Zsoltárok 18:1-6
Hungarian Károli
18 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
Read full chapter
Zsoltárok 18:1-6
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![a]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
Footnotes
- Zsoltárok 18:1 Ez a zsoltár megtalálható a 2Sám 22-ben is.
Máté 21:1-17
Hungarian Károli
21 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani õket.
4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jõ néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsõ ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
8 A sokaság legnagyobb része pedig felsõ ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
9 Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbõl való próféta.
12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá õket.
15 A fõpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemõk szája által szereztél dicsõséget?
17 És ott hagyván õket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
Read full chapter
Máté 21:1-17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(A)
21 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 2 „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”
4 Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:
5 „Mondjátok meg Sion népének:[a]
»Nézd, itt jön a Királyod!
Alázatos, és szamáron ül,
teherhordó állat csikóján.«”[b]
6 A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. 7 Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. 8 Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. 9 Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:
Hozsánna a magasságban Istennek!”
10 Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”
11 A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”
Kizavarja a kereskedőket a Templomból(B)
12 Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, 13 és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«[e] Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”[f]
14 Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. 15 A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, 16 és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!”
„Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”[g]
17 Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát.
Read full chapterFootnotes
- Máté 21:5 Sion népének Szó szerint: „Sion leányának”, vagyis Jeruzsálemnek.
- Máté 21:5 Idézet: Zak 9:9.
- Máté 21:9 Hozsánna Héber szó, amelyet segítséget kérő imádságban szoktak használni. Itt azonban üdvözlő felkiáltás, amellyel Jézust, mint királyt köszöntötték. A 15. versben is.
- Máté 21:9 Idézet: Zsolt 118:26.
- Máté 21:13 Idézet: Ézs 56:7.
- Máté 21:13 Idézet: Jer 7:11.
- Máté 21:16 Idézet: Zsolt 8:2 (Szeptuaginta).
Jób 19-21
Hungarian Károli
19 Felele pedig Jób, és monda:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
20 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:
7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?
8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.
10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.
11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.
12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;
13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.
16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,
17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.
22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.
25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.
26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.
21 Felele pedig Jób, és monda:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Jób 19-21
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jób ötödik válasza
19 Ezután Jób válaszolt:
2 „Meddig gyötörtök még,
meddig kínoztok efféle beszédekkel?!
3 Százszor is megaláztatok már!
Nem szégyelltek így rám támadni?!
4 Még ha valóban tévedtem is,
mi közötök hozzá?
5 Csak fölém akartok kerekedni,
hogy igazabbnak tűnjetek nálam,
ezért mondjátok, hogy megaláztatásomnak
magam vagyok az oka.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem!
Ő kerített hálójába.
7 Hiába kiáltozom: »Segítség!«
Nem érkezik válasz.
Hiába keresem igazamat,
nem hallgat meg senki.
8 Isten torlaszolta el utamat,
nem mehetek tovább!
Sötétségbe borította ösvényemet.
9 Megfosztott a tisztelettől és megbecsüléstől,
amely, mint korona ékesítette fejem.
10 Körös-körül lerombolta minden védelmem,
egészen végem van!
Annyi reményem maradt,
mint a gyökerestül kitépett fának.
11 Haragra lobbant ellenem,
s mint ellenségével, úgy bánt velem.
12 Ellenem küldte seregeit,
ostromgyűrűt vontak körém,
lakóhelyem körülvette táboruk.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem,
ismerőseim is idegennek tekintenek,
14 rokonaim elhagytak,
elfelejtettek még a barátaim is.
15 Fizetett szolgáim és a szolgaleányok
rám sem ismernek, idegennek tekintenek.
16 Ha szólítom szolgámat, nem felel,
hiába könyörgök, nem is válaszol.
17 Feleségem undorodik leheletemtől,
testvéreim iszonyodnak tőlem.
18 Még a gyermekek is lenéznek,
s kicsúfolnak, ha felkelek.
19 Bizalmas barátaim megutáltak,
akiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Csupa csont és bőr vagyok,
alig maradt bennem élet.
21 Könyörüljetek rajtam, barátaim, könyörüljetek,
mert Isten keze sújtott le rám!
22 Még ti is üldöztök, mint Isten?
Mikor fáradtok már bele?
23 Ó bárcsak feljegyeznék szavaimat!
Bárcsak könyvtekercsbe írnák azokat!
24 Vasvesszővel írják ólomtáblára,
sziklába véssék, hogy fennmaradjon örökre!
25 Mert tudom, hogy Megváltóm él!
Mikor eljön a vég, itt fog állni a Földön,
és védelmemre kel!
26 Miután bőröm és testem elpusztul,
meg fogom látni Istent!
27 Igen, meglátom őt a saját szememmel!
Én magam látom meg,
és nem lesz számomra idegen![a]
Mennyire égeti belső részeimet,
28 mikor ezt mondjátok: »Jöjjetek, üldözzük Jóbot!
Mutassuk meg, hogy szenvedésének oka őbenne rejlik!«
29 Így hát jobb, ha féltek a büntetéstől,
mert haragotok bűn, amely büntetést érdemel,
S majd ti is megtudjátok, milyen az ítélet!”
Cófár prédikál Jóbnak
20 Ezután a naamái Cófár szólalt meg:
2 „Gondolataim felkavarják lelkemet,
sürgetnek, hogy válaszoljak neked, Jób.
3 Hiszen te állandóan kioktatsz,
és megszégyenítesz minket!
De majd én bölcsen megfelelek!
4-5 Tudod-e, hogy a gonoszok nem örülhetnek sokáig?!
Tudod-e, hogy az istentelenek vigadozása
csak egy pillanatig tart?!
Mióta Isten Ádámot a Földre helyezte,
ez mindig is így volt!
6 Mert ha büszkeségük az égig érne is,
ha fejüket a felhőkig emelik is a gonoszok,
7 mégis eltűnnek örökre!
Eltűnnek, mint mezőn a ganéj.
Akik látták őket ezt kérdezik:
»Hová lettek oly hirtelen?«
8 Bizony, az istentelen eltűnik, mint az álom,
nem látja többé senki sem.
Elfelejtik, mint a rossz álmot.
9 Akik látták, nem láthatják soha többé.
Otthona is elfelejti, nem emlékszik rá.
10 Amit apjuk elvett a szegényektől,
gyermekei fizetik vissza.
Bizony, a gonosz ki kell engedje markából
minden vagyonát!
11 Még ha fiatal is, erőtől duzzad,
hirtelen mégis a porban fekszik,
egyszerre odavan.
12 A gonosznak édes a gonoszság,
szinte szájában tartogatja,
nyelve alatt rejtegeti sokáig,
13 sajnálja lenyelni,
hosszan ízlelgeti.
14 De gyomrában a gonoszság megkeseredik,
s mint a kígyóméreg, olyan lesz a belsejében.
15 Az istentelen mohón nyeli a gazdagságot,
de végül mégis kihányja.
Isten kihajt belőle mindent, amit benyelt.
16 Vipera mérgét szívja magába,
kígyómarás öli meg hirtelen,
17 s nem élvezheti többé a gazdagságát:
a tejjel-mézzel folyó patakokat.
18 Vissza kell adja, amit megszerzett,
nem örülhet vagyonának, amelyért dolgozott.
19 Mert elnyomta a szegényeket,
és nem törődött nyomorúságukkal,
erőszakkal elvette házaikat,
amelyeket nem ő épített.
20 A gonoszoknak semmi sem elég,
kapzsiságuk nem ismer határt,
étvágyuk elől semmi sem menekülhet,
21 utánuk csak pusztaság marad.
Így emésztik el a szegényeket,
ezért a gonoszok jóléte nem tart sokáig.
22 Amikor már mindent összeharácsolt,
és bőségben tobzódik,
akkor szakad rá hirtelen a szükség és szegénység.
Bizony, egyszerre éri mindenféle csapás,
23 mert Isten rázúdítja haragja tüzét,
s jóllakatja a gonoszt veszedelemmel.
Záporoznak rá a harag csapásai,
s ezzel kell töltenie hasát kenyér helyett.
24 Ha elfut a gonosz az acélkard elől,
átveri mellét a bronz nyílvessző.
25 Úgy átfúrja testét a nyílvessző,
hogy hátából áll ki a hegye.
Villámló nyílhegy fúródik májába,
s a rémület tiporja földre.
26 Féltve őrzött kincseit elpusztítják,
őt magát tűz emészti meg,
amelyet nem emberkéz gyújtott.
Tűz, amely mindent feléget,
ami még házában megmaradt.
27 A gonosz bűneit napvilágra hozza az ég,
s felkel a föld, hogy tanúskodjon ellene.
28 Árvíz sodorja el házát, családját, mindenét:
elsöpri Isten haragja mindenestül azon a napon.
29 Bizony, Isten így bánik a gonoszokkal,
ezt kapják örökségül tőle, mert így rendelkezett.”
Jób hatodik válasza
21 Akkor Jób így felelt:
2 „Azzal vigasztaljatok,
hogy meghallgattok figyelmesen!
3 Engedjetek engem is beszélni,
s várjátok ki türelmesen, míg befejezem,
azután gúnyolódjatok csak tovább!
4 Mert én nem emberekre panaszkodom!
Nem ok nélkül türelmetlenkedem.
5 Nézzetek csak meg engem, és rémüljetek el!
Tegyétek kezetek a szátokra!
6 Ha arra gondolok, mi történt velem,
elfog a rémület, és testem beleremeg.
7 Miért élhetnek a gonoszok hosszú életet?
Miért öregedhetnek meg gazdagságban, erőben?
8 Szemük láttára nőnek fel gyermekeik,
meglátják felcseperedni unokáikat is.
9 Otthonukban béke és biztonság,
nem éri őket Isten büntetése.
10 Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak,
teheneik erős borjakat ellenek.
11 Gyermekeik előttük játszanak,
ugrándoznak, mint a bárányok,
12 énekelnek, táncolnak,
hangszerekkel vigadnak.
13 Gondtalan bőségben töltik napjaikat,
szenvedés nélkül, békésen szállnak alá a sírba.
14 Pedig ezt mondták Istennek:
»Ne törődj velünk, mert mi sem törődünk veled!«
15 »Ugyan, kicsoda a Mindenható, hogy őt szolgáljuk?!
Ugyan, mi hasznunk belőle, ha őt imádjuk?!«
16 Pedig a gonoszok sorsa nincs a saját kezükben!
Tanácsuk távol legyen tőlem!
17 De vajon gyakran kialszik a gonoszok mécsese?
Sokszor jön rájuk veszedelem?
Mikor kell érezniük Isten haragját,
és bünteti-e őket fájdalommal?
18 Vajon elsöpri Isten a gonoszokat,
mint szélvihar a szalmaszálat,
mint forgószél a polyvát?
19 Talán azt mondjátok: »Igen, de Isten a fiakat bünteti
apáik vétkeiért!«
Nem így van! Büntesse meg Isten őket magukat!
Tanulják meg a gonoszok,
hogy mindenki a maga vétkéért szenved!
20 Hadd lássa meg saját szemével,
milyen keserves a büntetés!
Ő maga igyon a Mindenható haragjából!
21 Mert, ha élete végéhez ért,
ha már meghalt,
ugyan törődik-e még gyermekeivel,
akiket itt hagyott?
22 Ki taníthatná bölcsességre Istent?
Hiszen ő ítéli még a magasságban élőket is!
23 Az egyik ember gazdagságban hal meg,
kényelemben és békességben.
24 Teste jól táplált,
erős és egészséges.
25 A másik meg keserű lélekkel száll a sírba,
mert soha nem volt része jólétben, örömben.
26 Mégis, mindketten a porban fekszenek,
és férgek takarják be őket.
27 Látjátok, tudom, mit forgattok a fejetekben,
s milyen terveket szőttetek ellenem.
28 Hiszen azt mondtátok: »Hol lakik
az a híres gazdag ember?
Hol találjuk a bűnös Jób házát?«
29 Beszéltetek-e az utazókkal,
meghallgattátok-e bölcs szavukat?
30 Nem azt mondták ők is, hogy Isten a gonoszokat
a veszedelem napjáig megkíméli,
s haragja napjára tartogatja?
31 De ki veti szemükre a gonoszoknak vétkeiket?
Ki fizet meg nekik azért, amit másokkal tettek?
32 Bizony, a gonoszokat díszes kísérettel temetik,
síremléküket is gondosan ápolják.
33 A gonosz még a sírjában is elégedetten fekszik,
mert tömegek kísérik utolsó útjára,
és ezrek vonulnak előtte.
34 Ilyen üres fecsegéssel akartok engem vigasztalni?
Hiszen minden szavatok hamis és igazságtalan!”
Footnotes
- Jób 19:27 Mikor… idegen Vagy: „Mikor eljön a vég, itt fog állni a Földön, és védelmemre kel, 26 miután már bőröm és testem elpusztult. De én látni akarom Istent, amíg még ebben a testben vagyok! 27 Saját szememmel akarom látni őt, nem valaki más szemével. Mennyire kívánom, hogy ez megtörténjen!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center