Prédikátor 1-12

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

1 Ezek a Prédikátornak^[a], Dávid fiának, Jeruzsálem királyának gondolatai és mondásai.

³ Mi haszna van a nap alatt^[c] az embernek abból, hogy egész életében töri magát, és keményen dolgozik?

Minden vég nélkül folytatja útját

Nincs új a nap alatt!

A bölcsesség hajszolása is hiábavaló

¹² Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben. ¹³ Teljes szívvel rászántam magam, hogy a bölcsességemmel alaposan kikutassak és megvizsgáljak mindent, ami az ég alatt^[e] történik. De ez is keserves és fáradságos feladatnak bizonyult, amelyet Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak vele.

¹⁴ Megvizsgáltam mindent, ami a nap alatt történik, és úgy találtam, hogy minden hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. ¹⁵ Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számításba venni.

¹⁶ Azt gondoltam magamról: „Lám, milyen nagy hatalomra tettem szert, mennyi bölcsességet összegyűjtöttem! Fölülmúltam a Jeruzsálemben előttem uralkodó királyokat. Szívem megtelt bölcsességgel és tudással.”

¹⁷ Teljes szívvel rászántam magam, hogy megtudjam és kipróbáljam, mit jelent a bölcsesség és az ostobaság. De arra jutottam, hogy ez is csak időpocsékolás és hasztalan erőlködés. ¹⁸ Mert igaz a mondás:

Az élvezetek hajszolása is hiábavaló

2 Azt gondoltam, átadom magam az élvezeteknek és az örömnek. Kipróbálom, hová vezetnek. De arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! ² A nevetésről azt mondtam: „Bolondság!” — az élvezetekről pedig: „Semmit sem érnek!”

³ Majd kigondoltam, hogy borral vidítom fel testemet, egészen a szélső határig, de úgy, hogy közben szívemet a bölcsesség vezesse. Kipróbálom ezt a bolondságot, hogy lássam, mire jó ez az ég alatt az embereknek rövid életük napjaiban.

A gazdagság és hírnév is hiábavaló

⁴ Azután nagy vállalkozásokba fogtam: saját kedvemre palotákat építettem, majd szőlőket és ⁵ díszkerteket telepítettem. Gyümölcsösöket is ültettem, amelyekben mindenféle gyümölcs termett. ⁶ Víztárolókat is építettem, hogy növekvő fáimat öntözni tudjam. ⁷ Szereztem magamnak rabszolgákat és szolgálólányokat, sőt már házamnál született szolgáim is voltak. Rengeteg marhacsordám és juhnyájam is volt, több, mint előttem bárkinek Jeruzsálemben.

⁸ Összegyűjtöttem a kincstáramba töméntelen ezüstöt, aranyat, meg különböző tartományok és királyok kincseit. Szereztem énekeseket és énekesnőket, meg nagyon sok asszonyt és háremhölgyet. Mindent megszereztem, amit csak egy férfi kívánhat.

⁹ Hatalmas lettem és gazdag, fölülmúltam mindazokat, akik előttem éltek Jeruzsálemben, s közben bölcsességem is velem maradt. ¹⁰ Amit csak akartam, mindent elértem. Nem tagadtam meg a szívemtől semmit, ami örömöt szerzett. Mert valóban nagy örömöt találtam mindabban, amit véghezvittem és elértem! Ez lett a jutalma sok fáradozásomnak.

¹¹ De amikor gondosan mérlegeltem, amit elértem, és hogy mennyit fáradoztam mindezért, megint csak arra jutottam, hogy ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. Ennek sincs semmi értelme, sem haszna a nap alatt!

A bölcsesség hasznos és jó

¹² Azután elhatároztam, hogy megvizsgálom magát a bölcsességet, meg a bolondságot és az ostobaságot is.

Gondosan megvizsgáltam azt is, mit tehet majd az, aki a király után következik a trónon. Arra jutottam, hogy ő is csak ugyanazt fogja tenni, mint az elődje.

¹³ Láttam, hogy a bölcsesség olyan, mint a világosság: jó és hasznos. A bolondságnak ellenben — akárcsak a sötétségnek — semmi haszna sincsen. ¹⁴ A bölcs jól látja, hová megy, az ostoba pedig sötétben botorkál.

Ugyanakkor felismertem, hogy mindkettőre ugyanaz a sors vár: egyik is meghal, meg a másik is. ¹⁵ Ekkor azt kérdeztem magamtól: „Ha neked is ugyanúgy meg kell halnod, mint a bolondnak, akkor mi hasznod van a nagy bölcsességedből?” Ezért arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! ¹⁶ Hiszen a bölcsre sem fognak jobban emlékezni, mint a bolondra! Bizony, a következő időkben örökre elfelejtik mind a kettőt. Igen, meghal a bolond is, a bölcs is — ebben nincs semmi különbség!

Kiábrándultság és reménytelenség

¹⁷ Még az életet is megutáltam, annyira kiábrándítónak találtam mindazt, ami a nap alatt történik. Bizony mindez hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

¹⁸ Megutáltam minden erőfeszítésemet, amellyel fáradoztam a nap alatt, mivel fölismertem, hogy amikor meghalok, mindezt azokra kell hagynom, akik utánam következnek. ¹⁹ Ugyan ki tudhatja, hogy aki utánam következik, bölcs lesz-e, vagy ostoba? Mégis hatalmába kerül mindaz, amit bölcsességemmel és sok fáradsággal építettem és gyűjtöttem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

²⁰ Emiatt úrrá lett rajtam a reménytelenség minden dolog miatt, amelyért fáradoztam a nap alatt. ²¹ Mert itt van egy férfi, aki egész életében bölcsen, értelmesen és nagy hozzáértéssel dolgozott, és olyan valakire kell hagyja munkája gyümölcsét, aki a kisujját sem mozdította érte, mégis élvezheti. Bizony ez is hiábavalóság és nagy igazságtalanság!

²² Mert végül is mi haszna van a nap alatt a halandónak abból, hogy egész életében keményen dolgozott és a lelkét gyötörte? ²³ Hiszen napjai tele vannak szomorúsággal, munkája vesződséggel, s még éjjel sincs lelkének nyugta. Bizony, ez is hiábavalóság!

²⁴ Arra jutottam hát, hogy az ember nem tehet annál jobbat, mint hogy egyen-igyon, meg örömét lelje a munkájában és annak gyümölcsében. Azt is beláttam, hogy ezt is Isten kezéből kapjuk. ²⁵ Mert ha ő nem adná, ugyan mit ennénk, és miben lenne örömünk? ²⁶ Hiszen Isten a bölcsnek — akit kedvel — bölcsességet, tudást és örömöt ad. Ugyanakkor az ostoba bűnösnek fáradozást és küszködést ad, hogy az vagyont gyűjtsön — azután pedig átadja annak, akit Isten kedvel.

Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

Mindennek megvan a maga ideje

3 Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak^[f] az ég alatt.

Amit Isten tesz, az örökre megmarad!

⁹ Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát? ¹⁰ Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük. ¹¹ Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról^[g] — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.

¹² Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. ¹³ Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!

¹⁴ Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt. ¹⁵ Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.

¹⁶ Láttam azt is itt a földön,^[h] hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek. ¹⁷ De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.

Mi a különbség az ember és az állat között?

¹⁸ Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle^[i] nem különbek az állatoknál. ¹⁹ Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet^[j] élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság! ²⁰ Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is. ²¹ Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?

²² Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?

Az elnyomásról

4 Azután megfigyeltem, hogy milyen sokan szenvednek a hatalmasok elnyomásától és erőszakosságától. Láttam az elnyomottak könnyeit, s hogy nincs, aki vigasztalja és segítse őket. Láttam, hogy elnyomóik kezében van az erő és a hatalom, de a szegényeket senki sem pártolja. ² Ezért — azt gondolom — jobb dolguk van azoknak, akik már meghaltak, mint azoknak, akik elnyomás alatt élnek! ³ De mindegyiküknél szerencsésebb, aki még meg sem született, és még nem tapasztalta meg azt a tengernyi gonoszságot, amelyet az egyik ember a másik ellen elkövet a nap alatt.

A versengésről

⁴ Azután megfigyeltem azt az erőfeszítést, szorgalmas igyekezetet és sikeres munkát, amely versengésből fakad: mert mindenki különb akar lenni a másiknál. Bizony, ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

⁵ A bolond ölbe tett kézzel tétlenkedik, még akkor is, ha emiatt majdnem éhen hal. ⁶ Azt mondja: „Jobb lustálkodni és kevéssel beérni, mint keményen dolgozni, hiszen végül is minden hiábavalóság!”

Mi értelme, ha valaki hajszolja magát?

⁷ Majd megfigyeltem egy másik hiábavalóságot^[k] a nap alatt. ⁸ Láttam egy magányos férfit, akinek sem családja, sem rokonai nem voltak, mégis szünet nélkül hajszolta magát a munkájában. Akármennyit is gyűjtött össze magának, mégsem elégedett meg vele, és nem lelte örömét benne. Vajon ki veszi hasznát, hogy éjjel-nappal dolgozik? Ugyan mi értelme annak, hogy megfosztja magát munkája gyümölcsétől, és minden örömtől? Bizony, ez is hiábavalóság és keserves szenvedés!

Jobb ketten együtt, mint egyedül

⁹ Ha két ember együttműködik, az eredményesebb és hatékonyabb, mintha valaki egyedül dolgozik. ¹⁰ Ha kettejük közül az egyik elesik, a másik a segítségére siet. De jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik! Nincs senki, aki fölsegítse. ¹¹ Azután, ha ketten egymás mellett fekszenek, egyikük sem fázik. De hogyan melegedjen föl, aki egyedül alszik? ¹² Az ellenség legyőzheti azt, aki egyedül van. De ketten már sikerrel ellenállhatnak a támadásnak, és megvédhetik egymást. Sőt, ha három szálból fonják a kötelet, akkor még nehezebb elszakítani.

Múlékony a népszerűség!

¹³ Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg és ostoba király, aki már nem hallgat a tanácsra. ¹⁴ Ha a fiatal szegénységben is született, vagy akár éppen a börtönből emelik föl az uralkodásra, még akkor is jobb, ha ő uralkodik. ^15-16 A fiatal királyt, aki az öreg uralkodó helyére lép, mindig nagy tömeg követi. De miután rengeteg embert megfigyeltem, akik itt a földön forgolódtak, tudom, hogy a nagy sokaság végül kiábrándul belőle, és elégedetlen lesz a fiatal királlyal is. Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat!

5 Vigyázz, jól gondold meg, hogyan közeledsz Istenhez! Sokkal jobb, ha azért jössz, hogy őt hallgasd, és engedelmeskedj neki, mint ha úgy hozol áldozatot, mint az ostobák, akik azt sem tudják, mit tesznek!

⁴ Mikor Istennek megfogadsz valamit, ne halogasd ígéreted teljesítését! Add meg a fogadalmi ajándékot hamar, amit megígértél, mert ő nem kedveli az ostobákat, akik nem tartják meg ígéretüket! ⁵ Inkább ne tégy fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd, amit fogadtál! ⁶ Tehát ne engedd, hogy a saját elhamarkodott ígéreted bűnbe vigyen! Ne mondd az Isten küldötte^[l] előtt: „Ó, ez csak tévedés vagy könnyelműség volt!” Mert ha ezt teszed, magadra vonod Isten haragját, és lerombolja a munkádat. ⁷ Bizony, sok álommal és sok beszéddel sok hiábavalóság is együtt jár! Inkább arra legyen gondod, hogy Istent tiszteld és féld!

Bölcs tanácsok a gazdagságról, vagyonról

⁸ Ha látod, hogy valamelyik országban elnyomják a szegényeket, erőszakkal megfosztják őket az igazságos bánásmódtól és jogaiktól — ne csodálkozz rajta! Aki ilyen igazságtalanul elnyomja őket, azon is uralkodik egy még magasabb rangú. Fölöttük pedig még hatalmasabb urak vannak.

⁹ Mindennél nagyobb nyereség az ország számára az olyan király, aki a földművelést részesíti előnyben.^[m]

¹⁰ Aki pénzimádó, sohasem elégszik meg azzal, amit szerzett. Ugyanígy, aki folyvást csak a vagyonát akarja gyarapítani, sohasem elégszik meg az üzleti haszonnal. Bizony, ez is hiábavalóság! ¹¹ Ha gyarapodik a vagyonod, növekednek az igények is, és egyre többen akarnak költeni belőle. Mi marad hát a gazdának? Csak az, hogy legelteti a szemét a vagyonán.

¹² A szolga, aki egész nap keményen dolgozik, édesen alszik éjjel, akár keveset, akár sokat evett előtte. De a gazdagot sok gondja még éjjel sem hagyja nyugodni.

¹³ Megfigyeltem a nap alatt valamit, ami nagyon keserves. Előfordul, hogy valaki szorgalmasan őrzi a vagyonát, ¹⁴ de valami szerencsétlenség folytán mégis mindenét elveszti. Ha azután gyermeke születik, már nincs semmije, amit örökségül hagyhatna rá.

¹⁵ Bizony, az ember csupaszon jön ki az anyja méhéből, és mikor el kell mennie, akkor is meztelenül megy el. Semmit nem vihet magával abból, amiért oly sokat fáradozott. ¹⁶ Ez is nagyon tragikus és fájdalmas: üres kézzel jöttünk, s úgy kell elmennünk is. Mi marad az ember kezében abból, amiért küszködött és törte magát? ¹⁷ Mi értelme volt hát, hogy egész életében sötétség vette körül és szomorúság, végül pedig bosszúság és betegség?

¹⁸ Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt. Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk!

¹⁹ Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki! ²⁰ Az ilyen emberek nem sokat gondolkoznak életük múlásáról, mert Isten olyan sok örömöt ad nekik, hogy az teljesen betölti őket.

Bölcs mondások

6 Láttam egy keserves és fájdalmas dolgot az ég alatt, amely nem ritka az emberek között. ² Vannak olyanok, akiknek Isten nagy vagyont, gazdagságot és megbecsülést ad. Mindenük megvan, amit csak lelkük megkíván, de Isten nem engedi meg nekik, hogy javaikat élvezzék, hanem valaki másnak adja azokat. Bizony, ez is hiábavalóság, és nagyon fájdalmas dolog!

³ Ha egy apának száz gyermeke születik is, és hosszú életet él, de nem élvezheti mindazt a jót, amit az élet nyújt, s végül még tisztes temetést sem kap, akkor még a halvaszületett gyermek is jobb sorsra jutott, mint ő. ⁴ Mert az ilyen gyermek hiábavalóságra született, sötétségre megy, még nevét is homály fedi, ⁵ meg sem pillantotta a napot, és semmit sem ismert meg, mégis édes nyugalomban pihen, nem úgy, mint az a gazdag ember. ⁶ Ez a gazdag élhetett volna kétezer évig is, de ha nem tudta élvezni az életét, akkor mégis a halvaszületett gyermek a boldogabb! De végül mindketten ugyanoda kerülnek, nem igaz?

⁷ Az ember egyre csak dolgozik, hogy legyen mit ennie, de az étvágya soha meg nem szűnik.^[n]

⁸ Ugyan miféle maradandó előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Milyen haszna származik a szegénynek abból, ha tudja, hogy kell okosan forgolódni az életben?

⁹ Jobb, ha élvezed azt, amid van, mint ha csak álmodozol arról, amit lelked kíván. Mert ha mindig mást kívánsz, az is hiábavalóság, és csak arra jó, hogy gyötörd magadat vele.

^10-11 Isten teremtett téged is, mint a többi teremtményét! Ő uralkodik. Ember vagy, erről nincs mit vitatkozni. Az ember nem vitatkozhat Istennel, mert ő hatalmasabb nálunk, ezen nem lehet változtatni, akármeddig próbálkozunk is vele.

¹² Ugyan ki tudja, mi válik az ember javára rövid életének napjaiban, amelyek gyorsan tovatűnnek, mint az árnyék?

Ugyan ki tudná megmondani, mi történik a nap alatt, miután nekünk el kell mennünk innen?

További bölcs mondások

²³ Mindezeket gondosan megvizsgáltam a bölcsességem által, hogy helyes választ találjak kérdéseimre, de nem találtam. ²⁴ Arra jutottam, hogy nem lehet megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Ugyan kicsoda tudná felfogni és megmagyarázni?

²⁵ Elhatároztam, hogy teljes szívvel keresem, kutatom és megismerem a bölcsességet és a dolgok végső értelmét. Meg akartam ismerni és érteni azt is, hogy milyen ostoba dolog a gonoszság, és hogy milyen őrült dolog a bolondság.

²⁶ Azt találtam, hogy van olyan asszony, aki veszélyesebb, mint a csapda: szíve, mint a háló, karja, mint a bilincs. Akit Isten kedvel, az megmenekül az ilyen asszonytól, de a bűnös beleesik a csapdájába. Bizony, még a halálnál is keserűbb, ha valakit ilyen asszony ejt rabul!

²⁷ Azt mondja a Prédikátor: Mindent gondosan mérlegre tettem, és próbáltam a dolgok végső lényegét megtalálni, ²⁸ de nem sikerült, bár még mindig keresem.

Igazságos férfit találtam — ezer közül egyet —, de asszonyt nem találtam.

²⁹ Csupán ezt az egyet találtam: Isten az embert egyszerűnek és becsületesnek teremtette, de az emberek mindenfélét kitaláltak, amivel bonyolulttá teszik a dolgokat.

Bölcsesség és hatalom

² Azt mondom: engedelmeskedj a király parancsának, az Istenre tett esküd miatt! ³ Ne tagadd meg könnyelműen a királynak való engedelmességet, és bátran állj elő a javaslatoddal, mert a király mindent megtehet! ⁴ Hiszen a király szava hatalmas, ki vonhatja kérdőre: „Mit teszel?” ⁵ Aki engedelmeskedik a király parancsának, azt nem éri veszedelem. A bölcs tudja, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie.

⁶ Minden dolognak megszabott ideje van. Ugyanakkor a halandó számára ez súlyos teher, ⁷ mert nem tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ki mondhatná meg, mi következik ezután?

⁹ Ilyen dolgokat láttam a nap alatt, és mindezeket gondosan megvizsgáltam. Láttam, hogy az emberek arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik fölött, és ezzel sok fájdalmat okoznak.

¹⁰ Megfigyeltem, hogyan temetik el nagy tisztességgel a gonoszokat. Utána az emberek dicsérték az elhunytat, pedig ők is ugyanabban a városban éltek, és ismerték az elhunytat, aki gonosz dolgokat tett. Ez is hiábavalóság!

Igazság, jutalom és büntetés

¹¹ Mivel aki gonosz dolgokat tesz, nem azonnal nyeri el méltó büntetését, a többiek felbátorodnak, és még több gonoszságot követnek el.

¹² Igaz, a bűnös százszor is vétkezik, s ennek ellenére hosszú életet élhet, mégis jól tudom, hogy végül is azoknak lesz jó dolguk, akik tisztelik és félik Istent, és engedelmeskednek neki. ¹³ Az istentelen gonoszoknak nem lesz jó dolguk, és életük nem nyúlik hosszúra, mint este az árnyék — mert nem tisztelik és félik Istent.

¹⁴ Bizony, történik a földön sokféle hiábavaló és helytelen dolog! Van úgy, hogy az igazakkal bánnak úgy, ahogy a bűnösök érdemelnék, a bűnösökkel pedig úgy, ahogy az igazakkal kellene. Ez is hiábavalóság!

¹⁵ Ezért hát dicsérem az örömet, mert nincs jobb, amit az ember a nap alatt tehet, mint hogy egyen-igyon és örüljön az életnek. Ez kísérje őt fáradságos munkájában, élete minden napján. Bizony, mindezt Istentől kapja a nap alatt!

¹⁶ Akkor teljes szívvel rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, és megértsem mindazt, amiért az emberek éjjel-nappal szüntelen fáradoznak a földön — még pihenést sem engednek maguknak. ¹⁷ Majd azt is megfigyeltem és mérlegeltem, amit Isten tesz. Végül arra jutottam, hogy senki sem képes megérteni, ami a nap alatt történik. Bizony, bármennyit is fáradozzon ezzel valaki, nem jut eredményre! Ha a bölcsek azt mondanák is, hogy ők értik, az sem igaz. Senki sem képes megérteni ezeket!

Gondolatok az életről és a halálról

9 Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.

² De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!

³ Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi!

Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.

⁴ Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!

⁵ Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők. ⁶ Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.

⁷ Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van. ⁸ Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj!^{[p] 9} Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt. ¹⁰ Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.

¹¹ Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést^[q], nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.

¹² Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.^[r]

A bölcsesség megszabadíthat a veszedelemtől

¹³ Láttam a nap alatt egy példát arra, hogy a bölcsesség mire képes — és ez nagyon fontosnak tűnt. ¹⁴ Volt egy kis város, amelyben kevés lakó élt. Egyszer egy hatalmas király a seregével megtámadta ezt a városkát, körülvette, és sáncot emelt ellene, hogy megostromolja. ¹⁵ A városban lakott egy bölcs és szegény férfi, aki bölcsességével megszabadította városát az ellenségtől. A város lakói azonban hamar elfelejtették, hogy mit köszönhetnek ennek a szegény embernek. ¹⁶ Akkor ezt gondoltam: Lám, a bölcsesség többet ér, mint az erő és hatalom! De aki szegény, azt nem becsülik meg, és nem hallgatnak a szavára, akármilyen bölcs is.

10 Ahogy a döglött legyektől megbüdösödik az illatos kenőcs úgy teszi tönkre egy jelentéktelennek tűnő bolondság mindazt, amit a bölcsesség és a tisztesség elért.

⁵ Láttam egy gonosz dolgot a nap alatt, amely az uralkodó tévedésének következménye. ⁶ Néha az ostobákat emelik magas pozícióba, míg a gazdagokat alacsony sorba szorítják. ⁷ Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének.

Véletlen balesetek

¹⁰ Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat.

¹¹ Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”.

Bölcs és bolond beszéd

Különböző bölcs mondások

A fiatalságról

Az öregség és a halál

Utószó

⁹ Azon felül, hogy a Prédikátor bölcs volt, még a népet is bölcsességre tanította. Mások bölcs mondásait és példázatait is összegyűjtötte, tanulmányozta és elrendezte. ¹⁰ A Prédikátor a saját írásaiban nagy gondot fordított arra, hogy gondolatait művészi formában, a legalkalmasabb szavakkal fejezze ki, és mindig világosan megírta az igazságot.

¹¹ Bizony, a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke!^[aa] Az egy pásztortól származó összegyűjtött bölcs mondások pedig, mint az erősen bevert szögek.^[ab]

¹² Végezetül, fiam, fogadd meg ezt a figyelmeztetést: tanulmányozd ezeket a bölcs mondásokat, de légy óvatos mások írásaival kapcsolatban! Az emberek folyton újabb és újabb könyveket írnak, s ha mindent el akarsz olvasni, az nagyon kifárasztja a testedet!

¹³ Miután mindezt meghallgattad, az egész könyvet ebben lehet összefoglalni:

Ez az ember legfőbb dolga, ¹⁴ hiszen Isten meg fogja ítélni az emberek összes jó és rossz tetteit, még azt is, amit titokban vittek véghez.