Példabeszédek 6:1-11

Hungarian Károli

6  Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

² Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

³ Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

⁴ Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

⁵ Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

⁶ Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

⁷ A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

⁸ Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.

⁹ Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

¹⁰ Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

¹¹ Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!