Numbers 22
New Revised Standard Version Catholic Edition
Balak Summons Balaam to Curse Israel
22 The Israelites set out, and camped in the plains of Moab across the Jordan from Jericho. 2 Now Balak son of Zippor saw all that Israel had done to the Amorites. 3 Moab was in great dread of the people, because they were so numerous; Moab was overcome with fear of the people of Israel. 4 And Moab said to the elders of Midian, “This horde will now lick up all that is around us, as an ox licks up the grass of the field.” Now Balak son of Zippor was king of Moab at that time. 5 He sent messengers to Balaam son of Beor at Pethor, which is on the Euphrates, in the land of Amaw,[a] to summon him, saying, “A people has come out of Egypt; they have spread over the face of the earth, and they have settled next to me. 6 Come now, curse this people for me, since they are stronger than I; perhaps I shall be able to defeat them and drive them from the land; for I know that whomever you bless is blessed, and whomever you curse is cursed.”
7 So the elders of Moab and the elders of Midian departed with the fees for divination in their hand; and they came to Balaam, and gave him Balak’s message. 8 He said to them, “Stay here tonight, and I will bring back word to you, just as the Lord speaks to me”; so the officials of Moab stayed with Balaam. 9 God came to Balaam and said, “Who are these men with you?” 10 Balaam said to God, “King Balak son of Zippor of Moab, has sent me this message: 11 ‘A people has come out of Egypt and has spread over the face of the earth; now come, curse them for me; perhaps I shall be able to fight against them and drive them out.’” 12 God said to Balaam, “You shall not go with them; you shall not curse the people, for they are blessed.” 13 So Balaam rose in the morning, and said to the officials of Balak, “Go to your own land, for the Lord has refused to let me go with you.” 14 So the officials of Moab rose and went to Balak, and said, “Balaam refuses to come with us.”
15 Once again Balak sent officials, more numerous and more distinguished than these. 16 They came to Balaam and said to him, “Thus says Balak son of Zippor: ‘Do not let anything hinder you from coming to me; 17 for I will surely do you great honor, and whatever you say to me I will do; come, curse this people for me.’” 18 But Balaam replied to the servants of Balak, “Although Balak were to give me his house full of silver and gold, I could not go beyond the command of the Lord my God, to do less or more. 19 You remain here, as the others did, so that I may learn what more the Lord may say to me.” 20 That night God came to Balaam and said to him, “If the men have come to summon you, get up and go with them; but do only what I tell you to do.” 21 So Balaam got up in the morning, saddled his donkey, and went with the officials of Moab.
Balaam, the Donkey, and the Angel
22 God’s anger was kindled because he was going, and the angel of the Lord took his stand in the road as his adversary. Now he was riding on the donkey, and his two servants were with him. 23 The donkey saw the angel of the Lord standing in the road, with a drawn sword in his hand; so the donkey turned off the road, and went into the field; and Balaam struck the donkey, to turn it back onto the road. 24 Then the angel of the Lord stood in a narrow path between the vineyards, with a wall on either side. 25 When the donkey saw the angel of the Lord, it scraped against the wall, and scraped Balaam’s foot against the wall; so he struck it again. 26 Then the angel of the Lord went ahead, and stood in a narrow place, where there was no way to turn either to the right or to the left. 27 When the donkey saw the angel of the Lord, it lay down under Balaam; and Balaam’s anger was kindled, and he struck the donkey with his staff. 28 Then the Lord opened the mouth of the donkey, and it said to Balaam, “What have I done to you, that you have struck me these three times?” 29 Balaam said to the donkey, “Because you have made a fool of me! I wish I had a sword in my hand! I would kill you right now!” 30 But the donkey said to Balaam, “Am I not your donkey, which you have ridden all your life to this day? Have I been in the habit of treating you this way?” And he said, “No.”
31 Then the Lord opened the eyes of Balaam, and he saw the angel of the Lord standing in the road, with his drawn sword in his hand; and he bowed down, falling on his face. 32 The angel of the Lord said to him, “Why have you struck your donkey these three times? I have come out as an adversary, because your way is perverse[b] before me. 33 The donkey saw me, and turned away from me these three times. If it had not turned away from me, surely just now I would have killed you and let it live.” 34 Then Balaam said to the angel of the Lord, “I have sinned, for I did not know that you were standing in the road to oppose me. Now therefore, if it is displeasing to you, I will return home.” 35 The angel of the Lord said to Balaam, “Go with the men; but speak only what I tell you to speak.” So Balaam went on with the officials of Balak.
36 When Balak heard that Balaam had come, he went out to meet him at Ir-moab, on the boundary formed by the Arnon, at the farthest point of the boundary. 37 Balak said to Balaam, “Did I not send to summon you? Why did you not come to me? Am I not able to honor you?” 38 Balaam said to Balak, “I have come to you now, but do I have power to say just anything? The word God puts in my mouth, that is what I must say.” 39 Then Balaam went with Balak, and they came to Kiriath-huzoth. 40 Balak sacrificed oxen and sheep, and sent them to Balaam and to the officials who were with him.
Balaam’s First Oracle
41 On the next day Balak took Balaam and brought him up to Bamoth-baal; and from there he could see part of the people of Israel.[c]
Footnotes
- Numbers 22:5 Or land of his kinsfolk
- Numbers 22:32 Meaning of Heb uncertain
- Numbers 22:41 Heb lacks of Israel
Numeri 22
Nuova Riveduta 2006
Balac e Balaam
22 (A)Poi i figli d’Israele partirono e si accamparono nelle pianure di Moab, oltre il Giordano di Gerico.
2 Balac, figlio di Sippor, vide tutto quello che Israele aveva fatto agli Amorei, 3 e Moab ebbe grande paura di questo popolo, che era così numeroso; Moab fu preso dall’angoscia a causa dei figli d’Israele. 4 Perciò Moab disse agli anziani di Madian: «Ora questa moltitudine divorerà tutto ciò che è intorno a noi, come il bue divora l’erba dei campi». In quel tempo Balac, figlio di Sippor, era re di Moab. 5 Egli mandò ambasciatori da Balaam, figlio di Beor, a Petor, che sta sul fiume[a], suo paese d’origine, per chiamarlo e dirgli: «Ecco, un popolo è uscito dall’Egitto; esso ricopre la faccia della terra e si è stabilito di fronte a me; 6 vieni dunque, te ne prego, e maledicimi questo popolo, poiché è troppo potente per me; forse così riusciremo a sconfiggerlo e potrò cacciarlo via dal paese; poiché so che chi tu benedici è benedetto, e chi tu maledici è maledetto».
7 Gli anziani di Moab e gli anziani di Madian partirono portando in mano la ricompensa per l’indovino; arrivati da Balaam, gli riferirono le parole di Balac. 8 Balaam disse loro: «Alloggiate qui stanotte; e vi darò la risposta secondo quello che mi dirà il Signore». E i prìncipi di Moab stettero da Balaam.
9 Dio si avvicinò a Balaam e gli disse: «Chi sono questi uomini che stanno da te?» 10 Balaam rispose a Dio: «Balac, figlio di Sippor, re di Moab, mi ha mandato a dire: 11 “Ecco, il popolo che è uscito dall’Egitto ricopre la faccia della terra; ora vieni a maledirmelo; forse riuscirò così a combatterlo e potrò cacciarlo via”». 12 Dio disse a Balaam: «Tu non andrai con loro; non maledirai quel popolo perché è benedetto». 13 Balaam si alzò, la mattina, e disse ai prìncipi di Balac: «Andatevene al vostro paese, perché il Signore non mi ha dato il permesso di andare con voi». 14 I prìncipi di Moab si alzarono, tornarono da Balac e dissero: «Balaam ha rifiutato di venire con noi».
15 (B)Allora Balac mandò di nuovo dei prìncipi, in maggior numero e più importanti di quelli di prima. 16 Questi arrivarono da Balaam e gli dissero: «Così dice Balac, figlio di Sippor: “Che nulla t’impedisca di venire da me, 17 poiché io ti colmerò di onori e farò tutto ciò che mi dirai; vieni dunque, te ne prego, e maledici questo popolo”». 18 Ma Balaam rispose e disse ai servi di Balac: «Anche se Balac mi desse la sua casa piena d’argento e d’oro, non potrei trasgredire l’ordine del Signore, del mio Dio, per fare cosa piccola o grande che sia. 19 Nondimeno, trattenetevi qui, anche voi, stanotte, affinché io sappia ciò che il Signore mi dirà ancora». 20 Durante la notte Dio venne da Balaam e gli disse: «Se quegli uomini sono venuti a chiamarti, àlzati e va’ con loro; soltanto, farai ciò che io ti dirò». 21 Balaam quindi si alzò la mattina, sellò la sua asina e andò con i prìncipi di Moab.
22 Ma l’ira di Dio si accese perché egli era andato; e l’angelo del Signore si mise sulla strada per ostacolarlo. Balaam cavalcava la sua asina e aveva con sé due servi. 23 L’asina vide l’angelo del Signore che stava sulla strada con la spada sguainata in mano, svoltò e prese la via dei campi. Balaam percosse l’asina per rimetterla sulla strada. 24 Allora l’angelo del Signore si fermò in un sentiero incavato che passava tra le vigne e aveva un muro di qua e un muro di là. 25 L’asina vide l’angelo del Signore; si strinse al muro e schiacciò il piede di Balaam contro il muro; e Balaam la percosse di nuovo. 26 L’angelo del Signore passò di nuovo oltre e si fermò in un luogo stretto, dove non c’era modo di voltarsi né a destra né a sinistra. 27 L’asina vide l’angelo del Signore e si sdraiò sotto Balaam; l’ira di Balaam si accese ed egli percosse l’asina con un bastone.
28 Allora il Signore aprì la bocca dell’asina, che disse a Balaam: «Che cosa ti ho fatto perché tu mi percuota già per la terza volta?» 29 Balaam rispose all’asina: «Perché ti sei fatta beffe di me. Ah, se avessi una spada in mano ti ammazzerei all’istante!» 30 L’asina disse a Balaam: «Non sono forse la tua asina che hai sempre cavalcato fino ad oggi? Sono forse solita farti così?» Ed egli rispose: «No».
31 Allora il Signore aprì gli occhi a Balaam ed egli vide l’angelo del Signore che stava sulla strada, con la sua spada sguainata. Balaam s’inchinò e si prostrò con la faccia a terra. 32 L’angelo del Signore gli disse: «Perché hai percosso già tre volte la tua asina? Ecco, io sono uscito per fermarti, perché la via che percorri è contraria al mio volere. 33 L’asina mi ha visto e per tre volte ha deviato davanti a me. Se non avesse deviato davanti a me, io ti avrei ucciso all’istante, ma lei l’avrei lasciata in vita!» 34 Allora Balaam disse all’angelo del Signore: «Io ho peccato perché non sapevo che tu ti fossi messo contro di me sulla strada; e ora, se questo ti dispiace, io me ne ritornerò». 35 L’angelo del Signore disse a Balaam: «Va’ pure con quegli uomini; ma dirai soltanto quello che io ti dirò». E Balaam andò con i prìncipi di Balac.
36 (C)Quando Balac udì che Balaam arrivava, gli andò incontro fino alla città di Moab che è sul confine segnato dall’Arnon, nel punto più lontano. 37 Balac disse a Balaam: «Non ti ho forse fatto chiamare con insistenza? Perché non sei venuto da me? Non sono proprio in grado di farti onore?» 38 Balaam rispose a Balac: «Ecco, sono venuto da te; ma potrei forse dire qualsiasi cosa? La parola che Dio mi metterà in bocca, quella dirò».
39 Balaam andò con Balac e giunsero a Chiriat-Usot. 40 Balac sacrificò buoi e pecore e mandò parte della carne a Balaam e ai prìncipi che erano con lui.
41 La mattina Balac prese Balaam e lo fece salire a Bamot-Baal, da dove Balaam vide l’estremità del campo d’Israele.
Footnotes
- Numeri 22:5 Fiume, cioè l’Eufrate; Ge 15:18.
4 Mose 22
Schlachter 2000
Der Moabiterkönig Balak wirbt Bileam an
22 Danach brachen die Kinder Israels auf und lagerten sich in den Ebenen Moabs, jenseits des Jordan, Jericho gegenüber.
2 Als aber Balak, der Sohn Zippors, alles sah, was Israel den Amoritern getan hatte,
3 da fürchtete sich Moab sehr vor dem Volk, denn es war zahlreich; und es graute den Moabitern vor den Kindern Israels.
4 Da sprach Moab zu den Ältesten von Midian: Nun wird dieser Haufe alles rings um uns her auffressen, wie das Vieh alles Grüne auf dem Feld wegfrisst! Balak aber, der Sohn Zippors, war zu jener Zeit König der Moabiter.
5 Und er sandte Boten aus zu Bileam, dem Sohn Beors, nach Petor, das am Fluss [Euphrat] im Land der Kinder seines Volkes liegt, um ihn zu rufen, und er ließ ihm sagen: Siehe, es ist ein Volk aus Ägypten gezogen; siehe, es bedeckt das ganze Land und lagert sich gegen mich!
6 So komm nun und verfluche mir dieses Volk, denn es ist mir zu mächtig; vielleicht kann ich es dann schlagen und aus dem Land treiben; denn ich weiß: Wen du segnest, der ist gesegnet, und wen du verfluchst, der ist verflucht!
7 Und die Ältesten der Moabiter gingen hin mit den Ältesten der Midianiter und hatten den Wahrsagerlohn in ihren Händen. Und sie kamen zu Bileam und sagten ihm die Worte Balaks.
8 Und er sprach zu ihnen: Bleibt hier über Nacht, und ich will euch antworten, so wie der Herr zu mir reden wird! — So blieben die Fürsten der Moabiter bei Bileam.
9 Und Gott kam zu Bileam und sprach: Was sind das für Leute bei dir?
10 Und Bileam sprach zu Gott: Balak, der Sohn Zippors, der König der Moabiter, hat mir [eine Botschaft] gesandt:
11 Siehe, das Volk, das aus Ägypten gezogen ist, es bedeckt das ganze Land; so komm nun und verfluche es mir; vielleicht kann ich dann mit ihm kämpfen und es vertreiben!
12 Aber Gott sprach zu Bileam: Geh nicht mit ihnen! Verfluche das Volk nicht, denn es ist gesegnet!
13 Da stand Bileam am Morgen auf und sprach zu den Fürsten Balaks: Geht hin in euer Land, denn der Herr hat mir die Erlaubnis verweigert, mit euch zu ziehen!
14 Und die Fürsten der Moabiter machten sich auf, kamen zu Balak und sprachen: Bileam weigert sich, mit uns zu ziehen!
Bileam reist zu Balak. Gottes Zorn über Bileam
15 Da sandte Balak noch einmal Fürsten, die bedeutender und vornehmer waren als jene.
16 Als diese zu Bileam kamen, sprachen sie zu ihm: So spricht Balak, der Sohn Zippors: Lass dich doch nicht davon abhalten, zu mir zu kommen!
17 Denn ich will dir große Ehre erweisen, und alles, was du mir sagst, das will ich tun. So komm doch und verfluche mir dieses Volk!
18 Bileam antwortete und sprach zu den Knechten Balaks[a]: Selbst wenn mir Balak sein Haus voll Silber und Gold gäbe, so könnte ich doch den Befehl des Herrn, meines Gottes, nicht übertreten, um etwas Kleines oder Großes zu tun!
19 Und nun, bleibt doch auch ihr noch hier über Nacht, damit ich erfahre, was der Herr weiter mit mir reden wird!
20 Da kam Gott in der Nacht zu Bileam und sprach zu ihm: Wenn die Männer gekommen sind, um dich zu rufen, so mache dich auf und geh mit ihnen; doch nur das, was ich dir sagen werde, nur das darfst du tun!
21 Da stand Bileam am Morgen auf und sattelte seine Eselin und zog mit den Fürsten der Moabiter.
22 Aber der Zorn Gottes entbrannte darüber, dass er ging. Und der Engel des Herrn trat ihm als Widersacher in den Weg. Er aber ritt auf seiner Eselin, und seine beiden Burschen waren bei ihm.
23 Als nun die Eselin den Engel des Herrn im Weg stehen sah und das gezückte Schwert in seiner Hand, da bog die Eselin vom Weg ab und ging aufs Feld. Bileam aber schlug die Eselin, um sie auf den Weg zu lenken.
24 Da trat der Engel des Herrn in einen Hohlweg bei den Weinbergen; eine Mauer war auf dieser, eine Mauer auf jener Seite.
25 Als nun die Eselin den Engel des Herrn sah, drängte sie sich an die Wand und klemmte Bileams Fuß an die Wand. Da schlug er sie noch mehr.
26 Da ging der Engel des Herrn weiter und trat an einen engen Ort, wo kein Platz zum Ausweichen war, weder zur Rechten noch zur Linken.
27 Als nun die Eselin den Engel des Herrn sah, fiel sie unter Bileam auf ihre Knie. Da entbrannte der Zorn Bileams, und er schlug die Eselin mit dem Stecken.
28 Da öffnete der Herr der Eselin den Mund; und sie sprach zu Bileam: Was habe ich dir getan, dass du mich nun dreimal geschlagen hast?
29 Bileam sprach zu der Eselin: Weil du Mutwillen mit mir getrieben hast! Wenn nur ein Schwert in meiner Hand wäre — ich hätte dich jetzt umgebracht!
30 Die Eselin aber sprach zu Bileam: Bin ich nicht deine Eselin, die du von jeher geritten hast bis zu diesem Tag? War es jemals meine Art, mich so gegen dich zu verhalten? Er antwortete: Nein!
31 Da enthüllte der Herr dem Bileam die Augen, und er sah den Engel des Herrn im Weg stehen und das gezückte Schwert in seiner Hand. Da verneigte er sich und warf sich auf sein Angesicht.
32 Und der Engel des Herrn sprach zu ihm: Warum hast du deine Eselin nun dreimal geschlagen? Siehe, ich bin ausgegangen, um dir zu widerstehen, weil [dein] Weg vor mir ins Verderben führt!
33 Und die Eselin hat mich gesehen und ist mir nun dreimal ausgewichen. Und wenn sie mir nicht ausgewichen wäre, so hätte ich dich jetzt umgebracht, sie aber am Leben gelassen!
34 Da sprach Bileam zu dem Engel des Herrn: Ich habe gesündigt, denn ich wusste nicht, dass du mir im Weg entgegenstandest! Und nun, wenn es böse ist in deinen Augen, so will ich wieder umkehren.
35 Und der Engel des Herrn sprach zu Bileam: Geh mit den Männern; aber du darfst nur das reden, was ich dir sagen werde! So zog Bileam mit den Fürsten Balaks.
36 Als nun Balak hörte, dass Bileam kam, zog er ihm entgegen bis Ir-Moab, das am Grenzfluss Arnon liegt, der die äußerste Grenze bildet.
37 Und Balak sprach zu Bileam: Habe ich nicht dringend zu dir gesandt und dich rufen lassen? Warum bist du denn nicht zu mir gekommen? Fürwahr, kann ich dich etwa nicht ehren?
38 Und Bileam antwortete dem Balak: Siehe, ich bin jetzt zu dir gekommen. Kann ich nun irgendetwas reden? Nur das Wort, das mir Gott in den Mund legt, das will ich reden!
39 So zog Bileam mit Balak, und sie kamen nach Kirjath-Huzoth.
40 Und Balak opferte Rinder und Schafe und sandte davon zu Bileam und den Fürsten, die bei ihm waren.
41 Und es geschah am Morgen, da nahm Balak den Bileam und führte ihn hinauf zu den Höhen Baals, von wo aus er den äußersten Teil des Volkes sehen konnte.
Footnotes
- (22,18) Im Alten Orient bezeichnete man Minister und Mitglieder des königlichen Hofstaates allgemein mit dem Titel »Knechte des Königs«.
4 Mózes 22
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Moáb királya fel akarja bérelni Bálám prófétát
22 Izráel tovább vonult, majd tábort vert Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, Moáb síkságán.
2-4 Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya, aki látta, hogyan bánt el Izráel az emóriakkal. Bálák egész népével együtt nagyon megrettent Izráeltől. Azt mondták Midján fejedelmeinek: „Nézzétek az izráeliek tömegeit! Úgy el fognak pusztítani minden királyságot körülöttünk, ahogy a marhacsorda lelegeli a rét füvét”.
5 Ezért hát Bálák követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához, aki az Eufrátesz melletti Petór városában lakott, hogy hívják meg hozzá. Ezt üzente a követek által:
„Nézd Bálám! Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét, és éppen országom mellett telepedtek le! 6 Sietve jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, mert erősebbek nálunk! Akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket országom határáról. Hiszen jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, akit pedig megátkozol, az átkozott lesz”.
7 A követek, akik Moáb és Midján tekintélyes vezetői voltak, elindultak, és ajándékokat[a] vittek Bálámnak. Amikor megérkeztek, átadták a király üzenetét.
8 Bálám erre így válaszolt: „Szálljatok meg itt ma éjjel, és holnap választ adok nektek, annak megfelelően, amit az Örökkévaló mond nekem”. A moábi vezetők tehát ott maradtak éjszakára.
9 Azon az éjjelen Isten Bálámhoz jött, és megkérdezte tőle: „Kik ezek az emberek, akik megszálltak nálad?”
10 „Moáb királya, Bálák, Cippór fia küldte őket hozzám — felelt Bálám —, ezzel az üzenettel: 11 »Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét. Jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket.«”
12 De Isten azt mondta Bálámnak: „Ne menj velük! Nem szabad megátkoznod azt a népet, mert áldottak ők!”
13 Másnap reggel Bálám ezt válaszolta a király követeinek: „Térjetek vissza országotokba, de nélkülem, mert az Örökkévaló nem engedte meg, hogy veletek menjek”.
14 A moábi vezetők tehát visszatértek Bálák királyhoz, és jelentették: „Királyunk, Bálám nem akart eljönni velünk”.
15 Ezután Bálák ismét követeket küldött Bálámhoz, de ezúttal népesebb küldöttséget állított össze magasabb rangú vezetőkből, mint először. 16 Ezek is elmentek Bálámhoz, és tolmácsolták a király üzenetét: „Ezt üzeni neked Bálák, Cippór fia, Moáb királya:
»Semmi se tartson vissza téged attól, hogy hozzám jöjj, 17 mert igen gazdagon megjutalmazlak, és megadom, amit kívánsz, csak jöjj, és átkozd meg azt a népet a kedvemért!«”
18 De Bálám így felelt nekik: „Ha királyotok ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék Istenem, az Örökkévaló parancsa ellenére semmit. 19 De azért csak szálljatok meg nálam ma éjjel, mint az előző követek. Hadd tudjam meg, vajon mond-e nekem az Örökkévaló valamit azon kívül, amit a múltkor mondott”.
20 Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét Bálámhoz jött, és azt mondta: „Ha ezek az emberek azért jöttek, hogy elhívjanak téged, akkor menj velük, de vigyázz, hogy csak azt tedd, amit mondok!”
Az ostoba próféta és okos szamara
21 Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt. 22-23 Két szolgája is elkísérte az útra.
Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt.[b] Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.
24 Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott. 25 A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.
26 Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra. 27 Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.
28 Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”
29 „Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”
30 De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?”
„Ez igaz!” — ismerte el Bálám.
31 Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt, 32 aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.[c] 33 A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.
34 Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.
35 Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.
36 Amikor Bálák király meghallotta, hogy Bálám közeledik, eléje sietett, egészen országa északi határáig, a móábi Ar városáig, amely az Arnón-patak mellett fekszik. 37 Azt mondta Bálámnak: „Miért nem jöttél azonnal, amikor követeket küldtem hozzád? Azt hitted, nem tudlak eléggé megjutalmazni?”
38 Bálám így felelt: „Látod, eljöttem hozzád! De nincs hatalmam rá, hogy akármit is mondjak magamtól. Azt kell mondanom, amit Isten a számba ad”.
39 Ezután együtt mentek Kirját-Húcótba, 40 ahol Bálák marhákat és juhokat áldozott, és azoknak húsából küldött Bálámnak és a moábi vezetőknek is.
41 Másnap reggel Bálák magával vitte Bálámot Bamót-Baál magaslataira, ahonnan már látni lehetett Izráel táborának szélét.
Footnotes
- 4 Mózes 22:7 ajándékokat Vagy: „a Bálámnak szánt díjat, fizetséget”.
- 4 Mózes 22:22 elállta… előtt Vagy: „szemben állt vele”, „ellenkezett vele”. A 32. versben is.
- 4 Mózes 22:32 mert… jársz Vagy: „mert nagyon rosszallom, hogy elindultál erre az útra”.
Nombres 22
La Bible du Semeur
Péché d’Israël dans les steppes de Moab
Balaam et Balaq
Balaq, roi de Moab, fait appel à Balaam
22 Les Israélites repartirent et campèrent dans les steppes de Moab à l’est du Jourdain, vis-à-vis de Jéricho[a]. 2 Balaq, fils de Tsippor, avait appris tout ce qu’Israël avait fait aux Amoréens. 3 Alors les gens de Moab furent pris de panique en face d’un peuple si nombreux, ils furent épouvantés devant les Israélites. 4 Ils eurent une entrevue avec les responsables des Madianites et leur dirent : Cette multitude va venir ravager tout le pays d’alentour comme des bœufs qui broutent l’herbe des champs.
A cette époque-là, Balaq, fils de Tsippor, régnait sur Moab. 5 Il envoya des messagers à Balaam[b], fils de Béor, qui vivait à Petor sur l’Euphrate, son pays d’origine, pour le faire venir, en lui disant : Voici qu’un peuple est sorti d’Egypte ! Il envahit toute la région et il s’est installé vis-à-vis de mon pays. 6 Maintenant, viens, je te prie ! Maudis-moi ce peuple, car il est plus fort que moi. Peut-être parviendrai-je alors à le battre et à le chasser du pays, car je le sais, celui que tu bénis est béni, et celui que tu maudis est maudit.
7 Les responsables de Moab et ceux de Madian partirent en emportant des présents pour payer le devin. Ils arrivèrent chez Balaam et lui transmirent le message de Balaq. 8 Balaam leur répondit : Restez ici cette nuit, et demain je vous donnerai ma réponse, selon ce que l’Eternel me dira.
Les chefs moabites logèrent donc chez Balaam.
9 Dieu vint trouver Balaam et lui demanda : Qui sont ces gens qui logent chez toi ?
10 Balaam lui répondit : Ce sont les envoyés de Balaq, fils de Tsippor, roi de Moab, qui m’a fait dire : 11 « Le peuple qui est sorti d’Egypte envahit maintenant le pays ! Viens donc le maudire pour moi ; peut-être arriverai-je alors à le combattre et à le chasser ! »
12 Mais Dieu dit à Balaam : Ne va pas avec eux. Tu ne maudiras pas ce peuple, car il est béni.
13 Le lendemain, Balaam alla déclarer aux chefs envoyés par Balaq : Retournez dans votre pays, car l’Eternel ne me permet pas de partir avec vous.
14 Les chefs de Moab se levèrent et retournèrent auprès de Balaq pour lui dire : Balaam a refusé de venir avec nous.
15 Balaq revint à la charge et envoya une nouvelle délégation composée de princes plus nombreux et plus importants que la première fois. 16 Ils arrivèrent chez Balaam et lui dirent : Ainsi parle Balaq, fils de Tsippor : « De grâce, ne refuse pas de me venir en aide. 17 Je te comblerai d’honneurs et je ferai tout ce que tu me demanderas. Mais viens donc, maudis-moi ce peuple ! »
18 Balaam répondit aux serviteurs de Balaq : Même si Balaq me donnait son palais rempli d’argent et d’or, je ne pourrais pas transgresser l’ordre de l’Eternel, mon Dieu, même pour une petite chose. 19 Pourtant, restez ici cette nuit, vous aussi, pour que je puisse savoir ce que l’Eternel a encore à me dire.
20 Pendant la nuit, Dieu vint vers Balaam et lui dit : Si c’est pour t’inviter à les accompagner que ces hommes sont venus, vas-y, pars avec eux. Mais tu ne pourras faire que ce que je te dirai.
21 Le lendemain, Balaam alla seller son ânesse et partit avec les princes de Moab.
L’intervention de l’ange de l’Eternel
22 Dieu se mit en colère parce qu’il avait entrepris ce déplacement, et l’ange de l’Eternel se posta en travers du chemin pour lui barrer le passage. Or, Balaam montait son ânesse et était accompagné de deux serviteurs. 23 Alors, l’ânesse vit l’ange de l’Eternel posté sur le chemin, son épée dégainée à la main. Elle se détourna du chemin et prit à travers champs. Balaam se mit à la frapper pour la ramener sur le chemin. 24 Alors l’ange de l’Eternel se plaça dans un chemin creux passant dans les vignes entre deux murets. 25 L’ânesse vit l’ange de l’Eternel et elle rasa le mur, de sorte qu’elle serra le pied de Balaam contre le mur. Celui-ci recommença à la battre. 26 L’ange de l’Eternel les dépassa encore une fois et vint se poster dans un passage étroit où l’on ne pouvait l’éviter ni à droite ni à gauche. 27 L’ânesse vit l’ange de l’Eternel et elle s’affaissa sous son maître. Balaam se mit en colère et lui administra une volée de coups de bâton. 28 Alors l’Eternel fit parler l’ânesse, qui dit à Balaam : Que t’ai-je fait pour que tu me battes ainsi par trois fois ?
29 Balaam lui répondit : C’est parce que tu te moques de moi. Ah ! si j’avais une épée sous la main, je t’abattrais sur-le-champ !
30 L’ânesse reprit : Ne suis-je pas ton ânesse qui te sert de monture depuis toujours ? Est-ce que j’ai l’habitude d’agir ainsi avec toi ?
Et il répondit : Non !
31 Alors l’Eternel ouvrit les yeux de Balaam, qui vit l’ange de l’Eternel posté sur le chemin, son épée dégainée à la main. Balaam s’agenouilla et se prosterna la face contre terre. 32 L’ange de l’Eternel lui dit : Pourquoi as-tu frappé par trois fois ton ânesse ? C’est moi qui suis venu pour te barrer le passage, car ce voyage a été entrepris à la légère[c]. 33 L’ânesse m’a vu et s’est détournée à trois reprises devant moi. Si elle ne s’était pas détournée, je t’aurais déjà abattu, tandis qu’elle, je l’aurais laissée en vie.
34 Balaam dit à l’ange de l’Eternel : J’ai tort, car je ne savais pas que tu te tenais devant moi sur le chemin. Et maintenant, si ce voyage te déplaît, je m’en retournerai.
35 L’ange de l’Eternel lui dit : Va avec ces hommes, mais tu répéteras seulement les paroles que je te dicterai.
Balaam poursuivit donc la route avec les princes envoyés par Balaq.
Balaam rencontre Balaq
36 Lorsque Balaq apprit que Balaam arrivait, il alla à sa rencontre à Ir-Moab située à la limite de son territoire sur la frontière formée par l’Arnon. 37 Il lui demanda : N’avais-je pas déjà envoyé une première délégation vers toi pour te faire venir ? Pourquoi n’es-tu pas venu tout de suite chez moi ? As-tu pensé que je ne serais pas capable de te traiter avec honneur ?
38 Balaam répondit à Balaq : Tu le vois, je suis venu vers toi. Maintenant, crois-tu que je pourrai dire quoi que ce soit de moi-même ? Non, je ne pourrai prononcer que les paroles que Dieu lui-même mettra dans ma bouche.
39 Balaam accompagna Balaq, et ils se rendirent à Qiryath-Houtsoth. 40 Balaq offrit des bœufs et des moutons en sacrifice et il envoya des parts à Balaam et aux chefs qui étaient venus avec lui.
41 Le lendemain matin, Balaq vint chercher Balaam et le fit monter aux hauts lieux de Baal[d] d’où l’on avait vue sur les dernières lignes du camp d’Israël.
Footnotes
- 22.1 Suite de 21.20. Les Israélites redescendent depuis Edréi en Basan en direction de la mer Morte à l’est de laquelle se trouve le royaume de Moab. Le roi de Moab ne connaît pas les intentions des Israélites et, pris de panique, fait appel à Balaam. Le livre de Josué reprendra le récit de la conquête de Canaan à ce point.
- 22.5 Voir 2 P 2.15-16 ; Jd 11.
- 22.32 Texte hébreu obscur, traduction incertaine.
- 22.41 Autre traduction : Bamot-Baal. Baal, terme qui signifie : seigneur, désignation du dieu de l’orage la plus répandue chez les Sémites de Syrie et de Canaan à partir du IIIe millénaire av. J.-C. Les textes le présentent comme un dieu de la nature. Son culte s’accompagnait de pratiques dévoyées.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.