A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 17:6-12 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
    mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
    hallgasd meg most is imádságomat!
Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
    akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
    jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
    hűséged és szereteted!
Őrizz meg, mint szemed fényét!
    Szárnyaid árnyékában rejts el engem
a gonoszok elől,
    akik el akarnak pusztítani!
Ments meg halálos ellenségeimtől,
    akik körülfogtak!
10 Kegyetlen szívük nem ismer irgalmat,
    magabiztos büszkeséggel beszélnek.
11 Folyton a sarkamban lihegnek,
    s már körül is zártak egészen.
Szemüket rám szegezik:
    lesik, hogyan terítsenek a földre,
12 mint oroszlán a zsákmányát,
    mint ifjú oroszlán, amely prédáját lesi.

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Máté 20:1-19 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Példázat a szőlőmunkásokról

20 „Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe. Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.

Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak. Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!« Azok el is mentek.

Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni. Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«

»Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték.

»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.

Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«

Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott. 10 Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának: 12 »Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«

13 Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám? 14 Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«

16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását

17 Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta: 18 „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni, 19 és átadják az idegeneknek,[a] hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”

Footnotes:

  1. Máté 20:19 idegeneknek Vagyis az Izráelen kívülieknek (ebben az esetben a rómaiaknak).
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Jób 11-14 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Cófár prédikál Jóbnak

11 Majd a naamái Cófár szólalt meg:

„Sok szavadra, Jób, senki se feleljen?!
    Annak legyen igaza, aki többet beszél?
Hát azt hiszed, értelmetlen érvelésed elnémít minket?
    Ha így gúnyolódsz, nincs, aki rád pirít?
Hiszen azt állítod, hogy igazad van mindenben!
    Hogy bátran megállhatsz Isten előtt!
Bárcsak Isten maga szólna,
    bárcsak ő beszélne veled!
Bárcsak tanítana a bölcsesség titkára,
    amely kétszer annyit ér, mint az okoskodás!
Tudd meg hát:
    Isten még el is engedett büntetésedből!

De vajon végére tudsz-e járni Isten titkainak?
    Elérheted a Mindenható tudásának tökéletességét?
Hiszen magasabb az, mint a Menny maga,
    hogy is érhetnéd fel?!
Mélyebb, mint a holtak hazája,
    hogyan mérhetnéd meg?!
Bizony Isten bölcsessége nagyobb, mint az egész világ!
    Szélesebb, mint a végtelen óceán!

10 Ha elfog, és börtönébe zár,
    vagy a bíró elé idéz,
    mit tehetsz ellene?
11 Jól ismeri a semmirekellő gonosztevőket.
    Ha látja a bűnt, talán nem törődik vele?
12 Hamarabb szül a vadszamár emberfiat,
    mint, a hitvány ember bölcs szívet szerez!

13 Jób, te csak fordítsd a szíved Isten felé,
    és emeld fel imára kezed!
14 Ha minden bűntől megtisztítod szíved,
    ha otthonodban nem marad semmi hamisság,
15 akkor bátran emelheted arcodat Istenhez,
    akkor megerősödsz, és félelmed elrepül.
16 Szenvedésed végképp elfelejted,
    s azt kérdezed: hol van már a tavalyi hó?
17 Életed ragyogóbb lesz, mint a déli verőfény,
    még legsötétebb órád is fénylik, mint a hajnal.
18 Akkor biztonságban élhetsz,
    és remény táplálja lelked,
    körülnézel, és nyugodtan lefekhetsz.
19 Mikor alszol, senki nem ijeszt fel,
    és sokan keresik barátságodat.
20 Az istentelen azonban hiába vár segítséget,
    nem menekülhet meg!
    Egyetlen reménye: a halál.”

Jób harmadik válasza

12 Erre Jób így válaszolt:

„Bizony, csak ti vagytok bölcsek,
    s kihal a földről veletek minden értelem!
Ennyi eszem nekem is van,
    én sem vagyok ostobább nálatok!
    Csak üres bölcselkedés minden szavatok!

Kigúnyolnak saját barátaim!
    Céltáblája lettem csúfolódásuknak!
Pedig ha Istenhez kiáltottam, ő meghallgatott.
    Most mégis kicsúfolnak barátaim,
    noha igazságos és ártatlan vagyok!
Aki jólétben él, megveti a nyomorultat,
    sőt, megtapossa azt, aki elesett!
A rablók otthona bezzeg békességes!
    Akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek,
    akiknek saját erejük az istenük!

Kérdezd csak az állatokat,
    tanítanak téged,
vagy az ég madarait,
    ők is megmondják!
Vagy vizsgáld meg a földet,
    az is előadja,
még a tenger halai is
    elbeszélik neked!
Ki olyan vak, hogy ne látná, ne tudná:
    az Örökkévaló keze teremtette mindezeket?!
10 Az ő kezében van minden élőlény lelke,
    minden embernek ő ad leheletet.

11 Nem az ember füle próbálja meg, amit hall,
    nem az ínye kóstolja meg az ételt?
12 Azt mondjátok: a bölcsesség az öregek kincse,
    az értelem az idősek birtoka.
13 Pedig egyedül Isten a bölcs és erős,
    övé a tanács és az értelem!
14 Ha ő leront valamit, az nem épül fel soha,
    ha börtönbe zár, nincs, aki kinyissa.
15 Ha visszatartja az esőt, kiszárad a föld,
    ha kiárasztja a vizeket, elborítják a mezőt.
16 Nála lakik a bölcsesség és az erő,
    kezében van, aki eltévedt, és a tévelyítő.
17 Megszégyenít bölcs tanácsadókat,
    bolonddá tesz okos vezetőket.
18 Megszabadítja láncuktól a királyok rabjait,
    és kötelet köt a királyok derekára.
19 Mezítláb küldi el a papokat,
    s megfosztja erejüktől a hatalmasokat.
20 Elnémítja azokat, akikben az emberek bíznak,
    és a vezetők ítélőképességét elveszi.
21 Szégyenbe borítja az előkelőket,
    s a hatalmasok hatalmát megsemmisíti.
22 Napfényre hozza, amit a sötétség rejt,
    bevilágít a halál árnyékába is.
23 Naggyá tesz népes nemzeteket,
    azután lerombolja birodalmukat.
Kiterjeszti országuk határait,
    majd szétszórja népüket.
24 Eszüket veszi a népek vezetőinek,
    hogy úttalan utakon bolyongjanak,
25 tapogatózzanak a sötétben, mint a vakok,
    és tántorogjanak, mint a részegek.”

13 „Mindezt én is láttam és tudom,
    mindezt már hallottam éppen eleget!
    Nincs abban semmi új, amit mondtatok.
Én is tudok annyit, mint ti,
    nem vagyok nálatok alábbvaló!
Nem veletek, hanem a Mindenhatóval,
    igen, vele akarok beszélni!
    Istennel kívánom megvitatni ügyemet!
Ti csak hazug képmutatók vagytok,
    mindhárman tehetetlen orvosok!
Bárcsak végre elhallgatnátok,
    akkor legalább bölcsnek látszanátok!

Most hallgassatok meg engem!
    Figyeljetek érvelésemre!
Vajon Isten érdekében beszéltek hamisan?
    Vajon az ő kedvéért ravaszkodtok ennyire?
Őt akarjátok védeni velem szemben?
    Csak azért álltok mellé, mert ő az Isten!
Mi lesz, ha megvizsgálja szándékotokat?
    Vajon őt is becsaphatjátok-e, mint az embereket?
10 Megbüntet titeket biztosan,
    ha részrehajlók vagytok!
11 Nem féltek-e ítéletétől,
    nem rettentek személyétől?
12 Bölcs mondásaitok semmit sem érnek,
    érveitek ingatagok, mint az agyagfalak.

13 Most hallgassatok, hadd szóljak én,
    bármi is lesz velem, nem bánom!
14 Miért is haragítanám Istent magamra,
    miért kockáztatnám az életem?
15 Nincs veszteni valóm,
    öljön meg engem, ha akar[a],
    de megvédem ügyemet előtte!
16 Mert aki istentelen és bűnös,
    az nem állhat meg Isten előtt, ebben bízom én!
17 Hallgassátok hát, amit mondok,
    gondosan figyeljetek szavaimra!
18 Halljátok védekezésem!
    Tudom, végül felmentő ítélet vár!
19 Kicsoda vádolhat engem?
    Ha van ilyen, inkább elhallgatok és meghalok.

20 Istenem, csak kettőt adj meg nekem,
    akkor nem rejtőzöm el előled!
21 Vedd le rólam súlyos kezed terhét,
    és ne rémíts többé!
22 Azután kérdezz, és felelek,
    vagy hadd kérdezzelek én, s te válaszolj!
23 Hány bűnömet tartod számon?
    Hadd tudjam, mi van a rovásomon!
24 Istenem, miért rejtőzöl,
    miért takarod el arcodat előlem?
Miért bánsz velem,
    mint ellenségeddel?
25 Miért kergetsz, mint szél a száraz falevelet?
    Minek űzöl száraz kórót?
26 Miért írsz ellenem keserű vádakat?
    Most kell bűnhődnöm régi bűneimért?
27 Lábaimat kalodába zártad,
    minden lépésem szemmel tartod,
határt vontál körülöttem,
    melyet át nem léphetek.
28 Életem széthullik, mint a korhadó fa,
    szertefoszlik, mint a molyrágta ruha.”

14 „Akit asszony szült, mind rövid életű,
    s napjai szenvedésekkel terhesek.
Mint tavaszi virág, hirtelen kivirul,
    de hamar elhervad, gyorsan lehull,
    mint az árnyék, tovatűnik, nincs maradása.
Istenem, te mégis szemmel tartasz!
    Mégis perbe szállsz ellenem?

Származhat-e a tisztátalanból tiszta?
    Soha!
Istenem, ha már megszabtad napjaim számát,
    meghatároztad éveimet,
    — s tudom, azt át nem léphetem —,
kérlek, engedj egy kis pihenést,
    vedd le rólam tekinteted,
hadd legyen annyi örömöm,
    mint munkája végeztével a béresnek!

Hiszen még a kivágott fának is van reménye,
    hogy újra sarjad, újra kizöldül.
Mikor gyökere már kiszáradt,
    mikor törzse már nem él,
a víznek illatától mégis újraéled,
    megint rügyezik, kivirágzik, feléled.
10 De a férfi, ha meghal — bármily erős volt is —,
    ha végleg elterül, ugyan hová lesz?
11 Elillan, mint víz a kiszáradt tavakból,
    mint elapadt folyók vize, eltűnik.
12 Bizony, az ember nem kel fel,
    ha egyszer lehanyatlik.
Fel nem ébred, fel sem kel,
    amíg az ég el nem múlik!

13 Bárcsak elrejtenél engem a holtak hazájában!
    Ott várnám ki, míg csillapul haragod,
    és újra megemlékeznél rólam.
14 Vajon, ha meghalok, felkelek-e megint?
    Ha tudnám, türelmesen várnám,
    amíg szolgálatom ideje letelik,
    s elváltozásom bekövetkezik.
15 Akkor szólítanál, s én felelnék,
    akkor te is vágyakoznál utánam, akit kezed alkotott.
16 Akkor megvédenél engem,
    s nem tartanád számon minden bűnömet.
17 Vétkeimet csomóba kötve lepecsételnéd,
    s eltörölnéd mindet.

18 Ahogy a nagy hegyek leomlanak,
    a hatalmas sziklák elmállanak,
19 ahogy a követ simára koptatja a víz,
    és elmossa az áradat a partokat,
    úgy teszed semmivé, Istenem, minden reményemet,
20 így mutatod meg rajtam hatalmadat!
    Nekem pedig el kell mennem örökre.
Elváltoztatod arcomat,
    s a holtak közé küldesz.
21 Ha fiaimat tisztesség éri, nem láthatom,
    de ha szégyen, azt sem tudom.
22 Már csak a saját fájdalmam van velem,
    lelkem is csak magáért sír keservesen!”

Footnotes:

  1. Jób 13:15 Nincs… akar Vagy: „Hiszen bármikor megölhet engem, mégis benne bízom én!”
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes