² Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

³ Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

⁴ Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

⁵ Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

⁶ Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

⁷ Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

⁸ Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

⁹ Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

¹⁰ Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

¹¹ Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

¹² A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

⁴ Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!

⁵ Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl.

⁶ És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.

⁷ És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.

⁸ És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötõül a te szemeid között.

⁹ És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.