Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
    Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
    Nem hallod segélykiáltásomat?!
Istenem, segítségért kiáltok nappal,
    kiáltok hozzád éjjel is,
    de nem felelsz!

Istenem, te vagy a Szent,
    te vagy a Király!
    Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
Benned bíztak őseink,
    rád támaszkodtak,
    és te megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért,
    és megmenekültek ellenségeiktől.
    Hittek és nem csalódtak benned.
De én féreg vagyok, nem ember!
    Undorodik tőlem,
    csúfol és gyaláz mindenki!
Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
    fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
    Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
    biztosan megszabadít!”

Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
    Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
    születésemtől fogva te vagy Istenem!

11 Ne légy messze tőlem,
    mert közel a veszedelem,
    és nincs, aki segítsen!

Read full chapter

22  Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

Read full chapter