¹⁷ Három nappal később Pál magához hívta a Rómában lakó zsidók vezetőit. Amikor összegyűltek, ezt mondta: „Testvéreim, annak ellenére, hogy semmit sem vétettem népünk vagy atyáink hagyományai ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként adtak át a rómaiaknak. ¹⁸ Miután a rómaiak kihallgattak, szabadon akartak engedni, mert semmi halálbüntetést érdemlő bűnt nem találtak bennem. ¹⁹ De a zsidók nem akarták, hogy a rómaiak elengedjenek. Emiatt kénytelen voltam azt kérni, hogy a császár ítéljen ügyemben. De nem azért tettem ezt, mintha valamivel vádolni akarnám népemet. ²⁰ Ezért kértem, hogy jöjjetek hozzám, hogy beszélhessek veletek, mert Izráel reménysége miatt viselem ezeket a láncokat.”

²¹ A zsidó vezetők erre azt válaszolták Pálnak: „Mi nem kaptunk rólad semmiféle levelet Júdeából, és az onnan jött testvérek sem hoztak semmiféle rossz hírt rólad. ²² Ezért szeretnénk most tőled hallani, hogyan gondolkozol, és mit hiszel. De azt tudjuk, hogy ezzel a vallási irányzattal mindenhol ellenkeznek.”

²³ Meg is egyeztek, hogy egy bizonyos napon újra visszajönnek. Azon a napon még többen eljöttek Pálhoz, ő pedig reggeltől estig magyarázott nekik, és tanította őket Isten Királyságáról. Mózes Törvénye és a próféták írásai alapján próbálta meggyőzni őket, hogy higgyenek Jézusban. ²⁴ Néhányan közülük elfogadták, amit Pál mondott, a többiek azonban nem hittek neki. ²⁵ Egymás között vitatkozva éppen el akartak menni, amikor Pál még valamit mondott nekik: „Milyen igaza volt a Szent Szellemnek, amikor Ézsaiás prófétán keresztül így szólt őseinkhez:

²⁸ Ezért tudjátok meg, hogy Isten az üdvösségnek ezt az üzenetét az Izráelen kívüli nemzeteknek küldi, és ők majd meg is hallgatják!” ^[29] [b]

³⁰ Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. ³¹ Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról.

Manassé, Júda királya^(A)

21 Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefcibáhnak hívták.

² Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló kiűzött Izráel népe elől. ³ Manassé újra felépítette azokat a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopot állított fel, mint Aháb, Izráel királya. Manassé tisztelte és imádta az ég csillagainak seregeit is. ⁴ Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Abban a Templomban, amelyről az Örökkévaló azt mondta: „Nevemet oda fogom helyezni, Jeruzsálembe.” ⁵ Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregeinek a tiszteletére. ⁶ Átvitte a saját fiát a tűzön.^[a] Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, és jelmagyarázást űzött, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott.

Nagyon sok gonosz dolgot tett, amellyel haragra ingerelte az Örökkévalót. ⁷ Manassé készíttetett egy bálványszobrot Aserának, amelyet a Templomban állított fel. Abban a házban, amelyről az Örökkévaló azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba, és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem a nevemet örökre. ⁸ Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáiknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek az egész Törvénynek, mindannak, amit szolgám, Mózes parancsolt nekik.”

⁹ De a nép nem engedelmeskedett, mert Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit, súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a kánaáni népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.

¹⁰ Az Örökkévaló ezt mondta szolgái, a próféták által: ¹¹ „Manassé, Júda királya utálatos dolgokat tett, és gonoszabbul cselekedett, mint az emóriak, akik előtte éltek. Sőt, egész Júda népét a bálványimádás bűnébe vezette! ¹² Emiatt — mondta az Örökkévaló, Izráel Istene — hamarosan olyan csapásokkal verem meg Jeruzsálemet és Júdát, hogy még annak is belecsendül a füle, aki csak a hírét hallja! ¹³ Úgy fogok bánni Jeruzsálemmel is, mint Samáriával: úgy megbüntetem, mint Aháb király családját. Bizony, Jeruzsálemmel is úgy bánok, mint ahogy valaki egy tálat tisztára törül, és fölfordítva letesz.

¹⁴ Marad ugyan még ezután is egy kicsiny maradéka népemnek, de még tőlük is elfordítom arcomat, s nem törődöm velük! Kiszolgáltatom népemet ellenségeiknek, és így összes gyűlölőiknek a prédájává és a zsákmányává lesznek! ¹⁵ Igen, így bánok velük, mert azt cselekedték, amit gyűlölök, és folyton csak haragra ingereltek engem, attól a naptól kezdve, amelyen őseik kijöttek Egyiptomból, egészen mostanáig!”

¹⁶ Manassé király nagyon sok ártatlan embert megöletett — szinte vérrel mocskolta be egész Jeruzsálemet, egyik végétől a másikig. Ezzel még csak tetézte súlyos bűnét, amellyel egész Júda népét bűnbe vezette, s így mind azt tették, amit az Örökkévaló gyűlöl.

¹⁷ Manassé egyéb dolgait, bűneit és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ¹⁸ Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében, vagyis az „Uzza kertjében”. Utána fia, Ámón követte a trónon.

Ámón, Júda királya^(B)

¹⁹ Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, aki Hárúc leánya volt.

²⁰ Apjához, Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. ²¹ Mindenben apja példáját követte: azokat a bálványokat tisztelte, amelyeket apja is tisztelt, és azokat imádta. ²² Elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől, és nem az ő útján járt.

²³ Ámón ellen udvari emberei összeesküvést szőttek, és a saját házában meggyilkolták. ²⁴ Júda népe azonban megölte azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek. Azután a nép a király fiát, Jósiást emelte trónra.

²⁵ Ámón egyéb tetteit feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ²⁶ Azután meghalt Ámón, és eltemették saját sírboltjában, az „Uzza kertjében”. Utána fia, Jósiás követte a trónon.

Jósiás, Júda királya^(C)

22 Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jejdídának hívták, aki Adájá leánya volt, Bockatból. ² Jósiás azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és minden tekintetben azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.

Jósiás elrendeli a Templom kijavítását^(D)

³ Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt (aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt), a titkárát az Örökkévaló Templomába: ⁴ „Menj Hilkijjá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló Templomába, és amit az ajtóőrök gyűjtöttek össze. ^5-6 Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből fizessék a javításokat végző mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is: a gerendákat és a faragott köveket. ⁷ Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.”

Megtalálják a Törvény Könyvét

⁸ Egy napon Hilkijjá, a főpap szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét^[b] az Örökkévaló házában!” Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta.

⁹ Majd pedig jelentette a királynak: „Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.” ¹⁰ Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.

¹¹ Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.^{[c] 12} Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: ¹³ „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”

Az Örökkévaló válaszol Jósiásnak

¹⁴ Akkor Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszája — akiket a király elküldött — felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. (Sallum Tikvá fia, ez pedig Harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt.) Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, mi történt.

¹⁵ Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket! ¹⁶ Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és e hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben, s amelyeket Júda királya olvasott. ¹⁷ Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa!

¹⁸ De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: ¹⁹ A szíved megindult, és megaláztad magad az Örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és e hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat, és sírtál — ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló. ²⁰ Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek a sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre hozok.«”

Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.