Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltáréneke.

108 Kész a szívem, Istenem,
    felkészült a szívem,
hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek!
    Ébredj lelkem!
Ébredj fel lant és hárfa,
    ébresszük fel a hajnalt!
Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
    Dicséreted éneklem a népek között!
Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
    hűséged a felhőkig ér!
Istenem, dicsőséged növekedjen
    feljebb a Mennynél,
    dicséreted borítsa be a Földet!

Read full chapter

26 Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, 27 mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. 28 Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. 29 Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.

Örökségünk

Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig jogilag már akkor is minden az övé. Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig. Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, a világot uraló hatalmasságok rabszolgái voltunk.

Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.

Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”[a], azaz: „Édesapám!” Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.

Drága gyermekeim!

Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan úgynevezett istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek. De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. Miért fordultatok ismét azokhoz a gyenge és haszontalan, világot uraló hatalmasságokhoz? Talán újra azok rabságában akartok élni? 10 Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, évszakokat és éveket. 11 Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába fáradoztam közöttetek?

12 Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én! Hiszen, korábban én is olyan voltam, mint most ti. Egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok. 13 Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet. 14 Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg, és nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, vagy mint magát Krisztus Jézust. 15 Hová tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, ha rajtatok múlt volna, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok. 16 Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondtam nektek az igazságot?

17 Azok az emberek[b] nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy titeket elszakítsanak tőlem, és szembefordítsanak velem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek. 18 Az persze helyes, ha valaki a jó célokra törekedve lelkesen dolgozik. Ezt tegyétek is, akár közöttetek vagyok, akár nem!

19 Drága gyermekeim! Szinte ismét meg kell „szüljelek” benneteket, s annak minden fájdalmát el kell szenvednem — amíg Krisztus egészen ki nem formálódik bennetek! 20 Szeretnék most közöttetek lenni, és egészen más hangnemben beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.

Footnotes

  1. Galatákhoz 4:6 Abbá Héber szó, jelentése: „apuka”. Jézus korában az izráeli gyerekek így szólították az édesapjukat.
  2. Galatákhoz 4:17 Azok az emberek Azokról a hamis tanítókról van szó, akik félrevezették a galáciai hívőket. Lásd Gal 1:7.

Ne félj, mert megváltottalak!

43 De most azt mondja az Örökkévaló,
    aki teremtett téged, Jákób,
    aki téged alkotott, Izráel:
„Ne félj, mert megváltottalak!
    Neveden szólítottalak, enyém vagy!
Mikor vízen kelsz át,
    veled vagyok.
Ha folyókon,
    azok el nem borítanak.
Mikor tűzön mész keresztül,
    téged meg nem éget,
    lángja nem emészt meg,
mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    Izráel Szentje, Szabadítód.
Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe.
    Etiópiát és Szebát adtam érted,
    hogy enyém lehess.
Mivel drága vagy nekem,
    kedves és értékes,
s mert nagyon szeretlek,
    hát népeket adok érted,
    s életedért cserébe nemzeteket.

Ne félj, mert melletted vagyok,
    elhozom keletről fiaidat,
    összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.
Parancsolok északnak: add ide fiaimat!
    Szólok délnek: ne tartsd vissza őket!
Hozzátok vissza fiaimat messziről,
    s leányaimat a föld pereméről!
Mindenkit, aki nevemet viseli,
    akit dicsőségemre teremtettem,
    akit magam alkottam és formáltam.
Hozzátok elő a népet,[a]
    amely vak, pedig van szeme,
    és süket, noha van füle!”

„Gyűljetek össze mind, ti nemzetek,
    népek, gyülekezzetek!
Közületek ki tudta ezt előre?
    Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket,
    hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”

Az én tanúim ti vagytok, népem!

10 „Az én tanúim ti vagytok, népem
    — mondja az Örökkévaló —,
és szolgám, akit azért választottam,
    hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
    és megértsétek:
Én Vagyok, csak én!
    Előttem nem volt más Isten,
    és utánam sem lesz senki más!
11 Egyedül én vagyok az Örökkévaló,
    rajtam kívül nincs más Szabadító!
12 Én szóltam hozzátok,
    én szabadítottalak meg titeket,
    én jelentettem ki a múltat és jövőt.
Igen, én tettem ezt,
    nem valami idegen isten!
Ti vagytok tanúim,
    hogy én vagyok Isten egyedül!
    — ezt mondja az Örökkévaló. —
13 Mindig is én voltam,
    ezután is én leszek Isten egyedül!
Nincs senki, aki kezemből kivehetne,
    nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”

14 Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje:
„Értetek küldök seregeket Babilóniába,
    megalázom a káldeusokat.
Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon,
    amelyekre oly büszkék voltak.[b]
15 Én vagyok az Örökkévaló,
    én vagyok számotokra a Szent,
Izráel Teremtője, s a Királyotok!”

Ne gondoljatok többé a régi dolgokra!

16 Az Örökkévaló nyitott utat népének a tengeren át,
    ösvényt a mély vízen keresztül.
17 Kihozta az egyiptomiakat,
    harci szekerekkel és lovasokkal,
az egész hatalmas sereget,
    amely most ott fekszik,
többé föl nem kel soha,
    mert életük lángja kialudt,
    ellobbant, mint a mécses.
Ezt mondja az Örökkévaló,
    aki mindezeket tette:
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra,
    ne az emlékeken tűnődjetek!
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek!
    Már sarjad is, mint a zsenge vetés,
    nem vettétek észre?
A pusztában utat készítek,
    a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem,
    a pusztai sakálok és struccok,
mert a kietlenben vizet fakasztok,
    a sivatagban folyókat nyitok,
hogy inni adjak népemnek,
    választottaimnak.
21 Igen, a népnek,
    amelyet magamnak alkottam,
    s amely hirdeti majd dicséretemet.”

22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób!
    Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót,
    nem tiszteltél véresáldozatokkal.
Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal,
    nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat,
    nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat,
csak bűneiddel terheltél,
    vétkeid sokaságával fárasztottál.

25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet,
    önmagamért,
    és vétkeidre többé nem emlékezem!
26 Emlékeztess, pereljünk egymással!
    Add elő érveidet!
    Igazold magad, ha tudod!
27 Hiszen már ősapád is vétkezett,
    vezetőid[c] is vétkeztek ellenem mindannyian!
28 Hát én is hagytam,
    hogy szent helyem papjait meggyalázzák,
engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák,
    és megszégyenítsék Izráelt.”

Vizet öntök a szomjas földre

44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
    Halljad Izráel, akit választottam!
Az Örökkévaló mondja ezt neked,
    aki téged teremtett és megformált,
    anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
    választottam, Jesúrún,[d]
mert vizet öntök a szomjas földre,
    s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
    s áldásomat utódaidra.
Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
    növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
Az egyik azt mondja:
    ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
    Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
    Őt meg »Izráelnek« hívják.”

Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:

„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
    nincs más Isten rajtam kívül.
Kicsoda olyan, mint én?
    Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
    vagy hirdesse ki a jövendőt,
    mondja meg, mi következik!
De ti ne féljetek a jövőtől,
    ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
    régóta tudattam veletek,
    ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
    Nincs más Kőszikla,
    bizony, nincs!”

A bálványimádás kigúnyolása

Akik bálványokat készítenek,
    mind értelmetlenek,
    kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
    nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
    Kicsoda készít bálványszobrot,
    amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
    mind csalódni fognak.
    Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
    majd megrémülnek
    és megszégyenülnek valamennyien!

12 A kovács forgatja szerszámait,
    izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
    hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
    ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[e] a fát,
    körzővel méri,
    gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
    emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
    a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
    fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
    hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
    befűt vele, kenyeret süt,
    melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
    és azt imádja!
Saját kezével készítette,
    mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
    húst sütött a parázson,
    jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
    „De jól felmelegedtem,
    míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
    abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
    imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
    hiszen te vagy istenem!”

18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
    Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
    Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
    meg sem gondolja,
    hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
    parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
    s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
    Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
    aki hamuban gyönyörködik,
    s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
    ezért nem veszi észre,
    hogy amit istenként imád:
    puszta hazugság!

Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!

21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
    Izráel, te engem szolgálsz,
    nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
    hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
    mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
    mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
    hát térj vissza hozzám, Izráel!”

23 Énekeljen az ég és a föld,
    mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
    ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
    mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
    dicsőségét megmutatta Izráel által!

Footnotes

  1. Ézsaiás 43:8 népet Valószínűleg Izráel népéről van szó. Lásd Ézs 6:9–10.
  2. Ézsaiás 43:14 Értetek… voltak Vagy: „Küldök valakit Babilon ellen, hogy betörjön kapuin. Akkor a káldeusok győzelemkiáltása sírássá változik.”
  3. Ézsaiás 43:27 vezetőid Vagy: „szószólóid” — vagyis, akik mások érdekében szót emelnek.
  4. Ézsaiás 44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
  5. Ézsaiás 44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott.