Add parallel Print Page Options

30 Nem vetik meg a tolvajt,
    ha azért lop, mert éhes,
31 ha megfogják, mégis
    vissza kell fizesse, hétszeresen,
    még ha rá is megy minden vagyona.
32 Esztelen bolond, aki elcsábítja más feleségét!
    Csak az tegyen ilyet, aki el akarja pusztítani magát!
33 Mert verés és szégyen éri,
    gyalázata soha nem múlik el.
34-35 A megcsalt férj haragját féltékenysége szítja,
    sem ajándékkal, sem pénzzel le nem csendesíted.
    Bizony, irgalom nélkül bosszút áll a házasságtörőn!

Read full chapter

30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.

34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

Read full chapter

Jézust letartóztatják(A)

43 Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.

44 Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el, és őrizet alatt vezessétek el!”

45 Júdás tehát egyenesen odalépett Jézushoz, és köszöntötte: „Mester!” — azután üdvözlésül arcon csókolta. 46 Akkor a fegyveresek megragadták és letartóztatták Jézust. 47 Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, ekkor kirántotta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.

48 Jézus azt mondta a fegyvereseknek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! 49 Hiszen minden nap ott voltam közöttetek a Templom területén, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak.” 50 A tanítványai ekkor mind otthagyták Jézust, és futva menekültek.

51 Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják, 52 de a fiatalember inkább a kezükben hagyta az ingét, és meztelenül futott el.

A Főtanács kihallgatja Jézust(B)

53 Ezután a főpap házához vezették Jézust. Odagyűltek a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is mind. 54 Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvarába. Az őrökkel együtt ő is a tűz mellé ült melegedni.

55 A főpapok és a Főtanács többi tagja mind ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyan férfiakat kerestek, akik hajlandók voltak ellene tanúskodni, de nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna. 56 Sok hamis tanú vádolta Jézust, de a vallomásaik nem egyeztek meg egymással.

57 Végül jött két hamis tanú, akik azt állították: 58 „Hallottuk, amikor ez az ember[a] azt mondta: »Lerombolom a Templomot, amelyet emberek építettek, és három nap alatt felépítek egy másikat, amelyet nem emberi kéz épít.«” 59 — de még így sem egyezett, amit mondtak.

60 Ekkor fölállt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 61 Jézus azonban nem szólt egy szót sem.

Ekkor a főpap megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az Isten[b] Fia?”

62 Jézus így válaszolt neki: „Én vagyok.[c] Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül Isten[d] jobbján, és eljön az ég felhőivel.”

63 A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még több tanúra?! 64 Hallottátok, hogy gyalázta Istent! Hogyan határoztok?”

Ekkor mindannyian úgy ítéltek, hogy Jézus bűnös, és megérdemli a halált.

65 Néhányan leköpködték, majd letakarták az arcát, és ököllel ütötték. Közben így gúnyolták: „Na, most prófétálj!” Ezután a szolgák is ütni kezdték.

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(C)

66 Ezalatt Péter még mindig ott volt az udvarban. Egyszer csak arra jött a főpap egyik fiatal szolgálólánya. 67 Meglátta a tűznél melegedő Pétert, közelebb ment hozzá, szemügyre vette, és azt mondta: „Te is azzal a názáreti Jézussal voltál.”

68 Péter azonban letagadta: „Nem tudom, és nem is értem, miről beszélsz!” Azzal kiment a kapu közelébe, és ekkor a kakas megszólalt.[e]

69 Amikor a szolgálólány újra találkozott Péterrel, így szólt a többiekhez: „Ez is közéjük tartozik!” 70 De Péter ezt ismét letagadta.

Kis idő múlva az ott állók megszólították Pétert: „Biztos, hogy közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.”

71 Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igazat mond: „Nem is ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”

72 Ebben a pillanatban másodszor is kukorékolt a kakas. Akkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem” — és sírva fakadt.

Read full chapter

Footnotes

  1. Márk 14:58 ez az ember Jézus. Ellenségei még Jézus nevét sem akarták kimondani.
  2. Márk 14:61 Isten Szó szerint: „Áldott”. A főpap a korabeli szokás szerint nem akarta kimondani Isten nevét.
  3. Márk 14:62 Én vagyok Pontosan így jelentette ki magát Isten Mózesnek az égő bokornál. 2Móz 3:14.
  4. Márk 14:62 Isten Szó szerint: „a Hatalom”.
  5. Márk 14:68 és… megszólalt Egyes görög kéziratokból ez hiányzik.

43 És mindjárt még mikor õ szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.

44 Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.

45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt.

46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt.

47 De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.

48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!

49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség,] hogy az írások beteljesedjenek.

50 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.

51 Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak.

52 De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.

53 És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.

54 Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.

55 A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala.

56 Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk.

57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván:

58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.

59 De még így sem vala egyezõ az õ bizonyságtételük.

60 Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?

61 Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?

62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.

63 A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?

64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték õt mindnyájan.

65 És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt.

66 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül;

67 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!

68 Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.

69 A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.

70 Õ pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.

71 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.

72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.

Read full chapter

Különféle törvények és rendelkezések

19 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: „Ezt mondd Izráel egész közösségének: Szentek legyetek, mert én, az Örökkévaló, Istenetek, szent vagyok!

Mindenki tisztelje édesanyját és édesapját!

A nyugalom napján[a] úgy tegyetek, ahogy azt megparancsoltam! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

Ne imádjatok bálványokat, ne készítsetek magatoknak fémből öntött bálványszobrokat! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

Amikor hálaáldozatot hoztok az Örökkévalónak, úgy járjatok el, hogy szívesen fogadjam tőletek! Az áldozat napján és a következő napon egyétek azt meg, ami pedig a harmadik napra megmarad, azt égessétek el! Ha mégis eszik valaki belőle a harmadik napon, az már tisztátalan húst eszik, és nem lehet kedves. Aki ebben vétkes, viselje tette büntetését, mert a szent dolgokkal úgy bánt, mint közönségesekkel, emiatt az ilyen vétkest ki fogják irtani népe közül.

Amikor a termését learatod, a földed sarkán és a szélén mindig hagyj meg egy keveset belőle, és az elhullott kalászokat se szedd össze! 10 Szőlőskertedből se szüretelj le minden termést az utolsó szemig, és ami elhullik, ne gyűjtsd össze, hanem hagyd ott a szegényeknek és a jövevényeknek! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

11 Ne lopj, ne csapj be senkit, ne hazudjatok egymásnak! 12 Ne esküdj hamisan nevemre, mert ezzel gyalázatot hozol Istened nevére! Én vagyok az Örökkévaló!

13 Ne használd ki, se ne rabold ki a másikat!

Napszámbéres munkásodat fizesd ki a nap végén, ne tartsd vissza a bérét másnapig![b]

14 A süketet ne szidalmazd, s a vakot ne gáncsold el, hanem tiszteld Istenedet! Én vagyok az Örökkévaló!

15 A bírósági perekben ne hozzatok igazságtalan ítéletet! Ne kedvezz se szegénynek, se gazdagnak, hanem igazságosan és méltányosan ítélj a honfitársad ügyében!

16 Ne terjessz rágalmakat néped között!

Ne hallgass, amikor tanúskodásoddal megmentheted honfitársad életét! Én vagyok az Örökkévaló!

17 Ne hordozz szívedben gyűlöletet a másik ellen, hanem nyíltan mondd meg neki, amit helytelennek tartasz, hogy ne légy részes a bűneiben! 18 Ne állj bosszút a másikon, és ne légy haragtartó, hanem szeresd a másik embert, mint magadat! Én vagyok az Örökkévaló!

19 Tartsd meg rendelkezéseimet! Háziállataidat ne keresztezd más fajjal! Ne vess egyszerre két különböző növényfaj magjából ugyanarra a szántóföldre! Ne viselj olyan ruhát, amelyet két különféle fonálból szőttek!

20 Előfordulhat, hogy egy férfi együtt hál egy nővel, aki másnak a rabszolgája, s akit egy másik férfi eljegyzett magának, de még nem váltott ki, ezért a nő még nem szabadult föl. Ilyen esetben büntessék meg őket, de ne haljanak meg, mert a nő nem volt szabad. 21 A férfi vigyen egy kost jóvátételi áldozatul az Örökkévalónak, a Találkozás Sátorának bejáratához. 22 A pap áldozza föl a kost az Örökkévalónak a férfi bűnéért, és így szerezzen engesztelést neki. Ha a férfi így jár el, akkor bűnét az Örökkévaló megbocsátja.

23 Ha majd bementek arra a földre, mindenféle gyümölcsfát fogtok ültetni ott. De amikor a fák termőre fordulnak, még három évig ne egyetek a gyümölcseikből, hanem tekintsétek azokat tiltottnak! 24 A negyedik termő évben a fák minden gyümölcsét szenteljétek az Örökkévalónak ajándékul és dicséret-áldozatul. 25 Azután az ötödik termő évtől kezdve már ehetitek a gyümölcsöket. Ha így jártok el, akkor ettől kezdve bőséges termésre számíthattok. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

26 Nem szabad megennetek az olyan húst, amelyben a vér még benne van! Nem szabad semmiféle varázslással vagy jóslással foglalkoznotok!

27 Ne vágjátok rövidre a hajatokat a halántékotokon, és a szakállatok szélét se csúfítsátok el![c] 28 Ne ejtsetek vágást magatokon a halottak miatti gyász idején, se ne tetováljátok a bőrötöket! Én vagyok az Örökkévaló!

29 Ne tedd népem leányait prostituáltakká, nehogy az egész nép paráznaságba süllyedjen, és az egész országot elborítsa a gyalázatosság!

30 Tartsátok tiszteletben a szombati nyugalom napját! Tiszteljétek szent helyemet — Én vagyok az Örökkévaló!

31 Ne forduljatok tanácsért se halottidézőkhöz, se jósokhoz, mert ezzel tisztátalanná váltok! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

32 Tiszteld az időseket, becsüld meg az öregeket! Tiszteld és féld Istenedet! Én vagyok az Örökkévaló!

33 Ne használd ki azt, aki jövevényként lakik közöttetetek! 34 Úgy bánj vele, mintha népemhez tartozna — úgy szeresd, mint saját magadat! Emlékezzetek rá, hogy egykor ti is jövevények voltatok Egyiptomban! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!

35-36 Soha ne térj el az igazságosságtól a súly- és hosszmértékek használatában! Pontos mérleget, mérősúlyokat és űrmértékeket használjatok! Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból.

37 Tartsátok tiszteletben törvényeimet, rendelkezéseimet, és engedelmeskedjetek nekem! Én vagyok az Örökkévaló!”

A különböző törvényszegések büntetése

20 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: „Ezt is mondd meg Izráel népének: Ha közületek, vagy a földeteken lakó jövevények közül bárki odaadja a gyermekét Moloknak, az halállal lakoljon emiatt! A közösség kövezze agyon az ilyen embert. Aki odaadja a gyermekét Moloknak, az a személy ezzel tisztátalanná teszi szent helyemet, és gyalázatot hoz nevemre — emiatt ellene fordulok, és kiirtom népe közül. Ha pedig Izráel népe mégis szemet huny e fölött a bűn fölött, és nem végzi ki a bűnöst, akkor én magam fordulok a bűnös és családja ellen, és kiirtom őket népük közül, sőt mindazokat is, akik példájukat követve Molokkal házasságtörést követtek el.[d] Ha valaki halottidézőhöz vagy jóshoz fordul tanácsért, akkor szellemileg paráználkodik, ezért ellene fordulok annak, és kiirtom népe közül.

Éljetek úgy, mint akik nekem szentelik magukat, és szentek legyetek, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! Tartsátok tiszteletben törvényeimet, és engedelmeskedjetek nekem! Én vagyok az Örökkévaló, aki a magam számára különválasztottalak titeket!

Aki apját vagy anyját szidalmazza vagy átkozza,[e] halállal lakoljon! Haláláért maga a felelős, mert apját és anyját átkozta.

10 Ha egy férfi más férfi feleségével hál, akkor házasságtörést követ el. Ilyen esetben mind a férfi, mind az asszony halállal bűnhődjön! 11 Ha egy férfi a saját apjának feleségével hál, akkor mind a férfi, mind az asszony viselje bűne büntetését: mindketten halállal lakoljanak!

12 Ha egy férfi a menyével hál, akkor mind a férfi, mind az asszony viselje bűne büntetését: mindketten halállal lakoljanak, mert szégyenletes és utálatos bűnt követtek el.

13 Ha egy férfi egy másik férfival hál, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, akkor mindketten viseljék bűnük büntetését, és halállal lakoljanak, mert utálatos bűnt követtek el.

14 Ha egy férfi szexuális kapcsolatba lép egy nővel és annak anyjával is, az szégyenletes dolog! Emiatt mind a három személyt égessék meg, hogy ilyen szégyenletes dolog többé ne forduljon elő közöttetek!

15-16 Akár férfi, akár asszony közösül valamilyen állattal, viselje bűne büntetését, és végezzék ki őket az állattal együtt!

17 Ha egy férfi szexuális kapcsolatban él a nőtestvérével, még ha csak féltestvére is, az gyalázatos bűn. A közösség előtt nyilvánosan bűnhődjenek, és irtsák ki őket népük közül. Mivel a férfi a saját nőtestvérével létesített szexuális kapcsolatot, bűnhődnie kell.

18 Ha egy férfi együtt hál egy asszonnyal annak a menstruációs tisztátalansága idején, mindkettőjüket ki kell irtani népe közül, mert megszegték a tisztátalanságra vonatkozó törvényt.

19 Nem szabad együtt hálnod sem apád, sem anyád nőtestvérével, mert ők közeli vérrokonaid. Ha ez mégis előfordul, mindkét vétkes viselje bűne büntetését.

20 Ha egy férfi együtt hál nagynénjével, az a nagybátyjára hoz gyalázatot. Ilyen esetben mindkét vétkes viselje bűne büntetését: gyermektelenül fognak meghalni.

21 Ha egy férfi a sógornőjével hál, amíg annak férje él, az utálatos bűn, mert közeli vérrokonok. Ilyen esetben mindkét vétkes viselje bűne büntetését: gyermektelenül fognak meghalni.

22 Tartsátok tiszteletben törvényeimet, rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Máskülönben az a föld, ahová beviszlek titeket, hogy ott lakjatok, kiokád majd benneteket is. 23 Mert azok a nemzetek, amelyek előttetek laktak azon a földön, bizony elkövették mindezeket a bűnöket, s emiatt megutáltam őket. Ti azonban ne kövessétek szokásaikat! 24 Nektek megígértem, hogy örökségül kapjátok azoknak a nemzeteknek országait: én adom nektek, hogy vegyétek birtokba azt a tejjel-mézzel folyó földet.

Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki különválasztottalak titeket a többi nemzettől. 25 Tegyetek hát különbséget ti is a tiszta és tisztátalan dolgok között, akár négylábú állatokról, vagy madarakról van szó! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná és utálatossá semmiféle négylábú állattal, madárral vagy csúszómászóval, amelyet számotokra tisztátalanná nyilvánítottam! 26 Legyetek szentek, és csak hozzám tartozzatok, mert én, az Örökkévaló, szent vagyok! Én választottalak külön titeket a többi nemzettől, hogy csak az enyémek legyetek.

27 Ha egy férfi, vagy asszony halottidézést, varázslást vagy ilyesféle okkult tevékenységet folytat, viselje bűne büntetését, és feltétlenül halállal lakoljon: kövezzék meg.”

Footnotes

  1. 3 Mózes 19:3 nyugalom napján Ez jelenti a heti szombati nyugalom napját, és minden olyan ünnepnapot, amelyen tilos munkát végezni.
  2. 3 Mózes 19:13 A napszámost a napi munka végeztével ki kellett fizetni. Lásd Mt 20:1–16.
  3. 3 Mózes 19:27 csúfítsátok el Ez a vers valószínűleg azt a szokást tiltja, amikor az emberek megváltoztatták haj- és szakállviseletüket, hogy így fejezzék ki gyászukat.
  4. 3 Mózes 20:5 Molokkal… el Ez nem szó szerint, hanem szellemileg értendő. A bálványimádást a Biblia sokszor a házasságtöréshez hasonlítja.
  5. 3 Mózes 20:9 szidalmazza vagy átkozza Az eredeti szó azt is jelenti: „megveti, megalázza”.

19  Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

Az õ anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.

A ti áldozástok napján és a következõn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tûzben.

Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.

És a ki eszi azt, viselje az õ álnokságának terhét; mivelhogy megfertõztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül.

Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.

10 Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ felebarátját.

12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.

13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.

14 Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.

15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.

16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.

17 Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét.

18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

19 Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.

20 És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévõ rabnõ, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.

21 [A férfiú] pedig vigye el az õ vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.

22 És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr elõtt, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az õ bûne, a melyet elkövetett.

23 Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermõ fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.

24 A negyedik esztendõben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.

25 Csak az ötödik esztendõben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

26 Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek.

27 A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.

28 Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.

29 A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.

30 Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.

31 Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

32 Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.

33 Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok õt.

34 Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.

36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl.

37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.

20  Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Izráel fiainak pedig mondd meg: Valaki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az õ magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kõvel.

Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az õ népe közül, mivelhogy adott az õ magzatából a Moloknak, hogy megfertõztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet.

Ha pedig a föld népe behúnyja szemeit az ilyen ember elõtt, a mikor az oda adja az õ magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli:

Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik õ utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az õ népök közül.

A mely ember pedig az ígézõkhöz és a jövendõmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az õ népe közül.

Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök.

Mert valaki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta; vére rajta.

10 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az õ felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nõ.

11 Ha valaki az õ atyjának feleségével hál, az õ atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.

12 Ha valaki az õ menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.

13 És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.

14 És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tûzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.

15 Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.

16 Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja õt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok.

17 És ha valaki feleségül veszi az õ leánytestvérét, atyjának leányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az õ szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az õ leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét.

18 És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak szemérmét, [és] forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az õ vérének forrását: mindketten irtassanak ki az õ népökbõl.

19 A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel; mivelhogy az õ vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét.

20 És ha valaki az õ nagynénjével hál, az õ nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.

21 Ha pedig elveszi valaki az õ fiútestvérének feleségét: vérfertõzés az; az õ fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.

22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.

23 És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiûzök én elõletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam õket.

24 Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az õ földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.

25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertõztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem elõttetek, mint tisztátalanokat.

26 És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.

27 És akár férfi, akár asszony, hogyha ígézõ vagy jövendõmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kõvel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok.