Add parallel Print Page Options

Psalm 38[a]

Prayer of an Afflicted Sinner

A psalm of David. For remembrance.

I

Lord, do not punish me in your anger;
    in your wrath do not chastise me!(A)
Your arrows have sunk deep in me;(B)
    your hand has come down upon me.
There is no wholesomeness in my flesh because of your anger;
    there is no health in my bones because of my sin.(C)
My iniquities overwhelm me,
    a burden too heavy for me.(D)

II

Foul and festering are my sores
    because of my folly.
I am stooped and deeply bowed;(E)
    every day I go about mourning.
My loins burn with fever;
    there is no wholesomeness in my flesh.
I am numb and utterly crushed;
    I wail with anguish of heart.(F)
10 My Lord, my deepest yearning is before you;
    my groaning is not hidden from you.
11 My heart shudders, my strength forsakes me;
    the very light of my eyes has failed.(G)
12 Friends and companions shun my disease;
    my neighbors stand far off.
13 Those who seek my life lay snares for me;
    they seek my misfortune, they speak of ruin;
    they plot treachery every day.

III

14 But I am like the deaf, hearing nothing,
    like the mute, I do not open my mouth,
15 I am even like someone who does not hear,
    who has no answer ready.
16 Lord, it is for you that I wait;
    O Lord, my God, you respond.(H)
17 For I have said that they would gloat over me,
    exult over me if I stumble.

IV

18 I am very near to falling;
    my wounds are with me always.
19 I acknowledge my guilt
    and grieve over my sin.(I)
20 My enemies live and grow strong,
    those who hate me grow numerous fraudulently,
21 Repaying me evil for good,
    accusing me for pursuing good.(J)
22 Do not forsake me, O Lord;
    my God, be not far from me!(K)
23 Come quickly to help me,(L)
    my Lord and my salvation!

Footnotes

  1. Psalm 38 In this lament, one of the Penitential Psalms (cf. Ps 6), the psalmist acknowledges the sin that has brought physical and mental sickness and social ostracism. There is no one to turn to for help; only God can undo the past and restore the psalmist.

Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[a]

38 Örökkévaló, kérlek,
    ne büntess meg haragodban,
    ne ostorozz meg felindulásodban!
Nyilaid megsebeztek,
    rám nehezedett hatalmas kezed.
Megvertél haragodban,
    egész testem sebekkel borítva,
    még csontjaim is összetörted!

Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
    összecsaptak a hullámok fejem felett!
Ostoba vétkeim miatt
    sebek borítják el bőrömet,
    gennyesek és bűzösek.
A fájdalomtól görnyedten járok,
    hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
Derekam égő fájdalommal kínoz,
    minden porcikám sajog.
Összetörtem és kimerültem,
    szívem fáj, és jajgatok.

Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
    hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
    szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
    még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
    hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
    hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.

13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
    egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
    aki nem hallja, mit mondanak róla,
    mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
    mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
    ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
    szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
    bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
    Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
    rám támadnak, pedig csak jót akarok.

21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
    Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
    ments meg engem, Istenem!

Footnotes

  1. Zsoltárok 38:1 zsoltár emlékeztetőül Az ókori görög fordításban (LXX): „Szombat ünnepére”.