Gimel

Készüljetek az Úr visszajövetelére!

5 Úgy gondolom, a kijelölt időszakokról és időpontokról nem kell külön írnom nektek, testvéreim. ² Hiszen jól tudjátok, hogy az Úr Napja olyan váratlanul fog megérkezni, mint az éjjeli tolvaj. ³ Amikor majd mindenki azt mondja: „Most teljes a béke és biztonság!”, hirtelen rájuk tör a pusztulás, ahogy a szülési fájdalmak rátörnek a terhes asszonyra. Ezek elől semmiképpen nem tudnak elmenekülni!

⁴ Ti azonban, testvéreim, nem a sötétségben éltek. Ezért számotokra az Úr Napja nem váratlanul fog megérkezni, mint a tolvaj. ⁵ Hiszen ti mindannyian a világosságban éltek és a nappalhoz tartoztok. Nincs semmi közünk az éjszakához és a sötétséghez. ⁶ Ne legyünk hát olyanok, mint a hitetlen emberek! Ne aludjunk, hanem éberen őrködjünk, és legyünk elővigyázatosak, ⁷ mert, aki aludni akar, éjszaka alszik, és a részegesek is éjszaka részegednek le. ⁸ Mi azonban, akik a nappalhoz tartozunk, legyünk józanok és elővigyázatosak!

Vegyük fel hát magunkra a hit és az isteni szeretet mellpáncélját! Fejünkre tegyük fel a sisakot, vagyis bizakodva várjuk a teljes megváltásunkat, ⁹ hiszen Istennek nem az a terve velünk, hogy haragja elpusztítson, hanem hogy üdvösséget nyerjünk Urunk, Jézus Krisztus által!

¹⁰ Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még, amikor visszajön, vagy addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni! ¹¹ Ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is!

Utasítások és üdvözlések

¹² Arra kérünk titeket, testvéreim, hogy becsüljétek meg és tiszteljétek azokat, akik vezetőitek az Úrban! Ők sokat dolgoznak értetek, tanítanak és tanácsolnak benneteket! ¹³ Kérlek, hogy a munkájukért szeressétek és különösen becsüljétek meg őket!

Békességben éljetek egymással! ¹⁴ Nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek! ¹⁵ Senki a gonosz dolgokat ne viszonozza gonoszsággal, hanem mindig a jóra törekedjetek! De ne csak egymás között, hanem mindenkivel szemben így viselkedjetek!

¹⁶ Mindig örüljetek! ¹⁷ Szüntelen imádkozzatok! ¹⁸ Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!

¹⁹ A Szent Szellemet ne akadályozzátok abban, hogy a munkáját végezze! ²⁰ A prófétai ajándékot és üzeneteket ne becsüljétek le, ²¹ viszont mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok, ²² de maradjatok távol mindentől, ami gonosznak látszik!

²³ Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön! ²⁴ Isten, aki hív benneteket, hűséges és megbízható, ezért mindezt meg is fogja tenni.

²⁵ Testvéreim, imádkozzatok értünk is! ²⁶ Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! ²⁷ Meg kell ígérnetek, hogy ezt a levelet az összes testvér előtt felolvassátok! ²⁸ Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

Isten haragjának serlege

¹⁵ Az Örökkévaló, Izráel Istene mondta nekem: „Jeremiás, vedd el ezt a serleget a kezemből, és itasd meg mindazokat a nemzeteket, akikhez küldelek! Haragom bora van benne. ¹⁶ Igyanak belőle, részegedjenek meg, tántorogjanak, és veszítsék el a józan eszüket tőle, mert kardot küldök közéjük, amely gyilkolni fog.”

¹⁷ Elvettem a serleget az Örökkévaló kezéből, és megitattam belőle azokat a nemzeteket, amelyekhez az Örökkévaló küldött.

¹⁸ Először inni adtam belőle Jeruzsálemnek és Júda városainak, Júda királyainak és fejedelmeinek. Így vált az egész ország kietlen, rémítő és elátkozott pusztasággá, amelyen mindmáig megdöbben és csodálkozik, aki csak látja.

¹⁹ Azután megitattam Egyiptom királyát, a fáraót, vezetőit és szolgáit, és az ország egész népét.

²⁰ Majd megitattam az arabok összes törzseit, Úc földje királyait,

a filiszteusok királyait: Askelón, Gáza, Ekron városait, és Asdód városa lakóinak maradékát,

²¹ azután Edom, Moáb és Ammon országának népét,

²² majd Tírusz városának összes királyát és Szidón városának minden királyát,

meg a szigetek és a tengeren túli országok királyait,

²³ azután Dédán, Témá és Búz városait, és a nyírott hajú népeket,

²⁴ majd Arábia összes királyát, és a sivatagi törzseket,

²⁵ azután Zimri királyait, Élám királyait és Média királyait,

²⁶ majd az északi országok királyait.

A világ minden királyságát és nemzetét, közel és távol, egyiket a másik után, megitattam az Örökkévaló haragja borával: mindegyik ivott belőle.

Legvégül Babilónia^[a] királyának is innia kell belőle!

²⁷ „Jeremiás, mondd ezeknek a nemzeteknek: »Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok mindannyian a harag serlegéből! Részegedjetek meg tőle egészen addig, amíg hánynotok kell! Essetek össze, hogy fel se tudjatok állni többé, mert öldöklő fegyvert küldök ellenetek!«

²⁸ Ha pedig nem akarják elfogadni kezedből a harag serlegét, s nem akarnak inni, akkor ezt mondd nekik: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: mindenképpen innotok kell! ²⁹ Hiszen súlyos csapással sújtom azt a várost, amely nevemet viseli, csak nem képzelitek, hogy benneteket büntetés nélkül hagylak?! Bizony, ti sem maradtok büntetlenül, hanem öldöklő fegyvert küldök a föld minden lakosa és nemzete ellen! — ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.«”

³⁰ „Jeremiás, prófétálj ellenük, és hirdesd nekik:

Jeremiást elfogják, de megmenekül

26 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, amikor Júdában Jójákim király, Jósiás fia kezdett uralkodni^[b]. ² Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj az Örökkévaló házának udvarába, és azoknak, akik Júda összes városaiból feljönnek az Örökkévalót imádni, hirdesd ki mindazt, amit neked parancsolok! De el ne hagyj belőle semmit! ³ Talán hallgatnak a szavamra, engedelmeskednek nekem, és megváltoztatják gonosz életmódjukat! Akkor én is megváltoztatom, amit ellenük terveztem, és mégsem büntetem meg őket gonosz tetteik miatt!

⁴ Mondd nekik: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Ha nem hallgattok a szavamra, ha nem engedelmeskedtek nekem, ha nem követitek tanításomat és törvényemet, amelyet elétek adtam, ⁵ ha nem hallgattok a próféták szavára, akiket én küldtem hozzátok újra meg újra — annak ellenére, hogy sohasem fogadtátok meg a szavukat —, ⁶ akkor tudjátok meg, hogy ezzel a Templommal is úgy bánok, mint azzal a szent hellyel, amely Silóban^[c] állt, és tudjátok meg, hogy ezt a várost átokká teszem^[d] a föld minden nemzete számára!«”

⁷ Az Örökkévaló Templomának udvarán a papok, a próféták és az egész nép hallotta, amikor Jeremiás ezeket kihirdette. ⁸ Mikor pedig befejezte, és mindent elmondott nekik, amit az Örökkévaló parancsolt, megragadták Jeremiást, és azt kiáltozták: „Emiatt meg kell halnod! ⁹ Hogy merészelted azt prófétálni, hogy ez a Templom is arra a sorsra jut, mint a silói szentély, s hogy Jeruzsálem elpusztul és lakatlan lesz?!” Mind összecsődültek Jeremiás körül, a Templom udvarában.

¹⁰ Amikor a vezetők meghallották ezeket, fölmentek a király palotájából az Örökkévaló Templomának udvarára, és leültek az Új Kapu előtt, hogy ítélkezzenek Jeremiás fölött. ¹¹ A papok és a próféták így vádolták Jeremiást a bíróság és az összegyűlt nép előtt: „Ez az ember méltó a halálos ítéletre, mert a városunk ellen prófétált — amint ezt magatok is hallottátok!”

¹² Ezután Jeremiás így védekezett a bírák és a nép előtt: „Tudjátok meg, hogy engem az Örökkévaló küldött, hogy prófétáljak a Templom és a város ellen — s mindaz, amit hallottatok, az Örökkévaló üzenete! ¹³ Most tehát igenis jobbítsátok meg egész életmódotokat, és javítsátok meg tetteiteket! Engedelmeskedjetek Istenetek, az Örökkévaló szavának! Akkor az Örökkévaló is megváltoztatja a határozatát, amelyet kihirdetett, és nem hajtja végre büntető ítéletét rajtatok. ¹⁴ Ami pedig engem illet, kezetekben vagyok, tehettek velem, amit jónak láttok! ¹⁵ De tudjátok meg, hogy ha megöltök, akkor ártatlan vér szárad a kezeteken, ezen a városon, és annak lakóin, mert engem valóban az Örökkévaló küldött hozzátok, hogy üzenetét átadjam, pontosan úgy, ahogy hallottátok!”

¹⁶ Akkor a vezetők határoztak, és a néppel együtt ezt válaszolták a papoknak és a prófétáknak: „Ártatlan ez az ember! Nem ítéljük halálra, mert valóban Istenünk, az Örökkévaló nevében szólt hozzánk.”

¹⁷ Majd az ország vezetői közül egyesek felálltak, és ezt mondták az egész sokaságnak: ¹⁸ „Emlékezzetek rá, hogy Mikeás próféta, aki Móresetből jött, Ezékiás, Júda királya idejében ezt prófétálta az egész népnek:

¹⁹ Vajon Mikeást emiatt halálra ítélte Ezékiás király és Júda népe? Nem! Inkább tisztelték az Örökkévalót, és kegyelemért könyörögtek hozzá. Az Örökkévaló pedig megváltoztatta az elhatározását, amelyet pedig előzőleg már kihirdetett! Mi azonban igen nagy bajt zúdítanánk magunkra, ha Jeremiást megbüntetnénk!”

Úrijjá próféta halála

²⁰ Abban az időben volt egy másik ember is, aki az Örökkévaló nevében prófétált: Úrijjá, Semajá fia, Kirját-Jeárimból. Ő is ugyanazt prófétálta Jeruzsálem és Júda ellen, mint Jeremiás. ²¹ Jójákim király és fejedelmei, meg a hadsereg vezetői meghallották, amit Úrijjá prófétált, és nagyon megharagudtak rá. Jójákim meg is akarta gyilkoltatni emiatt, de Úrijjá megtudta ezt, és Egyiptomba menekült előle. ²² Jójákim király azonban oda is utána küldte néhány emberét, Elnátán, Akbór fia vezetésével. ²³ Ők el is fogták Úrijját, visszahozták, és a király elé vitték. Jójákim karddal kivégeztette a prófétát, a holttestét pedig a szegények temetőjébe dobatta.

²⁴ Jeremiásnak azonban Ahikám, Sáfán fia a pártját fogta. Nem engedte, hogy kiszolgáltassák azoknak, akik Jeremiást meg akarták ölni.