Zsoltárok 106:1-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
106 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó!
Mert hűséges szeretete örökké kísér!
2 Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló?
Ki lenne képes méltón dicsérni őt?
3 Milyen boldog és áldott,
aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik!
4 Örökkévaló, gondolj rám,
mikor népeden könyörülsz!
Számíts közéjük, mikor megmented őket!
5 Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod,
hadd vegyek részt néped örömében,
hadd dicsérjelek velük együtt!
6 Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink,
bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!
7 Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit,
nem törődtek bőséges kegyelmével,
lázadtak ellene a Vörös-tengernél.
8 Ő mégis megszabadította népét saját nevéért,
hogy nagy hatalmát megmutassa.
9 Ráparancsolt a Vörös-tengerre,
és az kiszáradt,
átvezette népét a mély tengerfenéken,
mintha sivatag lett volna.
10 Kimentette őket gyűlölőik kezéből,
megváltotta őket ellenségeiktől.
11 Üldözőiket pedig elborította a tenger,
egy sem menekült meg.
12 Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának,
és énekkel dicsérték őt.
13 De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit,
és kételkedtek terveiben.
14 Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában,
próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban.
15 Ő pedig megadta nekik, amit kértek,
de küldött rájuk pusztító betegséget.
2 Korintusi 9:6-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
6 Ne felejtsétek, hogy aki kevés magot vet a szántóföldjébe, az keveset is fog aratni! Aki pedig bőven vet, az majd bőven is arat. 7 Mindenki annyit adjon a gyűjtésbe, amennyit előre elhatározott. Ne adjon senki kényszerből, se úgy, hogy később megbánja. Azt az embert szereti Isten, aki szívesen és jókedvűen ad. 8 Mert Isten hatalma több mint elégséges arra, hogy minden kegyelmét bőségesen rátok árassza — s ezáltal minden körülmények között mindent bőségesen és folyamatosan megkaptok, amire csak szükségetek van. Sőt még azon felül is, hogy bőségesen legyen módotok mindenféle jótettre. 9 Amint meg van írva:
„Bőkezűen adott a szegényeknek,
jótettei nem merülnek feledésbe.”[a]
10 Isten a magvetőnek vetőmagot ad, az éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és megszaporítja a magokat, amelyeket a földbe vetettetek, hogy bőségesen arassatok. Ilyen módon sokasítja meg bőkezű és szíves adakozásotok gyümölcseit. 11 Így fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen adakozhassatok a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek.
12 Az adakozás szolgálata ugyanis kettős haszonnal jár. Egyrészt így Isten népének segítségére siettek, másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálát adnak érte Istennek. 13 Az adakozással ugyanis bizonyítjátok, hogy engedelmeskedtek a Krisztusról szóló örömhírnek, amelyről tanúskodtok, és ezért bőkezűen adakoztok nekik is, meg másoknak is. 14 Emiatt ők majd dicsőítik Istent, és amikor értetek imádkoznak megszeretnek benneteket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok.
15 Hála legyen Istennek elmondhatatlan ajándékáért!
Read full chapterFootnotes
- 2 Korintusi 9:9 Idézet: Zsolt 112:9.
Ézsaiás 14-16
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Izráel népe hazatér a száműzetésből
14 De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek[a] is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek. 2 Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket!
Gúnydal Babilon királyáról
3 Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, 4 gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról:
„Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak!
Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!
5 Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját,
a zsarnok uralmának véget vetett!
6 Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében,
nem tapossa le a nemzeteket haragjában,
vége a kegyetlen üldözésnek!
7 Csendesen nyugszik az egész föld,
végre megpihenhet!
Lakói ujjongva énekelnek.
8 Még a libanoni cédrusok
és a fenyők is örülnek bukásodnak,
s mondják: »Mióta trónodról leestél,
nem jön favágó ellenünk!«
9 Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma,
felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok,
még a régi királyok is felkelnek előtted.
10 Döbbenten kérdezik tőled:
»Hát te is erőtlen lettél, mint mi?
Te is ide kerültél közénk?«
11 Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése
mind az alvilágba süllyedt!
Most férgek között fekszel,
és férgekkel takarózol.
12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
Aki népeken tapostál, elterültél,
mint a kivágott fa!
13 Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
ahol az istenek összegyűlnek.
14 Fölemelkedem a felhők fölé,
s olyanná leszek, mint a Felséges!«
15 Mégis alászálltál a holtak közé,
lezuhantál a mélységes verem fenekére!
16 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
akitől királyok és országok remegtek,
17 aki a lakott földet pusztává pusztította,
a városokat romhalmazzá rombolta,
s foglyait sohasem engedte szabadon?«
18 A nemzetek királyai mind
dicsőségben nyugszanak sírjukban.
19 De téged nem temetnek díszes királysírba,
csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
mikor levágják.
Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak,
mint harctéren eltaposott holttestet,
úgy dobnak jeltelen tömegsírba.
20 Téged nem tisztelnek,
mint a meghalt királyokat szokás,
mert saját népedet gyilkoltad,
országodat pusztítottad.
Bizony, a gonosz király ivadékait
emlegetni sem fogják soha!
21 Készüljetek, irtsátok ki
összes ivadékát is!
Pusztítsátok el a babilóniai király
minden maradékát őseik bűnei miatt!
Gyomláljátok ki őket,
hogy többé lábra ne álljanak soha,
ne uralkodjanak a földön,
s ne építsenek városokat mindenhova!”
22 „Ellened fordulok, Babilon!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Eltörlöm Babilon nevét,
kiirtom minden maradékát,
összes sarjadékát kipusztítom,
hogy írmagja sem marad!
23 Babilont sündisznók tanyájává teszem,
mocsaras ingovány lesz a helyén,
s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”
Prófécia Asszíria bukásáról
24 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem,
amit határoztam, véghez is viszem!
25 Összetöröm Asszíriát földemen,
eltaposom hegyeimen,
hogy igáját letörjem népemről,
hogy terhét levegyem a válláról.”
26 Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől,
s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.
27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül?
Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen,
ki állhat ellene?
Prófécia a filiszteusok ellen
28 Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt:[b]
29 „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok!
Bár a bot, amely benneteket vert,
összetört,
de a kígyótól vipera származik,
attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.
30 A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből,
és a nincstelenek biztonságban pihennek.
A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg,
maradékukat is egészen elpusztítom.
31 Jajgassatok kapuk!
Kiáltsatok városok!
Egész Filisztea retteg,
mert észak felől félelmetes füst gomolyog.
Rettenetes hadsereg közeleg,
harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”
32 Mit mondjunk akkor a népek követeinek? Azt, hogy az Örökkévaló építette erősre Sion alapját, ezért oda menekülnek, s benne találnak menedéket népe szegényei.
Prófécia Moáb veszedelméről
15 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől:
Elpusztítják Ár városát Moáb földjén,
egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
Elpusztítják Kír városát Moáb földjén,
egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
2 A királyi család és Dibón[c] lakói sírva mennek
a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra.
Moáb népe siratja Nebó[d] és Médeba[e] elestét.
Minden fej kopaszra nyírva,
szakálluk levágva,
gyászolnak, jajgatnak.
3 Az utcákon zsákruhában járnak,
a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.
4 Hesbón és Elálé városa segítségért kiált,
hangjuk Jáhácig hallatszik,
de Moáb harcosai csak sírnak,
s lelkük félelemtől remeg.
5 Én is sírva kiáltok Moábért,
mert lakói menekülnek:
egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak,
sírva mennek fel Luhit hágóján,
Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.
6 Nimrim patakja kiapad,
kiszárad a legelő,
egyetlen zöld fűszálat sem látni.
Eltűnik minden, ami zöldellt,
csak kopár pusztaság marad.
7 Ezért, amit meg tudnak őrizni,
amijük még megmarad,
a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.
8 Moáb egész földjén csak sírást hallani,
jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
9 Dimón[f] vizei megtelnek vérrel,
de még több csapást hozok Dimónra!
Akik Moábból megmenekülnek,
akik földjén megmaradnak,
azokra oroszlánok támadnak.
16 Küldjetek bárányokat az ország királyának,
küldjetek ajándékot Szelából a pusztán keresztül,
Sion leányának hegyére![g]
2 Mint a fészkéről elűzött madár repdes ide-oda,
otthona szétszórt romjainál,
úgy futkosnak Moáb asszonyai rémülten
az Arnón-patak gázlóinál:
átkeljenek-e, vagy maradjanak?
3 Tanácskozzatok,[h] és hozzatok igazságos döntést,
nyújtsatok védelmet a menekülteknek,
rejtsétek el őket üldözőik elől!
4 Hadd lakjanak Moáb menekültjei közöttetek,
legyen nálatok a rejtekhelyük,
ne érje el őket a pusztító!
Majd ha véget ér az elnyomás,
ha elpusztul a pusztító,
ha eltűnnek, akik a népeket letapossák,
5 akkor új királyság épül.
Trónját a hűség és szeretet teszi erőssé.
Rajta ül Dávid sátorában a bíró,
aki igazságosságban uralkodik,
igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.[i]
6 Jól ismerjük Moáb büszkeségét!
Tudjuk, milyen gőgös és öntelt,
pedig kérkedése csak üres hencegés.
7 Ezért Moáb népe siratni fogja országát,
mind jajgatnak miatta.
Siratják Kír-Hareszet[j] híres mazsola-pogácsáit
reménytelen sóhajtoznak utána,
8 mert Hesbón szőlőhegyein kiszáradtak a kertek,
Szibmá szőlői mind elpusztultak!
Bizony, levágják Moáb vesszőit a nemzetek királyai,
pedig annak hajtásai egészen Jazérig értek,
a sivatagig nyúltak,
kiterjesztett ágai elértek a tengerig.
9 Elsiratom Jazért és Szibmá szőlőit,
könnyeimmel öntözöm Hesbónt és Elálét,
mert nem hangzik ott többé
aratók és szüretelők örömteli éneke.
10 Kertjeiből kiveszett a jókedv,
szőlőiben nem énekelnek,
szüretelők sem kurjongatnak.
Üresen állnak a szőlőprések,
vidám kiáltásuk nem hallik többé.
11 Lelkem keservesen sír Moábért,
mint a hárfa hangja,
egész bensőm zokog Kír-Hareszetért!
12 Bizony, hiába megy Moáb népe a magaslatokra!
Hiába fárasztja magát bálványoltárai előtt,
hiába imádkozik azok szentélyében,
nem ér vele semmit!
13 Ezt mondta az Örökkévaló Móábról már régen. 14 De most így szól:
„Még három hosszú év,
ahogy a béresek számítják az időt,
s akkor Moáb dicsősége elvész,
népének tömegei elfogynak.
Maradéka pedig kicsiny és gyenge lesz.”
Footnotes
- Ézsaiás 14:1 idegenek Vagyis: „nem izráeliek”.
- Ézsaiás 14:28 abban… meghalt Ez kb. Kr.e. 727-ben történt.
- Ézsaiás 15:2 Dibón Város, Moáb országában. Neve azt jelenti: „keserves sírás”.
- Ézsaiás 15:2 Nebó Város, Moáb országában, és az egyik bálványistenük neve.
- Ézsaiás 15:2 Médeba Város, Moáb országában. Neve azt jelenti: „nagy szomorúság”.
- Ézsaiás 15:9 Dimón Valószínűleg Dibón városát jelenti. „Dimón” héberül azt jelenti: „vér”.
- Ézsaiás 16:1 Küldjetek… hegyére A felszólítás Moáb menekültjeinek szól. A király: Júda királya. Sion leányának hegyére: azaz Jeruzsálembe.
- Ézsaiás 16:3 Tanácskozzatok A felszólítás Júda vezetőinek szól, hogy fogadják be Moáb menekültjeit.
- Ézsaiás 16:5 Majd… szolgáltat Prófécia a Messiás jövendő uralmáról.
- Ézsaiás 16:7 Kír-Hareszet Város, Moáb országában.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center