Az Élet Folyója

22 Azután az angyal megmutatta nekem a folyót, amelyben az élet vize folyik: fénylő és tiszta, mint a kristály. Isten és a Bárány trónjától ered, ² és végigfolyik a város utcájának közepén. A folyó mindkét partján az Élet Fája áll, amely évente tizenkétszer terem — minden hónapban gyümölcsöt hoz —, levelei pedig a nemzetek gyógyítására valók.

³ A városban soha nem lesz semmi, ami átkozott.

Isten és a Bárány trónja lesz abban a városban. Szolgái ott imádják Istent, ⁴ látják az arcát, és neve a homlokukon lesz. ⁵ Éjszaka nem lesz ott, ezért nem lesz szükségük sem lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr Isten világossága fogja beragyogni őket. Isten szolgái királyok lesznek, és uralkodnak örökkön-örökké.

Befejezés

⁶ Azután ezt mondta nekem az angyal: „Mindezek a dolgok valóságosak, és a kijelentés hiteles! Az Örökkévaló, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa a szolgáinak mindezeket a dolgokat, amelyeknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük.”

⁷ „Figyeljetek rám! Hamarosan visszajövök! Áldott és boldog, aki készségesen engedelmeskedik a próféciák üzeneteinek, amelyek ebben a könyvben le vannak írva.”

⁸ Én, János vagyok az, aki hallottam és láttam ezeket. Miután pedig hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam őt. ⁹ De azt mondta: „Vigyázz, ne tedd! Csak a szolgatársad vagyok: neked is, meg a testvéreidnek is, a prófétáknak, sőt mindazoknak is, akik engedelmeskednek az üzeneteknek, amelyek ebben a könyvben vannak leírva. Istent imádd!”

¹⁰ Azután hozzátette: „Ne tartsd titokban ennek a könyvnek a próféciáit, mert az idő már közeledik, amikor mindezek beteljesednek! ¹¹ Aki igazságtalan, maradjon továbbra is igazságtalan, aki gonosz, maradjon továbbra is gonosz, aki igaz, legyen továbbra is igaz, és aki szent, legyen továbbra is szent!”

¹² „Figyeljetek rám! Hamarosan eljövök, és magammal hozom a jutalmatokat! Mindenkinek megadom, amit a tettei szerint megérdemel. ¹³ Én vagyok az Alfa és az Ómega^[a], az Első és az Utolsó, az Elkezdő és a Befejező.

¹⁴ Áldottak és boldogok, akik kimossák ruhájukat^[b], mert joguk lesz rá, hogy egyenek az Élet Fájáról, és a kapukon keresztül bemenjenek a városba. ¹⁵ De kívül maradnak a »kutyák«, akik varázsolnak, akik szexuális bűnökben élnek, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik szeretik a hazugságot, és hamis dolgokat tesznek.

¹⁶ Én, Jézus küldtem el hozzátok angyalomat, hogy tanúskodjon ezekről a dolgokról a helyi gyülekezeteknek. Én vagyok Dávid gyökere és utóda. Én vagyok a fényesen ragyogó hajnalcsillag.”

¹⁷ A Szellem és a Menyasszony is azt mondja: „Jöjj!” Aki hallja ezt, mondja az is: „Jöjj!” Aki szomjas, jöjjön! Aki csak akarja megkaphatja az élet vizét ajándékba!

¹⁸ Figyelmeztetek mindenkit, aki ennek a könyvnek a próféciáit hallgatja: ha hozzátesz valamit ezekhez, akkor Isten elküldi rá azokat a csapásokat, amelyek le vannak írva ebben a könyvben. ¹⁹ Ha pedig valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek a szavaiból, attól Isten is elveszi az örökrészét az Élet Fájáról és a Szent Városból, és mindazokból, amelyek le vannak írva ebben a könyvben.

²⁰ Aki tanúsítja, hogy ezek a dolgok igazak, ezt mondja: „Igen, hamarosan eljövök!”

„Ámen! Jöjj, Úr Jézus!”

²¹ Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek!^[c]

Elkülönülés az idegen népektől

13 Történt, hogy a nép előtt felolvasták Mózes Könyvét, és azt találták benne, hogy sem Ammon, sem Moáb népe közül senki soha nem csatlakozhat Isten népének a közösségéhez — vagyis Izráelhez. ² Ez a törvény azért rendelkezett így, mert az ammoniak és moábiak nem akartak élelmet és vizet adni Izráel népének. Sőt, felbérelték Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Istenünk azonban Bálámot arra indította, hogy megáldja Izráelt. ³ Amint a nép meghallotta ezt a törvényt, elhatározta, hogy engedelmeskedni fog. Ezért elkülönültek azoktól, akik az idegenek közül közéjük keveredtek.

Nehémiás helyreállítja a jó rendet

^4-5 Eljásib pap, aki a Templom raktárainak felügyelője volt, már korábban rokonságba került Tóbijjával, és átengedett neki egy kamrát a Templomban. Pedig korábban ott az Örökkévalónak felajánlott és áldozatra szánt gabonát, tömjént és a szent edényeket tartották, meg a lévitáknak, énekeseknek és a kapuőröknek szánt tizedeket — a gabonát, bort, olívaolajat —, és a papoknak szánt ajándékokat.

⁶ Amikor ezek történtek, én éppen nem voltam Jeruzsálemben. Ugyanis Artahsaszta babilóniai király uralkodásának 32. évében^[a] visszatértem a király szolgálatába. Egy idő múlva ismét szabadságot kértem a királytól, ⁷ és megint Jeruzsálembe utaztam. Mikor megérkeztem, csak akkor tudtam meg, hogy Eljásib milyen bűnt követett el, amikor Tóbijjának átadott egy kamrát az Isten Templomának raktáraiban. ⁸ Ezt igen rosszallottam, és elrendeltem, hogy abból a kamrából azonnal dobják ki Tóbijjá holmiját. ⁹ Azután a parancsomra megtisztították a kamrát, és ismét ott helyezték el a templomi edényeket, a gabonát és a tömjént.

¹⁰ Megtudtam azt is, hogy a szolgálatra beosztott léviták nem kapták meg az emberektől az őket megillető részt, ezért az énekesekkel együtt hazamentek a maguk földjét művelni. ¹¹ Ezért kérdőre vontam a vezetőket, és leszidtam őket: „Miért nem viseltek gondot az Isten Templomára?!” Azután ismét összegyűjtöttem a lévitákat és visszaállítottam őket a templomi szolgálatba. ¹² Ettől kezdve Júdea népe behozta a templomi raktárakba a gabona, a bor és az olívaolaj tizedét.

¹³ A raktárak felügyeletével megbíztam Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját, a lévitát, segítségül pedig melléjük rendeltem Hánánt (aki Zakkúr fia, Mattanjá unokája volt) — mert őket megbízhatónak tartották. Az ő feladatuk volt az élelem kiosztása a szolgálatot végző rokonaik között.

¹⁴ Kérlek, Istenem, emlékezz meg rólam! Könyvedből ne törüld ki hűséges tetteimet, amelyeket Isten Templomáért és azokért vittem véghez, akik ott szolgálnak!

¹⁵ Akkoriban láttam Júdeában olyanokat, akik nem tartották meg a szombati nyugalom napját, hanem akkor is dolgoztak: szőlőt szüreteltek és mustot készítettek, betakarították a gabonát és a kévékkel megterhelték a szamarakat, és behozták a városba az áruikat: a bort, szőlőt, fügét és egyebeket, hogy szombaton eladják azokat. Figyelmeztettem tehát őket, hogy szombaton ne áruljanak élelmiszert sem.

¹⁶ Tíruszból is jöttek kereskedők, akik szombaton halat és mindenféle mást árultak Jeruzsálemben a júdaiaknak. ¹⁷ Ezért figyelmeztettem a júdai vezetőket: „Súlyos bűnt követtek el, amikor a szombat napját közönséges nappá teszitek! ¹⁸ Hiszen őseink is ugyanezt a bűnt követték el, azért hozta ránk és erre a városra Istenünk a sok bajt és veszedelmet. Ti pedig még inkább haragra ingerlitek Istent Izráel ellen azzal, hogy a szombatot közönséges hétköznappá alacsonyítjátok!”

¹⁹ Ezért megparancsoltam, hogy amikor a szombat előestéjén Jeruzsálem kapuira árnyék borul, a kapukat be kell zárni, és csak a szombat elmúltával szabad ismét kinyitni azokat. Néhány fegyveres szolgámat a kapukhoz állítottam, s meghagytam nekik, hogy a szombat ideje alatt ne engedjenek semmiféle terhet vagy árut a kapun átvinni.

²⁰ Emiatt a kereskedők és az árusok kénytelenek voltak néhányszor a városon kívül tölteni az éjszakát. ²¹ Figyelmeztettem őket: „Ne merészeljetek többé a kapuk előtt tanyázni a szombat ideje alatt! Ha ez még egyszer előfordul, megbüntetlek benneteket!” Ezután a szombat idején nem jöttek többet.

²² A lévitáknak pedig megparancsoltam, hogy szenteljék meg magukat, és őrizzék a kapukat, hogy Jeruzsálemben mindenki tartsa meg a szombatot, mint Isten számára elkülönített ünnepet.

Istenem, kérlek, emlékezz meg rólam, és arról, amit tettem! Légy hozzám kegyelmes, és mutasd meg irántam való szereteted!

Elválás az idegen asszonyoktól

²³ Akkoriban észrevettem, hogy vannak Júdában olyan férfiak, akik idegenek közül vettek feleséget: Asdódból, Ammonból, illetve Moábból. ²⁴ A gyermekeik közül sokan már nem is tudtak héberül, hanem valamelyik idegen nép nyelvén beszéltek. ²⁵ Ezért határozottan megszidtam és keményen megfenyegettem ezeket a férfiakat. Némelyiket megvertem, és megtéptem. Azután megeskettem őket Istenre, hogy leányaikat idegenekhez nem adják férjhez, sem az idegenek közül nem vesznek feleséget sem maguknak, sem a fiaiknak. ²⁶ „Nem ez volt-e a bűne Salamonnak, Izráel királyának is? Pedig messze földön nem volt hozzá hasonló nagy király, akit Isten annyira szeretett, és egész Izráel királyává tette! Mégis bűnbe vitték Salamont az idegen asszonyok. ²⁷ Ti most mégis képesek vagytok ugyanazt a szörnyű bűnt újra elkövetni?! Idegen asszonyokat vettetek feleségül — s ezzel hűtlenek lettetek Istenünkhöz!”

²⁸ Eljásib főpap egyik unokája, Jójádá fia is idegen asszonyt vett feleségül: a hóróni Szanballat leányát. Ezért ezt a férfit elkergettem.

²⁹ Istenem, kérlek, emlékezz rá, hogy ezek a férfiak beszennyezték a papi rendet, megtörték a papokkal és a lévitákkal kötött szövetségedet!

³⁰ Így különítettem el tehát őket minden idegen asszonytól. Meghatároztam a papok és a léviták feladatait, és mindenkit a maga helyére állítottam a szolgálatban. ³¹ Még arra is gondom volt, hogy az áldozatokhoz szükséges tűzifát és az első termést időben hozzák be a templomba.

Istenem, kérlek, emlékezz rám kegyelmed szerint!