Proverbi 11
Nuova Riveduta 2006
11 La bilancia falsa è un abominio per il Signore, ma il peso giusto gli è gradito.
2 Venuta la superbia, viene anche l’infamia, ma la saggezza è con gli umili.
3 L’integrità degli uomini retti li guida, ma la perversità dei perfidi è la loro rovina.
4 Le ricchezze non servono a nulla nel giorno dell’ira, ma la giustizia salva dalla morte.
5 La giustizia dell’uomo integro gli appiana la via, ma l’empio cade per la sua empietà.
6 La giustizia degli uomini retti li libera, ma i perfidi restano presi nella loro malizia.
7 Quando un empio muore, la sua speranza perisce, e l’attesa degli empi è annientata.
8 Il giusto è salvato dalla tribolazione, e l’empio ne prende il posto.
9 Con la sua bocca l’ipocrita rovina il suo prossimo, ma i giusti sono liberati grazie alla loro scienza.
10 Quando i giusti prosperano, la città gioisce; quando periscono gli empi sono grida di esultanza.
11 Con la benedizione dei giusti si costruisce una città, ma con la bocca degli empi essa viene diroccata.
12 Chi disprezza il prossimo è privo di senno, ma l’uomo intelligente tace.
13 Chi va sparlando svela i segreti, ma chi ha lo spirito leale tiene celata la cosa.
14 Quando manca una saggia direzione il popolo cade; nel gran numero dei consiglieri sta la salvezza.
15 Chi si fa garante per un altro ne soffre danno, ma chi odia farsi garante per la condotta altrui è tranquillo.
16 La donna che ha grazia riceve onore, e gli uomini forti ottengono la ricchezza.
17 L’uomo buono fa del bene a se stesso, ma il crudele tortura la sua propria carne.
18 L’empio fa un’opera illusoria, ma chi semina giustizia ha una ricompensa sicura.
19 Così la giustizia conduce alla vita, ma chi va dietro al male si avvia verso la morte.
20 I perversi di cuore sono un abominio per il Signore, ma gli integri nella loro condotta gli sono graditi.
21 No, certo, il malvagio non rimarrà impunito, ma la discendenza dei giusti scamperà.
22 Una donna bella, ma senza giudizio, è un anello d’oro nel grifo di un porco.
23 Il desiderio dei giusti è il bene soltanto, ma la prospettiva degli empi è l’ira.
24 C’è chi offre liberalmente e diventa più ricco, e c’è chi risparmia più del giusto e non fa che impoverire.
25 Chi è benefico sarà nell’abbondanza, e chi annaffia sarà egli pure annaffiato.
26 Chi fa incetta del grano è maledetto dal popolo, ma la benedizione è sul capo di chi lo vende.
27 Chi si adopera per il bene si attira benevolenza, ma chi cerca il male, male lo colpirà.
28 Chi confida nelle sue ricchezze cadrà, ma i giusti rinverdiranno come fogliame.
29 Chi getta lo scompiglio in casa sua erediterà vento, e lo stolto sarà lo schiavo di chi ha il cuore saggio.
30 Il frutto del giusto è un albero di vita, e il saggio attira a sé le persone.
31 Ecco, il giusto riceve la sua retribuzione sulla terra, quanto più l’empio e il peccatore!
Sprüche 11
Schlachter 2000
Die Frucht der Redlichkeit und die Frucht der Gottlosigkeit
11 Falsche Waage ist dem Herrn ein Gräuel,
aber volles Gewicht gefällt ihm wohl.
2 Auf Übermut folgt Schande,
bei den Demütigen aber ist Weisheit.
3 Die Redlichen leitet ihre Unschuld,
aber die Treulosen richtet ihre Verkehrtheit zugrunde.
4 Reichtum hilft nicht am Tag des Zorns,
aber Gerechtigkeit errettet vom Tod.
5 Die Gerechtigkeit des Unsträflichen ebnet seinen Weg,
den Gottlosen aber bringt seine eigene Gottlosigkeit zu Fall.
6 Die Gerechtigkeit der Redlichen rettet sie,
aber die Treulosen werden gefangen in ihrer eigenen Gier.
7 Wenn der gottlose Mensch stirbt, so ist seine Hoffnung verloren,
und die Erwartung der Gewalttätigen wird zunichte.
8 Der Gerechte wird aus der Bedrängnis befreit,
und der Gottlose tritt an seine Stelle.
9 Mit seinem Mund richtet ein gewissenloser Mensch seinen Nächsten zugrunde,
aber durch Erkenntnis werden die Gerechten befreit.
10 Wenn es den Gerechten wohlgeht, so freut sich die ganze Stadt,
und wenn die Gottlosen umkommen, so jubelt man.
11 Durch den Segen der Redlichen kommt eine Stadt empor,
aber durch den Mund der Gottlosen wird sie niedergerissen.
12 Wer seinen Nächsten verächtlich behandelt, ist ein herzloser Mensch,
aber ein verständiger Mann nimmt es schweigend an.
13 Ein umhergehender Verleumder plaudert Geheimnisse aus,
aber eine treue Seele hält geheim, was man ihr sagt.
14 Wo es an weiser Führung fehlt, kommt ein Volk zu Fall,
wo aber viele Ratgeber sind, da geht es [ihm] gut.[a]
15 Wer für einen Fremden bürgt, dem geht es sehr schlecht,
wer aber Verpflichtung durch Handschlag verabscheut, der ist sicher.
16 Eine anmutige Frau[b] erlangt Ehre,
Gewalttätige aber erlangen Reichtum.
17 Ein barmherziger Mensch tut seiner eigenen Seele Gutes,
ein Grausamer aber schneidet sich ins eigene Fleisch.
18 Der Gottlose erwirbt trügerischen Gewinn,
wer aber Gerechtigkeit sät, wird wahrhaftig belohnt.
19 So gewiss die Gerechtigkeit zum Leben führt,
so sicher die Jagd nach dem Bösen zum Tod.
20 Die ein verkehrtes Herz haben, sind dem Herrn ein Gräuel;
die aber unsträflich wandeln, gefallen ihm wohl.
21 Die Hand darauf! Der Böse bleibt nicht ungestraft,
aber der Same[c] der Gerechten wird errettet.
22 Ein goldener Ring in dem Rüssel einer Sau —
so ist eine schöne Frau ohne Sittsamkeit.[d]
23 Das Verlangen der Gerechten führt zu lauter Glück,
die Hoffnung der Gottlosen führt zum Zorngericht.
24 Einer teilt aus und wird doch reicher;
ein anderer spart mehr, als recht ist, und wird nur ärmer.
25 Eine segnende Seele wird reichlich gesättigt,
und wer anderen zu trinken gibt, wird selbst erquickt.
26 Wer das Korn zurückhält, den verflucht das Volk,
aber Segen kommt über das Haupt dessen, der es verkauft.[e]
27 Wer eifrig das Gute sucht, ist auf [Gottes] Wohlgefallen bedacht,
wer aber nach Bösem trachtet, über den wird es kommen.
28 Wer auf seinen Reichtum vertraut, der wird fallen;
die Gerechten aber werden grünen wie das Laub.
29 Wer seine eigene Familie zerrüttet,[f] wird [nur] Wind zum Erbe bekommen,
und der Tor wird ein Knecht dessen, der weise ist!
30 Die Frucht des Gerechten ist ein Baum des Lebens,
und der Weise gewinnt Seelen.
31 Siehe, dem Gerechten wird auf Erden vergolten
— wie viel mehr dem Gottlosen und Sünder!
Footnotes
Példabeszédek 11
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
11 Az Örökkévaló utálja a hamis mérleget,
de kedvére vannak a pontos mérősúlyok.
2 A kevélységgel a megszégyenülés,
az alázatossággal pedig a bölcsesség jár együtt.
3 Az igazságszeretőket becsületességük vezeti,
a hűtleneket pedig becstelenségük teszi tönkre.
4 Semmit sem ér a vagyon az ítélet napján,
de aki szereti az igazságot — az megmenti őt a haláltól.
5 Az igazságosan élő embernek
az igazságosság készít egyenes utat,
de aki romlott,
a saját gonoszsága miatt bukik el.
6 Aki szereti az igazságot, azt megmenti az igazság,
a hűtleneket pedig a saját mohó kívánságuk ejti csapdába.
7 Mikor meghal az istentelen, reménye is meghal,
szertefoszlik minden, amiben bízott.
8 Az igazságszerető embert kimentik a bajból,
helyette az istentelen kerül bele.
9 A képmutató a beszédével teszi tönkre embertársát,
az igazat pedig megmenti tudása.
10 Ha virulnak az igazak,
örül a város,
s mikor a gonoszokat kigyomlálják belőle,
ujjong a város, és lakói vigadnak.
11 Az igazságszerető emberek felvirágoztatják,
a gonoszok beszéde pedig lezülleszti a várost.
12 Aki megvetéssel beszél a másikról, esztelen,
aki pedig értelmes, inkább hallgat.
13 A pletykálkodó kifecsegi mások titkait,
de a megbízható tud titkot tartani.
14 Bölcs vezetés nélkül lezüllik a nemzet,
ha pedig sok tanácsadója van, felvirágzik.
15 Ha kezességet vállalsz más adósságáért,
biztosan rosszul jársz,
ha pedig visszautasítod a kezességet,
biztonságban élhetsz.
16 A kedves és szelíd asszony tiszteletet,
a hős harcos pedig zsákmányt szerez.
17 Ha másokon könyörülsz, saját lelkednek használsz vele,
ha pedig kegyetlen vagy, saját testednek ártasz.
18 Az istentelen csalással szerzett vagyona elillan,
aki pedig igazságosságot vet, maradandó jutalmat arat.
19 Ha állhatatosan kitartasz az igazságosság mellett,
az élet felé haladsz,
de ha a gonoszságot hajszolod,
a vesztedbe rohansz.
20 Utálja az Örökkévaló az álnok szívűt,
de kedvét leli a tisztességesekben.
21 Nem ússza meg büntetés nélkül a gonosz,
ebben biztos lehetsz,
az igazak és gyermekeik pedig megmenekülnek.
22 Az oktalan asszony, ha szépséges,
olyan, mint az aranykarika egy disznó orrában.
23 Amit az igazak kívánnak, abból sok jó származik,
de a gonoszok nem remélhetnek mást, mint haragot.
24 Van aki bőkezűen adakozik,
mégis egyre gyarapodik,
s van, aki mindent megtart magának,
mégis elszegényedik.
25 A bőkezű adakozó bővelkedik,
s aki másokat felüdít, maga is felüdül.
26 Aki felhalmozza[a] búzáját, átkozza azt a nép,
de áldják azt, aki eladja a termést.
27 Ha teljes erőddel jóra igyekszel,
jóindulatra számíthatsz te is,
ha pedig gonoszságra törekszel,
azt kapod te is.
28 Aki vagyonában bízik, lehullik, mint ősszel a levél,
az igaz pedig kivirul, mint tavasszal a fák.
29 Aki rosszul bánik a családjával,
annak végül semmije sem marad.
Az ostoba szolgája lesz a bölcs szívűnek.
30 Az igaz ember élete olyan gyümölcsöket terem,
mint az Élet Fája,
és a bölcs sokak lelkét megmenti.[b]
31 Az igazságos itt a Földön megkapja, amit érdemel,
mennyivel inkább az istentelenek és a bűnösök!
Footnotes
- Példabeszédek 11:26 felhalmozza Valószínűleg azért nem adja el, mert szeretne később magasabb árat kapni érte (vagyis spekuláns), holott az embereknek most lenne szükségük rá.
- Példabeszédek 11:30 és… megmenti Az egyik kéziratban e sor helyett ez található: „de az erőszakos ember életeket veszt el”.
Proverbes 11
La Bible du Semeur
11 L’Eternel a horreur des balances fausses,
mais il aime les poids exacts[a].
2 Le mépris suit de près l’orgueil,
mais la sagesse se tient auprès des humbles.
3 L’intégrité guide les hommes droits,
mais les tricheries des gens infidèles les mènent à la ruine.
4 La richesse ne sera d’aucun secours au jour de la colère divine,
mais être juste sauve de la mort.
5 La justice de l’homme intègre lui fait prendre le droit chemin,
mais le méchant tombe par sa propre méchanceté.
6 La justice de l’homme droit le sauve,
mais les gens retors sont pris au piège de leurs désirs.
7 Quand le méchant meurt, tous ses espoirs périssent,
et la confiance qu’il avait placée en ses ressources s’effondre.
8 Le juste sera libéré de la détresse,
et le méchant y prendra sa place.
9 Par ses paroles, l’impie cause la ruine de son prochain,
mais, par leur science, les justes en sont préservés.
10 Le bonheur des justes fait la joie de toute la cité,
et quand les méchants périssent, on pousse des cris de joie.
11 Une cité prospère quand des justes attirent la bénédiction sur elle,
mais les paroles des méchants œuvrent à sa ruine.
12 Qui traite son prochain avec mépris est un insensé,
mais l’homme intelligent accepte de se taire.
13 Le médisant divulgue les secrets ;
un homme de confiance tient la chose cachée.
14 Quand un peuple n’est pas bien gouverné, il décline ;
le salut se trouve dans le grand nombre des conseillers.
15 Qui se porte garant des dettes d’un inconnu s’en trouvera mal,
mais celui qui veille à ne pas s’engager[b] assure sa sécurité.
16 Une femme aimable obtient les honneurs,
[mais la femme sans vertu est assise dans la honte.
Les paresseux n’ont jamais d’argent[c],]
les hommes énergiques obtiennent les richesses.
17 L’homme bienveillant se fait du bien à lui-même,
mais l’homme cruel creuse son propre malheur.
18 Le méchant fait une œuvre qui le trompe,
mais celui qui sème la justice reçoit un salaire sûr.
19 La justice mène à la vie,
mais celui qui poursuit le mal court à la mort.
20 L’Eternel a horreur de ceux qui ont le cœur tortueux,
mais il accorde sa faveur à ceux qui se conduisent de façon intègre.
21 Vous pouvez en être sûrs : en fin de compte, le méchant n’échappera pas au châtiment,
alors que les justes seront sauvés.
22 Une femme belle et dépourvue de bon sens
est comme un anneau d’or dans le groin d’un porc[d].
23 Toutes les aspirations des justes tendent vers le bien,
mais tout ce que les méchants peuvent espérer, c’est la colère.
24 Tel donne libéralement et ses richesses s’accroissent,
tel autre épargne à l’excès et se trouve dans la pauvreté.
25 Qui répand la bénédiction connaîtra l’abondance ;
qui donne à boire aux autres sera lui-même désaltéré.
26 Le peuple maudit l’accapareur qui retient son blé[e],
mais celui qui le vend sans différer obtient la bénédiction.
27 Qui recherche assidûment le bien s’attire la faveur,
mais qui poursuit le mal tombera dans les griffes du mal.
28 Ceux qui se confient dans leurs richesses tomberont,
mais les justes s’épanouiront comme la frondaison nouvelle.
29 Qui sème le trouble dans sa famille héritera le vent,
et l’insensé deviendra l’esclave du sage[f].
30 Le fruit que porte le juste est un arbre de vie,
et celui qui est sage gagne les cœurs[g].
31 Déjà ici-bas, le juste reçoit sa rétribution,
à plus forte raison, le méchant et le pécheur[h].
Footnotes
- 11.1 Voir 16.11 ; 20.10, 23 ; Lv 19.36 ; Am 8.5 ; Mi 6.9-12.
- 11.15 Voir 6.1 et note.
- 11.16 Les mots entre crochets se trouvent dans l’ancienne version grecque et la version syriaque, mais pas dans le texte hébreu traditionnel.
- 11.22 Les femmes orientales se paraient ainsi d’un anneau d’or (Gn 24.47 ; Ez 16.12).
- 11.26 Pour le vendre plus cher en temps de pénurie.
- 11.29 Par suite de ses dettes contractées à la légère (22.7 ; voir 14.19).
- 11.30 Voir 3.18 et note.
- 11.31 Voir 10.27. Ce verset est cité en 1 P 4.18 d’après l’ancienne version grecque. Selon cette citation, la « rétribution » du juste doit être comprise comme un châtiment.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.