Numbers 21
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Bronze Serpent
21 When the Canaanite, the king of Arad, who lived in the Negeb, heard that Israel was coming by the way of Atharim, he fought against Israel and took some of them captive. 2 Then Israel made a vow to the Lord and said, “If you will indeed give this people into our hands, then we will utterly destroy their towns.” 3 The Lord listened to the voice of Israel, and handed over the Canaanites; and they utterly destroyed them and their towns; so the place was called Hormah.[a]
4 From Mount Hor they set out by the way to the Red Sea,[b] to go around the land of Edom; but the people became impatient on the way. 5 The people spoke against God and against Moses, “Why have you brought us up out of Egypt to die in the wilderness? For there is no food and no water, and we detest this miserable food.” 6 Then the Lord sent poisonous[c] serpents among the people, and they bit the people, so that many Israelites died. 7 The people came to Moses and said, “We have sinned by speaking against the Lord and against you; pray to the Lord to take away the serpents from us.” So Moses prayed for the people. 8 And the Lord said to Moses, “Make a poisonous[d] serpent, and set it on a pole; and everyone who is bitten shall look at it and live.” 9 So Moses made a serpent of bronze, and put it upon a pole; and whenever a serpent bit someone, that person would look at the serpent of bronze and live.
The Journey to Moab
10 The Israelites set out, and camped in Oboth. 11 They set out from Oboth, and camped at Iye-abarim, in the wilderness bordering Moab toward the sunrise. 12 From there they set out, and camped in the Wadi Zered. 13 From there they set out, and camped on the other side of the Arnon, in[e] the wilderness that extends from the boundary of the Amorites; for the Arnon is the boundary of Moab, between Moab and the Amorites. 14 Wherefore it is said in the Book of the Wars of the Lord,
“Waheb in Suphah and the wadis.
The Arnon 15 and the slopes of the wadis
that extend to the seat of Ar,
and lie along the border of Moab.”[f]
16 From there they continued to Beer;[g] that is the well of which the Lord said to Moses, “Gather the people together, and I will give them water.” 17 Then Israel sang this song:
“Spring up, O well!—Sing to it!—
18 the well that the leaders sank,
that the nobles of the people dug,
with the scepter, with the staff.”
From the wilderness to Mattanah, 19 from Mattanah to Nahaliel, from Nahaliel to Bamoth, 20 and from Bamoth to the valley lying in the region of Moab by the top of Pisgah that overlooks the wasteland.[h]
King Sihon Defeated
21 Then Israel sent messengers to King Sihon of the Amorites, saying, 22 “Let me pass through your land; we will not turn aside into field or vineyard; we will not drink the water of any well; we will go by the King’s Highway until we have passed through your territory.” 23 But Sihon would not allow Israel to pass through his territory. Sihon gathered all his people together, and went out against Israel to the wilderness; he came to Jahaz, and fought against Israel. 24 Israel put him to the sword, and took possession of his land from the Arnon to the Jabbok, as far as to the Ammonites; for the boundary of the Ammonites was strong. 25 Israel took all these towns, and Israel settled in all the towns of the Amorites, in Heshbon, and in all its villages. 26 For Heshbon was the city of King Sihon of the Amorites, who had fought against the former king of Moab and captured all his land as far as the Arnon. 27 Therefore the ballad singers say,
“Come to Heshbon, let it be built;
let the city of Sihon be established.
28 For fire came out from Heshbon,
flame from the city of Sihon.
It devoured Ar of Moab,
and swallowed up[i] the heights of the Arnon.
29 Woe to you, O Moab!
You are undone, O people of Chemosh!
He has made his sons fugitives,
and his daughters captives,
to an Amorite king, Sihon.
30 So their posterity perished
from Heshbon[j] to Dibon,
and we laid waste until fire spread to Medeba.”[k]
31 Thus Israel settled in the land of the Amorites. 32 Moses sent to spy out Jazer; and they captured its villages, and dispossessed the Amorites who were there.
King Og Defeated
33 Then they turned and went up the road to Bashan; and King Og of Bashan came out against them, he and all his people, to battle at Edrei. 34 But the Lord said to Moses, “Do not be afraid of him; for I have given him into your hand, with all his people, and all his land. You shall do to him as you did to King Sihon of the Amorites, who ruled in Heshbon.” 35 So they killed him, his sons, and all his people, until there was no survivor left; and they took possession of his land.
Footnotes
- Numbers 21:3 Heb Destruction
- Numbers 21:4 Or Sea of Reeds
- Numbers 21:6 Or fiery; Heb seraphim
- Numbers 21:8 Or fiery; Heb seraph
- Numbers 21:13 Gk: Heb which is in
- Numbers 21:15 Meaning of Heb uncertain
- Numbers 21:16 That is Well
- Numbers 21:20 Or Jeshimon
- Numbers 21:28 Gk: Heb and the lords of
- Numbers 21:30 Gk: Heb we have shot at them; Heshbon has perished
- Numbers 21:30 Compare Sam Gk: Meaning of MT uncertain
Numeri 21
Nuova Riveduta 2006
Il serpente di bronzo
21 (A)Il re cananeo di Arad, che abitava nella regione meridionale, avendo udito che Israele veniva per la via di Atarim, combattè contro Israele e fece alcuni prigionieri. 2 Allora Israele fece un voto al Signore e disse: «Se tu dai nelle mie mani questo popolo, le loro città saranno da me votate allo sterminio». 3 Il Signore ascoltò la voce d’Israele e gli diede nelle mani i Cananei; Israele votò allo sterminio i Cananei e le loro città e a quel luogo fu messo il nome di Corma[a].
4 (B)Poi gli Israeliti partirono dal monte Or, andarono verso il mar Rosso per fare il giro del paese di Edom; durante il viaggio il popolo si perse d’animo. 5 Il popolo parlò contro Dio e contro Mosè, e disse: «Perché ci avete fatti salire fuori d’Egitto per farci morire in questo deserto? Poiché qui non c’è né pane né acqua, e siamo nauseati di questo cibo tanto leggero». 6 Allora il Signore mandò tra il popolo dei serpenti velenosi i quali mordevano la gente, e un gran numero d’Israeliti morì. 7 Il popolo venne da Mosè e disse: «Abbiamo peccato, perché abbiamo parlato contro il Signore e contro di te; prega il Signore che allontani da noi questi serpenti». E Mosè pregò per il popolo. 8 Il Signore disse a Mosè: «Fòrgiati un serpente velenoso e mettilo sopra un’asta: chiunque sarà morso, se lo guarderà, resterà in vita». 9 Mosè allora fece un serpente di bronzo e lo mise sopra un’asta; e avveniva che, quando un serpente mordeva qualcuno, se questi guardava il serpente di bronzo, restava in vita.
10 (C)Poi i figli d’Israele partirono e si accamparono a Obot;
11 e, dopo essere partiti da Obot, si accamparono a Iie-Abarim nel deserto che è di fronte a Moab dal lato dove sorge il sole.
12 Di là partirono e si accamparono nella valle di Zered.
13 Poi partirono di là e si accamparono dall’altro lato dell’Arnon, che scorre nel deserto e nasce sul territorio degli Amorei; poiché l’Arnon è il confine di Moab, tra Moab e gli Amorei. 14 Per questo è detto nel libro delle guerre del Signore: «Vaeb in Sufa e gli affluenti dell’Arnon 15 e i letti dei torrenti che scendono verso le dimore di Ar e si appoggiano alla frontiera di Moab».
16 Di là andarono a Beer[b], che è il pozzo a proposito del quale il Signore disse a Mosè: «Raduna il popolo e io gli darò l’acqua». 17 Fu in quell’occasione che Israele cantò questo cantico: «Scaturisci, o pozzo! Salutatelo con canti!
18 Pozzo che i capi hanno scavato, che i nobili del popolo hanno aperto con lo scettro, con i loro bastoni!»
19 Poi dal deserto andarono a Mattana; da Mattana a Naaliel; da Naaliel a Bamot, 20 e da Bamot nella valle che è nella campagna di Moab, verso l’altura del Pisga che domina il deserto.
Conquista dei due regni amorei
21 (D)Israele mandò ambasciatori a Sicon, re degli Amorei, per dirgli: 22 «Lasciami passare per il tuo paese; noi non ci svieremo per i campi né per le vigne, non berremo l’acqua dei pozzi; seguiremo la strada pubblica finché abbiamo oltrepassato i tuoi confini». 23 Ma Sicon non permise a Israele di passare per il suo territorio; anzi radunò tutta la sua gente e uscì fuori contro Israele nel deserto; giunse a Iaas e affrontò Israele. 24 Israele lo sconfisse passandolo a fil di spada, e conquistò il suo paese dall’Arnon fino al Iabboc, fino ai confini degli Ammoniti, poiché la frontiera degli Ammoniti era forte. 25 Israele prese tutte queste città e abitò in tutte le città degli Amorei: a Chesbon e in tutte le città del suo territorio; 26 poiché Chesbon era la città di Sicon, re degli Amorei, il quale aveva mosso guerra al precedente re di Moab e gli aveva tolto tutto il suo paese fino all’Arnon.
27 Per questo dicono i poeti: «Venite a Chesbon! La città di Sicon sia ricostruita e fortificata!
28 Poiché un fuoco è uscito da Chesbon, una fiamma dalla città di Sicon; essa ha divorato Ar di Moab,
29 i dominatori delle alture dell’Arnon. Guai a te, Moab! Sei perduto, o popolo di Chemos![c] Chemos ha fatto dei suoi figli tanti fuggiaschi e ha dato le sue figlie come schiave a Sicon, re degli Amorei.
30 Noi abbiamo scagliato su di loro le nostre frecce; Chesbon è distrutta fino a Dibon. Abbiamo tutto devastato fino a Nofa, il fuoco è giunto fino a Medeba».
31 Così Israele si stabilì nel paese degli Amorei. 32 Poi Mosè mandò a esplorare Iaezer, e gl’Israeliti presero le città del suo territorio e ne scacciarono gli Amorei che vi si trovavano.
33 Mutata direzione, risalirono il paese in direzione di Basan; e Og, re di Basan, uscì contro di loro con tutta la sua gente per dar loro battaglia a Edrei. 34 Ma il Signore disse a Mosè: «Non lo temere, poiché io lo do nelle tue mani: lui, tutta la gente e il suo paese; trattalo come hai trattato Sicon, re degli Amorei che abitava a Chesbon». 35 E gli Israeliti sconfissero lui, con i suoi figli e con tutto il suo popolo, finché non ne rimase in vita neppure uno; e si impadronirono del suo paese.
Footnotes
- Numeri 21:3 Corma, da un termine che significa distruggere; Nu 14:45.
- Numeri 21:16 Beer, lett. pozzo.
- Numeri 21:29 Chemos, divinità dei Moabiti.
4 Mose 21
Schlachter 2000
Sieg über Arad
21 Und als der Kanaaniter, der König von Arad, der im Negev wohnte, hörte, dass Israel auf dem Weg nach Atarim heranzog, kämpfte er gegen Israel und führte Gefangene von ihm weg.
2 Da legte Israel ein Gelübde ab vor dem Herrn und sprach: Wenn du dieses Volk wirklich in meine Hand gibst, so will ich an ihren Städten den Bann vollstrecken!
3 Und der Herr erhörte die Stimme Israels und gab die Kanaaniter [in ihre Hand], und Israel vollstreckte an ihnen und an ihren Städten den Bann, und man nannte den Ort Horma[a].
Die eherne Schlange
4 Da zogen sie vom Berg Hor weg auf dem Weg zum Roten Meer[b], um das Land der Edomiter zu umgehen.[c] Aber das Volk wurde ungeduldig auf dem Weg.
5 Und das Volk redete gegen Gott und gegen Mose: Warum habt ihr uns aus Ägypten heraufgeführt, damit wir in der Wüste sterben? Denn hier gibt es weder Brot noch Wasser, und unsere Seele hat einen Ekel vor dieser elenden Speise!
6 Da sandte der Herr Seraph-Schlangen[d] unter das Volk; die bissen das Volk, sodass viel Volk in Israel starb.
7 Da kamen sie zu Mose und sprachen: Wir haben gesündigt, dass wir gegen den Herrn und gegen dich geredet haben. Bitte den Herrn, dass er die Schlangen von uns wegnimmt! Und Mose bat für das Volk.
8 Da sprach der Herr zu Mose: Mache dir eine Seraph-[Schlange] und befestige sie an einem Feldzeichen[e]; und es soll geschehen, wer gebissen worden ist und sie ansieht, der soll am Leben bleiben!
9 Da machte Mose eine eherne Schlange und befestigte sie an dem Feldzeichen; und es geschah, wenn eine Schlange jemand biss und er die eherne Schlange anschaute, so blieb er am Leben.
Israels Zug nach Moab
10 Und die Kinder Israels brachen auf und lagerten sich in Obot.
11 Und von Obot brachen sie auf und lagerten sich bei Ijje-Abarim in der Wüste, Moab gegenüber, gegen Aufgang der Sonne.
12 Von dort brachen sie auf und lagerten sich an dem Bach Sered.
13 Von dort brachen sie auf und lagerten sich jenseits des Arnon, der in der Wüste ist und aus dem Gebiet der Amoriter herausfließt; denn der Arnon bildet die Grenze Moabs, zwischen Moab und den Amoritern.
14 Daher heißt es im Buch der Kriege des Herrn[f]:
»Waheb hat er im Sturm eingenommen
Und die Täler des Arnon,
15 Und den Abhang der Täler,
Der sich hinzieht bis zum Wohnsitz von Ar
Und sich anlehnt an die Grenze von Moab.«
16 Von dort zogen sie nach Beer[g]. Das ist der Brunnen, von dem der Herr zu Mose sagte: Versammle das Volk, so will ich ihnen Wasser geben!
17 Damals sang Israel dieses Lied:
»Quill auf, Brunnen!
Singt ihm zu!
18 Du Brunnen, den die Fürsten gruben,
Den die Edlen des Volkes öffneten
Mit dem Herrscherstab, mit ihren Stäben!«
Und aus der Wüste zogen sie nach Mattana,
19 und von Mattana nach Nachaliel, und von Nachaliel nach Bamot[h],
20 und von Bamot in das Tal, das im Gebiet von Moab liegt, bei dem Gipfel des Pisga, der auf die Wüste herunterschaut.
Sieg über die Könige Sihon und Og
21 Und Israel sandte Boten zu Sihon, dem König der Amoriter, und ließ ihm sagen:
22 Lass mich durch dein Land ziehen! Wir wollen weder in die Äcker noch in die Weingärten abbiegen, wollen auch vom Brunnenwasser nicht trinken; wir wollen auf der Straße des Königs ziehen, bis wir durch dein Gebiet gezogen sind!
23 Aber Sihon gestattete Israel nicht, durch sein Gebiet zu ziehen; und Sihon versammelte sein ganzes Volk und zog aus, Israel entgegen in die Wüste. Und als er nach Jahaz kam, kämpfte er gegen Israel.
24 Israel aber schlug ihn mit der Schärfe des Schwertes und nahm sein Land in Besitz, vom Arnon an bis an den Jabbok und bis zu den Ammonitern; denn die Grenze der Ammoniter war fest.
25 So nahm Israel alle diese Städte ein und wohnte in allen Städten der Amoriter, in Hesbon und in allen seinen Tochterstädten[i].
26 Denn Hesbon war die Stadt Sihons, des Königs der Amoriter, der zuvor mit dem König der Moabiter gekämpft und ihm sein ganzes Land bis zum Arnon abgenommen hatte.
27 Daher sagen die Spruchdichter:
»Kommt nach Hesbon; sie werde gebaut,
und die Stadt Sihons werde befestigt!
28 Denn aus Hesbon ist Feuer gefahren,
eine Flamme von der Stadt Sihons,
die hat Ar-Moab verzehrt,
die Besitzer der Höhen des Arnon.
29 Wehe dir, Moab!
Du bist verloren, Volk des Kemosch[j]!
Er hat seine Söhne zu Flüchtlingen
und seine Töchter in Gefangenschaft dahingegeben:
zu Sihon, dem König der Amoriter;
30 da haben wir sie beschossen:
es ist verloren von Hesbon bis nach Dibon,
da haben wir verwüstet bis nach Nophach,
das bei Medeba liegt!«
31 So wohnte Israel im Land der Amoriter.
32 Und Mose sandte Kundschafter aus nach Jaeser, und sie nahmen seine Tochterstädte ein und vertrieben die Amoriter, die darin wohnten.
33 Und sie wandten sich um und zogen nach Baschan hinauf. Da zog Og, der König von Baschan, mit seinem ganzen Volk aus, ihnen entgegen, zum Kampf bei Edrei.
34 Der Herr aber sprach zu Mose: Fürchte dich nicht vor ihm, denn ich habe ihn mit Land und Leuten in deine Hand gegeben! Und du sollst mit ihm verfahren, wie du mit Sihon, dem König der Amoriter, verfahren bist, der in Hesbon wohnte!
35 Und sie schlugen ihn und seine Söhne und sein ganzes Volk so, dass man ihm niemand übrig ließ, der entkommen wäre; und sie nahmen sein Land in Besitz.
Footnotes
- (21,3) bed. »Bann« / »Vernichtung«.
- (21,4) w. »Schilfmeer«; dieser Begriff bezeichnet sowohl den Golf von Suez westlich der Sinai-Halbinsel als auch den Golf von Akaba östlich davon; dieser Teil des Roten Meeres ist hier gemeint.
- (21,4) Israel wanderte zunächst nach Süden Richtung Elat, dann umging es Edom im Osten und zog nördlich an Moab vorbei, zum Gebiet der Amoriter.
- (21,6) Seraph bed. »brennend«.
- (21,8) d.h. an der Stange eines Feldzeichens.
- (21,14) Das Buch der Kriege des Herrn ist heute nicht mehr erhalten. Wie in den Büchern der Könige und Chronika bezieht sich der inspirierte Schreiber auf geschichtliche Aufzeichnungen bzw. Schriften aus seiner Zeit.
- (21,16) bed. »Brunnen«.
- (21,19) bed. »Höhen«.
- (21,25) Mit der Formulierung »Hesbon und alle seine Tochterstädte« (w. »Töchter«) wird das Herrschaftsgebiet der kanaanitischen Stadtstaaten beschrieben; diese Formulierung findet sich auch in anderen zeitgenössischen Dokumenten und ist ein Beleg dafür, dass der Bericht des Mose tatsächlich zu dieser Zeit geschrieben wurde.
- (21,29) Kemosch war der Hauptgott der Moabiter.
4 Mózes 21
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Arád és vidékének elfoglalása
21 Amikor a Negev-pusztaságban fekvő kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel népe az atárimi úton közeledik hozzá, megtámadta a vonuló népet, és foglyokat is ejtett közülük. 2 Ekkor Izráel népe különleges fogadást tett az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha győzelmet adsz nekünk e nép fölött, akkor városaikat mindenestől neked szenteljük, és velük együtt teljesen elpusztítjuk!”[a]
3 Az Örökkévaló teljesítette kérésüket, és megsegítette őket, hogy legyőzzék Arád királyának seregét. Ezután városaikat elfoglalták, teljesen elpusztították, s összes lakosaikat kiirtották. Ennek emlékére nevezték el azt a vidéket „Hormának”.
A bronzkígyó
4 A nép elindult a Hór-hegytől, és a Vörös-tenger felé vezető úton haladt, hogy Edom királyságának területét kikerülje. De belefáradtak a vándorlásba, elkeseredtek, 5 és megint zúgolódni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztatok minket ide Egyiptomból? Azért, hogy ebben a sivatagban pusztuljunk el? Hiszen nincs itt sem ennivaló, sem víz! Elegünk van már ebből a nyomorúságos ételből! Utáljuk!”
6 Válaszul az Örökkévaló mérges kígyókat küldött, amelyeknek halálos volt a marása. Sokan el is pusztultak a kígyómarás miatt. 7 Végül a nép Mózeshez gyülekezett, és ezt mondták: „Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened szóltunk! Kérünk, könyörögj értünk az Örökkévalóhoz, hogy küldje el rólunk ezeket a kígyókat!”
Mózes ekkor könyörgött az Örökkévalónak, 8 aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”. 9 Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult.
Izráel tovább vonul a Piszgá-hegy felé
10 Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál. 11 Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában. 12 A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt. 13 Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ. 14 Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében:
„… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei, 15 és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”.
16 Onnan Beérbe[b] mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!” 17 Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket:
„Kút, telj meg vízzel!
Énekeljetek róla mindannyian!
18 Kút, amelyet a vezérek ástak,
forrás, amelyet fejedelmek nyitottak
vezéri pálcájukkal,
ez a puszta ajándéka!”
19 Ezután tovább vonultak Mattánából[c] Nahaliélbe, onnan Bámótba, 20 majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot.
Győzelem Szihón király fölött(A)
21 Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:
22 „Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”.
23 De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket. 24 Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa. 25 Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is. 26 Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük. 27 Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket:
„Jöjjetek Hesbónba!
Építsétek újjá Szihón városát!
28 Tűz csapott ki Hesbónból,
láng lobbant fel Szihón városából,
megégette Ar városát Moáb földjén,
megemésztette Arnón dombjait.
29 Jaj neked, Moáb!
Elvesztél, Kemós népe!
Földönfutók lettek fiaid,
leányaid meg az emóri
Szihón király rabszolgái”.
30 De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig.
Győzelem Óg király fölött(B)
31 Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét.
32 Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték.
33 Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.
34 De az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne félj Ógtól! Kezedbe adom őt is, népét is, meg országát is. Úgy bánj vele, mint Szihónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban uralkodott!”
35 Ezután a csatában Izráel legyőzte Óg seregét. Őt magát is megölték fiaival együtt, és egész népét kiirtották. Senki sem maradt közülük életben. Óg országát pedig elfoglalta Izráel.
Footnotes
- 4 Mózes 21:2 elpusztítjuk Vagyis „hormának” tekintjük, lásd a következő verset. A hadifoglyok és a zsákmány általában a győztesek jogos tulajdona volt, azonban ezzel a fogadalommal Izráel mindent az Örökkévalónak szentelt. Lásd 3Móz 27:28–29.
- 4 Mózes 21:16 Beér Azt jelenti: „kút” vagy „forrás”.
- 4 Mózes 21:19 Mattána Azt jelenti: „a puszta ajándéka”. Lásd az előző vers végét.
Nombres 21
La Bible du Semeur
La victoire sur le roi d’Arad
21 Le roi cananéen d’Arad qui habitait le Néguev apprit que les Israélites arrivaient par la route d’Atarim. Il les attaqua et fit des prisonniers parmi eux[a]. 2 Alors les Israélites firent un vœu à l’Eternel en disant : Si tu livres ce peuple entre nos mains, nous vouerons leurs villes à l’Eternel en les détruisant.
3 L’Eternel exauça les Israélites et leur donna la victoire sur les Cananéens. Ils les lui vouèrent en détruisant leurs villes avec leurs habitants, et l’on donna à ce lieu le nom de Horma (Destruction).
Le serpent de bronze
4 Les Israélites quittèrent la montagne de Hor par la route de la mer des Roseaux pour contourner le pays d’Edom[b]. En cours de route, le peuple se découragea. 5 Ils se mirent à parler contre Dieu et contre Moïse en disant : Pourquoi nous avez-vous fait sortir d’Egypte pour nous faire mourir dans le désert ? Car il n’y a ni pain ni eau, et nous sommes dégoûtés de cette nourriture de misère[c] !
6 Alors l’Eternel envoya contre le peuple des serpents venimeux[d] qui les mordirent, et il mourut beaucoup de gens d’Israël. 7 Le peuple vint trouver Moïse en disant : Nous avons péché lorsque nous avons parlé contre l’Eternel et contre toi. Maintenant, veuille implorer l’Eternel pour qu’il nous débarrasse de ces serpents !
Moïse pria donc pour le peuple.
8 L’Eternel lui répondit : Fais-toi un serpent en métal et fixe-le en haut d’une perche. Celui qui aura été mordu et qui fixera son regard sur ce serpent aura la vie sauve.
9 Moïse façonna un serpent de bronze[e] et le fixa au haut d’une perche. Dès lors, si quelqu’un était mordu par un serpent, et qu’il levait les yeux vers le serpent de bronze, il avait la vie sauve.
Jusqu’aux frontières du pays promis
10 Après cela, les Israélites levèrent le camp et s’établirent à Oboth[f]. 11 De là, ils partirent vers Iyé-Abarim dans le désert situé en face de Moab, à l’est. 12 Ensuite, ils transportèrent leur camp dans la vallée de Zéred, 13 puis de l’autre côté de l’Arnon, le torrent qui passe par le désert après être descendu du territoire des Amoréens et qui marque la frontière entre Moab et le pays des Amoréens. 14 C’est pourquoi il est précisé dans le livre des Guerres de l’Eternel[g] : Waheb en Soupha, avec ses vallées, et l’Arnon, 15 avec ses gorges qui descendent vers la ville d’Ar et touche au territoire de Moab.
16 De là, ils gagnèrent Beer. C’est à propos de ce puits que l’Eternel dit à Moïse : Assemble le peuple, et je leur donnerai de l’eau.
17 Alors Israël entonna le chant suivant :
Monte, ô puits ! |Lancez des acclamations !
18 Voici le puits |qui fut creusé par des princes,
celui que les grands du peuple |ont foré avec leur sceptre[h], |avec leurs cannes.
De Beer, ils se rendirent successivement à Mattana, 19 à Nahaliel, à Bamoth, 20 puis au plateau qui s’étend dans la campagne de Moab vers le sommet du Pisga d’où l’on domine le désert.
La victoire sur Sihôn et les Amoréens
21 Les Israélites envoyèrent des émissaires à Sihôn, roi des Amoréens, pour lui demander 22 la permission de traverser son pays.
– Nous n’entrerons ni dans vos champs ni dans vos vignes, lui dirent-ils, et nous ne boirons pas l’eau des puits, nous suivrons la route royale jusqu’à ce que nous ayons traversé ton territoire.
23 Mais Sihôn leur refusa l’autorisation de traverser son territoire. Il mobilisa toutes ses troupes et marcha contre Israël dans le désert, il arriva à Yahats et lui livra bataille. 24 Mais Israël le battit et prit possession de son pays depuis l’Arnon jusqu’au Yabboq et jusqu’au territoire des Ammonites dont la frontière était fortifiée. 25 Israël s’empara de toutes ces villes et occupa toutes les villes des Amoréens, y compris la cité de Heshbôn et les localités qui en dépendaient. 26 Heshbôn était la capitale où résidait Sihôn, le roi des Amoréens, depuis qu’il avait combattu le précédent roi de Moab et s’était emparé de tout le pays jusqu’à l’Arnon. 27 C’est pourquoi les poètes chantent :
Venez à Heshbôn !
Que la ville de Sihôn |soit rebâtie et consolidée !
28 Car de Heshbôn est sorti un feu.
De la cité de Sihôn, |la flamme a jailli[i],
elle a consumé |Ar au pays de Moab,
avec ceux qui règnent |sur les hauteurs de l’Arnon.
29 Malheur à toi, ô Moab !
Oui, tu es perdu, |peuple de Kemosh[j] !
Tes fils sont en fuite,
et tes filles sont captives
du roi des Amoréens,
oui, du roi Sihôn.
30 Mais nous les avons |criblés de nos flèches,
de Heshbôn jusqu’à Dibôn |voilà que tout est détruit !
Nous avons tout dévasté |jusques à Nophah,
et jusques à Médeba.
31 Israël s’établit dans le pays des Amoréens. 32 Moïse envoya des gens en reconnaissance dans la région de Yaezer[k] ; ils s’emparèrent des villes qui en dépendaient[l] et chassèrent les Amoréens qui s’y trouvaient.
La victoire sur Og, roi du Basan
33 Puis ils changèrent de direction et se dirigèrent du côté du Basan[m]. Og, roi du Basan, marcha contre eux avec toutes ses troupes et leur livra bataille à Edréi. 34 Alors l’Eternel dit à Moïse : Ne le crains pas, car je le livre en ton pouvoir, lui, toute son armée et son pays ; tu le traiteras comme tu as traité Sihôn, roi des Amoréens, qui régnait à Heshbôn.
35 Les Israélites le battirent, lui et ses fils et toute son armée, sans lui laisser aucun survivant, et ils prirent possession de son pays[n].
Footnotes
- 21.1 Arad était une ville du sud du pays de Canaan (voir Jg 1.16 ; Jos 12.14) à 25 kilomètres environ au sud d’Hébron. C’est la première victoire depuis les défaites infligées par les Amalécites et les Cananéens, que rappelle le nom de Horma donné à ce lieu (v. 3 ; voir 14.41-45).
- 21.4 Voir Dt 2.1. Roseaux : route pénible à travers un désert aride, décrite en Dt 8.15 (voir Ps 107.4-7), pour contourner Edom par l’ouest.
- 21.5 Pour les v. 5-6, allusion en 1 Co 10.9.
- 21.6 En hébreu : serpents brûlants, à la morsure cuisante, causant une douleur semblable à celle d’une brûlure. Paul fait allusion à cet épisode en 1 Co 10.9.
- 21.9 Voir 2 R 18.4 ; Jn 3.14.
- 21.10 A l’ouest de la Araba (entre le sud de la mer Morte et le golfe d’Aqaba). Israël a dû contourner Edom par le sud (voir Nb 33.40-44).
- 21.14 Livre mentionné seulement ici. Peut-être un recueil de poèmes relatant les guerres dans lesquelles l’Eternel a soutenu son peuple.
- 21.18 C’est-à-dire ont présidé au forage, mais peut-être est-ce aussi une allusion au fait qu’il a suffi de creuser à une faible profondeur avec un bâton pour trouver de l’eau (comme c’est le cas à l’est du Jourdain).
- 21.28 Le roi des Amoréens est parti de Heshbôn pour faire la conquête des territoires de Moab jusqu’à l’Arnon.
- 21.29 Divinité principale des Moabites. Ses fils et ses filles sont les membres de son peuple qu’il n’a pas su défendre contre Sihôn.
- 21.32 A 25 kilomètres à l’est du Jourdain, du côté du Basan.
- 21.32 L’ancienne version grecque a : ils s’en emparèrent ainsi que des villes qui en dépendent.
- 21.33 Région au nord-est du lac de Galilée.
- 21.35 Après cette victoire, Israël contrôlait tout l’est du Jourdain depuis Moab jusqu’aux hauteurs du Basan dans les environs de l’Hermon. La victoire sur Sihôn et Og fut souvent célébrée (Ps 135.10-11 ; 136.19-20).
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.