Maradj meg abban, ahogyan Isten elhívott!

¹⁷ Mindenki folytassa azt az életmódot és hivatást, amelyet Isten adott neki! Éljen úgy, ahogyan akkor élt, amikor Isten megszólította. Így rendelkezem az összes helyi gyülekezetben.

¹⁸ Ha például valaki már körül volt metélve, amikor Isten megszólította, ne akarjon ezen változtatni! Akit viszont körülmetéletlen állapotban hívott el az Úr, az ne akarjon körülmetélkedni, ¹⁹ mert nem az a fontos, hogy valaki körül van metélve, vagy nincs. Csak egy dolog számít: az Isten parancsainak való engedelmesség.

²⁰ Mindenki maradjon meg abban az állapotában, ahogyan elhívta az Úr! ²¹ Rabszolgaként kaptad az elhívást? Ne bánkódj emiatt! Azonban ha szabaddá lehetsz, akkor élj a lehetőséggel! ²² Mert az a rabszolga, akit az Úr elhívott, szabad ember az Úrban. Másfelől viszont, aki szabad emberként kapta az elhívást, az meg Krisztus rabszolgája lett. ²³ Drága váltságdíjat fizetett értetek Isten, ezért csak őt szolgáljátok, ne másokat!

²⁴ Testvéreim, bármilyen állapotban is ért benneteket Isten hívása, maradjatok meg abban azután is, amikor már Istennel együtt éltek.

A megházasodás kérdései

²⁵ Most szeretnék azokról írni, akik még nem házasodtak meg, illetve nem mentek férjhez.^[a] Erre nézve ugyan nem kaptam parancsot az Úrtól, de tanácsot azért adhatok. Úgy mondom ezt, mint akit az Úr a kegyelme által megbízhatóvá tett. ²⁶ Azt gondolom, hogy a mostani nehéz időkben az a helyes, ha mindenki abban az állapotban marad, ahogyan éppen most van. ²⁷ Ha megnősültél, akkor ne akarj elválni! Ha nincs feleséged, ne is keress magadnak! ²⁸ Azonban ha mégis megnősülsz, nem vétkezel, és ha a leány férjhez megy, ő sem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gondjaik lesznek a mindennapi életben — én pedig szeretnélek benneteket ezektől megkímélni.

²⁹ Azért mondom ezt, testvéreim, mert a hátralévő idő már nagyon rövid. Ezért mostantól fogva, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem is volna. ³⁰ Akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örülnek, mintha nem örülnének, aki vásárol valamit, mintha semmije se lenne! ³¹ Akik használják, amit ez a világ nyújt, úgy éljenek vele, mintha semmi közük nem lenne hozzá, mert a világ jelenlegi formája és rendszere hamarosan elmúlik.

³² Azt szeretném, hogy gondok és aggodalmak nélkül éljetek. Az a férfi, aki nem házasodik meg, az Úr tetszését keresi, és az Úr munkájára van gondja. ³³ Viszont aki megházasodott, az a világi dolgokkal törődik, és a felesége kedvét keresi. ³⁴ Így kétfelé oszlik a figyelme: kedvét keresi az Úrnak is, meg a feleségének is. Hasonlóképpen az asszony, aki már nincs férjnél, vagy a leány, aki még nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, és egyedül az Urat szolgálja testével és szellemével egyaránt. A férjes asszony azonban a mindennapi dolgokkal törődik, és a férje kedvét keresi. ³⁵ Mindezt a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy korlátozzalak benneteket. Abban szeretnék segíteni, hogy helyesen és jó rendben éljetek, és teljes odaadással szolgáljátok az Urat.

Az elnyomásról

4 Azután megfigyeltem, hogy milyen sokan szenvednek a hatalmasok elnyomásától és erőszakosságától. Láttam az elnyomottak könnyeit, s hogy nincs, aki vigasztalja és segítse őket. Láttam, hogy elnyomóik kezében van az erő és a hatalom, de a szegényeket senki sem pártolja. ² Ezért — azt gondolom — jobb dolguk van azoknak, akik már meghaltak, mint azoknak, akik elnyomás alatt élnek! ³ De mindegyiküknél szerencsésebb, aki még meg sem született, és még nem tapasztalta meg azt a tengernyi gonoszságot, amelyet az egyik ember a másik ellen elkövet a nap alatt.

A versengésről

⁴ Azután megfigyeltem azt az erőfeszítést, szorgalmas igyekezetet és sikeres munkát, amely versengésből fakad: mert mindenki különb akar lenni a másiknál. Bizony, ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

⁵ A bolond ölbe tett kézzel tétlenkedik, még akkor is, ha emiatt majdnem éhen hal. ⁶ Azt mondja: „Jobb lustálkodni és kevéssel beérni, mint keményen dolgozni, hiszen végül is minden hiábavalóság!”

Mi értelme, ha valaki hajszolja magát?

⁷ Majd megfigyeltem egy másik hiábavalóságot^[a] a nap alatt. ⁸ Láttam egy magányos férfit, akinek sem családja, sem rokonai nem voltak, mégis szünet nélkül hajszolta magát a munkájában. Akármennyit is gyűjtött össze magának, mégsem elégedett meg vele, és nem lelte örömét benne. Vajon ki veszi hasznát, hogy éjjel-nappal dolgozik? Ugyan mi értelme annak, hogy megfosztja magát munkája gyümölcsétől, és minden örömtől? Bizony, ez is hiábavalóság és keserves szenvedés!

Jobb ketten együtt, mint egyedül

⁹ Ha két ember együttműködik, az eredményesebb és hatékonyabb, mintha valaki egyedül dolgozik. ¹⁰ Ha kettejük közül az egyik elesik, a másik a segítségére siet. De jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik! Nincs senki, aki fölsegítse. ¹¹ Azután, ha ketten egymás mellett fekszenek, egyikük sem fázik. De hogyan melegedjen föl, aki egyedül alszik? ¹² Az ellenség legyőzheti azt, aki egyedül van. De ketten már sikerrel ellenállhatnak a támadásnak, és megvédhetik egymást. Sőt, ha három szálból fonják a kötelet, akkor még nehezebb elszakítani.

Múlékony a népszerűség!

¹³ Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg és ostoba király, aki már nem hallgat a tanácsra. ¹⁴ Ha a fiatal szegénységben is született, vagy akár éppen a börtönből emelik föl az uralkodásra, még akkor is jobb, ha ő uralkodik. ^15-16 A fiatal királyt, aki az öreg uralkodó helyére lép, mindig nagy tömeg követi. De miután rengeteg embert megfigyeltem, akik itt a földön forgolódtak, tudom, hogy a nagy sokaság végül kiábrándul belőle, és elégedetlen lesz a fiatal királlyal is. Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat!

5 Vigyázz, jól gondold meg, hogyan közeledsz Istenhez! Sokkal jobb, ha azért jössz, hogy őt hallgasd, és engedelmeskedj neki, mint ha úgy hozol áldozatot, mint az ostobák, akik azt sem tudják, mit tesznek!

⁴ Mikor Istennek megfogadsz valamit, ne halogasd ígéreted teljesítését! Add meg a fogadalmi ajándékot hamar, amit megígértél, mert ő nem kedveli az ostobákat, akik nem tartják meg ígéretüket! ⁵ Inkább ne tégy fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd, amit fogadtál! ⁶ Tehát ne engedd, hogy a saját elhamarkodott ígéreted bűnbe vigyen! Ne mondd az Isten küldötte^[b] előtt: „Ó, ez csak tévedés vagy könnyelműség volt!” Mert ha ezt teszed, magadra vonod Isten haragját, és lerombolja a munkádat. ⁷ Bizony, sok álommal és sok beszéddel sok hiábavalóság is együtt jár! Inkább arra legyen gondod, hogy Istent tiszteld és féld!

Bölcs tanácsok a gazdagságról, vagyonról

⁸ Ha látod, hogy valamelyik országban elnyomják a szegényeket, erőszakkal megfosztják őket az igazságos bánásmódtól és jogaiktól — ne csodálkozz rajta! Aki ilyen igazságtalanul elnyomja őket, azon is uralkodik egy még magasabb rangú. Fölöttük pedig még hatalmasabb urak vannak.

⁹ Mindennél nagyobb nyereség az ország számára az olyan király, aki a földművelést részesíti előnyben.^[c]

¹⁰ Aki pénzimádó, sohasem elégszik meg azzal, amit szerzett. Ugyanígy, aki folyvást csak a vagyonát akarja gyarapítani, sohasem elégszik meg az üzleti haszonnal. Bizony, ez is hiábavalóság! ¹¹ Ha gyarapodik a vagyonod, növekednek az igények is, és egyre többen akarnak költeni belőle. Mi marad hát a gazdának? Csak az, hogy legelteti a szemét a vagyonán.

¹² A szolga, aki egész nap keményen dolgozik, édesen alszik éjjel, akár keveset, akár sokat evett előtte. De a gazdagot sok gondja még éjjel sem hagyja nyugodni.

¹³ Megfigyeltem a nap alatt valamit, ami nagyon keserves. Előfordul, hogy valaki szorgalmasan őrzi a vagyonát, ¹⁴ de valami szerencsétlenség folytán mégis mindenét elveszti. Ha azután gyermeke születik, már nincs semmije, amit örökségül hagyhatna rá.

¹⁵ Bizony, az ember csupaszon jön ki az anyja méhéből, és mikor el kell mennie, akkor is meztelenül megy el. Semmit nem vihet magával abból, amiért oly sokat fáradozott. ¹⁶ Ez is nagyon tragikus és fájdalmas: üres kézzel jöttünk, s úgy kell elmennünk is. Mi marad az ember kezében abból, amiért küszködött és törte magát? ¹⁷ Mi értelme volt hát, hogy egész életében sötétség vette körül és szomorúság, végül pedig bosszúság és betegség?

¹⁸ Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt. Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk!

¹⁹ Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki! ²⁰ Az ilyen emberek nem sokat gondolkoznak életük múlásáról, mert Isten olyan sok örömöt ad nekik, hogy az teljesen betölti őket.

Bölcs mondások

6 Láttam egy keserves és fájdalmas dolgot az ég alatt, amely nem ritka az emberek között. ² Vannak olyanok, akiknek Isten nagy vagyont, gazdagságot és megbecsülést ad. Mindenük megvan, amit csak lelkük megkíván, de Isten nem engedi meg nekik, hogy javaikat élvezzék, hanem valaki másnak adja azokat. Bizony, ez is hiábavalóság, és nagyon fájdalmas dolog!

³ Ha egy apának száz gyermeke születik is, és hosszú életet él, de nem élvezheti mindazt a jót, amit az élet nyújt, s végül még tisztes temetést sem kap, akkor még a halvaszületett gyermek is jobb sorsra jutott, mint ő. ⁴ Mert az ilyen gyermek hiábavalóságra született, sötétségre megy, még nevét is homály fedi, ⁵ meg sem pillantotta a napot, és semmit sem ismert meg, mégis édes nyugalomban pihen, nem úgy, mint az a gazdag ember. ⁶ Ez a gazdag élhetett volna kétezer évig is, de ha nem tudta élvezni az életét, akkor mégis a halvaszületett gyermek a boldogabb! De végül mindketten ugyanoda kerülnek, nem igaz?

⁷ Az ember egyre csak dolgozik, hogy legyen mit ennie, de az étvágya soha meg nem szűnik.^[d]

⁸ Ugyan miféle maradandó előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Milyen haszna származik a szegénynek abból, ha tudja, hogy kell okosan forgolódni az életben?

⁹ Jobb, ha élvezed azt, amid van, mint ha csak álmodozol arról, amit lelked kíván. Mert ha mindig mást kívánsz, az is hiábavalóság, és csak arra jó, hogy gyötörd magadat vele.

^10-11 Isten teremtett téged is, mint a többi teremtményét! Ő uralkodik. Ember vagy, erről nincs mit vitatkozni. Az ember nem vitatkozhat Istennel, mert ő hatalmasabb nálunk, ezen nem lehet változtatni, akármeddig próbálkozunk is vele.

¹² Ugyan ki tudja, mi válik az ember javára rövid életének napjaiban, amelyek gyorsan tovatűnnek, mint az árnyék?

Ugyan ki tudná megmondani, mi történik a nap alatt, miután nekünk el kell mennünk innen?