Matthew 4-5
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Temptation of Jesus
4 Then Jesus was led up by the Spirit into the wilderness to be tempted by the devil. 2 He fasted forty days and forty nights, and afterwards he was famished. 3 The tempter came and said to him, “If you are the Son of God, command these stones to become loaves of bread.” 4 But he answered, “It is written,
‘One does not live by bread alone,
but by every word that comes from the mouth of God.’”
5 Then the devil took him to the holy city and placed him on the pinnacle of the temple, 6 saying to him, “If you are the Son of God, throw yourself down; for it is written,
‘He will command his angels concerning you,’
and ‘On their hands they will bear you up,
so that you will not dash your foot against a stone.’”
7 Jesus said to him, “Again it is written, ‘Do not put the Lord your God to the test.’”
8 Again, the devil took him to a very high mountain and showed him all the kingdoms of the world and their splendor; 9 and he said to him, “All these I will give you, if you will fall down and worship me.” 10 Jesus said to him, “Away with you, Satan! for it is written,
‘Worship the Lord your God,
and serve only him.’”
11 Then the devil left him, and suddenly angels came and waited on him.
Jesus Begins His Ministry in Galilee
12 Now when Jesus[a] heard that John had been arrested, he withdrew to Galilee. 13 He left Nazareth and made his home in Capernaum by the sea, in the territory of Zebulun and Naphtali, 14 so that what had been spoken through the prophet Isaiah might be fulfilled:
15 “Land of Zebulun, land of Naphtali,
on the road by the sea, across the Jordan, Galilee of the Gentiles—
16 the people who sat in darkness
have seen a great light,
and for those who sat in the region and shadow of death
light has dawned.”
17 From that time Jesus began to proclaim, “Repent, for the kingdom of heaven has come near.”[b]
Jesus Calls the First Disciples
18 As he walked by the Sea of Galilee, he saw two brothers, Simon, who is called Peter, and Andrew his brother, casting a net into the sea—for they were fishermen. 19 And he said to them, “Follow me, and I will make you fish for people.” 20 Immediately they left their nets and followed him. 21 As he went from there, he saw two other brothers, James son of Zebedee and his brother John, in the boat with their father Zebedee, mending their nets, and he called them. 22 Immediately they left the boat and their father, and followed him.
Jesus Ministers to Crowds of People
23 Jesus[c] went throughout Galilee, teaching in their synagogues and proclaiming the good news[d] of the kingdom and curing every disease and every sickness among the people. 24 So his fame spread throughout all Syria, and they brought to him all the sick, those who were afflicted with various diseases and pains, demoniacs, epileptics, and paralytics, and he cured them. 25 And great crowds followed him from Galilee, the Decapolis, Jerusalem, Judea, and from beyond the Jordan.
The Beatitudes
5 When Jesus[e] saw the crowds, he went up the mountain; and after he sat down, his disciples came to him. 2 Then he began to speak, and taught them, saying:
3 “Blessed are the poor in spirit, for theirs is the kingdom of heaven.
4 “Blessed are those who mourn, for they will be comforted.
5 “Blessed are the meek, for they will inherit the earth.
6 “Blessed are those who hunger and thirst for righteousness, for they will be filled.
7 “Blessed are the merciful, for they will receive mercy.
8 “Blessed are the pure in heart, for they will see God.
9 “Blessed are the peacemakers, for they will be called children of God.
10 “Blessed are those who are persecuted for righteousness’ sake, for theirs is the kingdom of heaven.
11 “Blessed are you when people revile you and persecute you and utter all kinds of evil against you falsely[f] on my account. 12 Rejoice and be glad, for your reward is great in heaven, for in the same way they persecuted the prophets who were before you.
Salt and Light
13 “You are the salt of the earth; but if salt has lost its taste, how can its saltiness be restored? It is no longer good for anything, but is thrown out and trampled under foot.
14 “You are the light of the world. A city built on a hill cannot be hid. 15 No one after lighting a lamp puts it under the bushel basket, but on the lampstand, and it gives light to all in the house. 16 In the same way, let your light shine before others, so that they may see your good works and give glory to your Father in heaven.
The Law and the Prophets
17 “Do not think that I have come to abolish the law or the prophets; I have come not to abolish but to fulfill. 18 For truly I tell you, until heaven and earth pass away, not one letter,[g] not one stroke of a letter, will pass from the law until all is accomplished. 19 Therefore, whoever breaks[h] one of the least of these commandments, and teaches others to do the same, will be called least in the kingdom of heaven; but whoever does them and teaches them will be called great in the kingdom of heaven. 20 For I tell you, unless your righteousness exceeds that of the scribes and Pharisees, you will never enter the kingdom of heaven.
Concerning Anger
21 “You have heard that it was said to those of ancient times, ‘You shall not murder’; and ‘whoever murders shall be liable to judgment.’ 22 But I say to you that if you are angry with a brother or sister,[i] you will be liable to judgment; and if you insult[j] a brother or sister,[k] you will be liable to the council; and if you say, ‘You fool,’ you will be liable to the hell[l] of fire. 23 So when you are offering your gift at the altar, if you remember that your brother or sister[m] has something against you, 24 leave your gift there before the altar and go; first be reconciled to your brother or sister,[n] and then come and offer your gift. 25 Come to terms quickly with your accuser while you are on the way to court[o] with him, or your accuser may hand you over to the judge, and the judge to the guard, and you will be thrown into prison. 26 Truly I tell you, you will never get out until you have paid the last penny.
Concerning Adultery
27 “You have heard that it was said, ‘You shall not commit adultery.’ 28 But I say to you that everyone who looks at a woman with lust has already committed adultery with her in his heart. 29 If your right eye causes you to sin, tear it out and throw it away; it is better for you to lose one of your members than for your whole body to be thrown into hell.[p] 30 And if your right hand causes you to sin, cut it off and throw it away; it is better for you to lose one of your members than for your whole body to go into hell.[q]
Concerning Divorce
31 “It was also said, ‘Whoever divorces his wife, let him give her a certificate of divorce.’ 32 But I say to you that anyone who divorces his wife, except on the ground of unchastity, causes her to commit adultery; and whoever marries a divorced woman commits adultery.
Concerning Oaths
33 “Again, you have heard that it was said to those of ancient times, ‘You shall not swear falsely, but carry out the vows you have made to the Lord.’ 34 But I say to you, Do not swear at all, either by heaven, for it is the throne of God, 35 or by the earth, for it is his footstool, or by Jerusalem, for it is the city of the great King. 36 And do not swear by your head, for you cannot make one hair white or black. 37 Let your word be ‘Yes, Yes’ or ‘No, No’; anything more than this comes from the evil one.[r]
Concerning Retaliation
38 “You have heard that it was said, ‘An eye for an eye and a tooth for a tooth.’ 39 But I say to you, Do not resist an evildoer. But if anyone strikes you on the right cheek, turn the other also; 40 and if anyone wants to sue you and take your coat, give your cloak as well; 41 and if anyone forces you to go one mile, go also the second mile. 42 Give to everyone who begs from you, and do not refuse anyone who wants to borrow from you.
Love for Enemies
43 “You have heard that it was said, ‘You shall love your neighbor and hate your enemy.’ 44 But I say to you, Love your enemies and pray for those who persecute you, 45 so that you may be children of your Father in heaven; for he makes his sun rise on the evil and on the good, and sends rain on the righteous and on the unrighteous. 46 For if you love those who love you, what reward do you have? Do not even the tax collectors do the same? 47 And if you greet only your brothers and sisters,[s] what more are you doing than others? Do not even the Gentiles do the same? 48 Be perfect, therefore, as your heavenly Father is perfect.
Notas al pie
- Matthew 4:12 Gk he
- Matthew 4:17 Or is at hand
- Matthew 4:23 Gk He
- Matthew 4:23 Gk gospel
- Matthew 5:1 Gk he
- Matthew 5:11 Other ancient authorities lack falsely
- Matthew 5:18 Gk one iota
- Matthew 5:19 Or annuls
- Matthew 5:22 Gk a brother; other ancient authorities add without cause
- Matthew 5:22 Gk say Raca to (an obscure term of abuse)
- Matthew 5:22 Gk a brother
- Matthew 5:22 Gk Gehenna
- Matthew 5:23 Gk your brother
- Matthew 5:24 Gk your brother
- Matthew 5:25 Gk lacks to court
- Matthew 5:29 Gk Gehenna
- Matthew 5:30 Gk Gehenna
- Matthew 5:37 Or evil
- Matthew 5:47 Gk your brothers
Matteo 4-5
Nuova Riveduta 2006
Tentazione di Gesù
4 (A)Allora Gesù fu condotto dallo Spirito nel deserto, per essere tentato dal diavolo. 2 E, dopo aver digiunato quaranta giorni e quaranta notti, alla fine ebbe fame. 3 E il tentatore, avvicinatosi, gli disse[a]: «Se tu sei Figlio di Dio, ordina che queste pietre diventino pani». 4 Ma egli rispose: «Sta scritto: “Non di pane soltanto vivrà l’uomo, ma di ogni parola che proviene dalla bocca di Dio”[b]».
5 Allora il diavolo lo portò con sé nella città santa, lo pose sul pinnacolo del tempio, 6 e gli disse: «Se tu sei Figlio di Dio, gettati giù; poiché sta scritto:
“Egli darà ordini ai suoi angeli a tuo riguardo”[c] e “Essi ti porteranno sulle loro mani, perché tu non urti col piede contro una pietra”[d]».
7 Gesù gli rispose: «È altresì scritto: “Non tentare il Signore Dio tuo”[e]».
8 Di nuovo il diavolo lo portò con sé sopra un monte altissimo, gli mostrò tutti i regni del mondo e la loro gloria e gli disse: 9 «Tutte queste cose ti darò, se tu ti prostri e mi adori». 10 Allora Gesù gli disse: «Vattene[f], Satana, poiché sta scritto: “Adora il Signore Dio tuo e a lui solo rendi il culto”[g]».
11 Allora il diavolo lo lasciò, ed ecco degli angeli si avvicinarono a lui e lo servivano.
Inizio dell’attività di Gesù a Capernaum
12 (B)Gesù[h], udito che Giovanni era stato messo in prigione, si ritirò in Galilea.
13 E, lasciata Nazaret, venne ad abitare in Capernaum[i], città sul mare[j], ai confini di Zabulon e di Neftali, 14 affinché si adempisse quello che era stato detto dal profeta Isaia:
15 «Il paese di Zabulon e il paese di Neftali, sulla via del mare, di là dal Giordano, la Galilea dei pagani[k],
16 il popolo che stava nelle tenebre, ha visto una gran luce; su quelli che erano nella contrada e nell’ombra della morte una luce si è levata»[l].
17 Da quel tempo Gesù cominciò a predicare e a dire: «Ravvedetevi, perché il regno dei cieli è vicino».
Chiamata dei primi discepoli
18 (C)Mentre camminava lungo il mare della Galilea, Gesù[m] vide due fratelli, Simone detto Pietro e Andrea, suo fratello, i quali gettavano la rete in mare, perché erano pescatori. 19 E disse loro: «Venite dietro a me e vi farò pescatori di uomini». 20 Ed essi, lasciate subito le reti, lo seguirono. 21 Passato oltre, vide altri due fratelli, Giacomo di Zebedeo e Giovanni, suo fratello, i quali nella barca con Zebedeo, loro padre, rassettavano le loro reti; e li chiamò. 22 Essi, lasciando subito la barca e il padre loro, lo seguirono.
Missione di Gesù in Galilea
23 (D)Gesù[n] andava attorno per tutta la Galilea, insegnando nelle loro sinagoghe e predicando il vangelo del regno, guarendo ogni malattia e ogni infermità tra il popolo. 24 La sua fama si sparse per tutta la Siria; gli recarono tutti i malati colpiti da varie infermità e da vari dolori, indemoniati, epilettici, paralitici; ed egli li guarì. 25 Grandi folle lo seguirono dalla Galilea, dalla Decapoli, da Gerusalemme, dalla Giudea e da oltre il Giordano.
Il sermone sul monte, 5–7
Le beatitudini
5 (E)Gesù, vedendo le folle, salì sul monte[o] e si mise a sedere. I suoi discepoli si accostarono a lui 2 ed egli, aperta la bocca, insegnava loro dicendo:
3 «Beati i poveri in spirito, perché di loro è il regno dei cieli.
4 Beati quelli che sono afflitti, perché saranno consolati.
5 Beati i mansueti, perché erediteranno la terra[p].
6 Beati quelli che sono affamati e assetati di giustizia, perché saranno saziati.
7 Beati i misericordiosi, perché a loro misericordia sarà fatta.
8 Beati i puri di cuore, perché vedranno Dio.
9 Beati quelli che si adoperano per la pace, perché saranno chiamati figli di Dio.
10 Beati i perseguitati per motivo di giustizia, perché di loro è il regno dei cieli.
11 Beati voi, quando vi insulteranno e vi perseguiteranno e {, mentendo,} diranno contro di voi ogni sorta di male per causa mia. 12 Rallegratevi e giubilate, perché il vostro premio è grande nei cieli; poiché così hanno perseguitato i profeti che sono stati prima di voi.
Il sale della terra; la luce del mondo
13 (F)«Voi siete il sale della terra; ma, se il sale diventa insipido, con che lo si salerà? Non è più buono a nulla se non a essere gettato via e calpestato dagli uomini. 14 Voi siete la luce del mondo. Una città posta sopra un monte non può essere nascosta, 15 e non si accende una lampada per metterla sotto un recipiente[q]; anzi la si mette sul candeliere ed essa fa luce a tutti quelli che sono in casa. 16 Così risplenda la vostra luce davanti agli uomini, affinché vedano le vostre buone opere e glorifichino il Padre vostro che è nei cieli.
Cristo e la legge antica
17 (G)«Non pensate che io sia venuto per abolire la legge o i profeti; io sono venuto non per abolire, ma per portare a compimento[r]. 18 Poiché in verità vi dico: finché non siano passati il cielo e la terra, neppure un iota[s] o un apice[t] passerà dalla legge senza che tutto sia adempiuto. 19 Chi dunque avrà violato uno di questi minimi comandamenti e avrà così insegnato agli uomini, sarà chiamato minimo nel regno dei cieli; ma chi li avrà messi in pratica e insegnati sarà chiamato grande nel regno dei cieli. 20 Poiché io vi dico che, se la vostra giustizia non supera quella degli scribi e dei farisei[u], non entrerete affatto nel regno dei cieli.
Ingiuria, offerta, perdono
21 (H)«Voi avete udito che fu detto agli antichi: “Non uccidere[v]; chiunque avrà ucciso sarà sottoposto al tribunale”; 22 ma io vi dico: chiunque si adira contro suo fratello [senza motivo] sarà sottoposto al tribunale; e chi avrà detto a suo fratello: “Raca[w]” sarà sottoposto al sinedrio[x]; e chi gli avrà detto: “Pazzo!” sarà sottoposto alla geenna[y] del fuoco. 23 Se dunque tu stai per offrire la tua offerta sull’altare e lì ti ricordi che tuo fratello ha qualcosa contro di te, 24 lascia lì la tua offerta davanti all’altare e va’ prima a riconciliarti con tuo fratello; poi vieni a offrire la tua offerta. 25 Fa’ presto amichevole accordo con il tuo avversario mentre sei ancora per via con lui, affinché il tuo avversario non ti consegni in mano al giudice e il giudice [ti consegni] in mano alle guardie, e tu non venga messo in prigione. 26 Io ti dico in verità che di là non uscirai, finché tu non abbia pagato l’ultimo centesimo.
Concupiscenza, ripudio, adulterio
27 (I)«Voi avete udito che fu detto[z]: “Non commettere adulterio”[aa]. 28 Ma io vi dico che chiunque guarda una donna per desiderarla ha già commesso adulterio con lei nel suo cuore. 29 Se dunque il tuo occhio destro ti fa cadere in peccato, cavalo e gettalo via da te; poiché è meglio per te che uno dei tuoi membri perisca, piuttosto che tutto il tuo corpo sia gettato nella geenna. 30 E se la tua mano destra ti fa cadere in peccato, tagliala e gettala via da te; poiché è meglio per te che uno dei tuoi membri perisca, piuttosto che vada[ab] nella geenna tutto il tuo corpo.
31 Fu detto: “Chiunque ripudia sua moglie le dia l’atto di ripudio”[ac]. 32 Ma io vi dico: chiunque manda via sua moglie, salvo che per motivo di fornicazione, la fa diventare adultera, e chiunque sposa colei che è mandata via commette adulterio.
Istruzioni sul giuramento
33 (J)«Avete anche udito che fu detto agli antichi: “Non giurare il falso[ad]; da’ al Signore quello che gli hai promesso con giuramento”. 34 Ma io vi dico: non giurate affatto, né per il cielo, perché è il trono di Dio; 35 né per la terra, perché è lo sgabello dei suoi piedi; né per Gerusalemme, perché è la città del gran Re. 36 Non giurare neppure per il tuo capo, poiché tu non puoi far diventare un solo capello bianco o nero. 37 Ma il vostro parlare sia: “Sì, sì; no, no”; poiché il di più viene dal maligno.
Amare i propri nemici
38 (K)«Voi avete udito che fu detto: “Occhio per occhio e dente per dente”[ae]. 39 Ma io vi dico: non contrastate il malvagio; anzi, se uno ti percuote sulla guancia destra, porgigli anche l’altra; 40 e a chi vuol farti causa e prenderti la tunica, lasciagli anche il mantello. 41 Se uno ti costringe a fare un miglio, fanne con lui due. 42 Da’ a chi ti chiede, e a chi desidera un prestito da te, non voltar le spalle.
43 Voi avete udito che fu detto: “Ama il tuo prossimo[af] e odia il tuo nemico”. 44 Ma io vi dico: amate i vostri nemici [, benedite coloro che vi maledicono, fate del bene a quelli che vi odiano,] e pregate per quelli [che vi maltrattano e] che vi perseguitano, 45 affinché siate figli del Padre vostro che è nei cieli; poiché egli fa levare il suo sole sopra i malvagi e sopra i buoni, e fa piovere sui giusti e sugli ingiusti. 46 Se infatti amate quelli che vi amano, che premio ne avete? Non fanno lo stesso anche i pubblicani? 47 E se salutate soltanto i vostri fratelli[ag], che fate di straordinario? Non fanno anche i pagani[ah] altrettanto? 48 Voi dunque siate perfetti, come è perfetto il Padre vostro celeste[ai].
Notas al pie
- Matteo 4:3 TR e M avvicinatosi a lui, disse:…
- Matteo 4:4 +De 8:3.
- Matteo 4:6 +Sl 91:11.
- Matteo 4:6 +Sl 91:12.
- Matteo 4:7 +De 6:16.
- Matteo 4:10 M Vattene via da me…
- Matteo 4:10 +De 6:13.
- Matteo 4:12 Così TR e M; NA Egli, udito…
- Matteo 4:13 Così TR e M; NA qui e altrove Cafarnaum.
- Matteo 4:13 Sul mare, ossia mare di Galilea, detto anche lago di Gennesaret o mare di Tiberiade.
- Matteo 4:15 La Galilea dei pagani, territorio settentrionale confinante con la Fenicia, cosiddetto perché era popolato soprattutto da stranieri.
- Matteo 4:16 +Is 8:23–9:1.
- Matteo 4:18 Così TR; NA e M egli vide…
- Matteo 4:23 Così TR; NA e M Egli andava…
- Matteo 5:1 Sul monte, una delle alture o colline a poca distanza dalla riva del lago.
- Matteo 5:5 +Sl 37:11.
- Matteo 5:15 Il gr. módios (moggio) indica un recipiente usato come unità di misura per solidi equivalente a circa 8,6 litri.
- Matteo 5:17 Ma per portare a compimento, altri traducono: ma per completare.
- Matteo 5:18 Un iota, la più piccola lettera dell’alfabeto greco; corrisponde alla lettera «i».
- Matteo 5:18 Un apice, piccolo segno grafico.
- Matteo 5:20 Farisei, ebrei religiosi caratterizzati da una rigida osservanza delle tradizioni giudaiche.
- Matteo 5:21 +Es 20:13.
- Matteo 5:22 Raca, insulto che probabilmente significa stupido.
- Matteo 5:22 Sinedrio, tribunale supremo presso i Giudei.
- Matteo 5:22 Geenna, ebr. ge-Hinnom, lett. valle di Hinnom, luogo dove ardeva un fuoco perenne, simbolo della punizione eterna.
- Matteo 5:27 TR che fu detto agli antichi.
- Matteo 5:27 +Es 20:14.
- Matteo 5:30 TR e M sia gettato.
- Matteo 5:31 +De 24:1.
- Matteo 5:33 +Le 19:12.
- Matteo 5:38 +Es 21:24; +Le 24:20; +De 19:21.
- Matteo 5:43 +Le 19:18.
- Matteo 5:47 M amici.
- Matteo 5:47 TR e M pubblicani.
- Matteo 5:48 TR e M il Padre vostro che è nei cieli.
Matthäus 4-5
Schlachter 2000
Die Versuchung Jesu
4 Darauf wurde Jesus vom Geist in die Wüste geführt, damit er vom Teufel[a] versucht würde.
2 Und als er 40 Tage und 40 Nächte gefastet hatte, war er zuletzt hungrig.
3 Und der Versucher trat zu ihm und sprach: Wenn du Gottes Sohn bist, so sprich, dass diese Steine Brot werden!
4 Er aber antwortete und sprach: Es steht geschrieben: »Der Mensch lebt nicht vom Brot allein, sondern von einem jeden Wort, das aus dem Mund Gottes hervorgeht!«[b]
5 Darauf nimmt ihn der Teufel mit sich in die heilige Stadt und stellt ihn auf die Zinne des Tempels
6 und spricht zu ihm: Wenn du Gottes Sohn bist, so stürze dich hinab; denn es steht geschrieben: »Er wird seinen Engeln deinetwegen Befehl geben, und sie werden dich auf den Händen tragen, damit du deinen Fuß nicht etwa an einen Stein stößt«.[c]
7 Da sprach Jesus zu ihm: Wiederum steht geschrieben: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, nicht versuchen!«[d]
8 Wiederum nimmt ihn der Teufel mit auf einen sehr hohen Berg und zeigt ihm alle Reiche der Welt und ihre Herrlichkeit
9 und spricht zu ihm: Dieses alles will ich dir geben, wenn du niederfällst und mich anbetest!
10 Da spricht Jesus zu ihm: Weiche, Satan! Denn es steht geschrieben: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, anbeten und ihm allein dienen!«[e]
11 Da verließ ihn der Teufel; und siehe, Engel[f] traten hinzu und dienten ihm.
Der Beginn der Verkündigung Jesu in Galiläa
12 Als aber Jesus hörte, dass Johannes gefangen gesetzt worden war, zog er weg nach Galiläa.
13 Und er verließ Nazareth, kam und ließ sich in Kapernaum nieder, das am See[g] liegt, im Gebiet von Sebulon und Naphtali,
14 damit erfüllt würde, was durch den Propheten Jesaja gesagt ist, der spricht:
15 »Das Land Sebulon und das Land Naphtali, am Weg des Sees, jenseits des Jordan, das Galiläa der Heiden[h],
16 das Volk, das in der Finsternis wohnte, hat ein großes Licht gesehen, und denen, die im Land des Todesschattens wohnten, ist ein Licht aufgegangen«.[i]
17 Von da an begann Jesus zu verkündigen und zu sprechen: Tut Buße, denn das Reich der Himmel ist nahe herbeigekommen!
Die Berufung der ersten Jünger
18 Als Jesus aber am See von Galiläa entlangging, sah er zwei Brüder, Simon, genannt Petrus, und dessen Bruder Andreas; die warfen das Netz in den See, denn sie waren Fischer.
19 Und er spricht zu ihnen: Folgt mir nach, und ich will euch zu Menschenfischern machen!
20 Da verließen sie sogleich die Netze und folgten ihm nach.
21 Und als er von dort weiterging, sah er in einem Schiff zwei andere Brüder, Jakobus, den Sohn des Zebedäus, und dessen Bruder Johannes, mit ihrem Vater Zebedäus ihre Netze flicken; und er berief sie.
22 Da verließen sie sogleich das Schiff und ihren Vater und folgten ihm nach.
Jesu Wirken in Galiläa
23 Und Jesus durchzog ganz Galiläa, lehrte in ihren Synagogen[j] und verkündigte das Evangelium[k] von dem Reich und heilte alle Krankheiten und alle Gebrechen im Volk.
24 Und sein Ruf verbreitete sich in ganz Syrien; und sie brachten alle Kranken zu ihm, die von mancherlei Krankheiten und Schmerzen geplagt waren, und Besessene und Mondsüchtige und Lahme; und er heilte sie.
25 Und es folgte ihm eine große Volksmenge nach aus Galiläa und aus dem Gebiet der Zehn Städte[l] und aus Jerusalem und Judäa und von jenseits des Jordan.
Die Bergpredigt
5 Als er aber die Volksmenge[m] sah, stieg er auf den Berg; und als er sich setzte, traten seine Jünger zu ihm.
2 Und er tat seinen Mund auf [zu einer Rede], lehrte sie und sprach:
Die Seligpreisungen
3 Glückselig sind die geistlich Armen[n], denn ihrer ist das Reich der Himmel!
4 Glückselig sind die Trauernden, denn sie sollen getröstet werden!
5 Glückselig sind die Sanftmütigen, denn sie werden das Land erben!
6 Glückselig sind, die nach der Gerechtigkeit hungern und dürsten, denn sie sollen satt werden!
7 Glückselig sind die Barmherzigen, denn sie werden Barmherzigkeit erlangen!
8 Glückselig sind, die reinen Herzens sind, denn sie werden Gott schauen!
9 Glückselig sind die Friedfertigen, denn sie werden Söhne Gottes heißen!
10 Glückselig sind, die um der Gerechtigkeit willen verfolgt werden, denn ihrer ist das Reich der Himmel!
11 Glückselig seid ihr, wenn sie euch schmähen und verfolgen und lügnerisch jegliches böse Wort gegen euch reden um meinetwillen!
12 Freut euch und jubelt, denn euer Lohn ist groß im Himmel; denn ebenso haben sie die Propheten verfolgt, die vor euch gewesen sind.
Die Jünger – Salz und Licht
13 Ihr seid das Salz der Erde. Wenn aber das Salz fade wird, womit soll es wieder salzig gemacht werden? Es taugt zu nichts mehr, als dass es hinausgeworfen und von den Leuten zertreten wird.
14 Ihr seid das Licht der Welt. Es kann eine Stadt, die auf einem Berg liegt, nicht verborgen bleiben.
15 Man zündet auch nicht ein Licht an und setzt es unter den Scheffel[o], sondern auf den Leuchter; so leuchtet es allen, die im Haus sind.
16 So soll euer Licht leuchten vor den Leuten, dass sie eure guten Werke sehen und euren Vater im Himmel preisen.
Die Erfüllung des Gesetzes
17 Ihr sollt nicht meinen, dass ich gekommen sei, um das Gesetz oder die Propheten aufzulösen.[p] Ich bin nicht gekommen, um aufzulösen, sondern um zu erfüllen!
18 Denn wahrlich[q], ich sage euch: Bis Himmel und Erde vergangen sind, wird nicht ein Buchstabe[r] noch ein einziges Strichlein vom Gesetz vergehen, bis alles geschehen ist.
19 Wer nun eines von diesen kleinsten Geboten auflöst und die Leute so lehrt, der wird der Kleinste genannt werden im Reich der Himmel; wer sie aber tut und lehrt, der wird groß genannt werden im Reich der Himmel.
20 Denn ich sage euch: Wenn eure Gerechtigkeit die der Schriftgelehrten und Pharisäer nicht weit übertrifft, so werdet ihr gar nicht in das Reich der Himmel eingehen!
Ermahnung zu Versöhnlichkeit
21 Ihr habt gehört, dass zu den Alten gesagt ist: »Du sollst nicht töten!«[s], wer aber tötet, der wird dem Gericht verfallen sein.
22 Ich aber sage euch: Jeder, der seinem Bruder ohne Ursache zürnt, wird dem Gericht verfallen sein. Wer aber zu seinem Bruder sagt: Raka!,[t] der wird dem Hohen Rat[u] verfallen sein. Wer aber sagt: Du Narr![v], der wird dem höllischen Feuer verfallen sein.
23 Wenn du nun deine Gabe zum Altar bringst und dich dort erinnerst, dass dein Bruder etwas gegen dich hat,
24 so lass deine Gabe dort vor dem Altar und geh zuvor hin und versöhne dich mit deinem Bruder, und dann komm und opfere deine Gabe!
25 Sei deinem Widersacher bald geneigt, während du noch mit ihm auf dem Weg bist, damit der Widersacher dich nicht etwa dem Richter ausliefert und der Richter dich dem Gerichtsdiener übergibt und du ins Gefängnis geworfen wirst.
26 Wahrlich, ich sage dir: Du wirst von dort nicht herauskommen, bis du den letzten Groschen bezahlt hast!
Ehebruch und Ehescheidung
27 Ihr habt gehört, dass zu den Alten gesagt ist: »Du sollst nicht ehebrechen!«[w]
28 Ich aber sage euch: Wer eine Frau ansieht, um sie zu begehren, der hat in seinem Herzen schon Ehebruch mit ihr begangen.
29 Wenn dir aber dein rechtes Auge ein Anstoß [zur Sünde] wird, so reiß es aus und wirf es von dir! Denn es ist besser für dich, dass eines deiner Glieder verlorengeht, als dass dein ganzer Leib in die Hölle geworfen wird.
30 Und wenn deine rechte Hand für dich ein Anstoß [zur Sünde] wird, so haue sie ab und wirf sie von dir! Denn es ist besser für dich, dass eines deiner Glieder verlorengeht, als dass dein ganzer Leib in die Hölle[x] geworfen wird.
31 Es ist auch gesagt: »Wer sich von seiner Frau scheidet, der gebe ihr einen Scheidebrief«.[y]
32 Ich aber sage euch: Wer sich von seiner Frau scheidet, ausgenommen wegen Unzucht, der macht, dass sie die Ehe bricht. Und wer eine Geschiedene heiratet, der bricht die Ehe.
Vom Schwören und vom Vergelten des Bösen
33 Wiederum habt ihr gehört, dass zu den Alten gesagt ist: »Du sollst nicht falsch schwören; du sollst aber dem Herrn deine Schwüre halten«.[z]
34 Ich aber sage euch, dass ihr überhaupt nicht schwören sollt, weder bei dem Himmel, denn er ist Gottes Thron,
35 noch bei der Erde, denn sie ist der Schemel seiner Füße, noch bei Jerusalem, denn sie ist die Stadt des großen Königs.
36 Auch bei deinem Haupt sollst du nicht schwören, denn du kannst kein einziges Haar weiß oder schwarz machen.
37 Es sei aber eure Rede: Ja, ja! Nein, nein! Was darüber ist, das ist vom Bösen.
38 Ihr habt gehört, dass gesagt ist: »Auge um Auge und Zahn um Zahn!«[aa]
39 Ich aber sage euch: Ihr sollt dem Bösen nicht widerstehen; sondern wenn dich jemand auf deine rechte Backe schlägt, so biete ihm auch die andere dar;
40 und dem, der mit dir vor Gericht gehen und dein Hemd nehmen will, dem lass auch den Mantel;
41 und wenn dich jemand nötigt, eine Meile weit zu gehen, so geh mit ihm zwei.
42 Gib dem, der dich bittet, und wende dich nicht ab von dem, der von dir borgen will!
Liebe zu den Feinden
43 Ihr habt gehört, dass gesagt ist: Du sollst deinen Nächsten lieben und deinen Feind hassen.
44 Ich aber sage euch: Liebt eure Feinde, segnet, die euch fluchen, tut wohl denen, die euch hassen, und bittet für die, welche euch beleidigen und verfolgen,
45 damit ihr Söhne eures Vaters im Himmel seid. Denn er lässt seine Sonne aufgehen über Böse und Gute und lässt es regnen über Gerechte und Ungerechte.
46 Denn wenn ihr die liebt, die euch lieben, was habt ihr für einen Lohn? Tun nicht auch die Zöllner[ab] dasselbe?
47 Und wenn ihr nur eure Brüder grüßt, was tut ihr Besonderes? Machen es nicht auch die Zöllner ebenso?
48 Darum sollt ihr vollkommen sein, gleichwie euer Vater im Himmel vollkommen ist!
Notas al pie
- (4,1) Der Teufel (gr. diabolos = Verleumder, Verkläger, hebr. Satan = Widersacher, Verkläger) ist ein von Gott abgefallenes, aufrührerisches Engelwesen.
- (4,4) 5Mo 8,3.
- (4,6) Ps 91,11-12.
- (4,7) 5Mo 6,16.
- (4,10) 5Mo 6,13; 10,20.
- (4,11) Engel (gr. angellos) sind Boten Gottes und »dienstbare Geister« (Hebr 1,14), die Gottes Aufträge durchführen.
- (4,13) d.h. am See Genezareth; so auch später.
- (4,15) Mit »Heiden« (gr. ethne; hebr. gojim) werden die Völker außerhalb von Israel bezeichnet, die den wahren Gott nicht erkannten und nicht in einer Bundesbeziehung mit Gott standen (vgl. Röm 1,18-32; Röm 9 u. 11; Eph 2,11-12).
- (4,16) Jes 8,23-9,1.
- (4,23) »Synagogen« wurden die jüdischen Gemeinden genannt, die sich zu Gebet und Lesung der Heiligen Schriften zusammenfanden, sowie ihre Versammlungsstätten.
- (4,23) »Evangelium« bedeutet die Heilsbotschaft, die gute Botschaft von der Errettung durch Jesus Christus.
- (4,25) Die Zehn Städte (gr. Dekapolis) waren ein Städtebund im Ostjordanland mit überwiegend heidnischer Bevölkerung.
- (5,1) gr. ochlos; dieses Wort wird normalerweise mit »Volksmenge« übersetzt und bezeichnet auch eine Masse, eine zusammengelaufene Ansammlung von Leuten.
- (5,3) w. die im Geist Armen.
- (5,15) ein Tongefäß zum Abmessen von Getreide.
- (5,17) Im Judentum wurde unter »Gesetz« (hebr. torah; gr. nomos) meist die fünf Bücher Mose verstanden, die »Propheten« sind hier eine Sammelbezeichnung für die übrigen Schriften.
- (5,18) w. Amen; hebr. Ausdruck der Bekräftigung: »Wahrhaftig«, »Das ist gewiss«.
- (5,18) w. Jota, hebr. Jod, der kleinste Buchstabe des hebr. Alphabetes. Mit dem »Strichlein« ist ein kleiner Strich gemeint, der zwei ähnliche Buchstaben des hebr. Alphabets unterscheidet.
- (5,21) 2Mo 20,13. Hier ist insbesondere das Morden oder gesetzlose Töten gemeint.
- (5,22) d.h. »Nichtsnutz« od. »Hohlkopf« (aramäischer Ausdruck der Verachtung).
- (5,22) Der Hohe Rat oder »Sanhedrin« war das höchste Selbstverwaltungs- und Gerichtsorgan der Juden unter der römischen Oberherrschaft.
- (5,22) Ein starker Ausdruck der Verachtung für einen hoffnungslos gottlosen, bösartigen Menschen.
- (5,27) 2Mo 20,14.
- (5,30) gr. / hebr. gehenna; Bezeichnung für den Ort der ewigen Strafe und Qual, den Gott für die sündigen Engel und Menschen bereitet hat.
- (5,31) vgl. 5Mo 24,1.
- (5,33) vgl. 3Mo 19,12; 5Mo 23,23.
- (5,38) 2Mo 21,24.
- (5,46) Die jüdischen »Zöllner« (d.h. Steuereinnehmer) trieben die drückenden Steuern und Abgaben der römischen Besatzungsmacht ein und bereicherten sich dabei selbst. Sie galten als besonders verachtenswerte Sünder.
Máté 4-5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. 2 Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett. 3 A Sátán[a] ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”
4 Ő azonban így felelt: „Meg van írva:
»Nem csak a kenyér élteti az embert,
hanem Isten minden kimondott szava is.«”[b]
5 Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította. 6 „Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.
A tenyerükön hordoznak,
nehogy kőbe üsd a lábad.«”[c]
7 Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva:
»Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[d]
8 Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. 9 „Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”
10 Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva:
»Az Örökkévalót, Istenedet imádd,
és csak őt tiszteld!«”[e]
11 Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.
Jézus Galileában kezdi meg a munkáját(B)
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére, 14 hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:
15 „Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek,
a tengerparti út vidékén,
a Jordánon túli területen,
az idegen népek Galileájában!
16 A sötétségben élő nép
nagy világosságot látott.
Akik halál földjén és árnyékában laktak,
azoknak hajnali világosság támadt.”[f]
17 Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok, és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”
Maga mellé szólítja tanítványait(C)
18 Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, meglátott két testvért: Simont (akit Péternek is neveztek), és Andrást, akik éppen a hálójukat vetették a tóba, ugyanis halászok voltak. 19 Jézus szólt nekik: „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 20 A testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.
21 Mikor továbbment onnan, Jézus meglátott egy másik testvérpárt is: Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait. Ők apjukkal együtt éppen hálókat javítgattak a halászbárkában. Jézus szólt ennek a testvérpárnak is, 22 ők pedig azonnal otthagyták a bárkát és apjukat, és csatlakoztak Jézushoz.
Tanít és gyógyít(D)
23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten Királyságról szóló örömüzenetet, és meggyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget a nép között. 24 Elterjedt a híre még Szíria egész tartományában is. Ezért hozzá vittek mindenféle beteget: epilepsziásokat, bénákat, és olyanokat, akik különböző fájdalmaktól szenvedtek, meg akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy tömeg vette körül, és kísérte. Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán folyón túlról jöttek.
Boldogok és áldottak vagytok!(E)
5 Amikor Jézus látta, hogy milyen sokan gyűltek össze, fölment a domb oldalára. Mikor leült, a tanítványai köré gyűltek. 2 Ő pedig így kezdte őket tanítani:
3 „Milyen boldogok és áldottak,
akik felismerik, hogy szükségük van Istenre,
mert övék Isten Királysága!
4 Milyen boldogok és áldottak,
akik most gyászolnak és sírnak,
mert Isten majd megvigasztalja őket!
5 Milyen boldogok és áldottak
a szelídek és alázatosak,
mert ők fogják örökölni a földet!
6 Milyen boldogok és áldottak,
akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra,
mert Isten megadja nekik, amire vágynak!
7 Milyen boldogok és áldottak,
akik irgalmasan bánnak másokkal,
mert Isten is irgalmasan bánik velük!
8 Milyen boldogok és áldottak
a tiszta szívűek,
mert ők meglátják Istent!
9 Milyen boldogok és áldottak,
akik békességet teremtenek,
mert őket Isten gyermekeinek[g] nevezik!
10 Milyen boldogok és áldottak,
akiket azért üldöznek, mert igazságosak!
Övék Isten Királysága!”
11 „Boldogok és áldottak vagytok, amikor miattam üldöznek, bántanak titeket, vagy mindenféle rosszat mondanak rólatok ok nélkül. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert igen nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Így üldözték azokat a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
Só és világosság(F)
13 „Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák.
14 Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. 15 Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. 16 Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!”
Jézus és a Törvény
17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Mózesi Törvényt, vagy a próféták tanítását! Ellenkezőleg, azért jöttem, hogy beteljesítsem! 18 Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik.
19 Ha valaki nem tart fontosnak akár csak egyet is a Törvény parancsai közül, és nem engedelmeskedik annak, sőt, még a többieket is erre tanítja, az lesz a legkisebb Isten Királyságában. Aki viszont megtartja a Törvény parancsait, és erre tanítja a többieket is, az nagy lesz Isten Királyságában. 20 Igazán mondom nektek: ha csak annyira éltek Istennek tetsző módon, mint a törvénytanítók és a farizeusok, akkor sohasem fogtok bemenni Isten Királyságába.”
A haragról
21 „Hallottátok, hogy őseinknek megmondták: »Ne gyilkolj! Aki pedig mégis gyilkol, azt el kell ítélni.«[h] 22 Én azonban azt mondom nektek: ha valaki haragot táplál magában a másik ember ellen, azt már el kell ítélni. Ha pedig haragjában azt mondja valakinek: »Te hitvány bolond!« — azt a Főtanács fogja elítélni. Ha pedig odáig megy, hogy a másikat »istentelen hülyének« nevezi, az megérdemli, hogy az örök tüzre dobják.
23 Ezért, ha áldozati ajándékot viszel az oltárhoz, és ott eszedbe jut, hogy valakinek panasza van ellened, 24 hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, és békülj ki a haragosoddal! Csak azután menj vissza az oltárhoz, hogy felajánljad áldozatodat Istennek!
25 Békülj ki hamar ellenfeleddel, amíg úton vagytok a bíróság felé. Különben ellenfeled a bíró kezébe adhat, a bíró meg a börtönőrnek, s így végül börtönbe zárnak! 26 Igazán mondom neked: ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig ki nem fizetted tartozásodat!”
A szexuális bűnökről
27 „Hallottátok, hogy megmondták: »Ne kövess el házasságtörést!«[i] 28 Én viszont azt mondom nektek: ha valaki a házasságtörés vágyával néz más feleségére, az magában már el is követte a házasságtörés bűnét. 29 Ezért, ha a jobb szemed vinne bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és hajítsd el! Jobban jársz, ha a tested egy részét elveszíted, mint ha ép testtel dobnak a gyehennára! 30 Ha pedig a jobb kezed vinne bűnbe, még azt is vágd le, és dobd el! Jobban jársz, ha a tested egy részét elveszíted, mint ha ép testtel vetnek a gyehennára!”
A válásról(G)
31 „Ezt is mondták nektek: »Aki elválik a feleségétől, adjon neki válólevelet!«[j] 32 Én viszont azt mondom: maga hajtja a feleségét a házasságtörés bűnébe az a férfi, aki bármilyen okból — egyet kivéve — elválik a feleségétől. A kivétel pedig az, ha a feleség házasságtörést követett el. S aki az elbocsátott asszonyt feleségül veszi, az is házasságtörést követ el.”
Az esküről
33 „Hallottátok, hogy őseinknek azt mondták: »Ha megesküszöl valamire, azt ne szegd meg! Amit esküvel ígértél az Örökkévalónak, azt teljesítsd!«[k] 34 Én viszont azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek, se az Égre, mert az Isten királyi trónja, 35 se a Földre, mert az Isten lábtartója, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király városa! 36 Még a saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod feketévé vagy fehérré tenni! 37 Ha »igent« gondoltok, akkor mondjatok igent, ha »nemet« — akkor mondjatok nemet! Amit ezen kívül még hozzátesztek, az már a Gonosztól van.”
Ne fizess rosszal a rosszért!(H)
38 „Hallottátok, hogy megmondták: »Szemet szemért és fogat fogért!«[l] 39 Én viszont azt mondom nektek: ne üssetek vissza annak, aki kárt okoz nektek! Ha valaki arcul üt az egyik oldalról, tartsd oda neki a másik arcodat is! 40 Ha valaki el akarja perelni tőled a kabátodat, add oda neki az ingedet is! 41 Ha valaki arra kényszerít, hogy vidd a csomagját egy mérföldre, vidd el neki kettőre! 42 Ha valaki kölcsönkér tőled valamit, azt add kölcsön neki! Ha pénzt kér kölcsön, ne utasítsd el!”
Szeressétek ellenségeiteket!(I)
43 „Hallottátok, hogy megmondták: »Szeresd a honfitársaidat, de gyűlöld az ellenségeidet!«[m] 44 Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket! 45 Így valóban Mennyei Atyátok fiai lesztek. Ő ugyanis felhozza a Napot, amely az övé, hogy világítson a gonoszoknak és a jóknak is. Hasonlóképpen, esőt küld az igazságosaknak és a bűnösöknek egyaránt. 46 Ha tehát csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, ugyan milyen jutalmat kaptok? Ennyit a vámszedők is megtesznek! 47 Ha csak a testvéreiteknek köszöntök, ugyan mennyivel tesztek többet, mint mások? Ezt még azok is megteszik, akik nem ismerik Istent! 48 Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok tökéletes!”
Notas al pie
- Máté 4:3 Sátán Szó szerint: „a kísértő”.
- Máté 4:4 Idézet: Móz 8:3.
- Máté 4:6 Idézet: Zsolt 91:11–12.
- Máté 4:7 Idézet: 5Móz 6:16.
- Máté 4:10 Idézet: 5Móz 6:13.
- Máté 4:16 Idézet: Ézs 9:1–2.
- Máté 5:9 gyermekeinek Szó szerint: „fiainak” — de ez a kifejezés egyaránt vonatkozhat fiúkra és lányokra, férfiakra és nőkre is.
- Máté 5:21 Idézet: 2Móz 20:13; 5Móz 5:17.
- Máté 5:27 Idézet: 2Móz 20:14; 5Móz 5:18.
- Máté 5:31 Idézet: 5Móz 24:1.
- Máté 5:33 Ha… teljesítsd Lásd 3Móz 19:12; 4Móz 30:2; 5Móz 23:21.
- Máté 5:38 Idézet: 2Móz 21:24; 3Móz 24:20; 5Móz 19:21.
- Máté 5:43 Idézet: 3Móz 19:18.
Matthieu 4-5
La Bible du Semeur
La tentation de Jésus(A)
4 Alors l’Esprit conduisit Jésus dans le désert pour qu’il y soit tenté par le diable. 2 Après avoir jeûné pendant quarante jours et quarante nuits, il eut faim. 3 Le tentateur s’approcha et lui dit : Si tu es le Fils de Dieu, ordonne que ces pierres se changent en pains.
4 Jésus répondit : Il est écrit :
L’homme ne vivra pas seulement de pain,
mais aussi de toute parole que Dieu prononce[a] .
5 Alors le diable l’emmena dans la cité sainte, le plaça tout en haut du Temple 6 et lui dit : Si tu es le Fils de Dieu, jette-toi en bas, car il est écrit :
Il donnera des ordres |à ses anges à ton sujet
et ils te porteront sur leurs mains
pour que ton pied ne heurte pas de pierre[b] .
7 Jésus lui dit : Il est aussi écrit : Tu ne forceras pas la main au Seigneur, ton Dieu[c].
8 Le diable l’emmena encore sur une très haute montagne. Là, il lui montra tous les royaumes du monde et leur magnificence. 9 Puis il lui dit : Tout cela, je te le donnerai si tu te prosternes devant moi pour m’adorer.
10 Alors Jésus lui dit : Va-t’en, Satan ! Car il est écrit :
Tu adoreras le Seigneur, ton Dieu,
et c’est à lui seul que tu rendras un culte[d] .
11 Là-dessus, le diable le laissa. Et voici que des anges vinrent et se mirent à le servir.
Jésus à Capernaüm et en Galilée(B)
12 Quand Jésus apprit que Jean avait été emprisonné, il se retira en Galilée, 13 mais il ne resta pas à Nazareth. Il alla s’établir à Capernaüm, une ville située au bord du lac, dans les territoires de Zabulon et de Nephtali. 14 Ainsi s’accomplit cette parole du prophète Esaïe qui avait annoncé :
15 Ecoute, ô toi, terre de Zabulon |et toi, terre de Nephtali,
contrée voisine de la mer, |située au-delà du Jourdain,
ô toi, Galilée des populations étrangères :
16 Le peuple qui vivait dans les ténèbres
a vu briller une grande lumière,
et sur ceux qui habitaient dans le pays
sur lequel planait l’ombre de la mort,
une lumière s’est levée[e] .
17 A partir de ce moment, Jésus commença à prêcher en public en disant : Changez[f], car le royaume[g] des cieux est proche.
(Mc 1.16-20 ; Lc 5.1-11)
18 Un jour qu’il marchait au bord du lac de Galilée, il vit deux frères : Simon (qu’on appelle aussi Pierre), et André, son frère, qui lançaient un filet dans le lac, car ils étaient pêcheurs. 19 Il leur dit : Suivez-moi et je ferai de vous des pêcheurs d’hommes.
20 Ils abandonnèrent aussitôt leurs filets et le suivirent.
21 Poursuivant son chemin, il vit deux autres frères : Jacques, fils de Zébédée, et Jean, son frère. Ils étaient dans leur bateau avec Zébédée, leur père, et ils réparaient leurs filets. Il les appela 22 et, aussitôt, ils laissèrent leur bateau, quittèrent leur père, et le suivirent.
(Mc 3.7-12 ; Lc 6.17-19)
23 Jésus parcourait toute la Galilée, il enseignait dans les synagogues, proclamait la bonne nouvelle du royaume[h] des cieux et guérissait les gens de toutes maladies et de toutes infirmités. 24 Bientôt, on entendit parler de lui dans toute la Syrie. On lui amena tous ceux qui étaient atteints de diverses maladies et souffraient de divers maux : ceux qui étaient sous l’emprise de démons ainsi que des épileptiques[i] et des paralysés, et il les guérit tous. 25 Des foules nombreuses se mirent à le suivre ; elles étaient venues de la Galilée, de la région des « Dix Villes »[j], de Jérusalem, de la Judée et du territoire transjordanien.
La loi du royaume(C)
5 Jésus, voyant ces foules, monta sur une colline. Il s’assit, ses disciples se rassemblèrent autour de lui 2 et il se mit à les enseigner. Il leur dit :
Les Béatitudes(D)
3 Heureux ceux qui se reconnaissent spirituellement pauvres[k],
car le royaume des cieux leur appartient.
4 Heureux ceux qui pleurent,
car Dieu les consolera.
5 Heureux ceux qui sont doux,
car Dieu leur donnera la terre en héritage[l] .
6 Heureux ceux qui ont faim et soif de justice,
car ils seront rassasiés.
7 Heureux ceux qui témoignent de la bonté,
car Dieu sera bon pour eux.
8 Heureux ceux dont le cœur est pur,
car ils verront Dieu.
9 Heureux ceux qui répandent autour d’eux la paix,
car Dieu les reconnaîtra pour ses fils.
10 Heureux ceux qui sont opprimés pour la justice,
car le royaume des cieux leur appartient.
11 Heureux serez-vous quand les hommes vous insulteront et vous persécuteront, lorsqu’ils répandront toutes sortes de calomnies sur votre compte à cause de moi.
12 Oui, réjouissez-vous alors et soyez heureux, car une magnifique récompense vous attend dans les cieux. Car vous serez ainsi comme les prophètes d’autrefois : eux aussi ont été persécutés avant vous de la même manière.
Témoins(E)
13 Vous êtes le sel[m] de la terre. Si ce sel perd sa saveur, avec quoi la salera-t-on[n] ? Ce sel ne vaut plus rien : il n’est bon qu’à être jeté dehors et piétiné.
14 Vous êtes la lumière du monde. Une ville au sommet d’une colline n’échappe pas aux regards. 15 Il en est de même d’une lampe : si on l’allume, ce n’est pas pour la mettre sous une mesure à grains : au contraire, on la fixe sur un pied de lampe pour qu’elle éclaire tous ceux qui sont dans la maison. 16 C’est ainsi que votre lumière doit briller devant tous les hommes, pour qu’ils voient le bien que vous faites et qu’ils en attribuent la gloire à votre Père céleste.
Jésus et la Loi
17 Ne vous imaginez pas que je sois venu pour abolir ce qui est écrit dans la Loi ou les prophètes[o] ; je ne suis pas venu pour abolir, mais pour accomplir. 18 Oui, vraiment, je vous l’assure : tant que le ciel et la terre resteront en place, ni la plus petite lettre de la Loi, ni même un point sur un i n’en sera supprimé jusqu’à ce que tout se réalise.
19 Par conséquent, si quelqu’un n’obéit pas ne serait-ce qu’à un seul de ces commandements – même s’il s’agit du moindre d’entre eux – et s’il apprend aux autres à faire de même, il sera lui-même considéré comme « le moindre » dans le royaume des cieux. Au contraire, celui qui obéira à ces commandements et qui les enseignera aux autres, sera considéré comme grand dans le royaume des cieux.
20 Je vous le dis : si vous ne vivez pas selon la justice mieux que les spécialistes de la Loi et les pharisiens, vous n’entrerez pas dans le royaume des cieux.
La loi de Jésus(F)
21 Vous avez appris qu’il a été dit à nos ancêtres : Tu ne commettras pas de meurtre[p]. Si quelqu’un a commis un meurtre, il en répondra devant le tribunal. 22 Eh bien, moi, je vous dis : Celui qui se met en colère contre son frère en répondra devant le tribunal. Celui qui lui dit « imbécile » passera devant le Grand-Conseil, et celui qui le traite de fou est bon pour le feu de l’enfer.
23 Si donc, au moment de présenter ton offrande devant l’autel, tu te souviens que ton frère a quelque chose contre toi, 24 laisse là ton offrande devant l’autel, et va d’abord te réconcilier avec ton frère ; puis tu reviendras présenter ton offrande.
25 Si tu es en conflit avec quelqu’un, dépêche-toi de t’entendre avec ton adversaire pendant que tu es encore en chemin avec lui. Sinon, ton adversaire remettra l’affaire entre les mains du juge, qui fera appel aux huissiers de justice, et tu seras mis en prison. 26 Et là, vraiment, je te l’assure : tu n’en sortiras pas avant d’avoir remboursé jusqu’au dernier centime.
(Mt 18.8-9 ; Mc 9.43, 47-48)
27 Vous avez appris qu’il a été dit : Tu ne commettras pas d’adultère[q]. 28 Eh bien, moi je vous dis : Si quelqu’un jette sur une femme un regard chargé de désir, il a déjà commis adultère avec elle dans son cœur. 29 Par conséquent, si ton œil droit te fait tomber dans le péché, arrache-le et jette-le au loin, car il vaut mieux pour toi perdre un de tes organes que de voir ton corps entier précipité en enfer. 30 Si ta main droite cause ta chute, coupe-la et jette-la au loin. Il vaut mieux pour toi perdre un de tes membres que de voir tout ton corps jeté en enfer.
(Mt 19.7-9 ; Mc 10.11-12 ; Lc 16.18)
31 Il a aussi été dit : Si quelqu’un divorce d’avec sa femme, il doit le lui signifier par une déclaration écrite[r]. 32 Eh bien, moi, je vous dis : Celui qui divorce d’avec sa femme – sauf en cas d’immoralité sexuelle – l’expose à devenir adultère[s], et celui qui épouse une femme divorcée commet lui-même un adultère.
33 Vous avez encore appris qu’il a été dit à nos ancêtres : Tu ne rompras pas ton serment ; ce que tu as promis par serment devant le Seigneur, tu l’accompliras[t]. 34 Eh bien, moi je vous dis de ne pas faire de serment du tout. Ne dites pas : « Je le jure par le ciel », car le ciel, c’est le trône de Dieu. 35 Ou : « J’en prends la terre à témoin », car elle est l’escabeau où Dieu pose ses pieds. Ou : « Je le jure par Jérusalem ; », car elle est la ville de Dieu, le grand Roi. 36 Ne dites pas davantage : « Je le jure sur ma tête », car tu ne peux pas rendre un seul de tes cheveux blanc ou noir.
37 Dites simplement « oui » si c’est oui, « non » si c’est non. Tous les serments qu’on y ajoute viennent du diable[u].
(Lc 6.29-30)
38 Vous avez appris qu’il a été dit : œil pour œil, dent pour dent[v]. 39 Eh bien, moi je vous dis : Ne résistez pas à celui qui vous veut du mal ; au contraire, si quelqu’un te gifle sur la joue droite, tends-lui aussi l’autre. 40 Si quelqu’un veut te faire un procès pour avoir ta chemise, ne l’empêche pas de prendre aussi ton vêtement. 41 Et si quelqu’un te réquisitionne[w] pour porter un fardeau sur un kilomètre, porte-le sur deux kilomètres avec lui. 42 Donne à celui qui te demande, ne tourne pas le dos à celui qui veut t’emprunter quelque chose.
(Lc 6.27-36)
43 Vous avez appris qu’il a été dit : Tu aimeras ton prochain[x] et tu haïras ton ennemi. 44 Eh bien, moi je vous dis : Aimez vos ennemis et priez pour ceux qui vous persécutent. 45 Ainsi vous vous comporterez vraiment comme des enfants de votre Père céleste, car lui, il fait luire son soleil sur les méchants aussi bien que sur les bons, et il accorde sa pluie aux justes comme aux injustes.
46 Si vous aimez seulement ceux qui vous aiment, allez-vous prétendre à une récompense pour cela ? Les collecteurs d’impôts eux-mêmes n’en font-ils pas autant ? 47 Si vous ne saluez que vos frères, que faites-vous d’extraordinaire ? Les païens n’agissent-ils pas de même ? 48 Votre Père céleste est parfait. Soyez donc parfaits comme lui.
Notas al pie
- 4.4 Dt 8.3.
- 4.6 Ps 91.11-12.
- 4.7 Dt 6.16.
- 4.10 Dt 6.13.
- 4.16 Es 8.23 ; 9.1.
- 4.17 Autres traductions : repentez-vous ou changez d’attitude ou changez de comportement.
- 4.17 Voir note 3.2.
- 4.23 Voir note 3.2.
- 4.24 L’épilepsie est une maladie provoquant des convulsions et des évanouissements.
- 4.25 La région des « Dix Villes » se trouvait au sud-est du lac de Galilée.
- 5.3 Autres traductions : pauvres en ce qui concerne l’Esprit ou pauvres en ce qui concerne les choses de l’Esprit.
- 5.5 Ps 37.11. Certains manuscrits inversent l’ordre des versets 4 et 5.
- 5.13 Le sel utilisé en Israël contenait beaucoup de cristaux n’ayant aucun pouvoir salant. Lorsque ce sel était exposé à l’humidité, le chlorure de sodium fondait et seuls les cristaux non salants restaient.
- 5.13 Autre traduction : avec quoi le rendra-t-on de nouveau salé ?
- 5.17 la Loi ou les prophètes : expression qui désigne l’ensemble de l’Ancien Testament.
- 5.21 Ex 20.13 ; Dt 5.17.
- 5.27 Ex 20.14 ; Dt 5.18.
- 5.31 Dt 24.1.
- 5.32 à devenir adultère : en se remariant du vivant de son mari (voir Rm 7.3).
- 5.33 Lv 19.12 ; Nb 30.3.
- 5.37 Autre traduction : du mal.
- 5.38 Ex 21.24 ; Lv 24.20 ; Dt 19.21.
- 5.41 Les soldats et les fonctionnaires romains avaient le droit de réquisitionner n’importe qui pour porter leurs fardeaux.
- 5.43 Lv 19.18.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.