A A A A A
Bible Book List

Numbers 16-18 New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

Revolt of Korah, Dathan, and Abiram

16 Now Korah son of Izhar son of Kohath son of Levi, along with Dathan and Abiram sons of Eliab, and On son of Peleth—descendants of Reuben—took two hundred fifty Israelite men, leaders of the congregation, chosen from the assembly, well-known men,[a] and they confronted Moses. They assembled against Moses and against Aaron, and said to them, “You have gone too far! All the congregation are holy, every one of them, and the Lord is among them. So why then do you exalt yourselves above the assembly of the Lord?” When Moses heard it, he fell on his face. Then he said to Korah and all his company, “In the morning the Lord will make known who is his, and who is holy, and who will be allowed to approach him; the one whom he will choose he will allow to approach him. Do this: take censers, Korah and all your[b] company, and tomorrow put fire in them, and lay incense on them before the Lord; and the man whom the Lord chooses shall be the holy one. You Levites have gone too far!” Then Moses said to Korah, “Hear now, you Levites! Is it too little for you that the God of Israel has separated you from the congregation of Israel, to allow you to approach him in order to perform the duties of the Lord’s tabernacle, and to stand before the congregation and serve them? 10 He has allowed you to approach him, and all your brother Levites with you; yet you seek the priesthood as well! 11 Therefore you and all your company have gathered together against the Lord. What is Aaron that you rail against him?”

12 Moses sent for Dathan and Abiram sons of Eliab; but they said, “We will not come! 13 Is it too little that you have brought us up out of a land flowing with milk and honey to kill us in the wilderness, that you must also lord it over us? 14 It is clear you have not brought us into a land flowing with milk and honey, or given us an inheritance of fields and vineyards. Would you put out the eyes of these men? We will not come!”

15 Moses was very angry and said to the Lord, “Pay no attention to their offering. I have not taken one donkey from them, and I have not harmed any one of them.” 16 And Moses said to Korah, “As for you and all your company, be present tomorrow before the Lord, you and they and Aaron; 17 and let each one of you take his censer, and put incense on it, and each one of you present his censer before the Lord, two hundred fifty censers; you also, and Aaron, each his censer.” 18 So each man took his censer, and they put fire in the censers and laid incense on them, and they stood at the entrance of the tent of meeting with Moses and Aaron. 19 Then Korah assembled the whole congregation against them at the entrance of the tent of meeting. And the glory of the Lord appeared to the whole congregation.

20 Then the Lord spoke to Moses and to Aaron, saying: 21 Separate yourselves from this congregation, so that I may consume them in a moment. 22 They fell on their faces, and said, “O God, the God of the spirits of all flesh, shall one person sin and you become angry with the whole congregation?”

23 And the Lord spoke to Moses, saying: 24 Say to the congregation: Get away from the dwellings of Korah, Dathan, and Abiram. 25 So Moses got up and went to Dathan and Abiram; the elders of Israel followed him. 26 He said to the congregation, “Turn away from the tents of these wicked men, and touch nothing of theirs, or you will be swept away for all their sins.” 27 So they got away from the dwellings of Korah, Dathan, and Abiram; and Dathan and Abiram came out and stood at the entrance of their tents, together with their wives, their children, and their little ones. 28 And Moses said, “This is how you shall know that the Lord has sent me to do all these works; it has not been of my own accord: 29 If these people die a natural death, or if a natural fate comes on them, then the Lord has not sent me. 30 But if the Lord creates something new, and the ground opens its mouth and swallows them up, with all that belongs to them, and they go down alive into Sheol, then you shall know that these men have despised the Lord.”

31 As soon as he finished speaking all these words, the ground under them was split apart. 32 The earth opened its mouth and swallowed them up, along with their households—everyone who belonged to Korah and all their goods. 33 So they with all that belonged to them went down alive into Sheol; the earth closed over them, and they perished from the midst of the assembly. 34 All Israel around them fled at their outcry, for they said, “The earth will swallow us too!” 35 And fire came out from the Lord and consumed the two hundred fifty men offering the incense.

36 [c] Then the Lord spoke to Moses, saying: 37 Tell Eleazar son of Aaron the priest to take the censers out of the blaze; then scatter the fire far and wide. 38 For the censers of these sinners have become holy at the cost of their lives. Make them into hammered plates as a covering for the altar, for they presented them before the Lord and they became holy. Thus they shall be a sign to the Israelites. 39 So Eleazar the priest took the bronze censers that had been presented by those who were burned; and they were hammered out as a covering for the altar— 40 a reminder to the Israelites that no outsider, who is not of the descendants of Aaron, shall approach to offer incense before the Lord, so as not to become like Korah and his company—just as the Lord had said to him through Moses.

41 On the next day, however, the whole congregation of the Israelites rebelled against Moses and against Aaron, saying, “You have killed the people of the Lord.” 42 And when the congregation had assembled against them, Moses and Aaron turned toward the tent of meeting; the cloud had covered it and the glory of the Lord appeared. 43 Then Moses and Aaron came to the front of the tent of meeting, 44 and the Lord spoke to Moses, saying, 45 “Get away from this congregation, so that I may consume them in a moment.” And they fell on their faces. 46 Moses said to Aaron, “Take your censer, put fire on it from the altar and lay incense on it, and carry it quickly to the congregation and make atonement for them. For wrath has gone out from the Lord; the plague has begun.” 47 So Aaron took it as Moses had ordered, and ran into the middle of the assembly, where the plague had already begun among the people. He put on the incense, and made atonement for the people. 48 He stood between the dead and the living; and the plague was stopped. 49 Those who died by the plague were fourteen thousand seven hundred, besides those who died in the affair of Korah. 50 When the plague was stopped, Aaron returned to Moses at the entrance of the tent of meeting.

The Budding of Aaron’s Rod

17 [d] The Lord spoke to Moses, saying: Speak to the Israelites, and get twelve staffs from them, one for each ancestral house, from all the leaders of their ancestral houses. Write each man’s name on his staff, and write Aaron’s name on the staff of Levi. For there shall be one staff for the head of each ancestral house. Place them in the tent of meeting before the covenant,[e] where I meet with you. And the staff of the man whom I choose shall sprout; thus I will put a stop to the complaints of the Israelites that they continually make against you. Moses spoke to the Israelites; and all their leaders gave him staffs, one for each leader, according to their ancestral houses, twelve staffs; and the staff of Aaron was among theirs. So Moses placed the staffs before the Lord in the tent of the covenant.[f]

When Moses went into the tent of the covenant[g] on the next day, the staff of Aaron for the house of Levi had sprouted. It put forth buds, produced blossoms, and bore ripe almonds. Then Moses brought out all the staffs from before the Lord to all the Israelites; and they looked, and each man took his staff. 10 And the Lord said to Moses, “Put back the staff of Aaron before the covenant,[h] to be kept as a warning to rebels, so that you may make an end of their complaints against me, or else they will die.” 11 Moses did so; just as the Lord commanded him, so he did.

12 The Israelites said to Moses, “We are perishing; we are lost, all of us are lost! 13 Everyone who approaches the tabernacle of the Lord will die. Are we all to perish?”

Responsibility of Priests and Levites

18 The Lord said to Aaron: You and your sons and your ancestral house with you shall bear responsibility for offenses connected with the sanctuary, while you and your sons alone shall bear responsibility for offenses connected with the priesthood. So bring with you also your brothers of the tribe of Levi, your ancestral tribe, in order that they may be joined to you, and serve you while you and your sons with you are in front of the tent of the covenant.[i] They shall perform duties for you and for the whole tent. But they must not approach either the utensils of the sanctuary or the altar, otherwise both they and you will die. They are attached to you in order to perform the duties of the tent of meeting, for all the service of the tent; no outsider shall approach you. You yourselves shall perform the duties of the sanctuary and the duties of the altar, so that wrath may never again come upon the Israelites. It is I who now take your brother Levites from among the Israelites; they are now yours as a gift, dedicated to the Lord, to perform the service of the tent of meeting. But you and your sons with you shall diligently perform your priestly duties in all that concerns the altar and the area behind the curtain. I give your priesthood as a gift;[j] any outsider who approaches shall be put to death.

The Priests’ Portion

The Lord spoke to Aaron: I have given you charge of the offerings made to me, all the holy gifts of the Israelites; I have given them to you and your sons as a priestly portion due you in perpetuity. This shall be yours from the most holy things, reserved from the fire: every offering of theirs that they render to me as a most holy thing, whether grain offering, sin offering, or guilt offering, shall belong to you and your sons. 10 As a most holy thing you shall eat it; every male may eat it; it shall be holy to you. 11 This also is yours: I have given to you, together with your sons and daughters, as a perpetual due, whatever is set aside from the gifts of all the elevation offerings of the Israelites; everyone who is clean in your house may eat them. 12 All the best of the oil and all the best of the wine and of the grain, the choice produce that they give to the Lord, I have given to you. 13 The first fruits of all that is in their land, which they bring to the Lord, shall be yours; everyone who is clean in your house may eat of it. 14 Every devoted thing in Israel shall be yours. 15 The first issue of the womb of all creatures, human and animal, which is offered to the Lord, shall be yours; but the firstborn of human beings you shall redeem, and the firstborn of unclean animals you shall redeem. 16 Their redemption price, reckoned from one month of age, you shall fix at five shekels of silver, according to the shekel of the sanctuary (that is, twenty gerahs). 17 But the firstborn of a cow, or the firstborn of a sheep, or the firstborn of a goat, you shall not redeem; they are holy. You shall dash their blood on the altar, and shall turn their fat into smoke as an offering by fire for a pleasing odor to the Lord; 18 but their flesh shall be yours, just as the breast that is elevated and as the right thigh are yours. 19 All the holy offerings that the Israelites present to the Lord I have given to you, together with your sons and daughters, as a perpetual due; it is a covenant of salt forever before the Lord for you and your descendants as well. 20 Then the Lord said to Aaron: You shall have no allotment in their land, nor shall you have any share among them; I am your share and your possession among the Israelites.

21 To the Levites I have given every tithe in Israel for a possession in return for the service that they perform, the service in the tent of meeting. 22 From now on the Israelites shall no longer approach the tent of meeting, or else they will incur guilt and die. 23 But the Levites shall perform the service of the tent of meeting, and they shall bear responsibility for their own offenses; it shall be a perpetual statute throughout your generations. But among the Israelites they shall have no allotment, 24 because I have given to the Levites as their portion the tithe of the Israelites, which they set apart as an offering to the Lord. Therefore I have said of them that they shall have no allotment among the Israelites.

25 Then the Lord spoke to Moses, saying: 26 You shall speak to the Levites, saying: When you receive from the Israelites the tithe that I have given you from them for your portion, you shall set apart an offering from it to the Lord, a tithe of the tithe. 27 It shall be reckoned to you as your gift, the same as the grain of the threshing floor and the fullness of the wine press. 28 Thus you also shall set apart an offering to the Lord from all the tithes that you receive from the Israelites; and from them you shall give the Lord’s offering to the priest Aaron. 29 Out of all the gifts to you, you shall set apart every offering due to the Lord; the best of all of them is the part to be consecrated. 30 Say also to them: When you have set apart the best of it, then the rest shall be reckoned to the Levites as produce of the threshing floor, and as produce of the wine press. 31 You may eat it in any place, you and your households; for it is your payment for your service in the tent of meeting. 32 You shall incur no guilt by reason of it, when you have offered the best of it. But you shall not profane the holy gifts of the Israelites, on pain of death.

Footnotes:

  1. Numbers 16:2 Cn: Heb and they confronted Moses, and two hundred fifty men . . . well-known men
  2. Numbers 16:6 Heb his
  3. Numbers 16:36 Ch 17.1 in Heb
  4. Numbers 17:1 Ch 17.16 in Heb
  5. Numbers 17:4 Or treaty, or testimony; Heb eduth
  6. Numbers 17:7 Or treaty, or testimony; Heb eduth
  7. Numbers 17:8 Or treaty, or testimony; Heb eduth
  8. Numbers 17:10 Or treaty, or testimony; Heb eduth
  9. Numbers 18:2 Or treaty, or testimony; Heb eduth
  10. Numbers 18:7 Heb as a service of gift
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Numeri 16-18 Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Ribellione di Core, Datan, Abiram

16 Or Core, figlio di Isar, figlio di Cheat, figlio di Levi, insieme con Datan e Abiram, figli di Eliab, e On, figlio di Pelet, tutti e tre della tribù di Ruben, insorsero contro Mosè con duecentocinquanta Israeliti autorevoli nella comunità, membri del consiglio, uomini rinomati; e, radunatisi contro Mosè e contro Aaronne, dissero loro: «Basta! Tutta la comunità, tutti, dal primo all’ultimo, sono santi, e il Signore è in mezzo a loro; perché dunque vi mettete al di sopra dell’assemblea del Signore

Quando Mosè ebbe udito questo, si prostrò con la faccia a terra; poi parlò a Core e a tutta la gente che era con lui, e disse: «Domani mattina il Signore farà conoscere chi è suo e chi è santo, e se lo farà avvicinare; farà avvicinare a sé colui che egli avrà scelto. Fate questo: prendete dei turiboli, tu, Core, e tutta la gente che è con te; domani li riempirete di fuoco e li coprirete d’incenso davanti al Signore: colui che il Signore sceglierà, sarà santo. Basta, figli di Levi!» Mosè disse inoltre a Core: «Ora ascoltate, o figli di Levi! Vi sembra poco che il Dio d’Israele vi abbia scelti in mezzo alla comunità d’Israele e vi abbia fatto avvicinare a sé per fare il servizio del tabernacolo del Signore e per tenervi davanti alla comunità per esercitare il vostro ministero per lei? 10 Egli vi fa avvicinare a sé, te e tutti i tuoi fratelli figli di Levi con te, e pretendete anche il sacerdozio? 11 Per questo tu e tutta la gente che è con te avete fatto lega contro il Signore! Poiché chi è Aaronne che vi mettete a mormorare contro di lui?»

12 E Mosè mandò a chiamare Datan e Abiram, figli di Eliab; ma essi dissero: «Noi non saliremo. 13 Ti sembra poco l’averci fatto uscire da un paese dove scorrono il latte e il miele, per farci morire nel deserto? Vuoi elevarti su di noi come un capo? 14 E poi, non ci hai davvero condotti in un paese dove scorrono il latte e il miele e non ci hai dato possesso di campi né di vigne! Credi forse di poter bendare gli occhi a questa gente? Noi non saliremo».

15 Allora Mosè si adirò molto e disse al Signore: «Non gradire la loro oblazione; io non ho preso da costoro neppure un asino, e non ho fatto torto ad alcuno di loro».

16 Poi Mosè disse a Core: «Tu e tutta la tua gente trovatevi domani davanti al Signore: tu e loro con Aaronne; 17 e ciascuno di voi prenda il suo turibolo, vi metta dell’incenso, e porti ciascuno il suo turibolo davanti al Signore: saranno duecentocinquanta turiboli. Anche tu e Aaronne prenderete ciascuno il vostro turibolo». 18 Essi dunque presero ciascuno il proprio turibolo, vi misero del fuoco, vi posero sopra dell’incenso e si fermarono all’ingresso della tenda di convegno; lo stesso fecero Mosè e Aaronne. 19 E Core convocò tutta la comunità contro Mosè e Aaronne all’ingresso della tenda di convegno; e la gloria del Signore apparve a tutta la comunità. 20 Il Signore parlò a Mosè e ad Aaronne e disse: 21 «Separatevi da questa gente e io li consumerò in un attimo». 22 Ma essi si prostrarono con la faccia a terra e dissero: «O Dio, Dio che dai la vita a ogni creatura! Un uomo solo ha peccato, e vorresti adirarti contro tutta la comunità?» 23 E il Signore disse a Mosè: 24 «Parla alla comunità e dille: “Allontanatevi dalla dimora di Core, di Datan e di Abiram”».

25 Mosè si alzò e andò da Datan e da Abiram; e gli anziani d’Israele lo seguirono. 26 Egli disse alla comunità: «Allontanatevi dalle tende di questi uomini malvagi e non toccate nulla di ciò che appartiene a loro, affinché non periate a causa di tutti i loro peccati». 27 Così quelli si allontanarono dalla dimora di Core, di Datan e di Abiram. Datan e Abiram uscirono e si fermarono all’ingresso delle loro tende con le loro mogli, i loro figli e i loro bambini.

28 Mosè disse: «Da questo conoscerete che il Signore mi ha mandato per fare tutte queste cose, e che non le ho fatte di testa mia. 29 Se questa gente muore come muoiono tutti gli uomini, se la loro sorte è la sorte comune a tutti gli uomini, il Signore non mi ha mandato; 30 ma se il Signore fa una cosa nuova, se la terra apre la sua bocca e li ingoia con tutto quello che appartiene a loro e se essi scendono vivi nel soggiorno dei morti, allora riconoscerete che questi uomini hanno disprezzato il Signore».

31 Appena egli ebbe finito di pronunciare tutte queste parole, il suolo si spaccò sotto i piedi di quelli, 32 la terra spalancò la sua bocca e li ingoiò: essi e le loro famiglie, con tutta la gente che apparteneva a Core e tutta la loro roba. 33 Scesero vivi nel soggiorno dei morti; la terra si richiuse su di loro, ed essi scomparvero dal mezzo dell’assemblea. 34 Tutto Israele che era intorno a loro fuggì alle loro grida; perché dicevano: «Che la terra non ingoi anche noi!» 35 Un fuoco uscì dalla presenza del Signore e divorò i duecentocinquanta uomini che offrivano l’incenso.

36 Poi il Signore disse a Mosè: 37 «Di’ a Eleazar, figlio del sacerdote Aaronne, di tirar fuori i turiboli dall’incendio e di disperdere qua e là il fuoco, perché quelli sono sacri; 38 e dei turiboli di quegli uomini che hanno peccato al prezzo della loro vita si facciano tante lamine battute per rivestirne l’altare, poiché sono stati presentati davanti al Signore e quindi sono sacri; serviranno di segno ai figli d’Israele». 39 Il sacerdote Eleazar prese i turiboli di bronzo presentati dagli uomini che erano stati bruciati, ne fece delle lamine per rivestirne l’altare 40 e ricordare ai figli d’Israele che nessun estraneo ai discendenti di Aaronne deve accostarsi per ardere incenso davanti al Signore, affinché non gli capiti la sorte di Core e di quelli che erano con lui. Eleazar fece come il Signore gli aveva detto per mezzo di Mosè.

41 Il giorno seguente tutta la comunità dei figli d’Israele mormorò contro Mosè e Aaronne e disse: «Voi avete fatto morire il popolo del Signore». 42 E avvenne che, mentre la comunità si radunava contro Mosè e Aaronne, i figli d’Israele si volsero verso la tenda di convegno; ed ecco che la nuvola la ricoprì e apparve la gloria del Signore. 43 Mosè e Aaronne vennero davanti alla tenda di convegno. 44 Il Signore disse a Mosè: 45 «Allontanatevi da questa comunità e io li consumerò in un attimo». Ed essi si prostrarono con la faccia a terra. 46 Mosè disse ad Aaronne: «Prendi il turibolo, riempilo di fuoco preso dall’altare, mettici sopra dell’incenso e portalo presto in mezzo alla comunità e fa’ l’espiazione per loro; poiché l’ira del Signore è scoppiata, il flagello è già cominciato». 47 Aaronne prese il turibolo, come Mosè aveva detto, corse in mezzo all’assemblea, ed ecco che il flagello era già cominciato fra il popolo. Aaronne mise l’incenso nel turibolo e fece l’espiazione per il popolo. 48 Si fermò tra i morti e i vivi e il flagello cessò. 49 I morti a causa del flagello furono quattordicimilasettecento, oltre a quelli che morirono per il fatto di Core. 50 Aaronne tornò da Mosè all’ingresso della tenda di convegno e il flagello era cessato.

La verga di Aaronne

17 Poi il Signore disse a Mosè: «Parla ai figli d’Israele e fatti dare delle verghe, una per ogni casa patriarcale; una verga per ogni capo di casa patriarcale, cioè dodici verghe. Scriverai il nome di ognuno sulla sua verga; e scriverai il nome di Aaronne sulla verga di Levi, poiché ci sarà una verga per il capo di ogni casa patriarcale. Metterai quelle verghe nella tenda di convegno, davanti alla testimonianza, dove io mi ritrovo con voi. E avverrà che l’uomo che io avrò scelto sarà quello la cui verga fiorirà; così farò cessare davanti a me i mormorii che i figli d’Israele fanno contro di voi».

Mosè parlò ai figli d’Israele e tutti i loro capi gli diedero una verga, una per ogni capo, secondo le loro case patriarcali: cioè, dodici verghe; e la verga di Aaronne era in mezzo alle loro verghe. Mosè mise quelle verghe davanti al Signore nella tenda della testimonianza. L’indomani, quando Mosè entrò nella tenda della testimonianza, ecco che la verga di Aaronne, per la casa di Levi, era fiorita, aveva prodotto delle gemme, fatto sbocciare dei fiori e maturato delle mandorle. Allora Mosè tolse tutte le verghe dalla presenza del Signore e le portò a tutti i figli d’Israele; ed essi le videro e presero ciascuno la sua verga.

10 Il Signore disse a Mosè: «Riporta la verga di Aaronne davanti alla testimonianza, perché sia conservata come un segno ai ribelli, e tu ponga fine ai loro mormorii contro di me, ed essi non muoiano». 11 Mosè fece così; fece come il Signore gli aveva comandato.

12 I figli d’Israele dissero a Mosè: «Ecco, periamo! Siamo perduti! Siamo tutti perduti! 13 Chiunque si accosta al tabernacolo del Signore muore; dovremo morire tutti quanti?»

Funzioni ed entrate dei sacerdoti e dei Leviti

18 Il Signore disse ad Aaronne: «Tu, i tuoi figli e la casa di tuo padre con te porterete il peso delle iniquità commesse nel santuario; e tu e i tuoi figli porterete il peso delle iniquità commesse nell’esercizio del vostro sacerdozio. Farai avvicinare a te anche i tuoi fratelli, la tribù di Levi, la tribù di tuo padre, affinché ti siano aggiunti e ti servano quando tu e i tuoi figli con te sarete davanti alla tenda della testimonianza. Essi saranno ai tuoi ordini in tutto quello che concerne il servizio della tenda; però non si accosteranno agli utensili del santuario né all’altare affinché non moriate voi e loro. Essi dipenderanno da te e faranno il servizio della tenda di convegno in tutto ciò che la concerne, e nessun estraneo si avvicinerà a voi. Voi farete il servizio del santuario e dell’altare, affinché non vi sia più ira contro i figli d’Israele. Quanto a me, ecco, io ho preso i vostri fratelli, i Leviti, tra i figli d’Israele; dati al Signore, essi sono dati in dono a voi per fare il servizio della tenda di convegno. Tu e i tuoi figli con te eserciterete il vostro sacerdozio in tutto ciò che concerne l’altare e in ciò che è di là dalla cortina; e farete il vostro servizio. Io vi do l’esercizio del sacerdozio come un dono; l’estraneo che si avvicinerà sarà messo a morte».

Il Signore disse ancora ad Aaronne: «Ecco, di tutte le cose consacrate dai figli d’Israele io ti do quelle cose che mi sono offerte per elevazione: io le do a te e ai tuoi figli come diritto di unzione, per legge perenne. Questo ti apparterrà fra le cose santissime non consumate dal fuoco: tutte le loro offerte, vale a dire ogni oblazione, ogni loro sacrificio per il peccato e ogni loro sacrificio per la colpa che mi presenteranno; sono tutte cose santissime che apparterranno a te e ai tuoi figli. 10 Le mangerai in luogo santissimo: ne mangerà ogni maschio; per te saranno cose sante. 11 Anche questo ti apparterrà: i doni che i figli d’Israele presenteranno per elevazione e tutte le loro offerte agitate; io le do a te, ai tuoi figli e alle tue figlie con te, per legge perenne. Chiunque sarà puro in casa tua ne potrà mangiare. 12 Ti do pure tutte le primizie che essi offriranno al Signore: il meglio dell’olio e il meglio del mosto e del grano. 13 Le primizie di tutto ciò che produrrà la loro terra e che essi presenteranno al Signore saranno tue. Chiunque sarà puro in casa tua ne potrà mangiare. 14 Tutto ciò che in Israele sarà votato all’interdetto sarà tuo. 15 Ogni primogenito di ogni carne che essi offriranno al Signore, così degli uomini come degli animali, sarà tuo; però farai riscattare il primogenito dell’uomo e farai riscattare il primogenito di un animale impuro. 16 Quanto al riscatto, li farai riscattare dall’età di un mese, secondo la tua stima, per cinque sicli d’argento, a siclo di santuario, che è di venti ghere. 17 Ma non farai riscattare il primogenito della vacca né il primogenito della pecora né il primogenito della capra; sono cosa sacra; spargerai il loro sangue sull’altare e brucerai il loro grasso come sacrificio consumato dal fuoco, di profumo soave per il Signore. 18 La loro carne sarà tua; sarà tua come il petto dell’offerta agitata e come la coscia destra. 19 Io do a te, ai tuoi figli e alle tue figlie con te, per legge perenne, tutte le offerte delle cose sante che i figli d’Israele presenteranno al Signore per elevazione. È un patto inalterabile[a], perenne, davanti al Signore, per te e per la tua discendenza con te».

20 Il Signore disse ancora ad Aaronne: «Tu non avrai nessuna proprietà nel paese dei figli d’Israele e non ci sarà parte per te in mezzo a loro; io sono la tua parte e la tua eredità in mezzo a loro. 21 Ai figli di Levi io do come proprietà tutte le decime in Israele in cambio del servizio che fanno nella tenda di convegno. 22 I figli d’Israele non si avvicineranno più alla tenda di convegno, per non caricarsi di un peccato che li farebbe morire. 23 Ma il servizio della tenda di convegno lo faranno soltanto i Leviti; ed essi porteranno il peso delle proprie iniquità; sarà una legge perenne, di generazione in generazione; e non possederanno nulla tra i figli d’Israele; 24 Poiché io do come proprietà ai Leviti le decime che i figli d’Israele presenteranno al Signore come offerta elevata; per questo dico di loro: “Non possederanno nulla tra i figli d’Israele”».

25 Il Signore disse a Mosè: 26 «Parlerai inoltre ai Leviti e dirai loro: “Quando riceverete dai figli d’Israele le decime che io vi do per conto loro come vostre proprietà, metterete da parte un’offerta da fare al Signore: una decima della decima; 27 e l’offerta che avrete prelevata vi sarà contata come il grano che viene dall’aia e come il mosto che esce dal torchio. 28 Così anche voi metterete da parte un’offerta per il Signore da tutte le decime che riceverete dai figli d’Israele e darete al sacerdote Aaronne l’offerta che avrete messa da parte per il Signore. 29 Da tutte le cose che vi saranno date metterete da parte tutte le offerte per il Signore; di tutto ciò che vi sarà di meglio metterete da parte quel tanto che è da consacrare”. 30 E dirai loro: “Quando ne avrete messo da parte il meglio, quello che rimane sarà contato ai Leviti come il prodotto dell’aia e come il prodotto del torchio. 31 Lo potrete mangiare in qualunque luogo, voi e le vostre famiglie, perché è il compenso che riceverete in cambio del vostro servizio nella tenda di convegno. 32 Così non vi sarà attribuito nessun peccato, poiché ne avrete messo da parte il meglio; e non profanerete le cose sante dei figli d’Israele, e non morirete”».

Footnotes:

  1. Numeri 18:19 Un patto inalterabile, lett. un patto di sale.
Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

4 Mose 16-18 Schlachter 2000 (SCH2000)

Die Empörung Korahs

16 Und Korah, der Sohn Jizhars, des Sohnes Kahats, des Sohnes Levis, nahm mit sich Dathan und Abiram, die Söhne Eliabs, und On, der Sohn Pelets, Söhne Rubens,

und sie empörten sich gegen Mose, samt 250 Männern aus den Kindern Israels, Vorstehern der Gemeinde, Berufenen der Versammlung, angesehenen Männern.

Und sie versammelten sich gegen Mose und gegen Aaron und sprachen zu ihnen: Ihr beansprucht zu viel[a]; denn die ganze Gemeinde, sie alle sind heilig, und der Herr ist in ihrer Mitte! Warum erhebt ihr euch über die Gemeinde des Herrn?

Als Mose dies hörte, warf er sich auf sein Angesicht;

und er sprach zu Korah und zu seiner ganzen Rotte so: Morgen wird der Herr wissen lassen, wer ihm angehört und wer heilig ist, sodass er ihn zu sich nahen lässt. Wen er erwählt, den wird er zu sich nahen lassen.

So tut nun dies, Korah und seine ganze Rotte: Nehmt für euch Räucherpfannen

und tut morgen Feuer hinein und legt Räucherwerk darauf vor dem Herrn; und der Mann, den der Herr dann erwählt, der ist heilig. Ihr beansprucht zu viel, ihr Söhne Levis!

Und Mose sprach zu Korah: Hört doch, ihr Söhne Levis!

Ist es euch zu wenig, dass euch der Gott Israels aus der Gemeinde Israels ausgesondert hat, um euch zu sich nahen zu lassen, damit ihr den Dienst an der Wohnung des Herrn verseht und vor der Gemeinde steht, um ihr zu dienen?

10 Er hat dich und alle deine Brüder, die Söhne Levis, samt dir zu ihm nahen lassen, und ihr begehrt nun auch das Priestertum?

11 Fürwahr, du und deine ganze Rotte, ihr rottet euch gegen den Herrn zusammen! Und Aaron — wer ist er, dass ihr gegen ihn murrt?

12 Und Mose schickte hin und ließ Dathan und Abiram, die Söhne Eliabs, rufen. Sie aber sprachen: Wir kommen nicht hinauf!

13 Ist es nicht genug, dass du uns aus einem Land herausgeführt hast, in dem Milch und Honig fließt, um uns in der Wüste zu töten? Willst du dich auch noch zum Herrscher über uns aufwerfen?

14 Hast du uns wirklich in ein Land gebracht, in dem Milch und Honig fließt, und hast uns Äcker und Weinberge zum Erbteil gegeben? Willst du diesen Leuten auch die Augen ausstechen? Wir kommen nicht hinauf!

15 Da ergrimmte Mose sehr und sprach zu dem Herrn: Wende dich nicht zu ihrer Opfergabe! Ich habe nicht einen Esel von ihnen genommen und habe keinem jemals ein Leid getan!

16 Und Mose sprach zu Korah: Du und deine ganze Rotte, kommt morgen vor den Herrn, du und sie und Aaron.

17 Und jeder nehme seine Räucherpfanne und lege Räucherwerk darauf, und dann bringe jeder seine Räucherpfanne vor den Herrn; das sind 250 Räucherpfannen, auch du und Aaron, nehmt jeder seine Räucherpfanne mit!

18 Da nahm jeder seine Räucherpfanne und tat Feuer hinein und legte Räucherwerk darauf, und sie standen vor dem Eingang der Stiftshütte, auch Mose und Aaron.

19 Und Korah versammelte gegen sie die ganze Gemeinde vor dem Eingang der Stiftshütte. Da erschien die Herrlichkeit des Herrn vor der ganzen Gemeinde.

20 Und der Herr redete zu Mose und Aaron und sprach:

21 Sondert euch ab von dieser Gemeinde, dass ich sie in einem Augenblick vertilge!

22 Da fielen sie auf ihr Angesicht und sprachen: O Gott, du Gott, der allem Fleisch den Lebensodem gibt[b], ein Mann hat gesündigt und du willst über die ganze Gemeinde zürnen?

Das Gericht des Herrn über die Aufrührer

23 Da redete der Herr zu Mose und sprach:

24 Rede zu der Gemeinde und sprich: Entfernt euch ringsum von der Wohnung Korahs, Dathans und Abirams!

25 Da stand Mose auf und ging zu Dathan und Abiram, und die Ältesten Israels folgten ihm.

26 Und er redete zu der Gemeinde und sprach: Weicht doch von den Zelten dieser gottlosen Menschen und rührt nichts an von allem, was ihnen gehört, damit ihr nicht weggerafft werdet wegen aller ihrer Sünden!

27 Da entfernten sie sich ringsum von der Wohnung Korahs, Dathans und Abirams. Dathan aber und Abiram kamen heraus und traten an den Eingang ihrer Zelte mit ihren Frauen und Söhnen und Kindern.

28 Und Mose sprach: Daran sollt ihr erkennen, dass der Herr mich gesandt hat, alle diese Werke zu tun, und dass ich nicht aus meinem eigenen Herzen gehandelt habe:

29 Wenn diese sterben werden, wie alle Menschen sterben, und gestraft werden mit einer Strafe,[c] wie sie alle Menschen trifft, so hat der Herr mich nicht gesandt.

30 Wenn aber der Herr etwas Neues schaffen wird, sodass der Erdboden seinen Mund auftut und sie verschlingt mit allem, was sie haben, dass sie lebendig hinunterfahren ins Totenreich, so werdet ihr erkennen, dass diese Leute den Herrn gelästert haben!

31 Und es geschah, als er alle diese Worte ausgeredet hatte, da zerriss der Erdboden unter ihnen;

32 und die Erde tat ihren Mund auf und verschlang sie samt ihren Familien[d] und alle Menschen, die Korah anhingen, und all [ihre] Habe.

33 Und sie fuhren lebendig hinunter ins Totenreich mit allem, was sie hatten, und die Erde deckte sie zu. So wurden sie mitten aus der Gemeinde vertilgt.

34 Ganz Israel aber, das rings um sie her war, floh bei ihrem Geschrei; denn sie sprachen: Dass uns die Erde nicht auch verschlingt!

35 Und Feuer ging aus von dem Herrn und verzehrte die 250 Männer, die das Räucherwerk darbrachten.

17 Und der Herr redete zu Mose und sprach:

Sage zu Eleasar, dem Sohn Aarons, des Priesters, dass er die Räucherpfannen aus dem Brand aufheben soll, und streue das Feuer hinweg; denn sie sind heilig,

die Räucherpfannen derer, die um den Preis ihrer Seelen[e] gesündigt haben. Man soll sie zu breiten Blechen schlagen und den Altar damit überziehen; denn sie haben sie vor den Herrn gebracht und [dadurch] geheiligt; sie sollen ein Zeichen sein für die Kinder Israels!

So nahm Eleasar, der Priester, die ehernen Räucherpfannen, welche die Verbrannten herzugebracht hatten, und man schlug sie zu Blechen, um den Altar [damit] zu überziehen,

zum Gedenken für die Kinder Israels, damit kein Fremder, der nicht aus dem Samen Aarons ist, sich naht, um vor dem Herrn Räucherwerk zu opfern, damit es ihm nicht ergeht wie Korah und seiner Rotte — so, wie der Herr durch Mose zu ihm[f] geredet hatte.

Gericht über das murrende Volk

Am folgenden Morgen aber murrte die ganze Gemeinde der Kinder Israels gegen Mose und gegen Aaron und sprach: Ihr habt das Volk des Herrn getötet!

Und es geschah, als sich die Gemeinde gegen Mose und gegen Aaron versammelt hatte, wandten sie sich der Stiftshütte zu, und siehe, da bedeckte sie die Wolke und die Herrlichkeit des Herrn erschien.

Und Mose und Aaron gingen vor die Stiftshütte.

Und der Herr redete zu Mose und sprach:

10 Entfernt euch aus der Mitte dieser Gemeinde, so will ich sie in einem Augenblick vertilgen! Sie aber fielen auf ihr Angesicht.

11 Und Mose sprach zu Aaron: Nimm die Räucherpfanne und tue Feuer vom Altar hinein und lege Räucherwerk darauf; und geh schnell zu der Gemeinde und erwirke Sühnung für sie! Denn der Zorn ist vom Herrn ausgegangen; die Plage hat begonnen!

12 Da nahm Aaron [die Räucherpfanne], wie Mose gesagt hatte, und lief mitten unter die Gemeinde. Und siehe, die Plage hatte unter dem Volk angefangen; und er legte das Räucherwerk darauf und erwirkte Sühnung für das Volk;

13 und er stand zwischen den Toten und den Lebendigen: da wurde der Plage gewehrt.

14 Und die Zahl der an der Plage Gestorbenen belief sich auf 14 700, außer denen, die wegen der Sache Korahs umgekommen waren.

15 Und Aaron kam wieder zu Mose vor den Eingang der Stiftshütte, nachdem der Plage gewehrt worden war.

Aarons sprossender Stab

16 Und der Herr redete zu Mose und sprach:

17 Rede zu den Kindern Israels und nimm von ihnen je einen Stab für ein Vaterhaus, von allen Fürsten nach ihren Vaterhäusern, zwölf Stäbe, und schreibe den Namen eines jeden auf seinen Stab.

18 Aber Aarons Namen sollst du auf den Stab Levis schreiben; denn für jedes Oberhaupt ihrer Vaterhäuser soll ein Stab sein.

19 Und lege sie in die Stiftshütte vor das Zeugnis, wo ich mit euch zusammenzukommen pflege.

20 Der Stab des Mannes aber, den ich erwählen werde, der wird dann sprossen. So werde ich das Murren der Kinder Israels, womit sie gegen euch gemurrt haben, vor mir zum Schweigen bringen!

21 Und Mose redete zu den Kindern Israels; da gaben ihm alle ihre Fürsten zwölf Stäbe, jeder Fürst einen Stab, nach ihren Vaterhäusern; auch Aarons Stab war unter ihren Stäben.

22 Und Mose legte die Stäbe vor den Herrn, in das Zelt des Zeugnisses.

23 Und es geschah am nächsten Morgen, als Mose in das Zelt des Zeugnisses trat, siehe, da sprosste der Stab Aarons, des Hauses Levis; er hatte ausgeschlagen und Blüten getrieben und trug reife Mandeln.

24 Und Mose trug alle Stäbe von dem Herrn hinaus zu allen Kindern Israels; und sie sahen sie, und jeder nahm seinen Stab.

25 Der Herr aber sprach zu Mose: Trage den Stab Aarons wieder vor das Zeugnis[g], dass er aufbewahrt wird als ein Zeichen für die Widerspenstigen, damit ihr Murren vor mir aufhört und sie nicht sterben müssen!

26 Und Mose machte es so; wie der Herr es ihm geboten hatte, so machte er es.

27 Und die Kinder Israels sprachen zu Mose: Siehe, wir sterben dahin; wir kommen um, wir kommen alle um!

28 Jeder, der sich der Wohnung des Herrn naht, der stirbt! Sollen wir denn ganz und gar untergehen?

Der Dienst der Leviten

18 Und der Herr sprach zu Aaron: Du und deine Söhne und das Haus deines Vaters mit dir sollen die Versündigung am Heiligtum tragen,[h] und du und deine Söhne mit dir sollen die Sünde eures Priesterdienstes tragen.

Lass auch deine Brüder, den Stamm Levi, den Stamm deines Vaters, mit dir nahen; sie sollen sich dir anschließen[i] und dir dienen. Du aber und deine Söhne mit dir, ihr sollt vor dem Zelt des Zeugnisses dienen;

und jene sollen deine Anordnungen und den Dienst der ganzen Stiftshütte ausführen; doch zu den Geräten des Heiligtums und zum Altar sollen sie sich nicht nahen, damit sie nicht sterben, sie und ihr dazu;

sondern sie sollen sich dir anschließen, dass sie den Dienst an der Stiftshütte verrichten, entsprechend der ganzen Arbeit an der Stiftshütte; aber kein Fremder soll sich euch nahen.

So verrichtet ihr nun den Dienst am Heiligtum und den Dienst am Altar, damit künftig kein Zorngericht mehr über die Kinder Israels kommt!

Und siehe, ich habe die Leviten, eure Brüder, aus der Mitte der Kinder Israels herausgenommen, als eine Gabe für euch, als dem Herrn Gegebene, damit sie den Dienst an der Stiftshütte verrichten.

Du aber und deine Söhne mit dir, ihr sollt euren Priesterdienst ausüben in allem, was am Altar zu tun ist, und innerhalb des Vorhangs, und so den Dienst tun; denn als Gabe gebe ich euch den Dienst eures Priestertums. Wenn aber ein Fremder herzunaht, so muss er getötet werden.

Opfer- und Erstlingsanteile der Priester

Und der Herr sprach zu Aaron: Siehe, ich habe dir meine Hebopfer zu verwahren gegeben; von allem, was die Kinder Israels heiligen, habe ich sie dir und deinen Söhnen als Salbungsteil gegeben[j], als eine ewige Ordnung.

Das sollst du haben vom Hochheiligen, von den Feueropfern[k] des Altars: Alle ihre Opfergaben, nach allen ihren Speisopfern und Sündopfern und Schuldopfern, die sie mir darbringen, sollen dir und deinen Söhnen als Hochheiliges gehören.

10 An einem hochheiligen Ort sollst du es essen; alles, was männlich ist, darf davon essen; denn es soll dir heilig sein.

11 Und dies soll dir auch gehören: das Hebopfer ihrer Gaben, von allen Webopfern der Kinder Israels — ich habe sie dir und deinen Söhnen und deinen Töchtern mit dir als eine ewige Ordnung gegeben. Jeder, der in deinem Haus rein ist, soll davon essen:

12 Alles Beste vom Öl und alles Beste vom Most und Korn, ihre Erstlinge, die sie dem Herrn opfern, habe ich dir gegeben.

13 Die ersten Früchte alles dessen, was in ihrem Land [wächst], die sie dem Herrn bringen, sollen dir gehören. Jeder, der in deinem Haus rein ist, soll davon essen.

14 Alles Gebannte[l] in Israel soll dir gehören.

15 Alle Erstgeburt[m] unter allem Fleisch, die sie dem Herrn darbringen, es sei vom Menschen oder vom Vieh, soll dir gehören; doch sollst du die Erstgeburt eines Menschen unbedingt auslösen, und auch die Erstgeburt eines unreinen Viehs sollst du auslösen lassen.

16 Wenn sie einen Monat alt sind, sollst du diejenigen, die auszulösen sind, nach deiner Schätzung um fünf Schekel Silber auslösen, nach dem Schekel des Heiligtums, der 20 Gera gilt.

17 Aber die Erstgeburt eines Rindes oder die Erstgeburt eines Lammes oder die Erstgeburt einer Ziege sollst du nicht auslösen; denn sie sind heilig. Ihr Blut sollst du an den Altar sprengen, und ihr Fett sollst du als Feueropfer in Rauch aufgehen lassen, zum lieblichen Geruch für den Herrn.

18 Ihr Fleisch aber soll dir gehören; wie die Brust des Webopfers und die rechte Keule soll es dir gehören.

19 Alle Hebopfer von den heiligen Gaben, welche die Kinder Israels für den Herrn erheben, habe ich dir und deinen Söhnen und deinen Töchtern mit dir gegeben, als eine ewige Ordnung. Das soll ein ewiger Salzbund sein vor dem Herrn, für dich und deinen Samen mit dir.

20 Und der Herr sprach zu Aaron: In ihrem Land sollst du nichts erben, auch kein Teil unter ihnen haben; denn ich bin dein Teil und dein Erbe inmitten der Kinder Israels!

21 Und siehe, so habe ich den Söhnen Levis alle Zehnten in Israel zum Erbteil gegeben für ihren Dienst, den sie tun, den Dienst an der Stiftshütte.

22 Darum sollen künftig die Kinder Israels nicht zu der Stiftshütte nahen, damit sie nicht Sünde auf sich laden und sterben;

23 sondern die Leviten sollen den Dienst an der Stiftshütte verrichten, und sie sollen ihre Schuld tragen; das soll eine ewige Ordnung für eure Nachkommen sein; aber sie sollen kein Erbteil besitzen unter den Kindern Israels.

24 Denn den Zehnten der Kinder Israels, den sie dem Herrn als Hebopfer entrichten, habe ich den Leviten als Erbteil gegeben. Darum habe ich zu ihnen gesagt, dass sie kein Erbteil unter den Kindern Israels besitzen sollen.

Vom Zehnten

25 Und der Herr redete zu Mose und sprach:

26 Rede auch zu den Leviten und sage ihnen: Wenn ihr von den Kindern Israels den Zehnten nehmt, den ich euch von ihnen als Erbteil gegeben habe, so sollt ihr davon dem Herrn ein Hebopfer abheben, den Zehnten vom Zehnten.

27 Dieses euer Hebopfer soll euch angerechnet werden wie Korn von der Tenne und Most aus der Kelter.

28 So sollt auch ihr dem Herrn ein Hebopfer geben von allen euren Zehnten, die ihr von den Kindern Israels nehmt, und sollt davon dem Priester Aaron ein Hebopfer für den Herrn geben.

29 Von allem, was euch gegeben wird, sollt ihr dem Herrn ein Hebopfer abgeben, von allem Besten den geheiligten Teil.

30 Und sprich zu ihnen: Wenn ihr so das Allerbeste davon abhebt, so soll es den Leviten angerechnet werden wie der Ertrag der Tenne und wie der Ertrag der Kelter.

31 Und ihr dürft es essen an allen Orten, ihr und euer Haus; denn es ist euer Lohn für euren Dienst an der Stiftshütte.

32 Und ihr werdet deswegen keine Sünde auf euch laden, wenn ihr das Beste davon abhebt; ihr werdet weder das Geheiligte der Kinder Israels entweihen noch sterben.

Footnotes:

  1. (16,3) w. Genug für euch!
  2. (16,22) w. du Gott der Geister (od. des Lebensodems) alles Fleisches.
  3. (16,29) w. heimgesucht werden mit einer Heimsuchung.
  4. (16,32) w. Häusern; hier ist normalerweise die Großfamilie gemeint.
  5. (17,3) Andere Übersetzung: gegen ihre Seelen.
  6. (17,5) d.h. zu Eleasar.
  7. (17,25) d.h. vor die Bundeslade, in der die zehn Gebote aufbewahrt waren.
  8. (18,1) d.h. sie und nicht das ganze Volk sollten die Verantwortung tragen, wenn das Heiligtum durch Sünde entweiht und verunreinigt würde.
  9. (18,2) Eine Anspielung auf den Namen Levi (= »Anschließung«).
  10. (18,8) w. zur Salbung.
  11. (18,9) w. vom Feuer.
  12. (18,14) od. Geweihte.
  13. (18,15) w. alles, was den Mutterleib durchbricht.
Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

4 Mózes 16-18 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Kórah lázadást szít Mózes ellen

16 A pusztai vándorlás idején történt, hogy Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogtak és fellázadtak Mózes ellen. Kórah Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia volt. Dátán és Abirám Eliáb fiai voltak. Ón Pelet fia volt. Dátán, Abirám és Ón Rúben törzsébe tartoztak. Maguk mellé állítottak még vagy 250 férfit Izráel népéből: különböző ismert vezetőket, akiket a közösség választott. Összegyűltek, odamentek Mózes és Áron elé, és ezt mondták nekik: „Mózes és Áron! Túl sok hatalmat tulajdonítotok magatoknak! Mit képzeltek ti magatokról? Azt hiszitek, különbek vagytok az Örökkévaló népénél? Hiszen ez az egész közösség szent, és az Örökkévaló közöttünk van!”

Mózes egy szót sem válaszolt, csak arccal a földre borult. Azután fölkelt, és ezt felelte Kórahnak és társainak: „Holnap reggel az Örökkévaló maga fogja megmutatni, ki tartozik hozzá, ki a szent, ki jöhet közel hozzá.[a] Csak az közeledhet az Örökkévalóhoz, akit ő kiválaszt. 6-7 Te, Kórah, és a társaid mindannyian jöjjetek ide holnap, hozzatok füstölőket, tegyetek bele parazsat, és rá füstölőszert! Így álljatok meg az Örökkévaló előtt! Akit az Örökkévaló kiválaszt, az a szent. Ti vagytok azok, léviták, akik túl sokat akartok magatoknak!”

8-9 Majd még ezt is mondta Mózes Kórahnak: „Figyeljetek ide, léviták! Izráel Istene kiválasztott titeket Izráel népe közül, hogy közel jöhessetek hozzá. Hiszen nektek adta a kiváltságot, hogy ellássátok a különféle gyakorlati tennivalókat a Találkozás Sátora szállítása és felállítása körül, meg különböző egyéb módokon szolgálhatjátok az egész közösséget! Mindez kevés nektek? 10 Az Örökkévaló megengedte neked, Kórah, és testvéreidnek, a lévitáknak, hogy közel jöhessetek hozzá! Ti pedig kevesellitek ezt, és papok is akartok lenni? 11 Bizony, nem Áron ellen fogtatok össze, hanem az Örökkévaló ellen! Kicsoda Áron, hogy ellene fordultok, és panaszkodok ellene?”

12 Azután Mózes üzent Dátánnak és Abirámnak, Eliáb fiainak, hogy jöjjenek hozzá. De azok elutasították. „Dehogy megyünk! — mondták. — 13 Nem elég, hogy kihoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy itt, a pusztában megölj bennünket? Most még parancsolgatsz is nekünk, mint valami fejedelem? 14 Nem éppen tejjel és mézzel folyó földre vezettél bennünket! Csak ígérted, de nem adtál nekünk sem szántóföldeket, sem szőlőskerteket örökségül! Meddig fogod még becsapni ezt a népet? Dehogy megyünk!”

15 Mózes emiatt nagyon megharagudott, és azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, te tudod, hogy nem bántottam őket, s nem ártottam nekik! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem! Kérlek, ne fogadd el áldozataikat!”

16 Azután ezt mondta Kórahnak: „Holnap te és a társaid álljatok meg az Örökkévaló előtt. Áron is ott lesz. 17 Mindegyikőtök hozza a saját füstölőjét, és tegyen rá tömjént. Tehát összesen 250 füstölőt hozzatok, és Áron is hozza a sajátját”.

Mózes és Áron közbenjár Izráelért

18 Így is történt: másnap reggel mind a 250 férfi összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Mindenki hozta a füstölőjét, benne izzó parázzsal és rajta tömjénnel. Ott volt Mózes és Áron is. 19 Kórah összehívta Izráel egész közösségét Mózes és Áron ellen: valamennyien ott álltak a Sátor bejáratánál. Akkor az Örökkévaló dicsősége megjelent — mindenki jól látta.

20 Az Örökkévaló ekkor Mózeshez és Áronhoz szólt: 21 „Váljatok külön ettől az összegyűlt közösségtől, mert azonnal megsemmisítem őket!”

22 Mózes és Áron azonnal arcukra borultak az Örökkévaló előtt, és így kiáltottak hozzá: „Istenünk! Te vagy minden ember szellemének Istene![b] Miért az egész közösségre haragszol, amikor csak egyetlen férfi vétkezett?”

23 Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: 24 „Mondd meg a népnek, hogy távolodjanak el Kórah, Dátán és Abirám sátraitól!”

25 Ekkor Mózes fölkelt, és Izráel népének vezetőivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz. 26 Majd Mózes figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok! Menjetek el ezeknek a gonosz embereknek a sátrai mellől, és semmihez se nyúljatok, ami az övék, nehogy bűneik miatt velük együtt pusztuljatok el!” 27 Az emberek el is húzódtak Kórah, Dátán és Abirám sátrai mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel együtt megálltak sátruk előtt.

Kórahot és társait elnyeli a föld

28 Mózes ekkor az egész néphez fordult: „Figyeljetek rám! Most meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló küldött el engem, hogy mindezeket megtegyem, és nem a saját akaratomat viszem véghez. 29 Ha ezek az emberek úgy fognak meghalni, mint mindenki más, és ha csak az történik velük, ami mindenki mással is előfordul, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. 30 De ha az Örökkévaló valami újat cselekszik: ha a föld feltátja torkát, és elnyeli őket, és ők a hozzájuk tartozókkal együtt elevenen mennek le a halottak országába, akkor tudjátok meg, hogy az Örökkévaló ellen vétkeztek”.

31 Alighogy ezt kimondta, meghasadt a föld Kórah és társai lába alatt. 32 Mintha a föld valóban feltátotta volna torkát: mert hirtelen elnyelte őket egész családjukkal és minden tulajdonukkal együtt. 33 Ők pedig elevenen hullottak a Seolba mindenestül. Azután a föld ismét bezárult. Kóráh és a társai így vágattak ki Izráel közösségéből. 34 Az elveszettek kiáltásait hallva a nép rémülten futott szerteszét, és azt kiáltozták: „Meneküljünk, még minket is elnyel a föld!”

35 Az Örökkévaló ekkor tüzet küldött, amely elpusztította azt a 250 férfit, akik tömjénnel áldoztak.

36 Mózesnek az Örökkévaló ekkor ezt mondta: 37-38 „Szólj Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje össze a 250 bronz tömjénfüstölőt a tűzvész helyéről, mert azok szentté lettek! A parazsat és a hamut szórja szét belőlük. Azok az emberek olyan bűnt követtek el, amely az életükbe került. Ugyanakkor a kezükben tartott tömjénezők szentek lettek, mert azokat az Örökkévaló elé vitték. Készítsetek azokból a bronz tömjénezőkből vékonyra kalapált lapokat, és borítsátok be velük az égőáldozati oltárt. Emlékeztető jel lesz ez egész Izráel számára”.

39 Eleázár így is tett: összegyűjtötte a tömjénezőket, amelyekkel az elpusztult léviták füstöltek az Örökkévaló előtt. Majd a tömjénezőket vékony lapokká kalapálták, és beborították velük az oltárt, 40 ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Emlékeztető jel ez Izráel számára, hogy aki nem Áron leszármazottjai közül való, az ne merészeljen tömjénfüsttel az Örökkévaló elé járulni, mert különben úgy jár, mint Kórah és társai.

Áron áldozata megállítja a csapást

41-42 A következő napon Izráel népének egész közössége összegyűlt Mózes és Áron ellen. Zúgolódtak és vádolták őket: „Ti öltétek meg tegnap az Örökkévaló népe közül azokat az embereket!” Ekkor azonban mind a Találkozás Sátora felé fordultak, mert az Örökkévaló felhője betakarta a Sátrat, és az Örökkévaló dicsősége megjelent fölötte. 43 Mózes és Áron oda ment a Sátor elé, 44 és az Örökkévaló szólt Mózeshez:

45 „Álljatok külön ettől a közösségtől, hadd pusztítsam el őket egy pillanat alatt!” Ekkor Mózes és Áron azonnal arcra borult az Örökkévaló előtt.

46 Majd Mózes szólt Áronnak: „Siess, fogd a saját tömjéneződet, tégy bele parazsat az oltárról, szórj rá tömjént, szaladj vele a nép közé, és szerezz engesztelést a számukra, mert az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és már hullanak is!”

47 Áron azonnal megtette, amit Mózes mondott: a tömjénezővel odaszaladt a nép közé, ahol a csapástól már egyre-másra hullottak az emberek. Tömjént szórt a parázsra, és így szerzett engesztelést a népnek bűnükért. 48 Áron tehát — kezében a füstölővel — ott állt az élők és holtak közötti határvonalon, és megállította a csapást. 49 De addigra már 14 700 fő meghalt a csapás miatt, azokon kívül, akik előző nap Kórah miatt elpusztultak. 50 Miután a csapás megszűnt, Áron visszatért Mózeshez a Találkozás Sátora elé.

Áron botja kivirágzik

17 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: 2-3 „Hirdesd ki ezeket Izráel népének! Vegyél a törzsek vezetőitől egy-egy botot,[c] és mindegyikre írd fel annak a vezetőnek a nevét, akitől kaptad. Áron nevét a Lévi botjára írd. Összesen tehát 12 botot gyűjts össze tőlük, minden törzsből egyet. Majd ezeket a botokat tedd a földre, a Találkozás Sátorában a Szövetségláda elé, ahol találkozom veletek. Annak a férfinak a botja, akit kiválasztok magamnak, ki fog hajtani. Így fogok véget vetni Izráel népe zúgolódásának, amellyel folyton ellened és Áron ellen támadtak”.

Kihirdette ezt Mózes a népnek, és a törzsek vezetői mind átadtak neki egy-egy botot. Áron botja is ott volt közöttük. Mózes pedig elhelyezte a botokat az Örökkévaló jelenlétében, a Szövetség Sátorában.

Másnap, amikor Mózes bement a Sátorba, látta, hogy Áron botja — vagyis a Lévi törzsét jelképező bot — kihajtott: zöld leveleket, rügyeket és virágokat hozott, sőt, már mandulát is érlelt. Ezután Mózes kihozta a botokat az Örökkévaló jelenlétéből, és megmutatta azokat Izráel egész népének. Minden törzsi vezető is látta, majd visszakapta a saját botját.

10 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Áron botját tedd vissza a Szövetségláda elé! Őrizzétek meg, és maradjon ott! Szolgáljon figyelmeztető jelül a lázadásra hajlamos népnek, hogy ne zúgolódjanak többé ellenem, mert különben meghalnak!” 11 Mózes így is tett, visszavitte Áron botját, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.

12 A nép azonban Mózeshez kiáltott: „Látod? Mindannyian meghalunk! Jaj, elveszünk, mind egy szálig elpusztulunk! 13 Aki csak a közelébe megy az Örökkévaló Sátorának, azonnal meghal! Hát tényleg mind meg kell haljunk?”

A papokra és lévitákra vonatkozó rendelkezések

18 Az Örökkévaló ezt mondta Áronnak: „Áron, te és a fiaid, vagyis egész nemzetségetek felelős a szent dolgokért. Ha vétkeztek a szent dolgokkal és a papi szolgálattal kapcsolatban, nektek kell viselnetek a büntetést miatta.

2-3 Vedd magad mellé a rokonaidat, ősapád, Lévi leszármazottjait, vagyis a lévitákat, hogy szolgáljanak titeket, papokat. Ők segítsenek nektek, amikor a Szövetség Sátoránál a papi szolgálatot végzitek. Ők segítsenek nektek a Szent Sátor egész területének őrzésében, de ne érintsék meg a szent dolgokat, vagy az oltárt, mert meghalnak, és ti is meghaltok! Csak a léviták legyenek a segítőitek, csak ők őrizzék a Találkozás Sátorát, és lássák el a Sátor költöztetésével járó fizikai munkákat! Rajtuk kívül más, aki nem Lévi törzséből származik, nem segíthet nektek ezekben a dolgokban.

Ti őrizzétek a Találkozás Sátorát és az oltárt, nehogy ismét megharagudjak Izráel népére. Látod, én magam választottam ki Izráel népe közül rokonaitokat, a lévitákat, és nektek ajándékoztam őket, hogy ők végezzék a Találkozás Sátorának szállítását és felállítását. Te pedig — és utánad a fiaid —, őrizzétek a papi szolgálatok szentségét, és ne engedjetek illetéktelen személyt az oltár közelébe, vagy bemenni a Szentek Szentjébe! Azokat a feladatokat, amelyeket rátok bíztam, csak ti végezzétek! Ha rajtatok kívül valaki más mégis megpróbálná, az halállal lakoljon”.

Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Rád bíztam mindazoknak az áldozatoknak az őrzését és kezelését, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak felajánl. Neked és fiaidnak adtam azokat, mint járandóságotokat. Örökké érvényes rendelkezés ez. Amikor az emberek különböző áldozatokat hoznak nekem: ételáldozatot, bűnért való áldozatot vagy vétekáldozatot, akkor ezekből minden, amit az oltár tüzén nem égettek el, legyen a tiétek. Minthogy ezek a legszentebb dolgok, úgy is bánjatok velük! 10 Ezeket csak a Szent Sátor udvarában ehetitek meg, és tartsátok igen szentnek! Családjaitokban minden férfi ehet azokból.

11 Ugyancsak a ti járandóságotok minden olyan áldozat, amelyet Izráel népéből valaki önként ajánl fel nekem, s amelyet ti felmutattok az Örökkévaló jelenlétében. Ezeket is nektek adtam, egész családotok minden rituálisan tiszta tagja és leszármazottjaitok: fiaitok és leányaitok egyaránt ehetnek belőle.

12 Szintén nektek adtam az olívaolaj, szőlőmust, gabona és a belőlük készült termékek[d] színe-javát. 13 Titeket illet aratáskor vagy betakarításkor minden termény első része: amit az emberek ilyenkor az Örökkévalónak hoznak, azt nektek adtam. Egész családotok minden rituálisan tiszta tagja ehet belőle.

14 Mindaz, amit valaki Izráelben különleges esküvel az Örökkévalónak szentel,[e] szintén legyen a tiétek.

15 Minden gyermek, aki anyjának elsőszülöttje, az Örökkévaló tulajdona, és hasonlóképpen a háziállatok elsőszülött kicsinyei is. Ezeket az Örökkévalónak kell felajánlani, én pedig nektek adom őket. De mivel az elsőszülött gyermeket és a háziállatok közül a tisztátalan állat kicsinyét meg kell váltani, ezek helyett fogadjátok el a váltságdíjat. 16 Az elsőszülött gyermeket egy hónapos korában váltsák meg a szülei. Ennek a megszabott mértéke 5 sékel ezüst[f] — a szent sékel szerint, amely 20 gérát[g] ér.

17 Azonban nem szabad megváltani a szarvasmarha, juh vagy kecske elsőszülött kicsinyeit. Ezek szentek, tehát áldozatra valók. Jó illatú áldozati ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az állatok vérét öntsd az oltárra, zsíros részeiket égesd el az oltár tüzén, 18 húsuk azonban a ti részetek. Titeket illet az áldozatok jobb combja, és a felmutatott áldozatok szegye. 19 Mindazt, amit az emberek az Örökkévalónak fölajánlanak, mint szent áldozatot, nektek adom. A ti részetek az, leszármazottjaitokkal: fiaitokkal és leányaitokkal együtt. Örökké érvényes rendelkezés ez, a szövetség[h] szerint, amelyet az Örökkévaló kötött veled, Áron, és utódaiddal, s amely fölbonthatatlan”.

20 Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Az Izráel népe által elfoglalt földből neked és utódaidnak nem adok részt. Nem lesz saját birtokotok. Én vagyok a ti részetek és örökségetek Izráel népe között.

21 Ami a lévitákat illeti, nekik adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz. Ez lesz a léviták öröksége, ezt kapják a szolgálatukért, amelyet a Találkozás Sátora körül végeznek. 22 De a lévitákon kívül a többi izráeliek ne közeledjenek a Sátorhoz. Ha mégis megteszik, halállal bűnhődjenek! 23 Csakis a léviták végezhetnek szolgálatot a Sátornál, és ha valaki ebben vétkezik, a léviták viseljék a büntetését.[i]

Örökké érvényes rendelkezés számotokra, hogy a léviták végezzék a Szent Sátor őrzését és szállítását. Ők nem kapnak örökségül földtulajdont abból a földből, amelyet Izráelnek ígértem, 24 mert a lévitáknak adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz áldozatul. Ezért mondtam, hogy viszont földbirtokot nem kaphatnak, mint Izráel többi törzse”.

25 Azután az Örökkévaló szólt Mózeshez: 26 „Mondd meg a lévitáknak, hogy amikor Izráel népétől megkapják azokat a tizedeket, amelyeket nekik adtam örökségül, akkor ők is vigyenek abból áldozatot az Örökkévalónak! Adjanak tizedet az Örökkévalónak a néptől kapott tizedekből. 27 Bár a lévitáknak nem lesz saját birtokuk, és így termést sem takarítanak be, mégis úgy tekinti az Örökkévaló a léviták által fölajánlott tizedeket, mintha a cséplésből származó gabona vagy a szőlőprésből származó must lenne. 28 Tehát a léviták is vigyenek az Örökkévalónak tizedet mindenből, amit Izráel népétől kapnak. Ezeket a tizedekből származó tizedeket azonban a léviták Áron főpapnak adják oda. 29 Amikor a léviták megkapják a néptől a tizedeket, tegyék félre abból a színe-javát, és azt áldozzák az Örökkévalónak”.

30-32 „Még ezt is mondd meg a lévitáknak, Mózes: Amikor a nép behozza nekik a tizedeket, és abból a léviták a legjobb részt odaadják Áronnak, mint a saját tizedüket, akkor a többit egész családjukkal együtt elfogyaszthatják. Az ő részük ez, amelyet a Sátor körül végzett gyakorlati szolgálatukért kapnak. Ha így járnak el, és ők is tizedet adnak abból, amit kaptak, akkor nem vétkeznek, és nyugodtan elfogyaszthatják a maradékot. Nem kell attól félniük, hogy szentségtelenné teszik Izráel népének áldozatait, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt meghalnak”.

Footnotes:

  1. 4 Mózes 16:5 ki tartozik… hozzá Ez a kifejezés és ennek változatai („az Örökkévaló elé járulni”, „közeledni az Örökkévalóhoz”, stb.) arra utalnak, hogy csak a papok vihetik az Örökkévaló oltárára az áldozatokat. Az összeütközés lényege éppen az, hogy ki jogosult erre: csak a papok, esetleg a léviták is, vagy a népből akárki?
  2. 4 Mózes 16:22 Te… Istene Valószínűleg azt jelenti: „Te adsz életadó szellemet minden teremtménynek!”
  3. 4 Mózes 17:2 bot Valószínű, hogy ez a bot az illető törzsi vezető saját vezéri botja volt, amely apáról fiúra szállt. A kérdés az volt, hogy az Örökkévaló a törzsek, és azok vezetői közül kit választ ki a főpapi tisztségére. A „bot” szó a héberben azt is jelenti: „törzs”.
  4. 4 Mózes 18:12 termékek Vagyis az első tészta, kisütött kenyér, lenyírt gyapjú, stb.
  5. 4 Mózes 18:14 különleges… szentel Ezeket az Úrnak szentelt dolgokat nem volt szabad megváltani. Lásd 3Móz 27:28–29.
  6. 4 Mózes 18:16 5 sékel ezüst Mai mértékkel kb. 6 dkg ezüst.
  7. 4 Mózes 18:16 20 géra Egy sékelben 20 géra volt. Mai mértékkel egy sékel kb. 12 g.
  8. 4 Mózes 18:19 szövetség Szó szerint: „sónak szövetsége az Örökkévaló előtt”, vagyis örök szövetség.
  9. 4 Mózes 18:23 és ha… büntetését Ez valószínűleg azt (is) jelenti, hogy ha a léviták illetéktelen személyt engednek a szent dolgok közelébe, akkor emiatt Isten őket bünteti meg.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Nombres 16-18 La Bible du Semeur (BDS)

Les nouvelles révoltes

La révolte de Qoré[a]

16 Qoré, un lévite, fils de Yitsehar, de la famille des Qehatites, conspira avec trois Rubénites: Datan, Abiram, fils d’Eliab, et On, fils de Péleth. Ils se soulevèrent contre Moïse avec deux cent cinquante autres Israélites, des chefs de la communauté, des membres du conseil, des hommes considérés. Ils s’attroupèrent autour de Moïse et d’Aaron et leur lancèrent: C’en est assez! C’est la communauté tout entière qui est sainte et l’Eternel est au milieu de nous tous. De quel droit vous mettez-vous au-dessus de la communauté de l’Eternel?

En entendant ces reproches, Moïse se jeta face contre terre. Puis il s’adressa à Qoré et à toute sa troupe en disant: Demain matin, l’Eternel fera connaître celui qui lui appartient[b] et qui est saint et peut venir en sa présence: il fera approcher de lui celui qu’il choisira. Voilà donc ce que vous ferez: Que Qoré et tous ses partisans prennent des encensoirs[c], qu’ils les remplissent demain de charbons embrasés, et y répandent de l’encens devant l’Eternel. C’est celui que l’Eternel choisira, qui est saint. C’en est assez, descendants de Lévi!

Puis Moïse ajouta à l’adresse de Qoré: Ecoutez-moi bien, vous les lévites! Ne vous suffit-il pas d’avoir été mis à part du reste de la communauté d’Israël par le Dieu d’Israël qui vous permet de l’approcher pour faire le service du tabernacle de l’Eternel et pour vous tenir devant la communauté en accomplissant un ministère en sa faveur? 10 Il vous permet, à toi et à tous tes frères lévites, de vous approcher de lui, et vous réclamez en plus le sacerdoce! 11 C’est pour cela que toi et toute ta troupe, vous vous liguez contre l’Eternel! Car en fait, qu’est Aaron pour que vous protestiez contre lui?

12 Puis Moïse envoya chercher Datan et Abiram, fils d’Eliab. Mais ceux-ci lui répondirent: Nous n’irons pas! 13 Ne te suffit-il pas de nous avoir fait quitter un pays ruisselant de lait et de miel pour nous faire mourir au désert? Faut-il encore que tu t’ériges en dictateur au-dessus de nous? 14 Ce n’est pas dans un pays ruisselant de lait et de miel que tu nous as conduits! Ce ne sont pas des champs et des vignes que tu nous as donnés en possession! Prends-tu tous ces gens-là pour des aveugles? Non, nous n’irons pas!

15 Moïse entra dans une violente colère et il dit à l’Eternel: N’accepte pas leur offrande! Je n’ai jamais rien pris de ce qui leur appartenait, pas même un âne, et je n’ai fait de tort à aucun d’eux.

Le châtiment des révoltés

16 Moïse dit à Qoré: Toi et toute ta troupe, présentez-vous demain avec Aaron devant l’Eternel. 17 Prenez chacun votre encensoir, mettez-y de l’encens et présentez-vous devant l’Eternel avec vos deux cent cinquante encensoirs; toi aussi et Aaron vous tiendrez chacun le vôtre.

18 Chacun prit donc son encensoir et y mit des charbons ardents qu’il couvrit d’encens. Ils se placèrent tous à l’entrée de la tente de la Rencontre, de même que Moïse et Aaron. 19 Qoré avait rassemblé toute la communauté à l’entrée de la tente de la Rencontre en l’excitant contre eux.

Soudain, la gloire de l’Eternel apparut à toute l’assemblée. 20 L’Eternel parla à Moïse et à Aaron en ces termes: 21 Séparez-vous du milieu de cette communauté, et je les consumerai en un seul instant!

22 Mais ils se jetèrent face contre terre et prièrent: O Dieu! Dieu qui disposes du souffle de vie de toutes les créatures, t’emporteras-tu contre toute la communauté alors qu’un seul homme a péché?

23 L’Eternel répondit à Moïse: 24 Parle à la communauté et ordonne-leur de s’écarter des abords des tentes de Qoré, de Datan et d’Abiram.

25 Moïse se releva et, suivi des responsables d’Israël, il marcha vers Datan et Abiram, 26 et il dit à la communauté: Eloignez-vous des tentes de ces hommes méchants et ne touchez à rien de ce qui leur appartient, si vous ne voulez pas périr, vous aussi, à cause de toutes leurs fautes!

27 Aussitôt, on s’éloigna des tentes de Qoré, de Datan et d’Abiram. Datan et Abiram sortirent et se postèrent à l’entrée de leurs tentes avec leurs femmes, leurs fils et leurs enfants.

28 Moïse déclara: Voici comment vous reconnaîtrez que l’Eternel m’a confié la mission d’accomplir tout ce que je fais et que je n’agis pas de mon propre chef: 29 Si ces gens-là meurent de mort naturelle, et s’ils subissent seulement le sort commun à tous les hommes, alors ce n’est pas l’Eternel qui m’a confié ma mission. 30 Mais si l’Eternel accomplit quelque chose d’extraordinaire, si la terre s’ouvre pour les engloutir avec tout ce qui leur appartient et qu’ils descendent vivants dans le séjour des morts, alors vous reconnaîtrez que ces gens ont outragé l’Eternel.

31 A peine eut-il achevé de prononcer ces paroles, que le sol se fendit sous les pieds de Datan et d’Abiram. 32 La terre s’ouvrit et les engloutit, eux et les leurs, ainsi que tous les partisans de Qoré et tous leurs biens[d]. 33 Ces hommes descendirent vivants dans le séjour des morts avec tous les leurs, et la terre se referma sur eux. C’est ainsi qu’ils disparurent du milieu de l’assemblée. 34 A leurs cris, tous les Israélites, qui se tenaient autour, s’enfuirent en criant: Fuyons, de peur que la terre ne nous engloutisse, nous aussi!

35 Un feu jaillit d’auprès de l’Eternel et consuma les deux cent cinquante hommes qui présentaient l’encens.

Qui peut s’approcher de Dieu?

17 L’Eternel parla à Moïse et dit[e]: Parle à Eléazar, fils du prêtre Aaron, et demande-lui d’arracher de l’incendie les encensoirs et d’en répandre au loin les charbons ardents, car ils sont devenus des objets sacrés. Que l’on prenne donc les encensoirs de ces gens qui ont péché et l’ont payé de leur vie et qu’on les martèle pour en faire des lames minces dont on recouvrira l’autel; car ils ont été présentés devant l’Eternel et ils sont devenus sacrés: ils serviront de signe d’avertissement aux Israélites.

Eléazar le prêtre prit les brasiers de bronze qu’avaient présentés les hommes qui avaient été consumés et l’on en fit des lames pour recouvrir l’autel. Ces plaques rappellent aux Israélites qu’aucun profane, étranger à la descendance d’Aaron, ne doit s’approcher pour offrir de l’encens devant l’Eternel, sous peine de subir le même sort que Qoré et sa troupe, comme l’Eternel l’avait demandé par l’intermédiaire de Moïse.

Tout le peuple se plaint

Le lendemain, toute la communauté des Israélites se mit à se plaindre de Moïse et d’Aaron, en disant: Vous faites mourir le peuple de l’Eternel!

Mais pendant qu’ils s’attroupaient pour s’en prendre à eux et qu’ils se tournaient vers la tente de la Rencontre, voici que soudain la nuée la couvrit et que la gloire de l’Eternel apparut. Moïse et Aaron allèrent se placer devant la tente de la Rencontre. L’Eternel dit à Moïse: 10 Ecartez-vous de cette communauté et je les consumerai en un instant.

Alors ils se jetèrent face contre terre, 11 puis Moïse dit à Aaron: Prends vite ton encensoir et mets-y des charbons ardents pris sur l’autel, répands-y de l’encens et hâte-toi d’aller avec cela vers la communauté, accomplis pour elle un rite d’expiation, car la colère de l’Eternel se déchaîne et, déjà, le fléau sévit.

12 Aaron fit ce que Moïse lui avait dit: il prit l’encensoir et courut au milieu de l’assemblée; le fléau avait effectivement déjà commencé à frapper le peuple. Aaron répandit l’encens pour accomplir le rite d’expiation pour le peuple. 13 Il se plaça entre les morts et les vivants, et la mort cessa de frapper. 14 Le nombre des victimes qui périrent de ce fléau s’éleva à 14 700, sans parler de ceux qui avaient péri à cause de l’affaire de Qoré. 15 Aaron retourna auprès de Moïse à l’entrée de la tente de la Rencontre. Le fléau s’était arrêté.

Le bâton d’Aaron

16 L’Eternel parla à Moïse en ces termes: 17 Demande aux Israélites de te donner un bâton par tribu, les chefs de tribu te remettront douze bâtons, et tu inscriras le nom de chacun d’eux sur son bâton. 18 Et tu inscriras le nom d’Aaron sur le bâton de la tribu de Lévi; car il y aura un bâton par chef de tribu. 19 Puis tu déposeras ces bâtons dans la tente de la Rencontre, devant le coffre de l’acte de l’alliance, à l’endroit où je vous rencontre. 20 Le bâton de l’homme que je choisirai bourgeonnera. Ainsi je mettrai fin, pour ne plus les entendre, à ces plaintes que les Israélites ne cessent d’élever contre vous.

21 Moïse transmit ces instructions aux Israélites et tous les chefs lui apportèrent un bâton, un par chef et par tribu, soit douze bâtons en tout. Le bâton d’Aaron était au milieu des autres. 22 Moïse les déposa devant l’Eternel, dans la tente de l’acte de l’alliance. 23 Le lendemain, il entra dans la tente et constata que le bâton d’Aaron qu’il avait déposé pour la tribu de Lévi avait produit des bourgeons, et qu’il s’y trouvait des fleurs écloses et même des amandes déjà mûres[f]. 24 Moïse reprit tous les bâtons qui se trouvaient devant l’Eternel et les apporta aux Israélites; ils constatèrent ce qui s’était passé et chacun des hommes reprit son bâton.

25 L’Eternel dit à Moïse: Remets le bâton d’Aaron devant le coffre de l’acte de l’alliance. On le conservera là comme un avertissement pour ceux qui voudraient se révolter. Ainsi tu mettras fin à leurs plaintes qui cesseront de monter jusqu’à moi, pour qu’ils ne soient pas frappés de mort.

26 Moïse obéit à l’ordre de l’Eternel.

27 Puis les Israélites dirent à Moïse: Voici: nous sommes perdus, nous allons tous mourir! 28 Car quiconque s’approche du tabernacle de l’Eternel est frappé de mort. Faudra-t-il donc que nous expirions jusqu’au dernier?

Les prêtres et les lévites

La fonction des prêtres et des lévites

18 L’Eternel dit à Aaron: Toi, tes descendants et les membres de ta tribu, vous serez responsables du sanctuaire et vous porterez les conséquences des fautes commises contre lui. De plus, toi et tes descendants, vous serez responsables des fautes commises à l’égard du sacerdoce. Associe-toi tes frères de la tribu de ton ancêtre Lévi pour qu’ils soient attachés[g] à ton service et à celui de tes descendants devant la tente de l’acte de l’alliance. Ils seront à ton service et assureront le service de toute la tente, mais ils ne s’approcheront ni de l’autel ni d’aucun des objets sacrés du sanctuaire de façon à n’exposer ni eux ni vous, à la mort. Ils seront attachés à ton service et assureront le service de la tente de la Rencontre, en y accomplissant tous les travaux nécessaires; mais aucun profane ne se joindra à vous. Vous aurez la responsabilité du sanctuaire et de l’autel, et ma colère ne se déchaînera plus contre les Israélites[h]. Car moi-même j’ai choisi vos frères, les lévites, du milieu des Israélites pour vous les attribuer car ils ont été donnés à l’Eternel pour accomplir les tâches relatives à la tente de la Rencontre. Quant à toi et tes descendants, vous assumerez vos fonctions sacerdotales pour tout ce qui concerne l’autel et ce qui se trouve dans le lieu très saint derrière le voile, c’est là votre tâche. Je vous ai fait don de votre sacerdoce. Tout profane qui s’approchera comme vous sera puni de mort.

La part des prêtres

L’Eternel dit encore à Aaron: Voici: je te confie moi-même la gérance de tout ce qui est prélevé pour moi sur toutes les choses saintes offertes par les Israélites; je te le donne, à toi et à tes fils, comme la part qui vous revient: c’est là une ordonnance en vigueur à perpétuité[i]. Voici ce qui te reviendra des offrandes très saintes, de la partie qui n’en est pas brûlée: toutes les offrandes, tous les sacrifices pour le péché et tous les sacrifices de réparation qu’ils m’apportent; ces choses très saintes te reviendront, à toi et à tes fils. 10 Tu les mangeras dans un endroit très saint; les hommes seuls en mangeront; tu les tiendras pour sacrées.

11 De plus, tu recevras ce qui est prélevé sur leurs dons, c’est-à-dire tout ce qui m’est offert de la part des Israélites avec le geste de présentation. Tout cela, je te le donne à toi, à tes fils et à tes filles, en vertu d’une loi immuable. Tous ceux qui, dans ta famille, seront en état de pureté rituelle pourront en manger. 12 Je te donne aussi les prémices de l’huile, du vin et du blé qu’ils m’offriront, 13 ainsi que les premiers produits du sol qu’ils apporteront à l’Eternel. Tous ceux qui, dans ta famille, seront en état de pureté rituelle pourront en manger.

14 Tout ce qui, en Israël, m’a été voué définitivement sera pour toi[j]. 15 Les premiers-nés que les Israélites m’offrent, qu’il s’agisse d’hommes ou d’animaux, te reviendront. Mais tu devras faire racheter tout garçon premier-né, ainsi que le premier-né des animaux rituellement impurs[k]. 16 Tu feras racheter les enfants à l’âge d’un mois au prix que tu indiqueras, c’est-à-dire cinq sicles d’argent, au cours du sicle utilisé au sanctuaire, qui est de vingt guéras. 17 Mais tu n’accepteras pas qu’on rachète les premiers-nés de la vache, de la brebis et de la chèvre: ils sont sacrés. Tu répandras leur sang sur l’autel et tu en brûleras les parties grasses; c’est un sacrifice consumé par le feu, dont l’odeur apaise l’Eternel. 18 Leur viande te reviendra, comme te reviennent la poitrine pour laquelle on fait le geste de présentation et le gigot droit. 19 Toutes les choses saintes que les Israélites prélèvent pour l’Eternel sur les offrandes, je te les donne, à toi, à tes fils et à tes filles, en vertu d’une ordonnance immuable. C’est une alliance irrévocable[l] et immuable, garantie par l’Eternel en ta faveur et en faveur de tes descendants.

La dîme pour les lévites

20 L’Eternel dit à Aaron: Tu ne posséderas pas de patrimoine foncier[m] dans leur pays et il ne te reviendra aucune part au milieu d’eux; car c’est moi qui suis ta part et ton patrimoine au milieu des Israélites. 21 Aux lévites, je donne comme possession toutes les dîmes qui seront perçues en Israël, pour le service qu’ils assurent, celui qu’ils accomplissent dans la tente de la Rencontre[n]. 22 Ainsi les Israélites ne risqueront plus de commettre une faute qui entraînerait leur mort en s’approchant de la tente de la Rencontre. 23 Ce seront les lévites qui assureront le service de la tente de la Rencontre et qui porteront la responsabilité des fautes qui s’y commettraient. C’est une ordonnance en vigueur à perpétuité et de génération en génération; ils n’auront pas de patrimoine foncier au milieu des Israélites, 24 car je leur donne pour possession la dîme que les Israélites prélèveront pour l’Eternel. C’est pourquoi je leur ai dit qu’ils n’auront pas de patrimoine foncier parmi les Israélites.

La dîme donnée par les lévites

25 L’Eternel parla encore à Moïse en ces termes: 26 Dis aux lévites: Lorsque vous recevrez des Israélites les dîmes que je vous donne de leur part en guise de possession, vous en prélèverez le dixième comme offrande pour l’Eternel, ce sera donc la dîme de la dîme. 27 Cette offrande que vous ferez sera considérée comme équivalente aux offrandes prélevées sur la moisson de blé ramassée sur l’aire et sur le vin nouveau coulant du pressoir. 28 C’est ainsi que vous prélèverez, vous aussi, l’offrande pour l’Eternel sur toutes les dîmes que vous recevrez des Israélites, et vous la donnerez au prêtre Aaron comme une offrande à l’Eternel. 29 Sur tous les dons que vous recevrez, vous prélèverez une offrande pour l’Eternel, vous prélèverez la meilleure part comme part la plus sainte.

30 Tu leur diras encore: Quand vous en aurez prélevé la meilleure part, le reste équivaudra pour vous, lévites, au produit de l’aire et du pressoir. 31 Vous le mangerez où vous voudrez, avec vos familles; car c’est là votre salaire pour les services que vous accomplissez dans la tente de la Rencontre. 32 Vous ne vous rendrez coupables d’aucune faute en cela, du moment que vous en aurez prélevé la meilleure part. Ainsi, vous ne profanerez pas les saintes offrandes des Israélites et vous ne serez pas frappés de mort.

Footnotes:

  1. 16 titre Jd 11 fait allusion au récit contenu dans ce chapitre.
  2. 16.5 Allusion en 2 Tm 2.19.
  3. 16.6 Sans doute les pelles à braise en bronze (voir 4.14; 17.3); souvent traduit cassolettes. Faire fumer de l’encens était la tâche des prêtres (Ex 30.7-8; Lv 10.1).
  4. 16.32 Certains membres de la famille n’ont pas dû suivre Qoré dans sa révolte et furent épargnés (voir 26.11). Samuel et les chantres, auteurs de psaumes, furent parmi ses descendants (1 Ch 6.33-38; Ps 84.1).
  5. 17.1 Certaines Bibles rattachent les v. 1-15 de ce chapitre au chap. 16 (v. 36-50). Le chap. 17 ne commence alors qu’au v. 16 et n’a que treize versets. Les Bibles plus récentes ont repris la numérotation des Bibles hébraïques.
  6. 17.23 Pour les v. 23-25, allusion en Hé 9.4.
  7. 18.2 En hébreu, le nom de Lévi et le verbe attacher font assonance.
  8. 18.5 Allusion à l’événement rapporté en 17.11-12 et à la réaction du peuple en 17.27-28.
  9. 18.8 La tribu de Lévi n’aura pas de patrimoine dans le pays d’Israël, c’est-à-dire pas de terres en propre. Les lévites ne posséderont que quelques villes et les pâturages d’alentour; les prêtres n’auront rien. Les lévites recevaient en compensation la dîme des Israélites; ils en redonnaient la dixième partie aux prêtres (v. 25-32). Ceux-ci avaient droit, en plus, à une part des sacrifices offerts par le peuple. Ils pouvaient la manger, selon les cas, soit seuls, soit avec leurs fils (v. 9-10), soit avec toute leur famille en dehors du sanctuaire (v. 11).
  10. 18.14 Voir Lv 27.28.
  11. 18.15 C’est-à-dire qui ne pouvait être ni offert en sacrifice ni consommé (voir Lv 11; 27.27; Ex 13.13). Revenu supplémentaire pour les prêtres.
  12. 18.19 En hébreu: une alliance de sel, c’est-à-dire comme le précise le mot suivant: immuable, perpétuelle (voir Lv 2.13). Chaque sacrifice devait être assaisonné de sel (comparer Mt 5.13; Mc 9.49-50; Col 4.6).
  13. 18.20 Ou héritage, ainsi que dans la suite du verset et aux v. 23 et 24.
  14. 18.21 Voir Lv 27.30-33; Dt 14.22-29.
La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.

Viewing of
Cross references
Footnotes