„A Templomba felvezető ének.”

Bátran közeledj Istenhez!

¹⁹ Ezért, testvéreim, félelem nélkül, teljes bizalommal és szabadon bemehetünk a mennyei Szentek Szentjébe^[a] Jézus vére, vagyis halála által, ²⁰ mivel Jézus megnyitotta számunkra az odavezető utat. Ez az út új és élő, amely bevezet a széthasadt függönyön^[b] keresztül a Szentek Szentjébe. A függöny pedig Jézus testét jelképezi.

²¹ Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! ²² Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. ²³ Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.

Segítsetek egymásnak!

²⁴ Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! ²⁵ Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!^[c]

Ne fordulj el Krisztustól!

²⁶ Azonban, ha szándékosan továbbra is vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűnért való áldozat, amely eltörölhetné a bűneinket. ²⁷ Nem marad más hátra, mint rettegve várni Isten ítéletére és haragjának pusztító tüzére, amely mindenkit megemészt, aki ellenkezik vele. ²⁸ Ha valaki Mózes Törvényének nem engedelmeskedett — és ezt két vagy három tanú bizonyította —, akkor a bűnöst meg kellett ölni, s nem volt szabad megkönyörülni rajta.

²⁹ Akkor vajon mit érdemel az, aki Isten Fiát „megtapossa”? Bizony, az ilyen még sokkal súlyosabb büntetést kap, mivel nem tisztelte Jézus vérét, amellyel ő az Új Szövetséget megkötötte, s amellyel az illetőt egyszer már megtisztította! Ezzel az ilyen ember a Szent Szellemet is bántalmazta, aki Isten kegyelmét közvetíti! ³⁰ Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek!”^[d] És ezt is mondta: „Az Örökkévaló meg fogja ítélni népét.”^{[e] 31} Bizony, rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!

Ne veszítsd el a bátorságod és örömöd!

³² Emlékezzetek azokra az időkre, amikor először megismertétek az igazságot! Milyen sok szenvedést kellett elviselnetek, mégis kitartottatok. ³³ Volt, hogy sokak előtt megszégyenítettek titeket, és gonoszul bántak veletek. Ti pedig segítettétek azokat, akik hasonlóan szenvedtek, ³⁴ vagy, akiket börtönbe zártak, és együtt szenvedtetek velük. Még azt is jókedvvel viseltétek, amikor a vagyonotokat erőszakkal elvették tőletek, hiszen tudtátok, hogy sokkal értékesebb és örökkévaló kincsetek van.

³⁵ Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok! ³⁶ Legyetek türelmesek és kitartók, mert miután mindent véghezvittetek, amit Isten akar, megkapjátok tőle, amit megígért! ³⁷ Hiszen ő mondta:

³⁹ Mi azonban nem azok közé tartozunk, akik visszafordulnak és elvesznek, hanem azokhoz, akik hisznek és üdvösséget nyernek.

⁴⁵ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:

⁴⁶ „Ember fia, fordulj dél felé, és szólj hozzá, prófétálj Negev vidékének erdeje^[a] ellen! ⁴⁷ Ezt mondd Negev erdejének: Halld meg az Örökkévaló szavát! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én tüzet gyújtok benned, amely megemészt minden zöldellő fát, eléget minden kiszáradt fát, lobogó lángját semmi el nem oltja, felperzseli az országot egyik végétől a másikig egészen. ⁴⁸ Látni fogja mindenki, hogy én gyújtottam azt a tüzet, hát el nem olthatja senki!”

⁴⁹ Akkor én, Ezékiel, felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Az emberek mind azt mondják erre: »Ne törődjetek vele, ez mindig rejtélyes példázatokban beszél!«”

Prófécia Isten büntető kardjáról

21 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, fordulj Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, prófétálj Izráel földje ellen! ³ Hirdesd Izráel földjének: Ezt mondja az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, kirántom kardomat hüvelyéből, és kiirtok rólad igazat és bűnöst egyaránt! ⁴ Mivel elhatároztam, hogy kipusztítom Izráelből az igazakat és bűnösöket, azért támad kardom mindenkire az ország egyik végétől a másikig. ⁵ Akkor fogja megérteni mindenki, hogy én, az Örökkévaló vontam ki kardomat a hüvelyéből, s nem is teszem vissza addig, amíg feladatát el nem végzi.

⁶ Te pedig, ember fia, keservesen sóhajtozz és nyögj az emberek előtt! ⁷ Amikor megkérdezik, miért sírsz, ezt mondd nekik: »A hír miatt! Mert amikor megérkezik, minden szív megrémül, minden kéz lehanyatlik, minden lélek elcsügged, és minden térd megroggyan. Nézzétek, már jön is! Be fog teljesedni!« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!”

⁸ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ⁹ „Ember fia, prófétálj: Ezt mondja az Úr:

¹² Ember fia, kiálts és jajgass, mert ez a kard népem ellen támad, és Izráel összes vezetői ellen! Bizony kardélre hányják őket, valamennyit! Ezért gyászodban csapj a derekadra, ¹³ mert ez a kard már kiállta a próbát! Mivel nem fogadtátok el a pálca fenyítését, ezért karddal büntetlek titeket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Prófécia a babilóniai sereg támadásáról

¹⁸ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁹ „Ember fia, rajzolj fel két utat, amelyen Babilon királya a seregével hadba vonulhat. Mindkettő Babilonból induljon ki, és rajzolj útjelző táblát oda, ahol az út elágazik a városok felé. ²⁰ Írd fel az útjelzőkre, melyik úton jut a babilóniai sereg Ammon országának fővárosába, Rabbába, és melyik út vezet Júdába és Jeruzsálembe, a megerősített városba! ²¹ Mert Babilon királya megáll ennél az útelágazásnál, és jósoltat magának, hogy melyik úton menjen tovább: tanácsot kér a bálványaitól, áldozati állatok máját vizsgálja, sorsot vet^[b].

²² A jóslatok szerint a jobboldali utat választja, amely Jeruzsálembe vezet. Ezért megostromolja Jeruzsálemet, faltörő kosokat állít ellene, parancsot ad a rohamra: katonái kiáltoznak, betörik a kapukat, sáncokat emelnek a falak körül, ostromgépeket építenek. ²³ Izráel népe azt hiszi, hogy ezek hamis jóslatok, pedig köti őket a saját esküjük. De Isten emlékezteti őket bűneikre, ezért Izráel népét az ellenség fogságba ejti.”

²⁴ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kénytelen vagyok emlékezni bűneitekre: törvényszegéseitek lelepleződtek, vétkeitek kiderültek, gonosz tetteitek napfényre kerültek — emiatt ellenségeitek rabságba hurcolnak benneteket! ²⁵ Neked pedig, Izráel gyalázatos és méltatlan fejedelme, elérkezik megbüntetésed végső napja!”

²⁶ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Vegyétek le róla a főpapi fejdíszt! Vegyétek le róla a királyi koronát! Nem úgy lesz ezután, ahogy eddig volt! Az alacsonyt felemelik, a magasat pedig alacsonnyá teszik. ²⁷ Lerombolom, lerombolom, porig rombolom! Nem is fog felépülni addig, amíg el nem jön az, akié az ítélet, és akkor neki adom.”

Prófécia az ammoniak ellen

²⁸ „Ember fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló az ammoniakról és gyalázkodásukról:

Prófécia Babilon megbüntetéséről

Jeruzsálem bűnei és büntetése

22 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, hirdesd ki az ártatlanokat gyilkoló város ítéletét! Olvasd fejére miden utálatos bűnét! ³ Mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Eljön a megbüntetésed ideje, te város! Ártatlanokat gyilkoltak benned, és bálványokat állítottak fel, amellyekkel bemocskoltad magad!

⁴ Az ártatlanok vére bűnnel terhelt meg, a bálványok pedig bemocskoltak téged. Így siettetted ítéleted idejét, így érkeztél el éveid végéhez! Emiatt gyalázatossá teszlek a népek előtt, csúfolni fognak téged a nemzetek! ⁵ Bizony, a közel és távol lakók gúnyolni fognak téged, mert rossz híred van, és folyvást viszálykodsz!

⁶ Te város, amelyben Izráel népének fejedelmei arra használták hatalmukat, hogy ártatlanokat öljenek meg; ⁷ amelyben a gyermekek nem tisztelik, hanem lenézik szüleiket; ahol igazságtalanul bánnak az idegenekkel; ahol elnyomják az árvákat és az özvegyeket! ⁸ A szent dolgokat megvetetted, a szombati nyugalom napját nem tartottad meg! ⁹ Voltak lakosaid között rágalmazók és gyilkosok, mások bálványoknak áldoztak a hegyeken, meg utálatos bűnöket követtek el.

¹⁰ Volt közötted olyan férfi, aki apjának feleségével hált; mások asszonnyal erőszakoskodtak tisztulásuk idején; ¹¹ elcsábították szomszédjuk feleségét; megerőszakolták a saját menyüket, vagy apjuk leányát, a testvérüket. ¹² Te város, amelyben bérgyilkosságokat követtek el, uzsorakamatot szedtek, csalással kifosztottak egyeseket! A város, amely rólam elfelejtkezett!” — azt mondja Uram, az Örökkévaló.

¹³ „Így hát én is összecsapom kezem nyerészkedéseid és a benned meggyilkolt ártatlanok vére miatt! ¹⁴ Meg tudsz-e állni előttem, lesz-e elég erő a karodban, amikor elszámolok veled? — ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem! ¹⁵ Szétszórlak titeket a népek közé, elszélesztelek a föld országaiban, és véget vetek minden utálatos tisztátalanságotoknak! ¹⁶ Gyalázatos leszel a népek előtt — akkor fogod igazán megtudni, és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Példázat az ezüst salakjáról

¹⁷ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁸ „Ember fia, Izráel népe olyanná lett, mint az ezüstműves számára az ezüst salakja. Olyan az egész nép, mint az olvasztókemence közepén a salak: van abban bronz, ón, vas és ólom is, csak éppen ezüst nincsen! ^19-20 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Ó Izráel, mind salakká lettetek! Ezért haragomban összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe, mint ahogy az olvasztókemence közepére felhalmozzák az ezüstöt, bronzot, vasat, ólmot és ónt. S ahogyan a fújtatóval felszítják a tüzet, és ráfújják a fémre, hogy megolvadjon, úgy fújom rátok én is haragom tüzét, és megolvasztalak titeket! ²¹ Bizony, összegyűjtelek benneteket, és rátok fújom haragom tüzét úgy, hogy megolvadtok benne! ²² Ahogy az ezüst megolvad a kemence izzó tüzében, ti is megolvadtok majd — s akkor értitek meg és ismeritek fel, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki haragom tüzét fújtam rátok.”