoltok egy-egy várost, a körülötte lévő gyümölcsösökben ne vágjátok ki a termő gyümölcsfákat. Gyümölcsüket megehetitek, de ne pusztítsátok el a gyümölcsfákat. Miért kellene bűnhődni a fáknak az emberek miatt? Vagy azokat is ostromolni akarjátok? ²⁰ Csak azokat a fákat vágjátok ki, amelyek nem teremnek ehető gyümölcsöt. Azokból építsetek ostromműveket a város ellen, amíg azt el nem foglaljátok.