Zsoltárok 106:32-39
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
32 Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is,
még Mózes is bajba keveredett miattuk.
33 Felbosszantották és elkeserítették Mózest,
aki meggondolatlanul szólt.
34 Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről,
az Örökkévaló parancsa szerint,
35 hanem összekeveredtek velük,
és követték gonosz tetteiket.
36 Azok bálványait imádták,
és csapdába estek miattuk.
37 Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is
a démonoknak!
38 Ártatlanok vérét ontották:
gyermekeiket megölték,
a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket!
Így tették országuk földjét fertőzötté.
39 Bűneikkel magukat is beszennyezték,
hűtlenek lettek Istenükhöz,
mint a házasságtörő feleség!
Zsoltárok 106:32-39
Hungarian Károli
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
Read full chapter
2 Korintusi 11:16-33
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pál szenvedései és „dicsekedése”
16 Megint csak azt mondom, hogy senki se tartson engem bolondnak! Ha mégis annak gondoltok, akkor fogadjatok el így, hadd dicsekedjek egy kicsit, mint a bolondok! 17 Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban bolond lennék. 18 Sokan dicsekednek emberi módon, hadd dicsekedjek hát én is! 19 Hiszen ti olyan bölcsek vagytok, hogy eltűritek a bolondokat. 20 Igen, eltűritek, ha valaki szolgáivá tesz benneteket. Eltűritek, ha kihasznál, élősködik, vagy uralkodik rajtatok, ha azt hiszi, hogy sokkal különb nálatok. Eltűritek még azt is, ha pofon üt titeket. 21 Szégyenkezve mondom, hogy mi „túl gyengék” voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek!
Ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok! Úgy mondom ezt, mintha bolond lennék. 22 Ha ezek a hamis apostolok héberek[a] — hát, én is az vagyok! Izráel népéhez tartoznak? — én is! Ábrahám leszármazottjai? — én is az vagyok! 23 Ha ők Krisztus szolgái, én még inkább az vagyok! (Milyen bolond dolog így dicsekedni!) Hiszen többet dolgoztam, mint ők! Többször zártak börtönbe, többször korbácsoltak meg, többször forogtam halálos veszedelemben, mint ők.
24 A zsidóktól ötször kaptam 39 korbácsütést, 25 háromszor bottal vertek meg, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjszakát és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Folyton úton vagyok, sokszor voltam veszélyes helyzetekben: folyókon, rablók között, a saját népem között, a nem zsidók között, városban, pusztában, tengeren és hamis testvérek között.
27 Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran átvirrasztottam az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sokszor nem volt mit ennem, sokszor fáztam, vagy nem volt ruhám. 28 A külső bajok és nehézségek mellett állandóan hordozom az összes helyi gyülekezet gondját-baját. 29 Ha valaki a testvérek között erőtlen, én is viselem a gyengeségét! Ha valaki vétkezik, vele együtt engem is éget a szégyen!
30 Ha már dicsekednem kell, akkor a gyengeségeimmel dicsekszem. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki örökké áldott, tudja, hogy igazat mondok.
32 Amikor Damaszkusz városában voltam, el akartak fogni. Ezért Aretász király helytartója őriztette a várost. 33 Akkor az ablakon keresztül egy kosárban leeresztettek a városfalon kívülre, és így menekültem meg a kezéből.
Read full chapterFootnotes
- 2 Korintusi 11:22 héberek Az Izráelen kívüli népek így nevezték azokat, akik Izráel népéhez tartoztak.
2 Korintusi 11:16-33
Hungarian Károli
16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
19 Hisz okosak lévén, örömest eltûritek az eszteleneket.
20 Mert eltûritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erõtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22 Héberek õk? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos [veszedelem] által.
24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bõjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32 Damaskusban Aretás király helytartója õrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kõfalon, és megmenekültem kezei közül.
Read full chapter
Ézsaiás 24-26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Látomás a föld pusztulásáról
24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[a]
felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
2 Olyanná lesz a közember, mint a pap.
Szolga és ura nem különbözik többé,
sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
adós és hitelező,
aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
3 Bizony, elpusztul a föld,
egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!
4 Gyászol a föld,
elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
5 Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet,
lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
és csak kevesen maradnak meg.
7 Gyászol a bor is,
mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
most csak sóhajtoznak.
8 Elhallgat a csörgődob,
megszűnik az örömteli zsivaj,
nem szól a hárfa vidám hangja.
9 Nincs többé baráti borozás,
sem nótaszó,
keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
de minden öröm elszállt,
minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.
Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig
14 Nyugaton mégis ujjonganak,
s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
„Dicsőség az Igazságos Istennek!”
De én azt mondom: Jaj nekem!
Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
mindenkit becsap és elárul,
hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
ezért összedől,
s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
az ég seregével[b] fenn a magasban,
és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[c],
s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
vezetőivel együtt Jeruzsálemben.
Istent dicsérő ének
25 Örökkévaló, én Istenem!
Dicsérem neved és magasztallak,
mert csodákat tettél,
melyeket régen elhatároztál,
biztos kézzel vitted véghez terveidet!
2 Nagy városokat leromboltál,
erős várakat romhalmazzá tettél,
kőrakás maradt csak belőlük.
Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted,
fel sem épül soha többé.
3 Félnek téged az erős népek,
hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.
4 Erős vára lettél a szegénynek,
biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének,
mint hűs árnyék déli hőségben,
mint menedék a viharban;
pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk,
mint szélvihar a kőfalra,
5 mint tűző déli napsugár a sivatagra.
Megalázod az idegeneket,
büszke zajongásukat elhallgattatod.
Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget,
elnyomóink diadalénekét megszünteted.
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[d]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[e] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
11 S bár Moáb kiterjeszti karjait,
mint az úszó, hogy el ne merüljön,
az Örökkévaló mégis megalázza őket,
akárhogy igyekeznek is.
12 Városaik magas kőfalát lerontja,
büszkeségét porig alázza,
kevélységét pedig a földig rombolja.”
Dicsőítő ének
26 Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén:
Erős a várunk,
mert az Örökkévaló szabadítása
annak kőfala és bástyája!
2 Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igazságos nép,
amely hűséges maradt Istenéhez!
3 Megőrzöd őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké,
mert Jah Jahve[f] a Kősziklánk örökké!
5 Mert leszállította a magasan lakókat,
a büszke várost porig alázta,
földig rombolta falaikat,
kevélységüket ízzé-porrá zúzta.
6 Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat,
a szegények taposnak rajtuk!
Zsoltár
7 Egyenes az igazságos ösvénye,
mert te egyengeted azt, Örökkévaló,
aki magad is igazságos vagy.
8 Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket,
hiszen tanításodat követjük.
Egész lelkünk utánad vágyakozik,
és nevedre emlékezünk.
9 Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente,
szellemem sóvárogva keres téged,
mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságosságra tanítod lakóit.
10 De ha jól bánsz az istentelennel,
soha nem tanul igazságosságot,
még az igazak földjén is vétkezik,
és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.
11 Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket,
de ők nem látják,
nem törődnek vele.
Hadd lássák hát meg,
hadd tudják meg,
milyen féltőn szereted[g] néped,
és szégyenkezzenek!
Tűz eméssze meg ellenségeidet!
12 Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet,
hiszen amit csak elértünk,
valójában mind te vitted véghez.
13 Örökkévaló! Istenünk,
idegen urak uralkodtak rajtunk,[h]
mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.
14 Ők már halottak, nem élnek,
csak árnyak, nem kelnek fel többé.
Megbüntetted és elpusztítottad őket,
még emléküket is eltörölted.
15 De népünket megszaporítottad, Örökkévaló,
népünket megsokasítottad,
így dicsőítetted meg magad!
Országunk határait kiterjesztetted.[i]
16 Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló,
mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk,
lelkünket kiöntöttük előtted.
17 Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez,
hozzád kiált kínjai között
— olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.
18 Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony,
de csak szelet szültünk.
Nem jöttek világra új lakosok,
nem hoztunk szabadulást a földre.
19 Halottaink életre kelnek,
a holtak újra talpra állnak.
Ébredjetek, akik porban fekszetek,
ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek!
Mert a ragyogó hajnali harmat,
amely tőled száll a földre, Örökkévaló,
az élet harmata,
s visszaadja a föld a megholtakat.[j]
Ítélet közeledik
20 Figyelj rám, népem:
menjetek be házaitokba,
zárkózzatok be szobáitokba!
Rejtőzzetek el egy kis időre,
amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
21 Mert kijön helyéről,
hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket.
A föld pedig felmutatja a megöltek vérét,
s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!
Footnotes
- Ézsaiás 24:1 földet Jelentheti Izráel földjét, országát, népét, vagy az egész Földet is.
- Ézsaiás 24:21 ég serege Valószínűleg a levegőégben lévő gonosz szellemi fejedelmekről van szó. Lásd Ef 6:12.
- Ézsaiás 24:22 Összegyűjti… börtönbe Valószínűleg a Seolra utal, ahová a meghaltakat zárják be.
- Ézsaiás 25:8 elveszti a halált örökre Ez az ókori görög fordításban (LXX) így szerepel: „A halált elnyelik a győzelemben.”
- Ézsaiás 25:10 Moábot Vagy: „az ellenséget”.
- Ézsaiás 26:4 Jah Jahve Isten egyik héber neve, amely aránylag ritkán fordul elő a Szentírásban.
- Ézsaiás 26:11 féltőn szereted Az eredeti héber szó erős indulatot jelent: szeretet, gyűlölet, féltékenység és harag egyaránt lehet.
- Ézsaiás 26:13 idegen… rajtunk Az „idegen urak” úgy hangzik a héberben, mint a „Baálok” — vagyis idegen istenek, bálványok. Az „uralkodtak” azt is jelentheti: „ők voltak a férjeink”.
- Ézsaiás 26:15 A 15. vers így is fordítható: „Összegyűjtötted népedet, amelyet szeretsz. A népet, amelyet távoli földekre szórtál szét.”
- Ézsaiás 26:19 megholtakat Szó szerint: „a halottak szellemeit”.
Ézsaiás 24-26
Hungarian Károli
24 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;
3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5 A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7 Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.
8 Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9 Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;
10 Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.
14 Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.
15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16 A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17 Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!
18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!
21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22 És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.
25 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság.
2 Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül.
3 Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged!
4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.
5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sûrû felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6 És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekbõl, lakodalmat erõs borból; velõs, kövér eledelekbõl, megtisztult erõs borból;
7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8 Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földrõl; mert az Úr szólott.
9 És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az õ földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12 És magas falaid erõsségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
26 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!
2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;
4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.
5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!
14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!
18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21 Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center