1 Üdvözlet Páltól, aki Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timóteus testvértől,

² Isten Kolosséban élő népének, akik hűséges testvéreink Krisztusban. Atyánk, az Isten adjon nektek kegyelmet és békességet!

³ Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk. ⁴ Hálát adunk, mert hallottuk, hogy hisztek a Krisztus Jézusban, és igazán szeretitek Isten minden gyermekét. ⁵ Ez a hit és szeretet pedig abból a reménységetekből fakad, amely a Mennyben elkészítve vár reátok, s amelyről akkor hallottatok először, amikor az igazság üzenetét, az örömhírt megismertétek. ⁶ Az örömhír hozzátok is eljutott, akárcsak a többi nemzethez, szerte a világon. Igen, az örömhír egyre jobban terjed, és mindenhol jó gyümölcsöket terem. Nálatok is így van ez, amióta csak hallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét. ⁷ Az örömhírt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól hallottátok először, aki hűségesen szolgálja Krisztust a ti érdeketekben.^{[a] 8} Tőle hallottuk, milyen erős isteni szeretet él bennetek a Szent Szellem által.

Szüntelen imádkozunk értetek

⁹ Amióta ezeket a jó híreket hallottuk felőletek, szüntelen imádkozunk értetek:

Azt kérjük Istentől, hogy akaratának teljes megértése által töltsön be titeket mindenféle szellemi bölcsességgel és belátással. ¹⁰ Kérjük, hogy az életetek méltó legyen az Úrhoz, sok örömet szerezzetek neki, sokféle jó tettet vigyetek véghez, és hogy egyre mélyebben ismerjétek meg Istent. ¹¹ Kérjük, hogy Isten a saját dicsőségének hatalma szerint erősítsen meg benneteket minden tekintetben, hogy minden körülmények között állhatatosan és türelmesen helyt álljatok, sőt, hogy mindezt örömmel és hálás szívvel tegyétek.

¹² Igen, adjatok hálát az Atyának! Mert ő tett benneteket alkalmassá, hogy részt vegyetek abban az örökségben, amelyet Isten készített szent népe számára a világosságban. ¹³ Az Atya mentett ki bennünket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fia Királyságába. ¹⁴ Mert a Fiú által szabadultunk meg, és kaptunk a bűneinkre bocsánatot.

Krisztus a láthatatlan Isten képmása

^21-22 Veletek is békét kötött, bár ti régebben Istentől elidegenedve éltetek, sőt, ellenségesek voltatok vele szemben gonosz gondolkozásotok és tetteitek miatt. Most azonban titeket is kibékített magával a Fia halála által, amelyet a Fiú emberi testben szenvedett el itt, a Földön. Isten ezt azért tette, hogy szentek, hibátlanok és feddhetetlenek legyetek, amikor majd maga elé állít benneteket. ²³ Feltéve, ha mindvégig kételkedés nélkül és szilárdan megmaradtok a hitben, és belekapaszkodtok abba a reménységbe, amelyet az örömüzenet nyújt nektek attól fogva, hogy ti is hallottátok.

Ezt az örömüzenetet — amelynek én, Pál, a szolgája lettem — már szerte a világon mindenkinek hirdetik.

³⁰ Mert Júda népe gonoszságot művelt a szemem láttára. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli — mondja az Örökkévaló. — ³¹ Felépítették Tófet oltárait a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat a tűzben, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott ilyesmi.

³² Ezért eljön a nap — mondja az Örökkévaló —, amikor azt a helyet nem fogják többé Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének nevezni, hanem az Öldöklés völgyének fogják hívni. Bizony, tömegsírnak fogják használni azt a völgyet, amíg meg nem telik. ³³ E nép halottai pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak szolgálnak majd eledelül — és nem lesz senki, aki a vadakat elűzze azokról. ³⁴ Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin minden ünneplésnek és örvendezésnek, s még a vőlegény és a menyasszony örömének is, mert puszta romhalmazzá lesz az egész ország!”

8 „Abban az időben — mondja az Örökkévaló — Júda királyainak csontjait kiszórják a sírjaikból. Ugyanígy bánnak a régi júdabeli fejedelmek, papok, próféták és Jeruzsálem egykori lakóinak csontjaival is. ² A csontokat pedig odaszórják a nap, hold és az ég egész serege elé, akiket ezek a régen meghalt emberek egykor szerettek, szolgáltak, követtek, kerestek és imádtak. Ott hagyják ezeket a csontokat temetetlenül, mint ahogy a trágyát a földműves szétszórja a szántóföldön. ³ Akik pedig még életben maradnak ebből a gonosz nemzedékből, minden helyen, ahová szétszórom őket, inkább választják majd a halált, mint az életet” — mondja a Seregek Ura.

Miért nem akarnak visszajönni hozzám?

⁴ „Jeremiás, mondd Júda népének, hogy ezt üzeni az Örökkévaló:

Jeremiás siratja népét

¹² Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?

¹³ De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik, ¹⁴ hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket. ¹⁵ Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. — ¹⁶ Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”