Add parallel Print Page Options

117 Dicsérjétek az Örökkévalót ti nemzetek, mind!
    Dicsérje őt minden ember!
Mert egészen körülvesz bennünket szeretete,
    és irántunk való hűsége örökké tart!

Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!

Read full chapter

Isten titka: Krisztus bennetek lakozik!

24 Annak ellenére, hogy most értetek szenvedéseket kell elviselnem, mégis örülök. Ugyanis még sok olyan dolog van, amit Krisztusnak el kell szenvednie a „Testében”, vagyis az Eklézsiában. Én pedig elfogadom azt, ami ebből nekem jutott, és elszenvedem ezeket az én testemben az ő „Testéért”. 25 Ezt a „Testet”, vagyis az Eklézsiát szolgálom Isten megbízása alapján, amelyet a ti érdeketekben adott nekem. Isten rám bízta, hogy üzenetét teljesen megismertessem veletek. 26 Ez az üzenet pedig az a titok, amely öröktől fogva mind ez ideig el volt rejtve, most azonban Isten megmutatta az övéinek. 27 Ugyanis azt akarta, hogy népe világosan megértse, milyen nagy és dicsőséges ez a titkos igazság, amely az Izráelen kívüli nemzetekre is vonatkozik.

Ez a titok pedig az, hogy Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk!

28 Mi Krisztust hirdetjük mindenkinek. Mindenféle bölcsességgel tanítunk, biztatunk és figyelmeztetünk mindenkit, hogy úgy állítsuk őket Isten elé, mint akik már elérték Krisztusban a teljességet. 29 Ez a célja minden erőfeszítésemnek, ezért küzdök Krisztus erejével, amely hatalmasan működik bennem.

Testvéreim, akarom, hogy tudjatok róla, milyen sokat küzdök értetek, és mindazokért a Laodicea városában és máshol élőkért, akik személyesen nem ismernek engem. Azért küzdök, hogy mindannyian felbátorodjanak, és hogy az isteni szeretet kösse össze őket. Azt akarom, hogy megtapasztalják a valódi megértésből származó bizonyosságot, és hogy egyre mélyebben megértsék Isten titkát, amely nem más, mint maga Krisztus. Őbenne rejtette el Isten a bölcsesség és tudás minden kincsét.

Mindezt azért mondom, hogy senki se csapjon be titeket a rábeszélő képességével. Testben ugyan most távol vagyok tőletek, szellemben azonban közöttetek vagyok, és örülök, mert látom, hogy rend van köztetek, és rendíthetetlenül bíztok Krisztusban.

17 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
    „Figyeljetek rám!
Hívjátok a siratóasszonyokat,
    akik gyakorlottak ebben,
    küldjetek értük, jöjjenek hamar!”
18 Jaj, sirassatok minket!
    Fogjatok hozzá, jajgassatok,
áradjanak a könnyek,
    hogy veletek sírjunk mi is!

19 Már hallatszik a siratóének a Sionról:
    „Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk!
    Milyen nagy szégyen ért minket!
Házainkat lerombolták ellenségeink,
    s el kell hagynunk földünket!”

20 Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló!
    Hallgassatok szavára,
tanítsátok meg leányaitokat a siratásra,
    szomszédjaitokat a siratóénekre:
21 „Jaj, ablakainkra szállt a halál,
    s bejött házainkba,
hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról,
    kiirtsa a fiatalokat a terekről!”

22 „Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. —
Úgy hevernek majd szerteszét a hullák,
    mint ganéj a mezőn,
    mint levágott búza az aratók után,
    de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”

Azzal dicsekedjen, hogy ismer engem!

23 Azt mondja az Örökkévaló:
„Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs,
    se erejével az erős,
    se gazdagságával a gazdag!
24 Ha dicsekedni akar,
    hát azzal dicsekedjen,
    hogy igazán ismer engem,
tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló,
    aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel,
    igazságosan kormányozom a föld lakóit,
mert ezekben telik kedvem”
    — mondja az Örökkévaló.

25 „Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek: 26 Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”[a]

A bálványok kigúnyolása

10 Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe! Ezt mondja az Örökkévaló:

„Ne kövessétek a nemzetek szokásait,
    se ne féljetek az égi jelektől[b],
    amelyektől ők félnek!
Hiszen a nemzetek vallásos szokásai
    nem érnek semmit!
Bálványuk csak egy fadarab,
    melyet az erdőben vágtak,
baltával faragtak,
    arannyal-ezüsttel cifráztak,
szögekkel erősítettek,
    hogy el ne mozduljon.
Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
    nem beszél, s hordozni kell,
    mert járni sem tud.
Ne féljetek tőlük,
    mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni:
    tehetetlenek!”

Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló!
    Nagy vagy, és nagy a hatalmad,
    neved is erős és hatalmas!
Ki ne félne téged, Nemzetek Királya?
Téged illet a tisztelet,
    nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között,
    sehol a királyságokban!

Ostobák ők mindannyian, és bolondok,
    hogy imádják a tehetetlen bálványokat.
    Hiszen azok csak faragott fadarabok,
Társisból való ezüsttel borítva,
    ufázi arannyal cifrázva
    — ötvösök, ácsok keze munkája —,
felöltöztetve kék és bíbor ruhákba,
    takácsok vásznaiba!

10 De az Örökkévaló valóban Isten,
    élő igaz Isten, örökké uralkodó Király.
Haragjától reszket az egész föld,
    felindulását nem viselhetik el a nemzetek.

11 Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek,
    akik nem teremtették az eget és a földet,
kipusztulnak a földről,
    és kivesznek az ég alól!”[c]

Dicsőítő ének(A)

12 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
    alkotta a lakható világot bölcsességével,
    kiterjesztette az eget értelmével.
13 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
    pára száll föl a földről,
villámok cikáznak, zápor zuhog,
    szélvihart hív elő raktáraiból.

14 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
    Megszégyenülnek az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
    csak öntött fém az,
    nincs benne lehelet,[d]
15 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
    mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.

16 De nem ilyen Jákób Istene![e]
    Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül.
    Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!

Közeleg a száműzetés!

17 Szedjétek össze holmitokat,
    vegyétek vállaitokra batyutokat,
    ti, akik az ostromlott városokban éltek!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait,
    és szenvedést hozok rájuk,
    hogy tanuljanak belőle!”[f]

19 Jaj nekem, hogy összetörtem!
    Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan,
de ez a büntetésem,
    el kell viselnem!
20 Sátramat összedöntötték,
    köteleit elvagdalták,
gyermekeim elmentek,
    többé nem látom őket!
Nincs, aki felállítsa hajlékomat,
    újra kifeszítse sátramat.
21 Ostobák voltak a pásztorok,
    mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát,
ezért vallottak kudarcot,
    s egész nyájuk szétszóródott.
22 Halljátok a zúgást?
    Figyeljétek, hogy erősödik!
    Észak felől[g] támad, arról közeledik.
Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait,
    sakálok tanyája lesz belőlük![h]

23 Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának,
    halandó nem irányíthatja a saját lépteit!
24 Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel,
    ne haragodban,
    nehogy egészen megsemmisíts!
25 Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre,
    akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged,
mert ők pusztították el Jákób népét,
    lerombolták lakóhelyét,
    egészen megemésztették.

A Szövetség megtörése

11 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:

„Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak! Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget, amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«.[i] Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.

Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.”

Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!

Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint! Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket, de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”

Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem. 10 Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.

11 Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni. 12 Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk. 13 Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!

14 Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”

A zöldellő olajfa pusztulása

15 „A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”

16 Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat![j] 17 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!

Footnotes

  1. Jeremiás 9:26 körülmetéletlen szívű Hasonlat, melynek jelentése: az igazi körülmetélésnek a szívben kell történnie. Lásd a szójegyzékben: „Körülmetélés”.
  2. Jeremiás 10:2 égi jelek Az ókorban az égen látható különleges jelenségekről (pl. napfogyatkozás, üstökösök feltűnése, stb.) azt hitték, hogy félelmetes, nagy csapások előhírnökei.
  3. Jeremiás 10:11 Ez a vers arám nyelven (Lásd a Szójegyzékben) szerepel a héber kéziratokban.
  4. Jeremiás 10:14 lehelet Szó szerint: „szellem” — ez azt is jelenti: „ostobák, értelmetlenek” vagy „nincs bennük élet”.
  5. Jeremiás 10:16 Jákób Istene Szó szerint: „Jákób része”. Ez arra a szoros és különleges kapcsolatra utal, amely Isten és Jákób (Izráel), majd Izráel népe között jött létre.
  6. Jeremiás 10:18 hogy tanuljanak belőle Ez a rész az eredetiben nehezen érthető.
  7. Jeremiás 10:22 Észak felől Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak rájuk észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
  8. Jeremiás 10:22 A 19–22. versekben vagy maga Jeremiás szól, vagy a megszemélyesített Júda panaszát tolmácsolja.
  9. Jeremiás 11:4 vasolvasztó kohó Itt valóban a vasérc olvasztására szolgáló kohóról van szó! Kezdetleges ércolvasztó kohókat már abban a korban is használtak vas és bronz kiolvasztására, és öntött tárgyak készítésére.
  10. Jeremiás 11:16 Ez a két vers az eredeti héber szövegben nehezen olvasható és értelmezhető.