Zsoltárok 126
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
„A Templomba felvezető ének.”
126 Mikor az Örökkévaló visszahozta
a foglyokat a száműzetésből Sionba,
azt hittük, álmodunk!
2 Lelkünk megtelt vidámsággal,
nyelvünk öröménekkel.
Azt mondták a népek:
„Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”
3 Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,
ezért örvendezünk!
4 Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,
ahogy zápor után a kiszáradt medrek
ismét megáradnak!
5 Akik sírva vetik a magot,
örvendezve arassanak!
6 Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,
ujjongással hozza be kévéit[a] a mezőről!
Footnotes
- Zsoltárok 126:6 kéve Régen a gabonát aratáskor kévékbe kötötték, így szállították a csépléshez.
Zsoltárok 126
Hungarian Károli
126 Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6 A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.
Read full chapter
Zsidókhoz 12:14-29
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
14 Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat! 15 Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!
16 Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! 17 Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását.
A Sínai-hegy és a Sion-hegy
[18] [a] Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz, 19 a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé, 20 mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.”[b] 21 Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”[c]
22 Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem,[d] és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. 23 Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek[e] Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak. 24 Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.
25 Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk! 26 Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”[f] 27 Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen.
28 Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel! 29 Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!
Read full chapterFootnotes
- Zsidókhoz 12:18 Ezek a versek olyan dolgokra utalnak, amelyek Izráel népével történtek Mózes idejében. Lásd 2Móz 19.
- Zsidókhoz 12:20 Idézet: 2Móz 19:12–13.
- Zsidókhoz 12:21 Idézet: 5Móz 9:19.
- Zsidókhoz 12:22 Mennyei Jeruzsálem Az a szellemi hely a Mennyben, ahol Isten és az övéi laknak örökké.
- Zsidókhoz 12:23 elsőszülött Az izráeli családokban a legidősebb fiú örökölt az apja után, és ő kapta a legnagyobb áldást. Isten családjában Jézus az elsőszülött, és rajta keresztül Isten minden gyermeke megkaphatja azt az áldást, amely az elsőszülött jogos öröksége.
- Zsidókhoz 12:26 Idézet: Hag 2:6.
Zsidókhoz 12:14-29
Hungarian Károli
14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertõztettessenek.
16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsõ szülöttségi jogát.
17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt [az áldást].
18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tûzhöz, és sûrû homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
19 És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
20 Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
21 És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
23 Az elsõszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
25 Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekbõl vagyon,
26 Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
27 Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
28 Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetszõ módon kegyességgel és félelemmel.
29 Mert a mi Istenünk megemésztõ tûz.
Read full chapter
Ezékiel 28-29
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia Tírusz fejedelméről
28 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
Milyen gőgös lettél!
Azt mondtad: »Isten vagyok én!
Isten trónján ülök a tenger közepén!«
Pedig csak ember vagy,
nem isten,
hiába képzeled,
hogy szíved olyan, mint Istené!
3 Azt hiszed, bölcsebb vagy Dánielnél,[a]
s nincs titok, ami elrejtőzhet előled?
4 Mekkora gazdagságot szereztél,
kincstáradba drága kincseket gyűjtöttél!
Erre használtad bölcsességed és értelmed!
5 Bölcsességed vagyonodat növelte,
kereskedésed pedig hatalmadat,
de szíved felfuvalkodott gazdagságod miatt!”
6 Ezt mondja hát Uram, az Örökkévaló:
„Mivel azt gondoltad,
hogy szíved olyan, mint Istené,
lásd, így bánok veled:
7 idegeneket küldök rád,
a legvadabb népek támadnak ellened,
bölcsességed szépségét
fegyverrel pusztítják el,
s fényességedet bemocskolják!
8 Seregük sírba taszít,
a halálra sebzett tírusziak halálával
pusztulsz el te is a tenger közepén.
9 Mikor kivont karddal rád ront gyilkosod,
mondhatod-e neki:
»Isten vagyok én, megállj!«
Pusztán ember vagy,
megtudod akkor,
nem isten,
mert kezéből meg nem szabadulsz!
10 Körülmetéletlenek[b] halálával halsz meg,
kegyetlen idegenek keze döf keresztül,
szavamra mondom.”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Siratóének Tírusz királyáról
11 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 12 „Ember fia, ezt a gyászéneket énekeld Tírusz királyáról, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:
A tökéletesség mértéke voltál,
bölcsességgel és szépséggel teljes!
13 Isten kertjében, az Édenben jártál.
Minden drágakő téged ékesített:
rubin, topáz, gyémánt,
krizolit, ónix, jáspis,
zafír, gránát és smaragd.
Teremtésed napján
foglalták aranyba mindegyiket.
14 Felkent kerub voltál
Isten szent hegyén,
aki szárnyaival védelmez.
Tüzes kövek között jártál.
15 Teremtésedtől fogva tökéletes voltál,
amíg gonoszságot nem találtam benned.
16 Kereskedésed meggazdagított,
gazdagságod erőszakossá tett,
így vétkeztél.
Ezért ledobtalak Isten hegyéről,
száműztelek a tüzes kövek közül,
te oltalmazó kerub!
17 Szépséged miatt
szíved felfuvalkodott,
fényességed miatt
bölcsességed megromlott,
ezért a földre dobtalak,
királyok szeme elé hajítottalak,
hogy mind lássanak.
18 Szentélyedet bemocskolták
súlyos bűneid,
meggyalázták kereskedésed vétkei.
Ezért tüzet hoztam ki belőled,
hogy megemésszen téged,
porig égesse dicsőséged,
hadd lássa vesztedet
minden földi lakó!
19 Mind, akik ismertek a népek között,
megrémültek bukásod miatt,
s elborzadtak szörnyű veszteden.
Mindörökre végeztem veled!”
Prófécia Szidón ellen
20 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 21 „Ember fia, fordulj Szidón felé, és prófétálj ellene! 22 Szólítsd meg, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:
Ellened fordulok, Szidón,
és dicsőséget szerzek nevemnek
azáltal, amit veled teszek!
Végrehajtom rajtad ítéletemet,
megbüntetlek,
s akkor fogjátok megérteni,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
amikor szentnek mutatom magam,
és ítéletet hozok rátok.
23 Mert halálos járványt küldök Szidónra,
utcáin vér folyik majd,
lakosait karddal vágják le,
ellenség veszi körül mindenfelől.
Akkor fogjátok megérteni,
hogy én vagyok az Örökkévaló!”
Prófécia az Izráelt környező népekről
24 „Eljön az idő, amikor a környező népek közül többé egyik sem lesz szúrós tövis, vagy fájdalmas sebet ejtő tüske Izráel népe számára. Akkor fogja Izráel megérteni és elismerni, hogy én vagyok Uruk, az Örökkévaló!”
25 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amikor majd összegyűjtöm Izráel népét a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket, akkor majd megtanulják a nemzetek tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Akkor majd Izráel újra a saját földjén lakik, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. 26 Igen, biztonságban fognak ott élni, házakat építenek és szőlőt telepítenek. Mivel megítélem és megbüntetem a körülöttük lévő népeket, akik lenézték és megvetették Izráelt, mindannyian megértik és elismerik, hogy én, az Örökkévaló vagyok Izráel Istene.”
Prófécia Egyiptom ellen
29 A száműzetés tizedik évében[c], a tizedik hónap tizenkettedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, tekints Egyiptom királyára, a fáraóra. Ezt mondd neki és Egyiptomnak: 3 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
Lásd, ellened fordulok,
fáraó, Egyiptom királya,
te hatalmas szörnyeteg[d],
aki a Nílus ágai közt heverészel,
s azt mondod: »Enyém a folyó,
én alkottam magamnak!«
4 Horgokat akasztok állkapcsodba,
folyód halait páncélodhoz tapasztom,
s partra vonszollak a halakkal együtt.
5 Puszta sivatagba doblak téged és halaidat,
sík mezőn pusztulsz el,
össze sem takarít senki,
el sem temetnek.
Mezei vadak és égi madarak
gyomra lesz a temetőd!
6-7 Akkor tudja meg Egyiptom minden lakosa,
hogy én vagyok az Örökkévaló!
Egyiptom, te törékeny nádszál vagy
Izráel számára!
Mikor próbáltak beléd kapaszkodni,
megrepedtél, és a válluk kificamodott,
amikor próbáltak rád támaszkodni,
megrándult a derekuk.
8 Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló —
ellenség seregét hozom ellened, Egyiptom,
s kiirtok belőled embert és állatot!
9 Puszta romhalmazzá lesz Egyiptom földje,
s akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló!
Mivel azt mondtad: »Enyém a folyó, én alkottam magamnak!« 10 — ezért ellened fordulok, fáraó, és a folyód ellen. Elpusztítom Egyiptomot teljesen egyik végétől a másikig, az északi Migdoltól a déli etióp határig. 11 Úgy elpusztul, hogy negyven éven keresztül egészen lakatlan lesz: nem jár arra sem ember, sem állat. 12 Igen, Egyiptom is az elpusztult országok közé fog tartozni negyven évig. Városait is a romvárosok között emlegetik majd. Lakosait pedig szétszórom a népek közé, elszélesztem őket az országokban.”
13 Azt mondja Uram az Örökkévaló: „Negyven év múltával ismét összegyűjtöm az egyiptomiakat a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket. 14 Száműzötteiket visszahozom, hazatérnek Patrósz földjére, ahonnan származtak, de ezúttal már csak gyenge és jelentéktelen országgá lesznek. 15 Bizony, ez lesz a leggyengébb királyság, és soha többé nem fog más országokat leigázni. Olyan kicsivé teszem őket, hogy nem tudnak mások fölött uralkodni. 16 Izráel népe sem fog többé Egyiptomban bízni, sőt, inkább arra a bűnére emlékezik majd, amikor Egyiptomhoz fordult segítségért.”
Prófécia az Egyiptom elleni hadjáratról
17 A száműzetés huszonhetedik évében[e], az első hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 18 „Ember fia, Nebukadneccar, Babilon királya seregével együtt sokat fáradozott, hogy Tíruszt elfoglalja. Minden fej lekopaszodott, minden váll kisebesedett az erőlködéstől. De fáradságuk jutalmát nem kapták meg, Tíruszt nem tudták elfoglalni.”
19 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én odaadom Egyiptomot Nebukadneccarnak, Babilon királyának! Egyiptom népét tömegestül fogságba hurcolja, kincseit elrabolja, gazdagságát zsákmányul ejti: ez lesz a jutalma a babilóniai seregnek. 20 Bizony, Nebukadneccarnak adtam Egyiptomot, mert értem fáradozott” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
21 „Azon a napon ismét megnövelem Izráel hatalmát, neked pedig, Ezékiel, ismét megengedem, hogy szólj népedhez! Akkor fogják megérteni, és igazán megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló.”
Footnotes
- Ezékiel 28:3 Dániel Valószínűleg Dániel próféta, vagy valamelyik bölcs a régi időkből.
- Ezékiel 28:10 Körülmetéletlen Olyan személy, illetve nép, aki illetve amely nem tartozik ahhoz a szövetséghez, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, s amelynek jele a körülmetélés volt.
- Ezékiel 29:1 tizedik év Ez Kr.e. 587 telén történt.
- Ezékiel 29:3 szörnyeteg Egyiptom királyát egy hatalmas nílusi krokodilhoz hasonlítja.
- Ezékiel 29:17 huszonhetedik év Ez Kr.e. 571-ben volt.
Ezékiel 28-29
Hungarian Károli
28 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve,
3 Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!
4 Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.
5 Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.
6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve:
7 Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.
8 A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.
9 Vajjon mondván mondod-é megölõd elõtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütõnek kezében!
10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
11 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
12 Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13 Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.
14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
16 Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.
17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére.
18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.
19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
20 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
21 Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.
22 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek, ]Sidon, és megdicsõítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.
23 És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá [jõ] mindenfelõl; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
24 És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerzõ tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik õket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.
25 Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyûjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az õ földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.
26 És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szõlõket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik õket megvetik vala õ körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök.
29 A tizedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Égyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Égyiptom ellen.
3 Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek,] Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.
4 És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepébõl, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.
5 És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mezõ színére esel; egybe nem szedetel s nem gyûjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.
6 És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy õk nádszál-bot valának Izráel házának;
7 Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:
8 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé, hozok ellened fegyvert, és kivágok belõled embert és barmot.
9 És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:
10 Ezokáért ímé, én ellened [megyek,] és folyóid ellen, és teszem Égyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.
11 Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.
12 És adom Égyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom õket a tartományokba.
13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendõ múlva egybegyûjtöm az égyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.
14 És visszahozom Égyiptom foglyait s visszaviszem õket Pathrós földjére, az õ eredetök földjére, és ott lesznek alacsony királyság.
15 A [többi] királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem õket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.
16 És nem lesz többé Izráel házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen [engem,] midõn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.
17 És lõn a huszonhetedik esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
18 Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fõ megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lõn néki és seregének Tírusból a fáradságért, a melylyel miatta fáradott.
19 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Égyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és [ez] lesz jutalma seregének.
20 Fizetésül, a melyért fáradott, adom néki Égyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten.
21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center