Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.[a]

Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem!
    Milyen sokan támadnak rám!
Mind azt mondják rólam:
    „Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela

Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló,
    te vagy dicsőségem,
    te emeled föl a fejem.

Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz.
    Bizony, meghallja,
    és válaszol nekem szent hegyéről! Szela

Nyugodtan lefekszem, el is alszom,
    és tudom, felébredek,
    mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
Nem félek ellenségeimtől,
    bár ezerszámra gyűlnek körém.

Kelj fel, Örökkévaló![b]
    Ments meg, Istenem,
mert ha te állon ütöd ellenségeimet,
    a gonoszoknak még fogait is kitördeled!

Az Örökkévaló megszabadít!
    Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsoltárok 3:1 zsoltár Ez a sor u.n. „felirat”, amely valójában nem a zsoltárének része, hanem ahhoz fűzött magyarázat. Ezért ebben a fordításban nem ezzel kezdtük a versek számozását. Más fordításokban (pl. Károli-fordítás) ezt a sort az első versnek vették, és úgy is számozták. Emiatt a kétféle vers-számozás között eltérés mutatkozik.
  2. Zsoltárok 3:7 Kelj fel, Örökkévaló Ezt mondták, amikor a Szövetségládát a papok a vállukra vették, hogy továbbvigyék. Lásd 4Móz 10:35–36.