Dávid zsoltára.

²⁸ és kérdőre vonták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adott neked erre felhatalmazást?”

²⁹ Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok, akkor megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. ³⁰ Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”

³¹ Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, azt mondhatja rá: »Akkor miért nem hittetek neki?« ³² De azt mégsem mondhatjuk, hogy csak emberektől volt…”. A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartotta.

³³ Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.”

„Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket” — felelt nekik Jézus.

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról^(A)

12 Ezután Jézus jelképes történetek segítségével kezdte tanítani őket. Ezt a példázatot mondta nekik: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot is épített. Majd az egészet gazdálkodóknak adta bérbe, és elutazott egy másik országba. ² Szüret idején elküldte egyik szolgáját, hogy hozza el a termésből a tulajdonosnak járó részt. ³ De a bérlők megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza. ⁴ Ezután a gazda egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. A bérlők őt is megverték, a fejét betörték, és gyalázatosan bántak vele. ⁵ Majd a gazda küldött egy harmadik szolgát is, akit a bérlők meggyilkoltak. Ezután még sok más szolgáját is elküldte. Volt közülük, akit a bérlők megvertek, másokat pedig meggyilkoltak.

⁶ Végül a gazda már nem tudott mást küldeni, csak a saját fiát, akit nagyon szeretett. Utoljára tehát őt küldte el, és azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!«

⁷ De a bérlők ezt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« ⁸ Azzal megfogták a fiút, megölték, majd kidobták a szőlőskertből.

⁹ Mit gondoltok, mit fog tenni ezután a tulajdonos? Eljön, elpusztítja a bérlőket, a szőlőskertet pedig másoknak adja! ¹⁰ Vagy talán nem olvastátok, mit mond az Írás?

¹² A vallási vezetők megértették, hogy ezt a történetet Jézus valójában róluk mondta. Szerették volna letartóztatni, de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Így hát otthagyták, és elmentek.

Áron és fiai első áldozata

9 A nyolcadik napon Mózes szólította Áront és fiait, meg Izráel vezetőit. ² Ezt mondta Áronnak: „Válassz egy bikaborjút vétekáldozatnak, és egy kost égőáldozatnak. Mind a kettő ép és egészséges legyen. Ezeket áldozd föl az Örökkévalónak.

³ Szólj Izráel népének, hogy válasszanak ki egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy bárányt — mindegyik egy éves legyen — égőáldozatnak. Mindegyik áldozati állat ép és egészséges legyen. ⁴ Ezen kívül hozzanak egy bikát és egy kost hálaáldozatul az Örökkévalónak, meg lisztáldozatot, olívaolajjal keverve —, mert ma az Örökkévaló meg fog jelenni nektek.”

⁵ Ekkor az egész nép odagyűlt a Találkozás Sátora elé, hozták mindazt, amit Mózes parancsolt, és megálltak az Örökkévaló előtt. ⁶ Mózes azt mondta nekik: „Tegyétek meg, amit az Örökkévaló parancsolt, s akkor meg fogjátok látni az Örökkévaló dicsőségét!”

⁷ Áronnak pedig ezt mondta Mózes: „Menj oda az oltárhoz, és mutasd be a vétekáldozatot és az égőáldozatot — végezz engesztelést magadért és a népért. Azután mutasd be a nép áldozatát is, végezz engesztelést értük is. Mindent úgy tegyél, ahogy az Örökkévaló parancsolta.”

⁸ Akkor Áron odament az oltárhoz, és levágta a bikaborjút a saját vétekáldozatához. ⁹ Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait vele. A vér többi részét Áron az oltár tövéhez öntötte. ¹⁰ Majd a vétekáldozat zsíros részeit, a veséket és a máj zsíros részét elégette az oltár tüzén, ahogy az Örökkévaló parancsolta. ¹¹ Az áldozati állat húsát és bőrét pedig elégette a táboron kívül.

¹² Azután Áron levágta az égőáldozati kost, Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki a vért körös-körül az oltárra hintette. ^13-14 Majd Áron fiai apjuk kezébe adogatták a részeire vágott áldozati állat fejét és többi részeit. Áron pedig előbb megmosta a belső részeket és a lábakat, majd sorra az oltárra helyezte azokat, és elégette a tűzben.

¹⁵ Ezután következett a nép áldozata. Áron levágta a népért a vétekáldozati bakot, és ugyanúgy feláldozta azt, mint a saját magáért bemutatott vétekáldozatot. ¹⁶ Feláldozta a népért a borjút és a bárányt is égőáldozatul, az Örökkévaló parancsa szerint.

¹⁷ Azután bemutatta a nép lisztáldozatát is. Kivett abból egy maroknyit és elégette az oltár tüzén. Ez az áldozat a szokásos reggeli égőáldozaton felül történt.

¹⁸ Bemutatta a nép hálaáldozatát is. Levágta Áron a bikát és a kost. Áron fiai felfogták a vért, és odanyújtották az edényt Áronnak, aki a vért körös-körül az oltárra hintette. ¹⁹ Áron az áldozati állatok zsíros részeit, a veséket, a májat és a kos zsíros farkát ²⁰ ráhelyezte az állatok mellrészére, és az oltárhoz vitte. A zsíros részeket elégette az oltár tüzén, ²¹ a mellrészt pedig a hátsó jobb combokkal együtt felmutatta az Örökkévalónak, ahogy azt Mózes meghagyta — így lett az felmutatott áldozat az Örökkévalónak.

²² Amikor Áron elvégezte a vétekáldozat, az égőáldozat és a hálaáldozat bemutatását, fölemelte két kezét a nép fölé, és megáldotta őket. Azután lejött az oltártól.

²³ Mózes és Áron ezután bement a Találkozás Sátorába. Miután kijöttek onnan, együtt megáldották a népet. Ekkor megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész nép szeme láttára. ²⁴ Akkor az Örökkévalótól tűz jött ki, és megemésztette az oltáron lévő égőáldozatot és zsíros részeket. Amikor ezt a nép látta, hangos ujjongásban tört ki, és mindenki arccal a földre borult.

Nádáb és Abíhú halála

10 Áron fiai közül ketten, Nádáb és Abíhú fogták a füstölőjüket, parazsat tettek bele, füstölőszert tettek a parázsra, és az Örökkévaló elé járultak vele. Azonban ez idegen áldozat^[a] volt, amely nem felelt meg az Örökkévaló rendelkezéseinek. ² Emiatt tűz csapott ki az Örökkévalótól, és megégette őket. Így halt meg Nádáb és Abíhú az Örökkévaló előtt.

³ Mózes akkor ezt mondta Áronnak: „Látod, ez az, amit az Örökkévaló mondott: »Akik közel vannak hozzám, azokban kell megmutatkoznia, hogy szent vagyok — azért, hogy megmutassam dicsőségemet az egész nép szeme láttára!«” Áron azonban némán hallgatott.

⁴ Akkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek fiait, és ezt mondta nekik: „Gyertek ide, és vigyétek el a Találkozás Sátorának udvara elől rokonaitok holttestét a táboron kívülre!”

⁵ Ők tehát odajöttek, és kivitték a két holttestet — úgy, ahogy voltak, a ruhájukkal együtt a táboron kívülre — Mózes szava szerint.

⁶ Azután Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Izráel népe — rokonaitok ők valamennyien — gyászolja meg ezt a két halottat, akiket az Örökkévaló tüze ölt meg. De ti ne gyászoljatok, mert különben meghaltok, és az Örökkévaló megharagszik az egész közösségre! Ti ne tegyétek hajatokat gondozatlanná, és ne szaggassátok meg ruháitokat!^{[b] 7} A gyász ideje alatt ki se menjetek a szentély bejáratán a nép közé, különben meghaltok, mert most rajtatok van az Örökkévaló felkenetésének olaja!” Ők pedig engedelmeskedtek Mózes szavának.

⁸ Azután az Örökkévaló szólt Áronnak: ⁹ „Amikor te vagy a fiaid bementek a Találkozás Sátorába, előtte soha ne igyatok bort, vagy egyéb szeszes italt, hogy meg ne haljatok! Örökké érvényes törvény ez a papok számára, nemzedékről nemzedékre! ¹⁰ Szükséges, hogy különbséget tudjatok tenni a szent és közönséges, valamint a tiszta és tisztátalan dolgok között. ¹¹ Képesnek kell lennetek arra, hogy tanítsátok Izráel népét minden rendelkezésre, amelyet az Örökkévaló Mózes által mondott.”

¹² Mózes szólt Áronnak és megmaradt két fiának, Eleázárnak és Ítámárnak: „Ami a lisztáldozatból megmarad, miután annak egy részét az Örökkévalónak áldoztátok ajándékul, abból készítsetek magatoknak kovásztalan kenyeret, és egyétek meg az oltár mellett, mert ez a legszentebb rész, ¹³ hiszen az Örökkévalónak fölajánlott ajándékból való. Csakis a szent hely udvarán szabad azt megennetek, mert az Örökkévaló ezt a részt nektek és a fiaitoknak adta. Így parancsolta nekem az Örökkévaló.

¹⁴ A felmutatott áldozati részt, az állat szegyét, és felajánlott combját akármilyen rituálisan tiszta helyen megehetitek egész családotokkal együtt: abból fiaid és leányaid is ehetnek. Az áldozatoknak ezeket a részeit az Örökkévaló nektek és gyermekeiteknek adta Izráel népének hálaáldozataiból. ¹⁵ Az ajándék bemutatásakor, amikor a zsíros részeket elégetitek az oltár tüzén, ezt a két részt — a szegyét és a combot — is oda kell vinnetek az oltárhoz, és fel kell azokat mutatnotok az Örökkévalónak. Azután a tiétek lesz ez a két rész, és a gyermekeiteké. Örökké érvényes rendelkezés, hogy ezek titeket illetnek, mert az Örökkévaló ezt parancsolta.”

¹⁶ Amikor Mózes érdeklődött, hogy mi történt a vétekáldozati bak húsával, kiderült, hogy azt már elégették. Emiatt Mózes nagyon megharagudott Eleázárra és Ítámárra, Áron életben maradt fiaira, és ezt mondta nekik: ¹⁷ „Meg kellett volna ennetek a vétekáldozati bak húsát a szent hely udvarán, hiszen az különösen szent! Az Örökkévaló adta azt nektek, mivel a ti feladatotok, hogy az Örökkévaló előtt megtisztítsátok a szent helyet a nép bűnétől. ¹⁸ Mivel az áldozati állat vérét nem vitték be a Találkozás Sátorába, azért az állat húsát nektek kellett volna megennetek a szent hely udvarán, ahogy parancsoltam nektek!”

¹⁹ Áron azonban így felelt Mózesnek: „Nézd, ők ma mutatták be először a vétek- és égőáldozatot az Örökkévaló előtt. Engem pedig ilyen szörnyű dolog ért! Vajon, ha ettünk volna abból a vétekáldozatból, azt az Örökkévaló jónak látta volna?” ²⁰ Mózes elfogadta Áron válaszát, és megnyugodott.