Zsoltárok 100
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Hálaadó zsoltár.
100 Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind,
akik a Földön laktok!
2 Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel,
jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
3 Lássátok meg, és ismerjétek el,
hogy az Örökkévaló az Isten!
Ő teremtett minket, hozzá tartozunk,
legelőjének nyája: népe vagyunk!
4 Lépjetek be kapuin hálaadással,
jöjjetek udvaraiba dicséretekkel,
tiszteljétek és áldjátok őt!
5 Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket,
hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!
Zsoltárok 100
Hungarian Károli
100 Hálaadó zsoltár.
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!
2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.
4 Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét!
5 Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!
Read full chapter
1 Korintusi 12:27-13:13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
27 Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. 28 Ennek megfelelően Isten elhelyezett és beépített az Eklézsiába először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat. Azután még sokakat: vannak, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, mások a gyógyítás ajándékait kapták, megint mások segítik a többieket, vagy a vezetés ajándékával szolgálnak, vagy a nyelveken szólás különféle fajtáival.
29 De nem mindannyian apostolok, nem mind próféták, nem mind tanítók — igaz? Nem kapták mind a csodatevő erő ajándékát, 30 nem mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai vagy a nyelveken szólás ajándékának különböző fajtái. Nem mind kapták a nyelvek magyarázatának ajándékát.
31 Kívánjátok a Szent Szellem legértékesebb ajándékait!
Most pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat, az isteni szeretet útját.
Az isteni szeretet
13 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. 2 Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! 3 Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.
4 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, 5 nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, 6 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.
8 Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. 9 Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. 10 Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.
11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. 12 Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.
13 Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.
1 Korintusi 12:27-13:13
Hungarian Károli
27 Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28 És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban elõször apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévõ erõket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
29 Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévõ erõk-é?
30 Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?
31 Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek.
13 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom.
2 És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4 A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr.
8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10 De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.
12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Énekek Éneke 5-8
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A vőlegény
5 Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem!
Szedem mirhámat és balzsamomat,
lépes mézemet eszem és színmézemet,
iszom boromat és tejemet.
A barátok
Barátaim, egyetek, igyatok,
mámorosodjatok meg ti is!
A menyasszony
2 Elaludtam,
de szívem éberen virrasztott.
Lám, kedvesem hangját hallom,
amint kopogtat:
„Nyiss ajtót húgom, kedvesem,
nyisd ki galambom, gyönyörűm!
Harmat rakódott fejemre,
gyöngyharmat szállt hajamra!”
3 „Hiszen már levetkőztem,
hogy is öltözzem fel újra?
Megmostam lábamat,
lépjek ismét a porba?”
4 Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón,
szívem-lelkem megindult utána.
5 Fel is keltem, hogy kinyissam,
ujjaimról mirha csepegett,
kezemről mirha folyt a reteszre.
6 Ajtót tártam kedvesemnek,
de ő már elfordult, elment!
Szívem majd’ kiszökött helyéből,
hogy így elment.
Keresni indultam,
de sehol sem találtam,
hívtam, kiáltva,
de nem felelt.
7 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak
Megvertek, megsebeztek,
köpenyem letépték a várfalak őrei.
8 Ó, Jeruzsálem leányai!
Ígérjétek meg,
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok neki,
hogy betege lettem a szerelemnek!
Jeruzsálem leányai
9 Miért különb szerelmesed más ifjaknál,
te szépek szépe?
Miért különb szerelmesed,
hogy ennyire kérlelsz minket?
A menyasszony
10 Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú,
hogy tízezer közül is kitűnik!
11 Feje arany, ragyogó színarany,
hullámos haja hollófekete,
12 szemei, mint galambok a folyóparton,
mint tejben fürdő galambok.
13 Orcája, mint balzsamos virágok ágya,
melyben édes illatú fűszerek teremnek.
Ajkai liliomszirmok,
melyekről mirha csepeg.
14 Kezei aranyhengerek,
drágakövekkel ékesítve.
Dereka elefántcsont,
zafírokkal díszítve.
15 Lábai márványoszlopok,
aranytalapzaton.
Termete, mint a libanoni cédrusé,
oly nemes és fenséges.
16 Ajka édes,
ő maga mindennél kívánatosabb!
Ilyen a kedvesem, akit szeretek,
Jeruzsálem leányai!
Jeruzsálem leányai
6 Hová tűnt a kedvesed,
szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!
A menyasszony
2 Kertjébe ment szerelmesem,
a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
és liliomokat szedjen.
3 Én az övé vagyok,
és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!
A vőlegény
4 Szépséges vagy szerelmesem,
oly szép, mint Tirca városa[a],
mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
5 Fordítsd el tekinteted rólam,
mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
6 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el.
7 Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
8 A királynék hatvanan,
az ágyasok nyolcvanan vannak,
a leányoknak se szeri, se száma.
9 De egyetlen az én galambom,
hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
és boldognak mondják,
dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:
Az asszonyok
10 „Kicsoda ez?!
Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
félelmetes, mint zászló a sereg felett!”
A vőlegény
11 Lementem a diófás kertbe,
hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[b],
kihajtott-e a szőlő,
kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
királyi harci szekerébe.[c]
A barátok
7 Jöjj vissza, te sulami leány,[d]
jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
térj vissza!
A vőlegény
Mit csodáltok a sulami leányon?
Ahogy a Mahanaim[e] táncot járja!
2 Milyen szép a lábad saruidban,
te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
mesterkéz remeke.
3 Köldököd kerek csésze,
amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
liliomokkal kerítve.
4 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei.
5 Nyakad elefántcsont-torony,
szemeid a hesbóni tavak,
Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
amely Damaszkusz felé néz.
6 Fejed, mint a Kármel hegye,
hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
7 Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
milyen gyönyörű és kedves!
8 Sudár termeted, mint a datolyapálma,
melleid, mint a datolyafürtök!
9 Bizony, felmegyek a pálmafára,
leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
leheleted almaillatú!
A menyasszony
10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
amely szerelmesem kedvére folyik,
ajkamon fakad, fogaim között.[f]
11 Én a kedvesemé vagyok,
ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
menjünk a mezőre!
Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.
14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
neked tartogattam őket, szerelmesem!
8 Lennél csak a bátyám,
akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
mégsem szólnának meg érte!
2 Akkor bevinnélek a házba,
ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
édes gránátalma-borral.
A menyasszony
3 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel.
4 Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
Jeruzsálem leányai
5 Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?
A menyasszony
Felébresztettelek az almafa alatt,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol a világra hozott téged.
6 Tégy engem pecsétként a szívedre,
hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[g]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
s lángjai az Örökkévaló lángjai![h]
7 Áradó folyók sem olthatják el,
tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
a szeretetért cserébe,
megvetéssel elfordulnának tőle.
A menyasszony fivérei
8 Kicsi még a húgocskánk,
alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
mit tegyünk vele?
9 Ha városfal ő,
tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
elrekesztjük cédrusfával.
A menyasszony
10 Bizony, én vagyok a várfal,
s két mellem annak tornyai,
szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![i]
A vőlegény
11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
ezer ezüstöt[j] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
s legyen kétszáz az őrzőké!
A vőlegény
13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
Barátaim hallgatnak szavadra,
hadd halljam hangodat én is!
A menyasszony
14 Jöjj hamar, szerelmesem!
Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
a balzsamillatú fűszerek hegyein!
Footnotes
- Énekek Éneke 6:4 Tirca városa Város Izráel észak-keleti részén. A héberben hasonlóan hangzik, mint a „kedves” szó.
- Énekek Éneke 6:11 kizöldült… ágya Valójában: „vádi” — vagyis időszakos vízfolyás, amelyben az esők után egy ideig víz folyik, majd fű sarjad benne.
- Énekek Éneke 6:12 királyi harci szekerébe Vagy: „nemes népem harci szekerébe”.
- Énekek Éneke 7:1 sulami leány Vagy: „Sulamit” — ez a név lehet a „Salamon” név női formája, de jelentheti azt is: „Salamon menyasszonya”. Jelentése: „tökéletes”, „aki békességben van”, „sulamból való leány”.
- Énekek Éneke 7:1 Mahanaim Szó szerint: „két tábor”.
- Énekek Éneke 7:10 ajkamon… között Ez az ókori görög fordítást (LXX) és a Szíriai kéziratot követi. A masszoréta héber szövegben ez áll: „az alvó ajkairól”.
- Énekek Éneke 8:6 Seol A holtak hazája.
- Énekek Éneke 8:6 Örökkévaló lángjai Szó szerint: „lángjai JAH lángjai”. JAH valószínűleg a „JHVH” (Örökkévaló) név rövid formája.
- Énekek Éneke 8:10 boldog és elégedett velem Szó szerint: „olyan vagyok előtte, mint aki békességet nyert”. Ez a szó hasonlít a „Salamon” és a „Sulamit” névre is.
- Énekek Éneke 8:11 ezer ezüstöt Szó szerint: „1 000 sékelt”, vagyis kb. 12 kg ezüstöt.
Énekek Éneke 5-8
Hungarian Károli
5 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,
[és ímé] az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, [mondván:]
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával!
3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat,
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat [a porba?]
4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán,
és az én belsõ részeim megindulának õ rajta.
5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,
és az én kezeimrõl mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
6 Megnyitám az én szerelmesemnek;
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az õ beszédén:
keresém õt, de nem találám,
kiáltám õt, de nem felele nékem!
7 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik,
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltõmet tõlem
a kõfalnak õrizõi.
8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!
9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
10 Az én szerelmesem fejér és piros,
tízezer közül is kitetszik.
11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;
fodor haja fekete, mint a hollónak.
12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,
melyek tejben fürödnek,
[szép] teljesen helyheztettek.
13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az õ ajkai liliomok,
melyekrõl csepegõ mirha foly.
14 Az õ kezei aranyhengerek;
melyek befoglaltattak topázba;
az õ teste elefántcsontból való mû,
zafirokkal megrakva.
15 Az õ szárai márványoszlopok;
melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;
az õ tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes mint a czédrusfa.
16 Az õ ínye édességek,
és õ mindenestõl fogva kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek leányai!
17 Hová ment a te szerelmesed,
oh asszonyoknak szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük õt veled együtt?
18 Az én szerelmesem, elment az õ kertébe,
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen.
19 Én az én szerelmesemé [vagyok], és az én szerelmesem enyim,
a ki a liliomok közt legeltet.
6 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,]
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljõnek a fördõbõl,
melyek mind kettõsöket ellenek,
és meddõ azok között nincsen.
4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt.
5 Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó.
6 És az én galambom, az én tökéletesem,
az õ anyjának egyetlenegye,
az õ szülõjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják õt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.
7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor?
8 A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fûveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ,
és a pomagránátfák virágzanak-é?
9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába.
10 Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot!
7 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk,
mesteri kezeknek míve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szûkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad [mint a] gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlõd, [mint] két õzike,
a vadkecskének kettõs fiai.
4 A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;
a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörûségek közt!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10 Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván õ!
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,
háljunk a falukban.
12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
13 A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!
8 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem.
2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fûszeressel,
gránátalma borral.
3 Az õ balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem.
4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem õ akarja?
5 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,
a ki az õ szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülõd!
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erõs a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
[mégis] megvetnék azt.
8 Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlõje;
mit cselekedjünk a mi húgunk felõl,
a napon, melyen arról szót tesznek?
9 Ha õ kõfal,
építünk azon ezüstbõl palotát;
ha pedig ajtó õ,
elrekesztjük õt czédrus-deszkával.
10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,
és az én emlõim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek õ elõtte,
mint a ki békességet nyer.
11 Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az õ szõlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst [siklust.]
12 Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének õrizõié.
13 Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam [én is.]
14 Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center