Zsoltárok 10:1-11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
10 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem?
Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik
a gonoszok a szegényt!
Essenek áldozatul ők maguk
gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok
lelkük kívánságaival!
Bizony, a telhetetlen emberek
átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban
nem kérik Isten segítségét.
Gőgösen azt gondolják:
„Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak,
Isten ítéleteivel nem törődnek,
tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj,
bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással,
csalással, káromkodással;
nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban,
ártatlanokat gyilkolnak titokban,
lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban,
lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak,
megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk
karmuk közé kerül,
erejükkel földre tiporják,
szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk,
ide sem néz, meg se látta ezt!”
Zsoltárok 10:1-11
Hungarian Károli
10 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Read full chapter
Máté 12:46-13:17
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus igazi családja: a tanítványai(A)
46 Miközben Jézus ezeket mondta, anyja és testvérei megérkeztek, és beszélni szerettek volna vele. 47 Valaki szólt Jézusnak: „Édesanyád és a testvéreid kinn állnak, és beszélni akarnak veled!”
48 De Jézus így válaszolt: „Ki az én anyám, és kik a testvéreim?” 49 Majd tanítványaira mutatott, és ezt mondta: „Itt vannak a testvéreim és anyám! 50 Aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar, az az én testvérem és anyám.”
Példázat a magvetésről(B)
13 Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. 2 Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak. 3 Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel.
Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. 4 Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették. 5 Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. 6 Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak. 7 Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. 8 A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett. 9 Akinek van füle, hallja és értse meg!”
Ti megérthetitek Isten Királyságának titkait(C)
10 Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?”
11 Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem. 12 Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt. 13 Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok. 14 Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája:
»Hallani fogtok,
de nem értitek meg,
néztek ugyan,
de nem láttok,
15 mert megkeményedett a nép szíve.
Fülükkel alig hallanak,
szemüket becsukták,
hogy ne lássanak,
ne halljanak,
ne értsenek,
és ne forduljanak hozzám,
hogy meggyógyíthassam őket.«[a]
16 Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall. 17 Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
Notas al pie
- Máté 13:15 Idézet: Ézs 6:9–10.
Máté 12:46-13:17
Hungarian Károli
46 Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az õ anyja és az õ testvérei állanak vala odakünn, akarván õ vele szólni.
47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48 Õ pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49 És kinyujtván kezét az õ tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50 Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és anyám.
13 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2 És nagy sokaság gyülekezék õ hozzá, annyira, hogy õ a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvetõ vetni,
4 És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9 A kinek van füle a hallásra, hallja.
10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12 Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.
13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.
16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
1 Mózes 34-35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dina és Sikem története
34 Történt egyszer, hogy Dina — Jákób és Lea leánya — látogatóba ment a helybeli hivvi leányokhoz. 2 Ekkor látta meg Dinát Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének fia. Sikemnek annyira megtetszett Dina, hogy vele hált, és ezzel szégyent hozott rá. 3 De valóban meg is szerette Dinát, Jákób leányát. Ragaszkodott hozzá, és igyekezett a leány lelkére beszélni. 4 Sikem meg is kérte apját, Hamórt, hogy kérje feleségül a számára Dinát Jákóbtól.
5 Jákób tudomást szerzett arról, hogy leányát megszégyenítették, de mivel a fiai éppen messze jártak a nyájakkal, meg akarta várni, hogy visszajöjjenek. Addig nem szólt, és nem tett semmit. 6 Hamór, Sikem apja felkereste Jákóbot, hogy beszéljen vele.
7 Amikor Jákób fiai megtudták, hogy mi történt, hazatértek a legelőről. Nagyon elkeseredtek és dühösek lettek, hogy ilyen gyalázat esett Izráel becsületén — mert ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
8 Hamór azt mondta Jákóbnak és fiainak: „A fiam, Sikem, teljes szívvel megszerette Dinát, a leányodat, Jákób. Kérlek benneteket, adjátok őt a fiamnak feleségül! 9 Engedjétek meg, hogy fiaink és leányaink összeházasodjanak! Adjátok feleségül leányaitokat a fiainkhoz, és ti is vegyétek feleségül a mi leányainkat! 10 Ha letelepedtek itt, mi szívesen látunk titeket. Bárhol lakhattok országunkban, szabadon jöhettek-mehettek, kereskedhettek, birtokot szerezhettek.”
11 Majd Sikem szólalt meg. Így kérlelte Dina apját és testvéreit: „Ha jóindulattal lesztek irántam, és teljesítitek kérésemet, kérhettek, amit csak akartok, megadom! 12 Akármilyen árat kértek tőlem, megadom, csak adjátok hozzám Dinát feleségül!”
13 Jákób fiai azonban bosszút akartak állni a húguk megszégyenítése miatt. Ezért ravaszul így válaszoltak Sikemnek és Hamórnak: 14 „Értsétek meg, hogy nem adhatjuk feleségül a húgunkat olyan kérőnek, aki nincs körülmetélve! Ez igen nagy szégyen lenne ránk nézve! 15 Csak akkor adhatjuk hozzátok leányainkat, ha ti is olyanok lesztek, mint mi: ha nálatok is minden férfi körülmetélkedik. 16 Ha ezt az egyet megteszitek, akkor hozzátok adjuk leányainkat, és mi is elvesszük leányaitokat feleségül. Akkor majd veletek együtt fogunk lakni, és egy néppé leszünk. 17 Ha pedig nem egyeztek bele, és nem metélitek körül magatokat, akkor visszavesszük a húgunkat, és elmegyünk innen.”
18 Tetszett ez az ajánlat Hamórnak és a fiának, Sikemnek. 19 Sikem tehát sietett megtenni, amire Jákób fiai kérték, mivel nagyon megszerette Dinát.
Sikemnek nagy tekintélye volt a családjában. 20 Hamór és Sikem akkor a város kapujához mentek, és megbeszélték a dolgot a férfiakkal. 21 „Figyeljetek ránk, férfiak! — mondták. — Ezek az emberek jó szándékúak és békés természetűek. Engedjük meg nekik, hogy itt lakjanak közöttünk, és kereskedjenek, hiszen bőven van itt hely az ő számukra is! Vegyük feleségül a leányaikat, és adjuk hozzájuk a mi leányainkat! 22 De ők csak azzal a feltétellel hajlandók arra, hogy közöttünk lakjanak, és egy néppé legyünk, ha mi férfiak mindannyian körülmetélkedünk, mint ahogy ők is. 23 Gondoljátok meg! Csak bele kell egyeznetek, és minden vagyonuk, meg összes állatuk a miénk lesz, és közöttünk laknak!” 24 Így Hamór és Sikem rábeszélték az egyezségre a város összes férfi lakosát, akik ezután körülmetélkedtek.
25 Három nappal később, amikor ezek a férfiak még a seb miatt lábadoztak, Simeon és Lévi, Jákób két fia, Dina bátyjai fogták a kardjukat, és bementek a városba. Senki sem gyanakodott rájuk, így akadálytalanul bejutottak. Akkor azonban sorra legyilkolták a városban az összes férfit. 26 Meggyilkolták Hamórt és a fiát, Sikemet is, majd Dinát elhozták Sikem házából. 27 Ezután Jákób többi fiai kirabolták a várost, és kifosztották a halottakat. Így álltak bosszút a húguk megszégyenítéséért. 28-29 Elvitték a városlakók összes vagyonát, nyájait, csordáit, szamarait, és minden egyebet, amit csak a városban és a környékén találtak. Az asszonyokat és gyerekeket is foglyul ejtették.
30 Jákób szemére vetette Simeonnak és Lévinek: „Nagy bajba kevertetek engem! Ennek a földnek a lakói, a kánaániak és perizziek gyűlölni fognak! Ha pedig összefognak ellenünk, könnyen elpusztíthatják egész családunkat, hiszen mi sokkal kevesebben vagyunk!” 31 De a két fia ezt felelte: „Hogyan tűrhettük volna, hogy valaki úgy bánjon a húgunkkal, mint egy prostituálttal!”
Isten megjelenik Jákóbnak Bételben
35 Ezután Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj fel Bételbe, és verj tábort! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől menekültél!”
2 Jákób ekkor megparancsolta családjának és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen istenek bálványait, amelyeket eddig magatoknál tartottatok! Tisztálkodjatok meg, és vegyetek föl tiszta ruhát! 3 Azután menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott építeni Istennek, aki meghallgatta, és teljesítette kérésemet, amikor bajban voltam. Ő mindeddig velem volt, akármerre jártam.”
4 A táborban mindenki átadta Jákóbnak a bálványokat, és a fülükben viselt karikákat — ő pedig elásta azokat a hatalmas tölgyfa alá, amely Sikem közelében van.
5 Majd elindultak, de senki sem üldözte Jákób fiait, mert a környező vidékek lakói megrémültek, és féltek Istentől. 6 Jákób és egész tábora megérkezett a Kánaán földjén lévő Bételbe, amelyet azelőtt Lúznak hívtak. 7 Ott Jákób oltárt épített, és elnevezte a helyet „Él-Bétel”-nek, mert ott jelentette ki magát Isten, amikor Jákób a bátyja elől menekült.
8 Ekkor halt meg Debóra, Rebeka dajkája — ott is temették el a nagy tölgyfa alatt Bétel közelében. Ezért nevezik azt a helyet „Siratás Tölgyfájának”.
9 Isten újra megjelent Jákóbnak, és megáldotta őt Bételben, amikor Jákób hazafelé tartott Paddan-Arámból. 10 Azt mondta neki: „Téged Jákóbnak[a] hívnak. De ezentúl ne Jákób, hanem Izráel[b] legyen a neved!” Így nevezte el őt Izráelnek.
11 Azután Isten így folytatta: „Én vagyok a Mindenható Isten[c]. Megáldalak, hogy utódaid szaporodjanak és sokasodjanak. Egy nemzet, sőt, nemzetek gyülekezete származik tőled. Királyok is lesznek utódaid között. 12 Neked és utódaidnak adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak ígértem.” 13 Azután Isten fölment arról a helyről, ahol Jákóbbal beszélt. 14 Jákób pedig ennek emlékére egy nagy emlékkövet állított fel, s arra italáldozatot és olívaolajat öntött. 15 Azt a helyet elnevezte Bételnek, mert Isten ott beszélt vele.
Benjámin születése és Ráhel halála
16 Később Bételből is tovább költöztek. Nem messze voltak Efrátától, amikor Ráhel — aki a második gyermekét várta — vajúdni kezdett. Ez a szülés azonban nagyon keserves volt. 17 Közben a bába így biztatta Ráhelt, aki nagyon nehezen szülte meg gyermekét: „Ne félj, most is fiad lesz!” 18 Ráhel már haldoklott, de mielőtt kilehelte lelkét, így nevezte a fiát: „Benóni”, vagyis: „Szenvedésem fia”. Ezt azonban Jákób megváltoztatta, és új nevet adott a fiának: „Benjámin”, vagyis: „Jobb kezem fia”. 19 Ráhel nem sokkal ezután meghalt, és el is temették azon a helyen, az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett. 20 Jákób emlékeztetőül kőoszlopot emelt Ráhel sírja fölé, amely ma is látható — így nevezik: „Ráhel sírjának emlékoszlopa”.
21 Majd tovább vonult Izráel, és tábort vert Éder tornyán túl. 22 Mialatt ott táboroztak, akkor történt, hogy Rúben együtt hált Bilhával, apjának másodfeleségével, és erről Izráel is tudomást szerzett, és nagyon megharagudott miatta.[d]
Izráel családja(A)
Jákóbnak tizenkét fia volt:
23 Leától ezek a fiai születtek: Jákób elsőszülöttje, Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
24 Ráheltől született József és Benjámin.
25 Bilhától, Ráhel szolgálójától született Dán és Naftáli.
26 Zilpától, Lea szolgálójától született Gád és Ásér.
Ezek a fiai születtek Jákóbnak, amikor Paddan-Arámban tartózkodott.
27 Azután Jákób megérkezett apjához, Izsákhoz, aki abban az időben Mamréban táborozott, Kirját-Arba — vagyis Hebron — mellett. Egy időben Ábrahám is itt táborozott, akárcsak Izsák. Mindketten jövevények voltak azon a földön.
28 Izsák életideje 180 esztendő volt. 29 Amikor kilehelte lelkét, megelégedettségben és az élettel betelve, idős korában csatlakozott őseihez. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Notas al pie
- 1 Mózes 35:10 Jákób Jelentése: „Csaló”.
- 1 Mózes 35:10 Izráel Jelentése: „Aki Istennel harcol”, vagy: „Istenért harcol”, vagy: „Isten harcol.”
- 1 Mózes 35:11 Mindenható Isten Szó szerint: „Él-Saddáj”.
- 1 Mózes 35:22 nagyon… miatta Ez az ókori görög (LXX) fordításból származik. A masszoréta héber szövegben nem szerepel. Lásd 1Móz 49:4.
1 Mózes 34-35
Hungarian Károli
34 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta.
3 És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.
4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt.
5 És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette Dínát, az õ leányát, fiai pedig a mezõn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.
8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl.
9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10 És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
11 Sekhem is monda a [Dína] atyjának és az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl.
13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplõsítette Dínát az õ húgokat,
14 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.
15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.
16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.
19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.
20 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és szólának az õ városuk férfiaival, mondván:
21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az õ leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve.
23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az õ városa kapuján kijár vala.
25 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
26 Khámort, és az õ fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.
27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplõsítették vala az õ húgokat.
28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn vala, elvivék.
29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.
30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?
35 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.
2 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala.
7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.
8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt.
10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
11 És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
13 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek.
16 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése.
17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak.
19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton.
20 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
22 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
23 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24 Rákhel fiai: József és Benjámin.
25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ.
29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center