Zsoltárok 119:137-144
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Cádé
137 Örökkévaló, te igazságos vagy,
ítéleteid is igazságosak és helyesek!
138 Igazságos és jó törvényeket adtál nekünk,
amelyek teljesen megbízhatóak.
139 Izzó szenvedély emészt engem,
mert ellenségeim nem törődnek beszédeddel!
140 Uram, beszéded tiszta, mint a tűzben finomított arany,
szolgád azért szereti szavaidat!
141 Én ugyan lenézett és jelentéktelen vagyok,
utasításaidat mégis megtartom, Uram!
142 Igazságosságod örökké érvényes,
tanításod pedig igaz és megbízható!
143 Nagy nyomorúság és baj ért,
mégis parancsaidban gyönyörködöm.
144 Igazságos bizonyítékaid örökké érvényesek,
hadd értsem meg őket, hogy élhessek!
Zsidókhoz 3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus nagyobb Mózesnél
3 Ezért mindnyájan figyeljetek Jézusra! Őrá gondoljatok, aki hitünk szerint Isten Apostola és Főpapja. Nektek mondom ezt, szent testvéreim, akiket Isten elhívott. 2 Jézus hűséges volt Istenhez, aki őt elküldte — akárcsak Mózes Isten népe között. 3 Amikor valaki házat épít, akkor jobban megbecsülik az építőt, mint az épületet. Ugyanez a helyzet Jézussal is: sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, mint Mózes. 4 Mert minden háznak van építője, de Isten az, aki mindent felépített. 5 Mózes hűségesen szolgált Isten népe között, de csak szolga volt. Az volt a feladata, hogy tanúskodjon azokról, amelyeket Isten csak sokkal később jelentett ki. 6 Krisztus azonban úgy uralkodik Isten családja felett, mint a Fiú. Isten családjának tagjai pedig mi vagyunk — de csak akkor, ha mindvégig megőrizzük Istenbe vetett örömteli bizalmunkat és a reménységünkkel való dicsekedést.
Kik mehetnek be a nyugalom helyére?
7 Ezért, ahogyan a Szent Szellem mondja:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
8 ne makacskodjatok,
mint amikor Isten ellen fellázadtatok
a pusztában, a próbatétel napján,
9 ahol őseitek próbára tették türelmemet,
pedig negyven éven keresztül látták tetteimet.
10 Ezért megharagudtam arra a népre, és azt mondtam:
ezek mindig rosszul gondolkoznak,
és sohasem értették meg, hogy mit akarok.
11 Haragomban megesküdtem:
sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[a][b]
12 Vigyázzatok, testvérek! Ne legyen közöttetek senki, akinek a szíve gonoszul és hitetlenül elfordul az élő Istentől! 13 Inkább bátorítsátok egymást minden nap. Biztassátok egymást, amíg még tart a „mai nap”, hogy közületek senki se makacsolja meg magát a bűn hamissága miatt! 14 Mert mi mindannyian részeseivé lettünk Krisztusnak, feltéve, hogy mindvégig szilárdan megtartjuk azt a bizalmat, amely kezdetben bennünk élt. 15 Az Írás ezt mondja:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
ne makacskodjatok,
mint amikor Isten ellen fellázadtatok!”[c]
16 Kik voltak azok, akik hallották Isten hangját, mégis fellázadtak ellene? Akiket Mózes kivezetett Egyiptomból! 17 Kikre haragudott Isten negyven éven keresztül? Azokra, akik vétkeztek, és a pusztában haltak meg! 18 Kiknek esküdött meg Isten, hogy sohasem léphetnek be a nyugalmába? Azoknak, akik fellázadtak! 19 Látjuk tehát, hogy ezek a hitetlenségük miatt nem is mehettek be Isten nyugalmába.
Footnotes
- Zsidókhoz 3:11 nyugalmamba A nyugalomnak az a helye, amit Isten megígért a népének. Előfordul még a 3:18; 4:3, 6 és 8 versekben is.
- Zsidókhoz 3:11 Idézet: Zsolt 95:7–11.
- Zsidókhoz 3:15 Idézet: Zsolt 95:7–8.
Jóel 1:1-2:17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a közelgő csapásokról
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2 Hallgassátok meg ezt,
népem vezetői!
Figyeljetek rám,
akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
a ti időtökben,
vagy őseitek napjaiban?
3 Mondjátok el ezt fiaitoknak,
ők is a gyermekeiknek,
azok meg a következő nemzedéknek!
Sáskajárás
4 Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
megette a másik,
amit ez megkímélt,
felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
csupaszra tarolta azt a negyedik.[a]
5 Ébredjetek, ti részegek,
és sírjatok!
Jajgassatok mind,
ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
elvették tőletek!
6 Pusztító sereg szállta meg országomat,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7 Elpusztították szőlőskertemet,
összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
fehérlenek csupaszon maradt ágai.
Felhívás böjtre
8 Sírjatok, gyászoljatok,
mint a zsákruhába öltözött
ifjú menyasszony,
aki halott vőlegényét siratja!
9 Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
nem lesz már sem aratás,
sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
és a gránátalma,
kiégett az alma
és a datolyapálma,
elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
az étel- és italáldozat
Istenetek Templomában!
14 Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
az Örökkévalóhoz kegyelemért!
Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja
15 Jaj, az a nap!
Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
úgy jön el a Mindenható[b] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[c] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
mert tűz égette ki a puszták legelőit,
láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
mert kiszáradt forrás és patak,
tűz perzselte föl a puszta legelőit!
Az Örökkévaló napja közel!
2 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Fújjatok riadót[d] szent hegyemen!
Reszkessen a föld minden lakója,
mert közel az Örökkévaló napja,
itt van már a küszöbön!
2 Sötétség és homály napja az,
komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
nem is lesz többé,
míg ember él a földön!
3 Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
utánuk csak üszkös rom
és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
4 Mint a vágtató lovak,
úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
úgy száguldanak.
5 Robognak a hegyek tetején,
mint harci szekerek dübörögnek,
mint a tarlótűz ropogása,
rémítő zajjal robognak,
ütközetre rohannak.
6 Elrémülnek láttukra a népek,
minden arc elsápad.
7 Mint erős harcosok,
rohannak a csatába.
Mint ostromló katonák,
felhágnak a falakra.
Mind egyenesen rohannak,
soraik fel nem bomlanak.
8 Mindegyik a maga ösvényén halad,
társát nem akadályozza.
Nekirontanak a fegyvereknek,
de még sebet sem kapnak.
9 Lerohanják a várost,
futkosnak a kőfal tetején,
felmásznak a házfalon,
betörnek az ablakon, mint a tolvaj.
10 Még a föld is belereszket,
megremeg az ég is,
elsötétül a Nap és Hold,
a csillagok sem ragyognak,
11 mikor az Örökkévaló szava mennydörög,
mikor hatalmas seregét szólítja.
Rettenetes az ő serege!
Ellenállhatatlan,
mert az Örökkévaló parancsát teljesíti!
Bizony, nagy és rettenetes
az Örökkévaló napja!
Ki tudja elviselni?
Felhívás böjtre és imádkozásra
12 „De még most is hívlak benneteket!
— mondja az Örökkévaló. —
Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel,
böjtölve, sírva és gyászolva!
13 De szíveteket szaggassátok meg,
ne ruháitokat![e]
Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz,
Istenetekhez,
mert ő irgalmas és kegyelmes,
türelme hosszú, szeretete erős,
és örül, ha büntető ítéletét
nem kell végrehajtania.
14 Talán megkönyörül rajtatok,
és ítéletét mégsem hajtja végre,
hanem áldást hagy maga után.
S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak,
Isteneteknek, étel- és italáldozatot!
Könyörülj meg népeden, Örökkévaló!
15 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
16 gyűjtsétek össze a népet,
tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a vezetőket,
hozzátok a gyermekeket,
még a csecsemőket is!
Jöjjön ki házából az ifjú férj,
jöjjön fiatal felesége is,
senki se maradjon távol!
17 A papok, az Örökkévaló szolgái,
sírjanak a Templom és az oltár között,[f]
és mondják:
„Könyörülj meg népeden, Örökkévaló,
ne engedd, hogy örökséged
gyalázzák a nemzetek!
Ne uralkodjanak rajtuk,
s ne gúnyolhassák őket:
»Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”
Footnotes
- Jóel 1:4 A 4. versben a sáskajárás csapásáról van szó, amelyet több hullámban különböző sáskafajok okoznak. Jelképes értelemben jelentheti több hullámban támadó, ellenséges hadseregek pusztítását.
- Jóel 1:15 pusztító… Mindenható Szójáték: az eredetiben a „pusztító sereg” és a „Mindenható” hasonlóan hangzik.
- Jóel 1:18 Sínylődnek Szó szerint: „bűnhődnek”, vagy „büntetést kell elszenvedniük”.
- Jóel 2:1 Fújjátok… riadót A sófár hangja jeladás volt: veszély esetén, ünnepek idején, és a népgyűlés összehívására is szolgált. A 15. versben is.
- Jóel 2:13 De… ruháitokat A ruha megszaggatása Izráelben a gyász, a bűnbánat és a szomorúság kifejezése volt.
- Jóel 2:17 Templom… között A Jeruzsálemi Templom épülete előtt nagy udvar volt, s ennek közepén állt az oltár.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center