Add parallel Print Page Options

10 Megmentette azokat,
    akik a halál árnyékában, sötétségben ültek,
    nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,
11 mert Isten szava ellen lázadtak,
    a Felséges tanácsára nem hallgattak.
12 Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg,
    megbotlottak, elestek,
    nem volt, aki segítsen rajtuk.
13 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
    kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
14 A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket,
    és köteleiket széttépte.
15 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
    és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
16 Mert a vaskapukat összetörte,
    és záraikat szétzúzta!

17 Megmentette azokat,
    akik ostobán Isten ellen lázadtak,
    és bűneik miatt szenvedtek.
18 Már az ételtől is undorodtak,
    a halál kapujához közeledtek,
19 de mikor hozzá kiáltottak segítségért,
    kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
20 Parancsolt, és azok meggyógyultak,
    a haláltól megmenekültek.
21 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
    és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
22 Hálával áldozzanak,
    és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit!

Read full chapter

Üdvözlet Páltól, az apostoltól. Engem nem emberek tettek apostollá, és nem is ők küldtek a szolgálatba, hanem Jézus Krisztus hívott el, és az Atya Isten, aki Jézust feltámasztotta a halálból.

Ezt a levelet a velem levő testvéreim nevében is küldöm a Galácia[a] tartományában élő helyi gyülekezeteknek.

Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet. Jézus önmagát áldozta fel a bűneinkért, és hogy kiszabadítson bennünket ebből a jelenlegi, gonosz világrendszerből — Atyánknak, az Istennek terve és akarata szerint. Övé legyen a dicsőség mindörökké. Ámen!

Csak egyetlen igazi evangélium létezik

Meglep, hogy ilyen gyorsan elfordultatok Istentől, aki Krisztus kegyelméhez hívott titeket, és átpártoltatok valami másféle örömüzenethez — máshoz, mint amit mi hirdettünk nektek. Pedig nem létezik másféle, csupán arról van szó, hogy némelyek megzavarnak titeket azzal, hogy el akarják torzítani a Krisztusról szóló örömüzenetet.

Az igazi örömüzenet az, amelyet mi hirdettünk nektek. Akárki hirdetne másfélét, az legyen átkozott — még ha egy Mennyből jövő angyal, vagy akár mi magunk mondanánk is! Ezt már korábban is mondtuk nektek, de most megismétlem: ha valaki másféle örömüzenetet hirdetne nektek, mint amelyet tőlünk elfogadtatok, az átkozott legyen!

10 Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.

Pál Istentől kapta a felhatalmazást

11 Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az örömüzenet, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik, 12 hiszen nem emberek tanítottak rá vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.

13 Ugye hallottátok, hogy életem korábbi szakaszában, amikor a zsidóság vallása szerint éltem, könyörtelenül üldöztem, sőt megpróbáltam elpusztítani Isten Eklézsiáját. 14 A zsidó vallás gyakorlásában sok kortársamat megelőzve, minden erőmmel igyekeztem követni őseim tanításait.

15 Isten azonban már a születésem előtt különválasztott engem a maga számára! Azután pedig kegyelme által megszólított, 16 és a Fiát kijelentette nekem, majd elküldött, hogy az Izráelen kívüli nemzeteknek hirdessem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Attól kezdve senkitől sem kértem tanácsot, vagy segítséget. 17 Még azokat sem látogattam meg Jeruzsálemben, akik előbb voltak apostolok, mint én, hanem azonnal elmentem Arábiába, majd később visszatértem Damaszkuszba.

18 Csak három évvel később mentem fel Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel,[b] és nála is maradtam tizenöt napig. 19 De a többi apostollal nem találkoztam, csak Jakabbal, az Úr testvérével. 20 Isten előtt mondom, hogy ez, amit írok, nem hazugság! 21 Később Szíria és Cilicia vidékére mentem.

22 A Krisztushoz tartozó júdeai gyülekezetek azonban még személyesen nem ismertek engem. 23 Csak ennyit hallottak rólam: „Ez az ember egykor üldözött minket, de most ugyanazt a hitet tanítja, amelyet valamikor el akart pusztítani.” 24 Ezek a hívők azután Istent magasztalták értem.

Footnotes

  1. Galatákhoz 1:2 Galácia Azt a területet hívták így, ahol Pál apostol az első útja során (Lásd ApCsel 13. és 14. fej.) gyülekezeteket alapított. Ma Törökország középső része.
  2. Galatákhoz 1:18 Péter Az eredetiben: „Kéfás” — Péter apostol eredeti neve. Jézus 12 apostola közül ő volt az egyik. Lásd 2:9 is.

Prófécia a pusztító pusztulásáról

33 Jaj neked, te pusztító,
    akit még nem ért el a pusztulás!
Jaj neked, te rabló,
    akit még nem raboltak ki!
Mikor befejezed a pusztítást,
    téged fognak elpusztítani,
mikor abbahagyod a rablást,
    téged rabolnak ki!

Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk,
    hiszen csak benned reménykedünk!
Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap,
    légy szabadítónk a veszedelem idején!
Mennydörgő szavadtól
    rémülten szétfutnak a népek,
mikor megmutatod hatalmadat,
    elszélednek a nemzetek.

A zsákmányt úgy szétkapkodják,
    ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti.
Úgy vetik magukat a zsákmányra,
    ahogy a sáskák megszállják a mezőket.

Bizony, felséges az Örökkévaló,
    mert magasságban lakik!
    Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.
Békesség és hűség vesz körül téged, Sion,
    bölcsesség, üdvösség
    és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod.
Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.

Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak,
    a békekövetek keservesen sírnak.
Az utcákon senki sem jár,
    az utak is elhagyottak.
Az ellenség megszegte a szövetséget,
    megvetette a városokat,
    semmibe veszi a lakosokat.
Még a föld is gyászol és pusztul,
    még a Libanon is kiszárad és elhervad,
Sáron síksága, mint a sivatag,
    Básán és Kármel erdői csupaszok!

10 „Most már fölkelek,
    nem várok tovább
    — mondja az Örökkévaló —,
megmutatom nagyságomat,
    s mind meglátjátok hatalmam!
11 Szalmát fogantok,
    polyvát szültök,
    mind semmi az!
Ezért leheletem, mint a tűz
    elégeti a polyvát,
    s megemészt benneteket!
12 Elégeti a népeket is,
    csontjaikból csak mész marad,
    elhamvadnak, mint tövis a tűzben.
13 Halljátok meg, ti távol lakók,
    mit tettem!
Ismerjétek meg, ti közel valók,
    hatalmamat!”

14 Megrettennek a bűnösök Sionban,
    rémület fogja el az istenteleneket:
„Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt?
    Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”[a]
15 Aki igazságosan él és cselekszik,
    aki beszédében egyenes,
nem nyerészkedik erőszakkal,
    vagy csalással,
nem fogad el megvesztegetést,
    hallani sem akar véres terveket,
    látni sem akar semmi gonoszságot!
16 Az ilyen biztonságban él,
    védett, magas helyen lakik,
hegycsúcson épült vár az otthona,
    kenyerét megkapja,
    s nem szomjazik soha.

17 Meglátod a Királyt teljes dicsőségében,
    saját szemeddel szemlélheted!
Meglátod tágas országát,
    s messze terjedő szép határait.
18 Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére,
    s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők?
Hová lettek, akik mindent számba vettek,
    s még a tornyokat is összeírták?
19 Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe,
    akiknek még beszéde sem érthető?
Milyen dadogó nyelven beszéltek!
    Bizony, mind eltűntek,
    nincsenek sehol!”

Sionra nézz, ünnepeink városára!

20 Sionra nézz, ünnepeink városára!
    Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát!
Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé,
    sátorszegeit nem húzzák ki soha,
    kötelei örökké tartanak.
21 Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges
    maga lesz velünk,
    a bővizű folyók és széles folyamok Királya!
De ezeken a vizeken nem jár többé
    idegen hadi gálya,
    sem kereskedők büszke hajója!
22 Mert az Örökkévaló a mi bíránk,
    ő ad nekünk törvényt,
    ő a Királyunk és Megmentőnk!
23 Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak,
    nem tartják az árbocot,
    nem feszítik a vitorlát.
Zsákmányunk oly temérdek,
    még a sántáknak is bőven jut belőle,
    alig győzzük majd szétosztani.
24 Sion lakói közül egy se mondja többé:
    „Beteg vagyok.”
Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.

Prófécia a nemzetek pusztulásáról

34 Jöjjetek nemzetek, halljátok meg!
    Figyeljetek népek!
Hallja meg az egész világ:
    minden földi lakó!
Tudja meg ezt az egész föld,
    és minden, ami a földről származik!
Az Örökkévaló haragja lángra lobbant
    az összes nemzetek ellen.
Megharagudott a népek tömegeire,
    pusztulásra ítélte őket,
    átadta őket a halálnak.
Patakokban folyik a vér,
    halottak hevernek szanaszét temetetlen,
    a holttestek bűze mindent beborít.
A magasságban lévő sereg széthullik,
    s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset.
Az ég csillagai[b] lehullanak,
    mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő,
    vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.

„Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől
    — mondja az Örökkévaló —,
    most hát leszáll a földre.
Lesújt Edomra,
    a népre, melyet halálra ítéltem.”
Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől,
    jóllakott öldökléssel,
bárányok és kecskék vérével,
    kosok zsírjával.
Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában,[c]
    tömeges mészárlást rendez Edom földjén.
Elhullanak még a vadbivalyok is,
    levágja az erős bikákat és gyenge borjakat
    Edom népével együtt.
Vérük áztatja földjüket,
    zsírjuktól síkos lesz a por.

Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló,
    megfizet azért, amit Sionnal tettek!
Edom patakjai szurokká változnak,
    földje kénkővé,
    egész országa pedig égő szurokká.
10 Tüze el nem alszik
    sem nappal, sem éjjel,
    füstje felszáll az égre örökké.
Földje sivár pusztaság marad,
    még az átutazók is elkerülik.
11 Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta,
    baglyok és hollók laknak ott,
mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte,
    a kietlen üresség[d] mérőónjával méri meg.
12 Így fogják nevezni birodalmát:
    „Nincs Többé Királyság”.
Fejedelmeit pedig így:
    „Nincsenek Sehol”.
13 Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő,
    hajdan erős várait benövi tüskés bozót,
benne sakálok vernek tanyát,
    s baglyok fészkelnek omladékain.
14 Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott,
    a vadkecske[e] hívja társát,
    s éjjeli állatok[f] pihennek a romok közt.
15 Ott fészkel a pusztai bagoly,
    tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja.
Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.

16 Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében,
    olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg!
Beteljesedik ez minden részletében,
    nem fog hiányozni egy sem.
Mind megtaláljátok,
    mert az Örökkévaló szája parancsolta így,
    s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.
17 Ő adta Edom földjét a vadállatoknak,
    keze osztott birtokot nekik.
Birtokolni is fogják azt örökre,
    nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.

Az Örökkévaló megváltottai visszatérnek Sionra

35 Örül majd a puszta,
    a kiszáradt föld újra kizöldül,
a sivatag ujjongva kivirul,
    mint a fehér liliom virága.
Virágba borul akkor az egész vidék,
    ujjongva énekel, és vígan örvendezik,
mert dicsősége olyan lesz,
    mint a libanoni erdőé,
ékessége, mint a Kármel hegyéé,
    és gazdagon terem, mint a Sáron síksága.
Bizony, meglátják ők az Örökkévaló dicsőségét,
    Istenünk fenségét mind megismerik.

Erősítsétek azokat,
    akik lecsüggesztik kezüket,
    akiknek térde roskadozik!
Mondjátok azoknak, akik feladták a reményt:
„Bátorság, ne féljetek!
    Nézzétek, Istenetek már jön, és bosszút áll!
Ellenségeinek megfizet,
    jön, és megszabadít titeket!”
Akkor újra látnak a vakok,
    a süketek ismét hallanak,
a sánták ujjongva ugrándoznak, mint a szarvasok,
    s a némák örvendezve énekelnek,
mert a pusztában források fakadnak,
    s folyók öntözik a sivatagot.
A csalóka délibáb igazi tóvá változik,
    s a szomjas pusztában bővizű források fakadnak.
Ahol egykor sakálok tanyáztak,
    ott fű zöldell, nád és káka terem.

Jól megépített út lesz ott,
    s így nevezik: „A Szent Helyhez vezető út”.[g]
Tisztátalan nem léphet rá,
    csak a megváltottak járnak rajta.
    Nem léphet rá tévelygő istentelen[h].
Nem lesz ott oroszlán,
    vagy vérengző vadállat.
Csak a megváltottak járnak rajta,
    s nem les rájuk veszély.
10 Ezen jönnek haza,
    akiket az Örökkévaló megszabadít:
    öröménekkel, ujjongva térnek vissza Sionba.
Fejüket el nem hervadó öröm koszorúzza,
    örök boldogságot találnak ott.
Örömüket semmi sem árnyékolja többé,
    fájdalom és bánat előlük messze menekül.

Footnotes

  1. Ézsaiás 33:14 A 14. versben a „megemésztő láng” és az „örök tűz” kifejezések valószínűleg Isten jelenlétére, személyére utalnak.
  2. Ézsaiás 34:4 Az ég csillagai Szó szerint: „az ég seregei”.
  3. Ézsaiás 34:6 Bocra Város Edom déli részén.
  4. Ézsaiás 34:11 pusztulás… üresség Ez a két szó írja le az 1Móz 1:2-ben a föld kaotikus állapotát (lakatlan, üres).
  5. Ézsaiás 34:14 vadkecske A héber szó jelentése: „szőrös”, „kecske”, vagy „kecske-démon”.
  6. Ézsaiás 34:14 éjjeli állatok Szó szerint: „lilit”-ek. Csak itt fordul elő az ÓSZ-ben. Pontos értelme bizonytalan, valamiféle éjjeli állatot, vagy démont jelenthet.
  7. Ézsaiás 35:8 A… út Vagy: „A szentség útja”. Lásd Ézs 2:3.
  8. Ézsaiás 35:8 istentelen Szó szerint: „bolond” — ez azonban nem „elmebeteget” jelent, hanem olyan embert, aki nem bízik Istenben.