Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára.

110 Az Örökkévaló mondta ezt Uramnak:[a]
    „Ülj mellém, jobb oldalamra,
    míg ellenségeidet lábad alá vetem!”

Az Örökkévaló nyújtja ki
    hatalmad pálcáját Sionból:
„Hajtsd uralmad alá ellenségeidet,
    uralkodj közöttük is!”
Néped önként jelentkezik,
    amikor sereged összegyűjtöd, Örökkévaló.
Fiatal harcosaid
    megszentelt ruhákba öltöznek,
kora reggel köréd gyülekeznek,
    mint hajnalban születő harmat a mezőn.[b]

Megesküdött az Örökkévaló,
    és soha vissza nem vonja:
„Örökké pap vagy te,
    Melkisédek papsága szerint.”

Az Úr áll jobb kezed felől,
    ő szórja szét haragja napján a királyokat!
Ítéletet tart a népek fölött,
    megtölti a völgyeket holtakkal,
összezúzza a fejedelmeket
    mindenütt a Földön.

Lehajol, iszik az út menti patakból,
    azután győztesen felemeli fejét![c]

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsoltárok 110:1 Az Örökkévaló… Uramnak Lásd Zsid 1:13.
  2. Zsoltárok 110:3 Szó szerint: „Hatalmad napján, néped önkéntes áldozatként ajánlja fel magát neked, szent öltözetben. Mint a hajnal méhéből a harmat, ifjaid (serege) úgy sereglik köréd.”
  3. Zsoltárok 110:7 azután… fejét Szó szerint: „fölemeli fejét”. Jelentheti átvitt értelemben azt is, hogy „megerősödik” vagy „győztes lesz”.

Halálból az életre

Régebben szellemileg halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember — a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet[a] követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek. Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és a régi természetünk kívánságai uralkodtak rajtunk. A saját elgondolásainkat törekedtünk megvalósítani, és igyekeztünk elérni, amit a régi természetünk megkívánt. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna.

Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket! Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket. Isten így akarta megmutatni — még a jövendő korszakoknak is — kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk.

Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen. 10 Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.

Nem vagytok már idegenek!

11 Emlékezzetek rá, hogy emberi származásotok szerint korábban ti az Izráelen kívüli népek közé tartoztatok. Ezért benneteket „körülmetéletlennek”[b] neveztek azok, akik magukat „körülmetélteknek” nevezik, mivel a testükön emberkéz által körül vannak metélve. 12 Emlékezzetek rá, hogy akkor még Krisztus nélkül éltetek, és nem tartoztatok Izráel népének közösségébe. Ezért semmi közötök nem volt Istennek a saját népével kötött szövetségeihez[c], amelyekhez ígéretek is kapcsolódnak. Reménység nélkül éltetek ebben a világban, és nem ismertétek Istent. 13 Igen, valamikor Istentől távol éltetek, de most Krisztus Jézusban közel kerültetek hozzá. Valóban, Krisztus vére — vagyis halála — által jöttetek közel Istenhez.

14 Mert Krisztus Jézus a békességünk. Ő tette eggyé ezt a két csoportot, amelyet a kölcsönös ellenségeskedés fala választott el egymástól. Krisztus azonban ledöntötte ezt a falat, 15 amikor a kereszten a saját testét feláldozta. Félretolta az útból a Törvény szabályait és rendelkezéseit, hogy a saját uralma alatt ebből a két csoportból egyetlen új embert teremtsen, és így békesség legyen közöttük. 16 Azt akarta, hogy a saját élete árán a zsidókból és a nem zsidókból egy Test legyen, és hogy kibékítse őket Istennel. Amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor ezzel a két csoport közötti ellenségeskedésnek is véget vetett. 17 Eljött, és a békesség örömhírét hozta a zsidóságon kívüli népeknek, akik távol voltak Istentől. De ugyanígy a zsidóknak is békességet hirdetett, akik közel voltak Istenhez, 18 mert Krisztus által ugyanaz a Szent Szellem nyitott szabad utat az Atyához mindkettőnknek.

19 Ezért ti sem vagytok már többé idegenek, hanem polgártársai Isten népének és tagjai Isten nagy családjának. 20 Isten szellemi értelemben beépített benneteket abba a templomba[d], amelynek alapját az apostolok és próféták alkotják. Ennek a szellemi templomnak a sarokköve[e] maga Krisztus Jézus, 21 aki által az egész harmonikus egésszé épül, és folyamatosan növekszik, hogy az Úrban szent templommá legyen. 22 Krisztusban ti is — mindazokkal együtt, akik őhozzá tartoznak — folyamatosan beépültök ebbe a templomba, amely Isten számára készül, hogy ő lakjon abban, a Szent Szellem által.

Footnotes

  1. Efézusiakhoz 2:2 szellemi fejedelem A Sátán.
  2. Efézusiakhoz 2:11 körülmetéletlen A zsidók így nevezték azokat, akik nem voltak körülmetélve. Sokszor egyszerűen „nem zsidó embert” jelent. Lásd a Szójegyzékben.
  3. Efézusiakhoz 2:12 szövetségek Azok a szövetségek, amelyeket Isten kötött népével a Jézus előtti időkben. Lásd a Szójegyzékben.
  4. Efézusiakhoz 2:20 templom Az a hely, ahol Isten népe imádja Istent. Itt szellemi értelemben a hívőket jelenti, akik Istent imádják — ők az Isten szellemi temploma.
  5. Efézusiakhoz 2:20 sarokkő Az épület legelső és legfontosabb alapköve.

Jöjjetek e forrás vizéhez!

55 „Ti, akik szomjaztok, jöjjetek e forráshoz,
    igyatok vizéből mindannyian!
Jöjjetek, még ha nincs is pénzetek,
    lakjatok jól, egyetek, amennyi kell!
Jöjjetek mind,
    vegyetek tőlem búzát pénz nélkül,
    vegyétek ingyen a bort és a tejet!
Miért adnátok pénzt azért,
    ami nem kenyér?
Miért dolgoznátok azért,
    ami ki nem elégíthet?
    Hallgassatok, hallgassatok rám!
Azt egyétek, ami jó,
    hogy lelketek megelégedjen!
Forduljatok felém,
    jöjjetek hozzám,
hallgassatok rám,
    hogy éljetek!
Örök szövetséget kötök veletek,
    Dávid iránti hűséges szeretetem,
    és a neki tett ígéretem szerint.
Nézzétek, őt adtam a nemzeteknek,
    hogy tanúskodjon nekik,
    vezesse őket és uralkodjon fölöttük.”

Lásd! Olyan népeket hívsz elő,
    amelyeket nem ismertél.
A nemzetek, amelyek nem ismertek téged,
    hozzád futnak az Örökkévalóért, Istenedért,
és Izráel Szentjéért,
    aki dicsőséggel koronáz meg téged.

Keressétek az Örökkévalót,
    amíg nem késő!
Hívjátok segítségül őt,
    amíg közel van!
A gonosztevő térjen jó útra,
    a bűnös se kövesse gondolatait!
Jöjjön vissza az Örökkévalóhoz,
    aki örömmel fogadja, és könyörül rajta!
Jöjjön Istenünkhöz,
    aki szívesen megbocsát!

Az én gondolataim nem a ti gondolataitok!

„Mert az én gondolataim,
    nem a ti gondolataitok.
Útjaitok sem az én útjaim!
    — mondja az Örökkévaló. —
Amennyivel az ég magasabb a földnél,
    annyival magasabbak útjaim útjaitoknál,
    és gondolataim gondolataitoknál.

10 Mert az eső és hó az égből száll le,
    de addig oda vissza nem tér,
míg a földet meg nem öntözi.
    Termékennyé és gyümölcsözővé teszi,
hogy magot teremjen a magvetőnek,
    és kenyeret az éhezőnek.
11 Ilyen az én szavam is, amelyet elküldök:
    nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen,
hanem minden tervemet megvalósítja,
    és célját eléri.

12 Mert örömmel jöttök ki onnan,
    és békességben vezetnek titeket.
Még a hegyek és dombok is
    ujjongva énekelnek előttetek,
    a fák is mind tapsolva köszöntenek.
13 Tüskés gyomok helyén ciprusfa növekszik,
    tövises bozót helyett mirtusz virágzik,
s az Örökkévaló dicsőségét mutatja,
    örök jelként,
amely soha el nem múlik”.

Házam imádság háza lesz minden nép számára

56 Ezt mondja az Örökkévaló:

„Őrizzétek meg a jogosságot,
    és cselekedjetek igazságosan,
mert szabadításom hamarosan megérkezik,
    és rövidesen nyilvánvalóvá lesz,
    mindaz a jó, amit teszek!

Boldog és áldott, aki így cselekszik,
    és ehhez ragaszkodik:
aki megszenteli a szombat ünnepét,
    és vigyáz, hogy ne törje meg,
s aki óvakodik attól, hogy rosszat tegyen.”

Ne mondja az idegen, aki az Örökkévalóhoz csatlakozott:
    „Nem fogad be engem népe közé az Örökkévaló!”
Ne mondja a kasztrált se:
    „Látjátok, én már terméketlen, kiszáradt fa vagyok!”
Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Azoknak a kasztráltaknak,
    akik megőrzik a szombat ünnepét,
    akik azt választják, amit én kedvelek,
    akik hűségesek maradnak szövetségemhez,
jobban megőrzöm a nevét és emlékét
    házamban és falaimon belül,
    mint a fiaik és leányaik tennék.
Bizony, örök nevet adok nekik,
    amelyet soha senki el nem törölhet.[a]

Ami pedig azokat az idegeneket illeti,
akik az Örökkévalóhoz csatlakoztak,
    hogy szolgálják őt,
    hogy szeressék az Örökkévaló nevét,
    hogy szolgái legyenek,
akik megőrzik a szombat ünnepét,
    s vigyáznak, hogy ne törjék meg azt,
akik hűségesen ragaszkodnak
    az Örökkévaló Szövetségéhez,
bizony, őket is fölviszem szent hegyemre!
Megörvendeztetem őket imádságom házában,
    és szívesen fogadom
    égő- és véresáldozataikat oltáromon.
Mert házam imádság háza lesz
    minden nép számára!”
Ezt mondja az Örökkévaló Isten,
    aki összegyűjti az Izráelből száműzötteket és szétszórtakat:
„Még gyűjtök hozzájuk másokat is,
    azok mellé, akik már összegyűltek.”

A nép vezetői méltatlanok és tehetetlenek

Gyertek enni mezei vadak,
    és ti is, erdei vadállatok!
10 Mind vakok az őrszemek,[b]
    nem vesznek észre semmit.
Olyanok, mint a néma kutyák,
    nem tudnak ugatni,
csak hevernek és szunnyadnak,
    mert szeretnek aludni.
11 Bizony, olyanok, mint a telhetetlen ebek,
    akik soha nem elégszenek meg!
Olyan pásztorok ők,
    akik nem tudnak semmit,
mind a saját feje után megy,
    mind a saját hasznát keresi,
    mindegyikük!
12 Ezt mondják: „Gyertek, szerezzünk bort,
    igyunk egy jót együtt, igyuk le magunkat!
Holnap meg folytatjuk ugyanezt,
    mert az is olyan lesz, mint a mai nap,
    vagy még különb!”

57 Sorra mennek el az igazak,
    de senki sem törődik vele.
Az istenfélőket egybegyűjtik,
    de senki sem érti miért.
Az igazakat, bizony, elviszik,
    mielőtt a veszedelem megérkezik.
De eljön a békesség ideje is.
    Akik addig egyenes úton jártak,
    háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.

A bálványimádók büntetése

„Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok,
    prostituáltak és paráznák fiai!
Kiből űztetek gúnyt?
    Ki ellen szóltatok?
Kire öltöttétek ki nyelveteket?[c]
    Hiszen ti mind hűtlenségből származtok,
    hamisság gyermekei vagytok!
Hiszen minden vágyatok,
    hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok!
Megölitek a csecsemőket,
    hogy bálványoknak áldozzátok fel őket
    a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!
Patakok sima kövein áldoztok,
    étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat.
Hát legyen minden örökségetek az a kő!
    Akit imádtatok, az legyen örökrészetek!
Tűrjem mindezt csendben,
    és nyugodjak bele?
Magas hegyeken[d] vetettél ágyat,
    s ott paráználkodtál bálványaiddal,
    oda mentél fel, hogy áldozz nekik!
Ajtód mögé állítottad szobraikat,
    varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted.[e]
Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél,
    paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük,
    mert szeretted ágyukat és jeleiket![f]
Illatos kenőcsökkel kented meg magad,
    és Molokhoz mentél olajoddal.
Messze földre is követeket küldtél,
    egészen a Seolig aljasodtál!
10 Belefáradtál a sok mesterkedésbe,
    mégsem ismerted be, hogy haszontalan.
Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.

11 Kitől féltél?
    Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál?
Miért hazudtál?
    Miért nem emlékeztél rám?
    Miért nem vetted szívedre?
Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?
12 De most megmutatom neked, mit ér igazságod,
    és mit érnek tetteid!
Nem segítenek rajtad,
    nem érnek semmit!
13 Amikor majd segítségért kiáltasz,
    mentsen meg téged bálványaid serege!
Bizony, nem érnek semmit,
    mert a szél hordja szét őket,
    még egy gyenge lehelet is elfújja mindet!
De aki bennem bízik,
    birtokul kapja a földet,
    örökségül kapja szent hegyemet.”

Footnotes

  1. Ézsaiás 56:5 el nem törölhet Vagy: „nem vághat ki” — vagyis: „mindig népemhez fognak tartozni”.
  2. Ézsaiás 56:10 őrszemek Szó szerint: „látók” — itt a prófétákat jelenti.
  3. Ézsaiás 57:4 nyelveteket Valószínűleg a Bél nevű bálványistenre utal. Ennek szobrai általában kinyújtott nyelvű alakot ábrázoltak.
  4. Ézsaiás 57:7 hegyeken Vagy: „magaslatokon”. Lásd a Szójegyzékben.
  5. Ézsaiás 57:8 szögezted Az 5Móz 6:9 szerint a Törvény igéit kellett emlékeztetőül az ajtófélfára írni.
  6. Ézsaiás 57:8 jeleiket A bálványok szobrai, emlékeztető jelképei, a paráznaság szimbólumai.