Numbers 10
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Silver Trumpets
10 The Lord spoke to Moses, saying: 2 Make two silver trumpets; you shall make them of hammered work; and you shall use them for summoning the congregation, and for breaking camp. 3 When both are blown, the whole congregation shall assemble before you at the entrance of the tent of meeting. 4 But if only one is blown, then the leaders, the heads of the tribes of Israel, shall assemble before you. 5 When you blow an alarm, the camps on the east side shall set out; 6 when you blow a second alarm, the camps on the south side shall set out. An alarm is to be blown whenever they are to set out. 7 But when the assembly is to be gathered, you shall blow, but you shall not sound an alarm. 8 The sons of Aaron, the priests, shall blow the trumpets; this shall be a perpetual institution for you throughout your generations. 9 When you go to war in your land against the adversary who oppresses you, you shall sound an alarm with the trumpets, so that you may be remembered before the Lord your God and be saved from your enemies. 10 Also on your days of rejoicing, at your appointed festivals, and at the beginnings of your months, you shall blow the trumpets over your burnt offerings and over your sacrifices of well-being; they shall serve as a reminder on your behalf before the Lord your God: I am the Lord your God.
Departure from Sinai
11 In the second year, in the second month, on the twentieth day of the month, the cloud lifted from over the tabernacle of the covenant.[a] 12 Then the Israelites set out by stages from the wilderness of Sinai, and the cloud settled down in the wilderness of Paran. 13 They set out for the first time at the command of the Lord by Moses. 14 The standard of the camp of Judah set out first, company by company, and over the whole company was Nahshon son of Amminadab. 15 Over the company of the tribe of Issachar was Nethanel son of Zuar; 16 and over the company of the tribe of Zebulun was Eliab son of Helon.
17 Then the tabernacle was taken down, and the Gershonites and the Merarites, who carried the tabernacle, set out. 18 Next the standard of the camp of Reuben set out, company by company; and over the whole company was Elizur son of Shedeur. 19 Over the company of the tribe of Simeon was Shelumiel son of Zurishaddai, 20 and over the company of the tribe of Gad was Eliasaph son of Deuel.
21 Then the Kohathites, who carried the holy things, set out; and the tabernacle was set up before their arrival. 22 Next the standard of the Ephraimite camp set out, company by company, and over the whole company was Elishama son of Ammihud. 23 Over the company of the tribe of Manasseh was Gamaliel son of Pedahzur, 24 and over the company of the tribe of Benjamin was Abidan son of Gideoni.
25 Then the standard of the camp of Dan, acting as the rear guard of all the camps, set out, company by company, and over the whole company was Ahiezer son of Ammishaddai. 26 Over the company of the tribe of Asher was Pagiel son of Ochran, 27 and over the company of the tribe of Naphtali was Ahira son of Enan. 28 This was the order of march of the Israelites, company by company, when they set out.
29 Moses said to Hobab son of Reuel the Midianite, Moses’ father-in-law, “We are setting out for the place of which the Lord said, ‘I will give it to you’; come with us, and we will treat you well; for the Lord has promised good to Israel.” 30 But he said to him, “I will not go, but I will go back to my own land and to my kindred.” 31 He said, “Do not leave us, for you know where we should camp in the wilderness, and you will serve as eyes for us. 32 Moreover, if you go with us, whatever good the Lord does for us, the same we will do for you.”
33 So they set out from the mount of the Lord three days’ journey with the ark of the covenant of the Lord going before them three days’ journey, to seek out a resting place for them, 34 the cloud of the Lord being over them by day when they set out from the camp.
35 Whenever the ark set out, Moses would say,
“Arise, O Lord, let your enemies be scattered,
and your foes flee before you.”
36 And whenever it came to rest, he would say,
“Return, O Lord of the ten thousand thousands of Israel.”[b]
Footnotes
- Numbers 10:11 Or treaty, or testimony; Heb eduth
- Numbers 10:36 Meaning of Heb uncertain
Numeri 10
Nuova Riveduta 2006
Le due trombe d’argento
10 (A)Il Signore disse ancora a Mosè: 2 «Fatti due trombe d’argento; le farai d’argento battuto; ti serviranno per convocare la comunità e per far muovere l’accampamento. 3 Al suono delle due trombe la comunità si raccoglierà presso di te, all’ingresso della tenda di convegno. 4 Al suono di una tromba sola, i capi, i primi delle migliaia d’Israele, si riuniranno presso di te. 5 Quando suonerete con squilli acuti e prolungati, gli accampamenti che sono a levante si metteranno in cammino. 6 Quando suonerete una seconda volta con squilli acuti e prolungati, gli accampamenti che si trovano a mezzogiorno si metteranno in cammino; si suonerà con squilli acuti e prolungati quando dovranno mettersi in cammino. 7 Quando dev’essere convocata la comunità, suonerete, ma non con squilli acuti e prolungati. 8 Saranno i sacerdoti figli di Aaronne a suonare le trombe; sarà una legge perenne per voi e per i vostri discendenti. 9 Quando nel vostro paese andrete alla guerra contro il nemico che vi attaccherà, suonerete a squilli acuti e prolungati con le trombe, e sarete ricordati davanti al Signore, al vostro Dio, e sarete liberati dai vostri nemici. 10 Così pure nei vostri giorni di gioia, nelle vostre solennità e al principio dei vostri mesi, suonerete le trombe quando offrirete i vostri olocausti e i vostri sacrifici di riconoscenza. Ciò vi servirà di ricordanza davanti al vostro Dio. Io sono il Signore, il vostro Dio».
Partenza degli Israeliti dal Sinai
11 (B)Il secondo anno, il secondo mese, il ventesimo giorno del mese, la nuvola si alzò sopra il tabernacolo della testimonianza. 12 I figli d’Israele partirono dal deserto del Sinai, secondo l’ordine fissato per il loro cammino; la nuvola si fermò nel deserto di Paran. 13 Così si misero in cammino la prima volta, secondo l’ordine del Signore trasmesso per mezzo di Mosè.
14 La bandiera dell’accampamento dei figli di Giuda, diviso secondo le loro formazioni, si mosse per prima. Nason, figlio di Amminadab, comandava la schiera di Giuda. 15 Netaneel, figlio di Suar, comandava la schiera della tribù dei figli d’Issacar, 16 ed Eliab, figlio di Chelon, comandava la schiera della tribù dei figli di Zabulon.
17 Il tabernacolo fu smontato e i figli di Gherson e i figli di Merari si misero in cammino, portando il tabernacolo.
18 Poi si mosse la bandiera dell’accampamento di Ruben, diviso secondo le sue formazioni. Elisur, figlio di Sedeur, comandava la schiera di Ruben. 19 Selumiel, figlio di Surisaddai, comandava la schiera della tribù dei figli di Simeone, 20 ed Eliasaf, figlio di Deuel, comandava la schiera della tribù dei figli di Gad.
21 Poi si mossero i Cheatiti, portando gli oggetti sacri; e gli altri rimontavano il tabernacolo, prima che quelli arrivassero.
22 Poi si mosse la bandiera dell’accampamento dei figli di Efraim, diviso secondo le sue formazioni. Elisama, figlio di Ammiud, comandava la schiera di Efraim. 23 Gamaliel, figlio di Pedasur, comandava la schiera della tribù dei figli di Manasse, 24 e Abidan, figlio di Ghideoni, comandava la schiera della tribù dei figli di Beniamino.
25 Poi si mosse la bandiera dell’accampamento dei figli di Dan, diviso secondo le sue formazioni, formando la retroguardia di tutti gli accampamenti. Aiezer, figlio di Ammisaddai, comandava la schiera di Dan. 26 Paghiel, figlio di Ocran, comandava la schiera della tribù dei figli di Ascer, 27 e Aira, figlio di Enan, comandava la schiera della tribù dei figli di Neftali.
28 Tale era l’ordine con cui i figli d’Israele si misero in cammino secondo le loro formazioni. E così partirono.
29 (C)Mosè disse a Obab, figlio di Reuel, madianita, suocero di Mosè: «Noi c’incamminiamo verso il luogo del quale il Signore ha detto: “Io ve lo darò”. Vieni con noi e ti faremo del bene, perché il Signore ha promesso di fare del bene a Israele». 30 Obab gli rispose: «Io non verrò, ma andrò al mio paese e dai miei parenti». 31 E Mosè disse: «Ti prego, non ci lasciare; poiché tu conosci i luoghi dove dovremo accamparci nel deserto, e sarai la nostra guida[a]. 32 E, se vieni con noi, qualunque bene il Signore farà a noi, noi lo faremo a te».
33 Così partirono dal monte del Signore e fecero tre giornate di cammino; l’arca del patto del Signore andava davanti a loro durante le tre giornate di cammino, per cercare loro un luogo di riposo. 34 E la nuvola del Signore era su di loro, durante il giorno, quando spostavano l’accampamento.
35 Quando l’arca partiva, Mosè diceva: «Sorgi, o Signore, e siano dispersi i tuoi nemici, e fuggano davanti alla tua presenza quelli che ti odiano!» 36 E quando si posava, diceva: «Torna, o Signore, alle miriadi di migliaia d’Israele!»
Footnotes
- Numeri 10:31 La nostra guida, lett. i nostri occhi.
4 Mose 10
Schlachter 2000
Die zwei silbernen Trompeten
10 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
2 Mache dir zwei silberne Trompeten; in getriebener Arbeit sollst du sie machen, und sie sollen dir dazu dienen, die Gemeinde zusammenzurufen und die Heerlager aufbrechen zu lassen.
3 Wenn man in beide stößt, soll sich die ganze Gemeinde vor dem Eingang der Stiftshütte zu dir versammeln.
4 Wenn man nur in eine stößt, so sollen sich die Fürsten, die Häupter der Tausende Israels, zu dir versammeln.
5 Wenn ihr aber Lärm blast[a], so sollen die Lager aufbrechen, die gegen Osten lagern.
6 Und wenn ihr zum zweiten Mal Lärm blast, so sollen die Lager aufbrechen, die gegen Süden lagern; denn wenn sie aufbrechen sollen, so soll man Lärm blasen.
7 Wenn aber die Gemeinde versammelt werden soll, sollt ihr [in die Trompete] stoßen und nicht Lärm blasen.
8 Und dieses Blasen mit den Trompeten sollen die Söhne Aarons, des Priesters, übernehmen; und das soll euch eine ewige Satzung sein für eure [künftigen] Geschlechter.
9 Und wenn ihr in die Schlacht zieht in eurem Land gegen euren Feind, der euch bedrängt, so sollt ihr Lärm blasen mit den Trompeten, damit an euch gedacht wird vor dem Herrn, eurem Gott, und ihr von euren Feinden errettet werdet.
10 Aber an euren Freudentagen, es sei an euren Festen oder an euren Neumonden, sollt ihr in die Trompeten stoßen bei euren Brandopfern und euren Friedensopfern, damit an euch gedacht wird vor eurem Gott[b]; ich, der Herr, bin euer Gott.
Aufbruch vom Sinai
11 Und es geschah am zwanzigsten Tag, im zweiten Monat des zweiten Jahres, da erhob sich die Wolke über der Wohnung des Zeugnisses.
12 Und die Kinder Israels brachen nach ihrer Aufbruchsordnung aus der Wüste Sinai auf, und die Wolke ließ sich in der Wüste Paran nieder.
13 Sie brachen aber zum ersten Mal nach dem Befehl des Herrn auf, unter der Leitung Moses.
14 Und zwar brach die Abteilung des Lagers der Kinder Judas zuerst auf, nach ihren Heerscharen; und über ihr Heer war Nachschon, der Sohn Amminadabs.
15 Und über das Heer des Stammes der Kinder Issaschars war Nethaneel, der Sohn Zuars.
16 Und über das Heer des Stammes der Kinder Sebulons war Eliab, der Sohn Helons.
17 Darauf wurde die Wohnung abgebaut; und die Söhne Gersons und die Söhne Meraris brachen auf, als Träger der Wohnung.
18 Danach brach die Abteilung des Lagers Ruben auf, nach ihren Heerscharen; und über ihr Heer war Elizur, der Sohn Schedeurs.
19 Und über das Heer des Stammes der Kinder Simeons war Schelumiel, der Sohn Zuri-Schaddais.
20 Und Eljasaph, der Sohn Deguels, war über das Heer des Stammes der Kinder Gads.
21 Darauf brachen auch die Kahatiter auf, die Träger des Heiligtums; jene[c] aber richteten die Wohnung auf, bis diese kamen.
22 Danach brach die Abteilung des Lagers der Kinder Ephraims auf, nach ihren Heerscharen; und über ihr Heer war Elischama, der Sohn Ammihuds;
23 und Gamliel, der Sohn Pedazurs, war über das Heer des Stammes der Kinder Manasses;
24 und Abidan, der Sohn Gideonis, über das Heer des Stammes der Kinder Benjamins.
25 Danach brach die Abteilung des Lagers der Kinder Dans auf, als Nachhut aller Lager, nach ihren Heerscharen; und Achieser, der Sohn Ammi-Schaddais, war über ihr Heer;
26 und Pagiel, der Sohn Ochrans, war über das Heer des Stammes der Kinder Assers;
27 und Achira, der Sohn Enans, war über das Heer des Stammes der Kinder Naphtalis.
28 Das ist die Aufbruchsordnung der Kinder Israels nach ihren Heerscharen; genau so brachen sie auf.
29 Und Mose sprach zu Hobab, dem Sohn Reguels, des Midianiters, seinem Schwager: Wir brechen auf an den Ort, von dem der Herr gesagt hat: Ich will ihn euch geben! Komm mit uns, wir wollen dir Gutes tun; denn der Herr hat Israel Gutes zugesagt!
30 Der aber antwortete ihm: Ich will nicht mit euch gehen, sondern in mein Land und zu meiner Verwandtschaft will ich ziehen!
31 Und [Mose] sprach: Verlass uns doch nicht! Denn du weißt, wo wir uns in der Wüste lagern sollen, und du sollst unser Auge sein!
32 Und wenn du mit uns ziehst, so wollen wir auch an dir tun, was der Herr Gutes an uns tut!
33 So brachen sie auf vom Berg des Herrn, drei Tagereisen weit, und die Lade des Bundes des Herrn zog drei Tagereisen vor ihnen her, um ihnen einen Ruheplatz zu erkunden.
34 Und die Wolke des Herrn war bei Tag über ihnen, wenn sie aus dem Lager aufbrachen.
35 Und es geschah, wenn die Lade aufbrach, so sprach Mose: Herr, stehe auf, dass deine Feinde zerstreut werden, und dass vor dir fliehen, die dich hassen!
36 Und wenn sie ruhte, so sprach er: Kehre wieder, o Herr, zu der Menge der Tausenden Israels!
4 Mózes 10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A két ezüst trombita
10 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 2 „Készíts két ezüst trombitát! Ötvösmunkával készítsd őket, mindegyiket egy-egy darab ezüstből formálják ki. Ezek szolgáljanak Izráel közösségének összehívására és a tábor elindítására. 3 Amikor a közösséget kell összehívni, mind a kettőt fújjátok meg. Ilyenkor Izráel népének egész közössége gyűljön hozzád, a Találkozás Sátorának bejárata elé. 4 Ha csak a törzsek vezetőit, a nemzetségfőket kell összegyűjteni hozzád, akkor csak az egyik trombitát fújjátok meg.
5 Amikor pedig a tábornak kell elindulnia — és ilyenkor mindig a Találkozás Sátorának keleti oldalán táborozó törzsek induljanak először —, akkor rövid hangokat fújjatok mindkét trombitával. 6 Amikor másodszor is rövid hangokat fújtok, akkor induljanak a Sátor déli oldalán táborozó törzsek. A táborok elindításához mindig rövid hangokat fújjatok. 7 De amikor a közösséget akarjátok összehívni, hosszú hangokat fújjatok, ne rövideket. 8 Az ezüst trombitákat csak Áron fiai, a papok fújhatják meg.
Ezeket a rendelkezéseket örök törvényként tartsátok meg nemzetségről nemzetségre!
9 Amikor majd a saját országotokban éltek, és a benneteket szorongató ellenség seregével készültök megütközni, akkor is ezekkel a trombitákkal fújjatok rövid hangokat, emlékeztetve Isteneteket, az Örökkévalót, hogy odafigyeljen rátok, és megszabadítson benneteket ellenségeitektől. 10 Viszont hosszú hangokat fújjatok mindkét trombitával, ha az ünnepeket és a szent összegyülekezést akarjátok jelezni a népnek! Így adjatok jelt az öröm napjain, az ünnepeken, és minden hónap kezdetén: az Újhold ünnepén, meg az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatásakor, emlékeztetve Isteneteket, hogy odafigyeljen rátok! Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”
Izráel népe elindul a Sínai-hegytől
11 Az Egyiptomból való elindulás utáni 2. évben, a 2. hónap 20. napján az Örökkévaló felhője fölszállt a Szövetség Sátoráról. 12 Tehát Izráel népe elindult a Sínai-puszta táborából, és táborhelyről táborhelyre haladva eljutottak Párán pusztájába, ahol az Örökkévaló felhője egy időre megállapodott.
13 Ekkor történt először, hogy úgy indultak útnak, ahogyan azt az Örökkévaló Mózes által megparancsolta. 14 Júda törzsének tábori zászlaja indult elsőnek, utána vonult Júda altáborának három serege. Nahsón, Amminádáb fia vezette őket. 15 Issakár törzsének vezetője Netanél, Cúár fia, 16 Zebulon törzsének vezetője pedig Eliáb, Hélón fia volt.
17 Miután a Találkozás Sátorát lebontották, a gersóni és merári nemzetségek elindultak a Sátor részeivel Júda altábora után.
18 Utánuk következett Rúben törzsének tábori zászlaja, amelyet Rúben altáborának három serege követett. Elicúr, Sedéúr fia vezette őket. 19 Simeon törzsének vezetője Selumiél, Cúrisaddaj fia, 20 Gád törzsének vezetője pedig Eljászáf, Deúél fia volt.
21 Utánuk indultak a keháti nemzetségek, akik a Sátorban lévő szent tárgyakat vitték. Így azután, mire ők a következő táborhelyre érkeztek, a többiek már újra fölállították a Sátrat, ahová a kehátiak egyenesen bevitték a szent tárgyakat.
22 Utánuk indult el Efraim törzsének tábori zászlaja, amelyet Efraim altáborának három serege követett. Elisáma, Ammihúd fia vezette őket. 23 Manassé törzsének vezetője Gamliél, Pacádúr fia, 24 Benjámin törzsének vezetője pedig Abidán, Gideóni fia volt.
25 Utánuk indult el Dán törzsének tábori zászlaja, amelyet Dán altáborának három serege követett. Ez volt Izráel egész seregének utóvédje. Ahiezer, Ammisaddaj fia vezette őket. 26 Ásér törzsének vezetője Pagiél, Okrán fia, 27 Naftáli törzsének vezetője pedig Ahira, Énán fia volt.
28 Ez volt Izráel táborának és seregeinek vonulási rendje, amikor a tábor útnak indult.
29 Mózesnek volt egy sógora, Hóbáb, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia. Mózes így kérlelte Hóbábot: „Most el kell indulnunk, hogy eljussunk arra a helyre, amelyet az Örökkévaló nekünk ígért. Gyere velünk te is, és jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek!”
30 De Hóbáb ezt felelte: „Inkább visszatérek a saját földemre és rokonaimhoz”.
31 Mózes tovább unszolta: „Kérlek, ne hagyj el bennünket, mert te jól ismered ezt a pusztaságot, és tudod, hol lehet tábort verni. Te lehetsz a táborunk »szeme!« 32 Ha velünk jössz, te is részesülhetsz mindabban a jóban, amit az Örökkévaló tesz velünk!”
33 Tehát elindultak az Örökkévaló hegyétől, és három napig vonultak. Az Örökkévaló Szövetségládáját a papok a nép előtt vitték, hogy helyet találjanak a nép számára, ahol megpihenhet. 34 Ahogy az előző táborhelyről útnak indultak, az Örökkévaló felhője egész nap fölöttük haladt, és beárnyékolta a tábort.
35 Amikor a papok fölvették a vállukra a Szövetségládát, és elindultak vele, Mózes ezt mondta:
„Kelj föl, Örökkévaló!
Szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid színed elől!”
36 Amikor pedig a Szövetségládát hordozó papok megálltak, ezt mondta Mózes:
„Térj vissza, Örökkévaló, és pihenj le
Izráel megszámlálhatatlan ezreinél!”
Nombres 10
La Bible du Semeur
Les deux trompettes d’argent
10 L’Eternel parla à Moïse en ces termes : 2 Fais fabriquer deux trompettes d’argent martelé. Elles te serviront pour convoquer la communauté et donner le signal du départ aux camps[a]. 3 Dès que ces deux trompettes sonneront ensemble, toute la communauté se rassemblera auprès de toi à l’entrée de la tente de la Rencontre. 4 Si on ne sonne que d’une trompette, seuls les chefs des corps d’armée d’Israël se réuniront auprès de toi. 5 Quand vous ferez retentir un signal éclatant, les camps stationnés à l’est partiront. 6 Lorsque ce signal éclatant retentira pour la deuxième fois, les tribus campant au sud se mettront en marche. La sonnerie éclatante sera le signal des départs. 7 Mais pour convoquer l’assemblée, vous sonnerez de la trompette sans faire entendre un son éclatant.
8 Seuls les prêtres descendants d’Aaron sonneront des trompettes. Ce sera une ordonnance en vigueur à perpétuité pour vous et vos descendants.
9 Lorsque vous serez installés dans votre pays et que vous partirez en guerre contre un agresseur, vous ferez retentir un signal éclatant de vos trompettes, ainsi vous vous rappellerez à l’attention de l’Eternel votre Dieu, et vous serez délivrés de vos ennemis. 10 Vous sonnerez aussi de ces trompettes dans vos jours de joie, lors de vos fêtes religieuses et au commencement des mois, lorsque vous offrirez vos holocaustes et vos sacrifices de communion. Ce sera un moyen de vous rappeler au souvenir de votre Dieu. Je suis l’Eternel, votre Dieu.
Du Sinaï aux steppes de Moab
L’ordre de départ des troupes d’Israël
11 Le vingtième jour du deuxième mois de la deuxième année, la nuée s’éleva au-dessus du tabernacle de l’acte de l’alliance. 12 Les Israélites partirent du désert du Sinaï, marchant d’étape en étape. La nuée s’arrêta dans le désert de Parân. 13 C’était la première fois qu’ils levaient le camp sur l’ordre de l’Eternel transmis par Moïse[b]. 14 Le camp des descendants de Juda précédé de sa bannière se mit d’abord en marche avec ses troupes, comprenant les troupes de Juda, sous les ordres de Nahshôn, fils d’Amminadab, 15 les troupes de la tribu des descendants d’Issacar, sous les ordres de Netanéel, fils de Tsouar, 16 et celles de la tribu des descendants de Zabulon, sous les ordres d’Eliab, fils de Hélôn.
17 Après cela, le tabernacle fut démonté, et les Guershonites ainsi que les Merarites se mirent en marche, en le portant. 18 Puis le camp de Ruben se mit en marche précédé de sa bannière, avec ses troupes comprenant les troupes de Ruben, sous les ordres d’Elitsour, fils de Shedéour, 19 les troupes de la tribu des descendants de Siméon, sous les ordres de Sheloumiel descendant de Tsourishaddaï, 20 et celles de la tribu des descendants de Gad, sous les ordres d’Eliasaph, fils de Déouel.
21 Ensuite les Qehatites se mirent en marche portant les objets sacrés. On devait monter le tabernacle avant l’arrivée des Qehatites à l’étape suivante. 22 Ensuite le camp des descendants d’Ephraïm se mit en marche précédé de sa bannière avec ses troupes comprenant les troupes d’Ephraïm, sous les ordres d’Elishama, fils d’Ammihoud, 23 les troupes de la tribu des descendants de Manassé, sous les ordres de Gamliel, fils de Pédahtsour, 24 et celles de la tribu des descendants de Benjamin, sous les ordres d’Abidân, fils de Guideoni.
25 A l’arrière-garde de toutes les troupes le camp des descendants de Dan partit précédé de sa bannière avec ses troupes comprenant les troupes de Dan, sous les ordres d’Ahiézer, fils d’Ammishaddaï, 26 les troupes de la tribu des descendants d’Aser sous les ordres de Paguiel, fils d’Okrân, 27 et celles de la tribu de Nephtali, sous les ordres d’Ahira, fils d’Enân. 28 Tel était l’ordre de départ des Israélites répartis en corps d’armée lorsqu’ils levaient le camp.
Le départ du Sinaï
29 Moïse dit à Hobab, fils de son beau-père Reouel le Madianite : Nous partons pour la contrée que l’Eternel a promis de nous donner. Viens donc avec nous ; tu t’en trouveras bien car l’Eternel a promis de faire du bien à Israël.
30 Hobab lui répondit : Je ne te suivrai pas, je préfère retourner dans mon pays auprès de ma famille.
31 Moïse insista : Ne nous quitte pas, je te prie ; car tu connais bien ce désert et les endroits où nous pourrons y installer notre camp, et tu pourras nous servir de guide. 32 Si tu nous accompagnes, nous te ferons participer au bonheur que l’Eternel va nous accorder.
33 Les Israélites partirent de la montagne de l’Eternel[c] et marchèrent durant trois jours. Durant ces trois jours, le coffre de l’alliance de l’Eternel les précéda pour leur chercher un lieu d’étape. 34 Lorsqu’ils quittaient le campement, la nuée de l’Eternel les couvrait pendant le jour.
35 Chaque fois que le coffre sacré partait, Moïse priait :
Lève-toi, Eternel, et que tes ennemis soient dispersés ; que ceux qui te haïssent fuient devant toi[d] !
36 Et lorsqu’on le déposait, il disait :
Reviens, Eternel, auprès des multitudes des troupes d’Israël !
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.