¹⁴ Ezért kedveseim, mindenképpen kerüljétek a bálványimádást! ¹⁵ Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, gondoljátok meg jól, amit mondok! ¹⁶ Az „áldás-pohár”,^[a] amelynél áldást mondunk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk Krisztus vérével, vagyis a halálával? A kenyér pedig, amelyből együtt eszünk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk a Krisztus „Testével”? ¹⁷ Csak egyetlen kenyér van, mi pedig sokan vagyunk. Mégis egyetlen „Testet” alkotunk sokan, mert valamennyien abból az egyetlen kenyérből veszünk egy-egy darabot.

¹⁸ Gondoljatok csak Izráel népére! Amikor ők az áldozati állatok húsából esznek,^[b] közösségben vannak az áldozati oltárral, igaz? ¹⁹ Ezzel azonban egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a hamis isteneknek és a bálványoknak áldozott hús valami fontos dolog lenne. Azt sem gondolom, hogy maguk a bálványok fontosak lennének. ²⁰ Dehogyis! Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben! ²¹ Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is. Nem ehettek az Úr asztalának ételéből is, meg a gonosz szellemek asztalának ételéből is. ²² Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat?^[c] Talán erősebbek vagyunk nála?

Isten dicsőségére élj a szabadságoddal!

²³ „Semmi sem tilos a számomra” — mondjátok. Ez igaz, de nem minden válik a javatokra — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgálja a többiek javát és épülését! ²⁴ Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!

²⁵ Mindenfajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok, ²⁶ mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van”.^[d]

²⁷ Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek. ²⁸ Ha viszont valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták” — akkor ne egyetek belőle! Miért? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni. ²⁹ Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha te megeszed az ilyen ételt. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg, mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol. ³⁰ Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!

³¹ Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! ³² De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt! ³³ Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussanak.

11 Kövessétek tehát a példámat, ahogy én is követem Krisztust!

A Szövetségládát a Templomba viszik^(A)

² Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból, felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. ³ Tehát a hetedik hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi a királyhoz az ünnepre^[a].

⁴ Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a léviták a rudak segítségével felvették a Szövetségládát a vállukra. ⁵ A papokkal együtt felvitték a Templomba a Szövetségládát, a Találkozás Sátorát,^[b] és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt.

⁶ Útközben Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem számolták őket.

⁷ Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, amely a Templom legbelső része, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. ⁸ A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és fölülről betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. ⁹ A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.

¹⁰ A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyeket még Mózes helyezett el abban a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.

¹¹ A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan, ¹² az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. ¹³ Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték:^[c]

— akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg.

¹⁴ Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.

6 Akkor Salamon király szólalt meg: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű felhőben fog lakni. ² Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”

Salamon beszéde^(B)

³ Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel közösségét — az egész népet. Ekkor mindenki felállt, és úgy hallgatta a király szavait. ⁴ Ő pedig ezt mondta:

„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. ⁵ Mert ezt mondta neki: »Attól a naptól fogva, hogy népemet kihoztam Egyiptom földjéről, mindmáig nem választottam ki egyetlen várost sem, Izráel egyik törzséből sem, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakozzon, és nem választottam senki emberfiát, hogy uralkodó legyen népem, Izráel fölött. ⁶ Most azonban kiválasztom Jeruzsálemet, hogy a nevem ott legyen, és kiválasztom Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen.«

⁷ Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istene, az Örökkévaló nevének Templomot épít, ⁸ de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz nevemnek — és ezt jól gondoltad! ⁹ De mégsem te fogod felépíteni azt a házat, hanem a fiad, aki tőled származik, s még csak ezután fog majd megszületni. Ő fogja felépíteni azt a házat nevemnek.«

¹⁰ Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte. Ezen fölül felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene tiszteletére. ¹¹ Elhelyeztem ott Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet Isten kötött Izráel fiaival.”

Salamon imádsága

¹² Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és felemelt karjait kitárta. ¹³ Majd felment egy bronzemelvényre, amelyet erre a célra készíttetett, és az udvar közepén helyezett el. Az emelvény széle-hossza öt könyök^[d], a magassága pedig három könyök volt. Az emelvényen térdre esett az összegyűlt sokasággal szemben, és karjait az ég felé tárva ¹⁴ így imádkozott:

„Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.

¹⁵ Megtartottad, amit apámnak, Dávidnak megígértél, és beteljesítetted hatalmaddal, amit mondtál. ¹⁶ Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, tartsd meg, és teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor azt mondtad:

»Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni, mint király, ha a fiaid is vigyáznak rá, hogy törvényem szerint éljenek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.« ¹⁷ Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak ígértél!

¹⁸ De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Örökkévaló, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem! ¹⁹ Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Örökkévaló Isten, hallgass meg engem, mikor hozzád kiáltok és hozzád imádkozom, hiszen a szolgád vagyok! ²⁰ Legyen ez a ház szüntelen a szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád imádságát, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik! ²¹ Hallgasd meg szolgád és néped imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!

²² Amikor valaki vétkezik a társa ellen, és ide kell jönnie, hogy az oltár előtt esküdjön meg ártatlanságára — és ide áll oltárod elé ebben a házban, és esküt tesz, ²³ akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.

²⁴ Amikor néped, Izráel az ellenségeitől vereséget szenved, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, ²⁵ akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek és nekik adtál.

²⁶ Amikor bezárod az eget, hogy ne essen az eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, ²⁷ akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet örökségül adtál népednek.

²⁸ Amikor éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk, ²⁹ és ha akár egy ember, akár az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett — ³⁰ akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében. ³¹ Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, hogy utadon járjanak, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.

³² Amikor az idegen — aki nem népedhez, Izráelhez, hanem valamely más nemzethez tartozik — messze földről eljön nagy nevedért, hatalmadért, kinyújtott karodért, és imádkozik e Templom felé fordulva, ³³ akkor hallgasd meg őt a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg mindazt, amit kér tőled — hogy a föld minden népe megismerje neved, féljenek és tiszteljenek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved, és hogy megtudják, hogy ez az a ház, amelyet építettem, ahol a te nevedet segítségül hívják.

³⁴ Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen azon az úton, amelyen küldöd őket, és imádkoznak hozzád e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, ³⁵ akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat és könyörgésüket — és segítsd meg őket!

³⁶ Amikor néped vétkezik ellened — mert nincs ember, aki ne vétkezne —, te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok meg fogságba viszik majd őket a közelbe vagy távolra. ³⁷ A fogságban azonban néped majd feléd fordul, és így könyörög hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!« ³⁸ Igen, amikor majd teljes szívvel-lélekkel visszatérnek és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, ³⁹ akkor hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről imádságukat és könyörgésüket, segítsd meg őket, és bocsásd meg népednek, hogy vétkeztek ellened! ⁴⁰ Istenem, kérlek, mostantól fogva nézz azokra, akik e helyen imádkoznak, és figyelmesen hallgasd meg könyörgésüket!

A Templom felszentelése

7 Amikor Salamon befejezte az imádságot, a Mennyből tűz szállt le az oltárra, és teljesen elégette az égőáldozatokat és véresáldozatokat. Az Örökkévaló dicsősége pedig betöltötte a Templomot. ² A papok nem tudtak bemenni az Örökkévaló Templomába, mert azt az Örökkévaló dicsősége betöltötte. ³ Amikor Izráel népe látta, hogy az oltárra tűz szállt le, az Örökkévaló dicsősége pedig a Templomra, mindannyian meghajoltak és arccal a kövezetre borultak, imádták és dicsérték az Örökkévalót ezzel az énekkel:

⁴ Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak. ⁵ A király 22 000 bikát és 120 000 juhot áldozott fel. A király és a nép így szentelte fel az Isten Templomát. ⁶ A papok a szolgálatukat végezték, a léviták pedig dicsérték az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket még Dávid király készített, és ezt énekelték: „Az Örökkévaló kegyelme és hűséges szeretete örökké megmarad”.^[f] Mialatt a léviták a Dávid dicséreteit énekelték, a papok velük szemben állva trombitáltak — és az egész nép felállt.

⁷ Salamon megszentelte a Templom épülete előtt lévő középső udvart is: ott mutatta be az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. Azért nem a nagy bronzoltáron végezte ezeket az áldozatokat, mert ott már nem fért el a sok égőáldozat, ételáldozat és az áldozatok kövérje.

⁸ Salamon hét napon át ünnepet tartott egész Izráel népével együtt. Igen nagy sokaság gyűlt össze Izráel egész területéről, az ország legészakibb végétől, a hamáti hágótól egészen a legdélebbi végéig, az Egyiptomtól elválasztó patakig. ⁹ Hét napon át ünnepelték az oltár fölszentelését, utána pedig a Sátorok ünnepét tartották további 7 napig. A nyolcadik napon^[g] nagy ünnepi gyűlést tartottak, amely az új Templom oltárának fölszentelését és a Sátorok Ünnepét egyaránt lezárta. ¹⁰ Végül a 7. hónap 23. napján Salamon elbocsátotta a népet, hogy mindenki térjen haza otthonába. Mindannyian boldogok voltak és szívből örültek, hogy az Örökkévaló jót tett Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel.