Add parallel Print Page Options

111 [1] [a] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!

Hálát adok az Örökkévalónak teljes szívemből
    az istenfélők tanácskozásán,
    a nagy gyülekezetben!
Örökkévaló, milyen csodálatosak tetteid!
    Gyönyörködnek bennük,
    akik ezeket vizsgálják és csodálják!
Valóban dicsőséges
    és fenséges dolgokat tett az Örökkévaló!
Igazságos tettei
    megmaradnak örökké!
Csodáit emlékezetessé tette,
    hogy el ne felejtsük,
    milyen irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló!
Örökké megtartja Szövetségét,
    és enni ad azoknak,
    akik tisztelik és félik őt.
Hatalmát megmutatta népének,
    mikor idegen népek földjét adta nekik.
Igazságos és helyes minden, amit ő tesz,
    minden rendelkezése megbízható és tökéletes.
Meg is maradnak parancsai örökre,
    mert hűségből és egyenességből származnak.
Az Örökkévaló elküldött valakit,
    hogy megváltsa népét,
    és örökre szövetséget kötött velük!
Szent és félelmetes a neve!
10 Az Örökkévalót tisztelni és félni,
    ez a bölcsesség forrása!
Akik tisztelik és félik őt,
    értelmesek és bölcsek mind!
Dicsérjétek az Örökkévalót örökké!

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsoltárok 111:1 zsoltár Eredeti szövegében minden sor a héber ABC soron következő betűjével kezdődik, az elsőtől az utolsóig.

Isten rejtett terve

Mindezek miatt vagyok én, Pál, most fogságban. Azért kerültem ide, mert Krisztus Jézust szolgálom tiértetek, akik a zsidóságon kívüli nemzetek közül valók vagytok. Biztosan hallottatok már arról a megbízatásról, amelyet Istentől kaptam — kegyelme által — a ti érdeketekben. Isten ugyanis közvetlen kijelentés által ismertette meg velem azt a korábban rejtett tervét, amelyről az előbb röviden írtam már. Ha ezt elolvassátok, megértitek belőle, milyen betekintést engedett nekem a Krisztusra vonatkozó rejtett tervébe. Ezt Isten mindeddig senkinek sem mutatta meg olyan módon, ahogyan most kijelentette a Szent Szellem által szent apostolainak és prófétáinak.

Ez a titok pedig a következő: az örömüzenet által a nem zsidó származásúak örököstársaivá lettek a zsidóknak, részeivé váltak ugyanannak a Testnek, és ők is ugyanúgy várják Isten — Krisztusban adott — ígéreteinek beteljesedését.

Ennek az örömüzenetnek a szolgája lettem. Irántam való jóindulatából Isten ajándékozott meg ezzel a feladattal. Így mutatta meg a hatalmát bennem, aki a legeslegkisebb vagyok Isten népe között. Mégis nekem adta Isten azt a kiváltságot, hogy Krisztus felmérhetetlen gazdagságát hirdessem a zsidóságon kívüli népeknek.

Isten azt is rám bízta, hogy mindenkinek megvilágítsam azt a titkos tervet, amelyet Isten — aki a mindenséget teremtette — öröktől fogva mindeddig elrejtve tartott magában. 10 Most viszont meg akarja mutatni sokoldalú bölcsességét az Eklézsia közreműködésével a mennyei hatalmasságoknak és fejedelmeknek. 11 Ez felel meg Isten örök tervének, amelyet Urunkban, Krisztus Jézusban valósított meg.

12 Krisztusban élve és Krisztusban való hitünk által szabadon, sőt, bátran és bizalommal közeledhetünk az Atyához. 13 Ezért arra kérlek benneteket, hogy ne szomorkodjatok az én szenvedéseim miatt, amelyeket értetek vállaltam, és amelyek dicsőségetekre vannak.

Gyökerezzetek bele Krisztus szeretetébe!

14 Mindezeket látva letérdelek az Atya-Isten előtt, és imádom őt, 15 akitől minden mennyei és földi család a nevét kapja. 16 Arra kérem, hogy dicsőséges gazdagsága szerint erősítse meg a „belső embert” bennetek a Szent Szellem segítségével, 17 hogy Krisztus maga lakjon a szívetekben, hit által. Azt kérem, hogy mélyen gyökerezzetek bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életetek erre épüljön. 18 Kérem, hogy ilyen módon képesek legyetek — Isten egész népével együtt — annak a megragadására, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély az isteni szeretet. 19 Bár ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni, én mégis azért imádkozom, hogy átéljétek, és igazán megismerjétek Krisztus szeretetét, és ezáltal Isten maga töltsön be titeket teljesen.

20 Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni. 21 Dicsőség Istennek az Eklézsiában és a Krisztus Jézusban, nemzedékről nemzedékre, örök időkig! Ámen!

Hordjátok el népem útjából az akadályokat!

14 „Készítsétek az utat,
    készítsétek és egyengessétek!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”

15 Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
    aki az örökkévalóságban lakik,
    s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
    de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
    s az összetörtek szívét életre keltsem.
16 Nem haragszom örökké,
    és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
    reményét vesztve elcsüggedne.
17 Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
    és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
    ő pedig elfordult tőlem,
    és a maga útján járt.
18 Láttam, hogy saját feje után megy,
    mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
    meg azokat is, akik romlásán búsultak.
19 Még azt is megteszem,
    hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
    akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
    — mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”

20 De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
    iszapot és sarat hánynak ki,
    szennyes habokat tajtékoznak.
    Nyughatatlanok!
21 „Nincs békesség az istenteleneknek!”
    — ezt mondja Istenem.

A képmutató böjtölés

58 „Kiálts, jó hangosan!
    Emeld föl hangodat, mint a trombita,
    ne félj!
Mondd meg népemnek, miben vétkeztek,
    Jákób népének mutasd meg bűneiket!
Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem,
    hogy megértsék útjaimat!
Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él,
    és Istenének parancsait tiszteli?
Igazságos döntéseket kérnek tőlem,
    és Isten közelségére vágyakoznak![a]
Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk,
    ha nem veszed észre?
Miért gyötörjük magunkat,
    ha nem törődsz vele?«

De én ezt felelem: Nézzétek!
Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek,
    és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
Még a böjt idején is veszekedtek
    és vitatkoztok,
gonosz indulattal támadtok egymásra,
    majd ölre mentek!
Nem úgy böjtöltök,
    hogy könyörgésetek hangja
    följusson a magasba!
Azt hiszitek, ez az a böjt,
    amelyet én szeretek?
Az a böjt, hogy az ember
    éhezéssel gyötri magát?
Hogy fejét lehajtja, mint a káka,
    zsákruhába öltözik,
    és hamuban térdel?
Ezt nevezitek ti böjtnek,
    az Örökkévaló kedves napjának?

Az igazi böjt, amelyet az Örökkévaló szeret

Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek,
    nem ilyen!
Nyissátok ki a gonoszság bilincseit!
    Engedjétek szabadon az elnyomottakat,
oldozzátok le igájuk köteleit!
    Törjetek össze minden igát!
Kenyered oszd meg az éhezővel,
    otthonodat a hajléktalan szegénnyel,
ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl,
    és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor felvirrad világosságod,
    mint a hajnal fénye,
betegségedből hamar felépülsz,
    és egészséged helyreáll,
az Igazságos[b] megy előtted, mint elővéd,
    az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
    ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
    azt mondja: »Itt vagyok!«

Ha egymást le nem igázzátok,
    ha másokra ujjal nem mutogatsz,
    ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
    hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
    még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
    még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
    s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
    mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat,
    és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
    »Romos várfalak felépítője,
    utak megújítója,
    városok újjáépítője.«

13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra,
    és szent napomon nem jársz kívánságod után,
hanem örömöd leled a szombati nyugalomban,
    az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod,
és őt tiszteled azzal,
    hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol,
    nem a kívánságaidat követed,
    s nem beszélsz hiábavalóságot,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban,
    járatlak a föld magaslatain,
és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!”
    — az Örökkévaló szája mondja ezt.

Nem az Örökkévaló keze gyengült meg

59 Nézzétek! Nem az Örökkévaló keze gyengült meg,
    hogy ne tudna megszabadítani titeket,
nem süketült meg,
    hogy szavatokat ne hallaná,
hanem bűneitek választanak el titeket Istenetektől,
    és vétkeitek takarják el arcát előletek,
    ezért nem hallgat meg benneteket!
Hiszen kezetekhez vér tapad,
    ujjaitokhoz bűn ragad,
ajkatok hazugságot beszél,
    és nyelvetek gonoszságot suttog.
Nincs, aki kiállna az igazságért,
    nincs, aki helyesen ítélne.
Inkább üres hazugságban bíznak,
    és hazudoznak,
hamisságot fogannak,
    és vétkeket szülnek.
Viperák tojásait költik ki,
    és pókhálót szőnek.
Aki eszik a tojásokból, meghal,
    ha pedig feltöri, viperát költ ki.
Pókhálójukból nem készítenek ruhát,
    nem is takarózhatnak vele.
Minden tettük törvénytelen,
    s kezeik erőszakossággal vannak tele.
Lábaik gonoszra igyekeznek,
    és sietnek ártatlan vért ontani.
Már gondolataik is a bűn körül forognak,
    s útjaikon pusztulás és romlás terem.
A békesség útját nem ismerik,
    a jogosság számukra ismeretlen,
tekervényes utakra tértek,
    amelyeken nyoma sincs a békességnek.

Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet,
    és nem ér el bennünket az igazságosság.
Világosságra várunk,
    de sötétség vesz körül,
napfényt remélünk,
    de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
    tapogatózunk, mint akinek nincs szeme,
    délben is megbotlunk, mint éjszaka.
Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.
11 Morgolódunk, mint a medvék,
    mint a gerlék, úgy nyögünk.
Jogosságot remélünk, de nem jön,
    szabadulást, de távol marad,
12 mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
    és bűneink ellenünk tanúskodnak.
Bizony, vétkeink terhe nyom,
    és jól ismerjük bűneinket:
13 megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene,
    elfordultunk Istenünktől.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
    hazug szavakat forgattunk szívünkben,
    és hazugságot szólt a szánk.
14 A jogosság vereséget szenvedett,
    s az igazságosság messze, a távolban áll,
az igazság holtan hever a város utcáin,
    a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!
15 Nem maradt a hűségből semmi sem,
    aki pedig tartózkodik a gonosztól,
    azt kirabolják.

Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta,
    hogy nincs törvény és igazság.
16 Látta, hogy nincs senki,
    nincs, aki népéért közbenjárna nála.
Ezért saját hatalmára támaszkodott,
    karja szerzett győzelmet,
    igazsága segített neki.
17 Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt,
    fejére tette a szabadítás sisakját,
a bosszúállás ruhájába öltözött,
    s a féltő szeretet[c] palástját terítette vállára.
18 Megfizet mindenkinek tettei szerint,
    haraggal ellenfeleinek,
    bosszúval ellenségeinek,
s bosszút áll még a távoli szigeteken is.
19 Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton,
    és tisztelik dicsőségét keleten,
mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó,
    amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.
20 Eljön Sionhoz mint Megváltó,[d]
eljön azokhoz,
    akik Jákób népe közül hozzá fordulnak,
    és bűneiket elhagyják.
Az Örökkévaló határozott így.

21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló:

„Rajtad nyugvó Szellemem,
    és szavaim, amelyeket szádba adtam,
mostantól fogva el nem távoznak tőled soha.
Veled maradnak, és utódaiddal,
    meg az ő utódaikkal is!”
    — ezt mondja az Örökkévaló.

Footnotes

  1. Ézsaiás 58:2 Hiszen… vágyakoznak Az egész 2. vers ironikus hangvételű. Isten népére valójában ezeknek éppen az ellenkezője volt jellemző.
  2. Ézsaiás 58:8 Igazságos Vagyis: Isten maga megy előtted, és utat készít neked — ugyanakkor ő az „utóvéd” is, hogy hátulról is védelmezzen. Az egész kép a pusztai vándorlást idézi. De fordítható így is: „igazságosságod megy előtted…”.
  3. Ézsaiás 59:17 féltő szeretet Az eredeti szó jelenthet még más heves indulatot: szenvedélyes féltékenységet, haragot, gyűlöletet vagy erős felindulást is.
  4. Ézsaiás 59:20 Megváltó Az ókori Izráelben így nevezték azt a férfit, aki meghalt rokonának családjára gondot viselt, védelmezte őket, vagy rokonait kiváltotta az adós-rabszolgaságból. Lásd Ruth 3:2.