Matthew 21:1-35
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jesus’ Triumphal Entry into Jerusalem
21 When they had come near Jerusalem and had reached Bethphage, at the Mount of Olives, Jesus sent two disciples, 2 saying to them, “Go into the village ahead of you, and immediately you will find a donkey tied, and a colt with her; untie them and bring them to me. 3 If anyone says anything to you, just say this, ‘The Lord needs them.’ And he will send them immediately.[a]” 4 This took place to fulfill what had been spoken through the prophet, saying,
5 “Tell the daughter of Zion,
Look, your king is coming to you,
humble, and mounted on a donkey,
and on a colt, the foal of a donkey.”
6 The disciples went and did as Jesus had directed them; 7 they brought the donkey and the colt, and put their cloaks on them, and he sat on them. 8 A very large crowd[b] spread their cloaks on the road, and others cut branches from the trees and spread them on the road. 9 The crowds that went ahead of him and that followed were shouting,
“Hosanna to the Son of David!
Blessed is the one who comes in the name of the Lord!
Hosanna in the highest heaven!”
10 When he entered Jerusalem, the whole city was in turmoil, asking, “Who is this?” 11 The crowds were saying, “This is the prophet Jesus from Nazareth in Galilee.”
Jesus Cleanses the Temple
12 Then Jesus entered the temple[c] and drove out all who were selling and buying in the temple, and he overturned the tables of the money changers and the seats of those who sold doves. 13 He said to them, “It is written,
‘My house shall be called a house of prayer’;
but you are making it a den of robbers.”
14 The blind and the lame came to him in the temple, and he cured them. 15 But when the chief priests and the scribes saw the amazing things that he did, and heard[d] the children crying out in the temple, “Hosanna to the Son of David,” they became angry 16 and said to him, “Do you hear what these are saying?” Jesus said to them, “Yes; have you never read,
‘Out of the mouths of infants and nursing babies
you have prepared praise for yourself’?”
17 He left them, went out of the city to Bethany, and spent the night there.
Jesus Curses the Fig Tree
18 In the morning, when he returned to the city, he was hungry. 19 And seeing a fig tree by the side of the road, he went to it and found nothing at all on it but leaves. Then he said to it, “May no fruit ever come from you again!” And the fig tree withered at once. 20 When the disciples saw it, they were amazed, saying, “How did the fig tree wither at once?” 21 Jesus answered them, “Truly I tell you, if you have faith and do not doubt, not only will you do what has been done to the fig tree, but even if you say to this mountain, ‘Be lifted up and thrown into the sea,’ it will be done. 22 Whatever you ask for in prayer with faith, you will receive.”
The Authority of Jesus Questioned
23 When he entered the temple, the chief priests and the elders of the people came to him as he was teaching, and said, “By what authority are you doing these things, and who gave you this authority?” 24 Jesus said to them, “I will also ask you one question; if you tell me the answer, then I will also tell you by what authority I do these things. 25 Did the baptism of John come from heaven, or was it of human origin?” And they argued with one another, “If we say, ‘From heaven,’ he will say to us, ‘Why then did you not believe him?’ 26 But if we say, ‘Of human origin,’ we are afraid of the crowd; for all regard John as a prophet.” 27 So they answered Jesus, “We do not know.” And he said to them, “Neither will I tell you by what authority I am doing these things.
The Parable of the Two Sons
28 “What do you think? A man had two sons; he went to the first and said, ‘Son, go and work in the vineyard today.’ 29 He answered, ‘I will not’; but later he changed his mind and went. 30 The father[e] went to the second and said the same; and he answered, ‘I go, sir’; but he did not go. 31 Which of the two did the will of his father?” They said, “The first.” Jesus said to them, “Truly I tell you, the tax collectors and the prostitutes are going into the kingdom of God ahead of you. 32 For John came to you in the way of righteousness and you did not believe him, but the tax collectors and the prostitutes believed him; and even after you saw it, you did not change your minds and believe him.
The Parable of the Wicked Tenants
33 “Listen to another parable. There was a landowner who planted a vineyard, put a fence around it, dug a wine press in it, and built a watchtower. Then he leased it to tenants and went to another country. 34 When the harvest time had come, he sent his slaves to the tenants to collect his produce. 35 But the tenants seized his slaves and beat one, killed another, and stoned another.
Read full chapterFootnotes
- Matthew 21:3 Or ‘The Lord needs them and will send them back immediately.’
- Matthew 21:8 Or Most of the crowd
- Matthew 21:12 Other ancient authorities add of God
- Matthew 21:15 Gk lacks heard
- Matthew 21:30 Gk He
Matteo 21:1-35
Nuova Riveduta 2006
Ingresso di Gesù in Gerusalemme
21 (A)Quando furono vicini a Gerusalemme e giunsero a Betfage, presso il monte degli Ulivi, Gesù mandò due discepoli, 2 dicendo loro: «Andate nella borgata che è di fronte a voi; subito troverete un’asina legata e un puledro con essa; scioglieteli e conduceteli da me. 3 Se qualcuno vi dice qualcosa, direte che il Signore ne ha bisogno, e subito li manderà».
4 [Tutto] questo avvenne affinché si adempisse la parola del profeta:
5 «Dite alla figlia di Sion: “Ecco, il tuo re viene a te, mansueto e montato sopra un’asina, sopra un asinello, puledro d’asina”»[a].
6 I discepoli andarono e fecero come Gesù aveva loro ordinato; 7 condussero l’asina e il puledro, vi misero sopra i [loro] mantelli e Gesù vi si pose a sedere. 8 La maggior parte della folla stese i mantelli sulla via; altri tagliavano dei rami dagli alberi e li stendevano sulla via. 9 Le folle che lo precedevano[b] e quelle che seguivano gridavano: «Osanna[c] al Figlio di Davide! Benedetto colui che viene nel nome del Signore![d] Osanna nei luoghi altissimi!»
10 Quando fu entrato in Gerusalemme, tutta la città fu scossa, e si diceva: «Chi è costui?» 11 E le folle dicevano: «Questi è Gesù, il profeta che viene da Nazaret di Galilea».
Gesù scaccia i mercanti dal tempio
12 (B)Gesù entrò nel tempio [di Dio] e ne scacciò tutti quelli che vendevano e compravano; rovesciò le tavole dei cambiamonete e le sedie dei venditori di colombi. 13 E disse loro: «È scritto: “La mia casa sarà chiamata casa di preghiera”[e], ma voi ne fate[f] un covo di ladri[g]».
14 Allora vennero a lui, nel tempio, dei ciechi e degli zoppi, ed egli li guarì.
15 Ma i capi dei sacerdoti e gli scribi, vedute le meraviglie che aveva fatte e i bambini che gridavano nel tempio: «Osanna al Figlio di Davide!», ne furono indignati 16 e gli dissero: «Odi tu quello che dicono costoro?» Gesù disse loro: «Sì. Non avete mai letto: “Dalla bocca dei bambini e dei lattanti hai tratto lode”[h]?»
17 E, lasciatili, se ne andò fuori dalla città, a Betania, dove passò la notte.
Il fico sterile
18 (C)La mattina, tornando in città, ebbe fame. 19 E, vedendo un fico sulla strada, gli si accostò, ma non vi trovò altro che foglie; e gli disse: «Mai più nasca frutto da te, in eterno». E subito il fico si seccò. 20 I discepoli, veduto ciò, si meravigliarono, dicendo: «Come mai il fico è diventato secco in un attimo?» 21 Gesù rispose loro: «Io vi dico in verità: se aveste fede e non dubitaste, non soltanto fareste quello che è stato fatto al fico; ma se anche diceste a questo monte: “Togliti di là e gettati nel mare”, sarebbe fatto. 22 Tutte le cose che domanderete in preghiera, se avete fede[i], le otterrete».
Dubbio sull’autorità di Gesù
23 (D)Quando giunse nel tempio, i capi dei sacerdoti e gli anziani del popolo si accostarono a lui, mentre egli insegnava, e gli dissero: «Con quale autorità fai tu queste cose? E chi ti ha dato questa autorità?» 24 Gesù rispose loro: «Anch’io vi farò una domanda; se voi mi rispondete, vi dirò anch’io con quale autorità faccio queste cose. 25 Il battesimo di Giovanni da dove veniva? Dal cielo o dagli uomini?» Ed essi ragionavano tra di loro: «Se diciamo: “dal cielo”, egli ci dirà: “Perché dunque non gli credeste?” 26 Se diciamo: “dagli uomini”, temiamo la folla, perché tutti ritengono Giovanni un profeta». 27 Risposero dunque a Gesù: «Non lo sappiamo». E anch’egli disse loro: «E neppure io vi dico con quale autorità faccio queste cose.
Parabola dei due figli
28 «Che ve ne pare? Un uomo aveva due figli. Avvicinatosi al primo, disse: “Figliolo, va’ a lavorare nella [mia] vigna oggi”. 29 Ed egli rispose: “Non ne ho voglia”; ma poi, pentitosi, vi andò. 30 Avvicinatosi all’altro[j], disse la stessa cosa. Egli rispose: “Vado, signore”; ma non vi andò. 31 Quale dei due fece la volontà del padre?» Essi [gli] dissero: «Il primo». E Gesù a loro: «Io vi dico in verità: i pubblicani e le prostitute entrano prima di voi nel regno di Dio. 32 Poiché Giovanni è venuto a voi per la via della giustizia, e voi non gli avete creduto; ma i pubblicani e le prostitute gli hanno creduto; e voi, che avete visto questo, non vi siete pentiti neppure dopo per credere a lui.
Parabola dei malvagi vignaiuoli
33 (E)«Udite un’altra parabola: c’era un padrone di casa, il quale piantò una vigna, le fece attorno una siepe, vi scavò una buca per pigiare l’uva e vi costruì una torre[k]; poi l’affittò a dei vignaiuoli e se ne andò in viaggio. 34 Quando fu vicina la stagione dei frutti, mandò i suoi servi dai vignaiuoli per riceverne i frutti. 35 Ma i vignaiuoli presero i servi e ne picchiarono uno, ne uccisero un altro e un altro lo lapidarono.
Read full chapterFootnotes
- Matteo 21:5 +Za 9:9.
- Matteo 21:9 TR e M che precedevano.
- Matteo 21:9 Osanna vuol dire: Salva!
- Matteo 21:9 +Sl 118:25-26.
- Matteo 21:13 +Is 56:7.
- Matteo 21:13 TR e M ne avete fatto.
- Matteo 21:13 +Gr 7:11.
- Matteo 21:16 +Sl 8:2.
- Matteo 21:22 Se avete fede, lett. credendo.
- Matteo 21:30 TR e M al secondo.
- Matteo 21:33 Una torre, da dove i guardiani esercitavano la sorveglianza sulla vigna.
Matthäus 21:1-35
Schlachter 2000
Der Einzug des Messias Jesus in Jerusalem
21 Als sie sich nun Jerusalem näherten und nach Bethphage an den Ölberg kamen, sandte Jesus zwei Jünger
2 und sprach zu ihnen: Geht in das Dorf, das vor euch liegt, und sogleich werdet ihr eine Eselin angebunden finden und ein Füllen bei ihr; die bindet los und führt sie zu mir!
3 Und wenn euch jemand etwas sagt, so sprecht: Der Herr braucht sie!, dann wird er sie sogleich senden.
4 Das ist aber alles geschehen, damit erfüllt würde, was durch den Propheten gesagt ist, der spricht:
5 »Sagt der Tochter Zion: Siehe, dein König kommt zu dir demütig und reitend auf einem Esel, und zwar auf einem Füllen, dem Jungen des Lasttiers«.[a]
6 Die Jünger aber gingen hin und taten, wie Jesus ihnen befohlen hatte,
7 und brachten die Eselin und das Füllen und legten ihre Kleider auf sie und setzten ihn darauf.
8 Aber die meisten aus der Menge breiteten ihre Kleider aus auf dem Weg; andere hieben Zweige von den Bäumen und streuten sie auf den Weg.
9 Und die Volksmenge, die vorausging, und die, welche nachfolgten, riefen und sprachen: Hosianna dem Sohn Davids! Gepriesen sei der, welcher kommt im Namen des Herrn! Hosianna in der Höhe![b]
10 Und als er in Jerusalem einzog, kam die ganze Stadt in Bewegung und sprach: Wer ist dieser?
11 Die Menge aber sagte: Das ist Jesus, der Prophet von Nazareth in Galiläa!
Die zweite Tempelreinigung
12 Und Jesus ging in den Tempel Gottes hinein und trieb alle hinaus, die im Tempel verkauften und kauften, und stieß die Tische der Wechsler um und die Stühle der Taubenverkäufer.
13 Und er sprach zu ihnen: Es steht geschrieben: »Mein Haus soll ein Bethaus genannt werden!«[c] Ihr aber habt eine Räuberhöhle daraus gemacht!
14 Und es kamen Blinde und Lahme im Tempel zu ihm, und er heilte sie.
15 Als aber die obersten Priester und die Schriftgelehrten die Wunder sahen, die er tat, und die Kinder, die im Tempel riefen und sprachen: Hosianna dem Sohn Davids!, da wurden sie entrüstet
16 und sprachen zu ihm: Hörst du, was diese sagen? Jesus aber sprach zu ihnen: Ja! Habt ihr noch nie gelesen: »Aus dem Mund der Unmündigen und Säuglinge hast du ein Lob bereitet«?[d]
17 Und er verließ sie, ging zur Stadt hinaus nach Bethanien und übernachtete dort.
Der unfruchtbare Feigenbaum. Die Macht des Glaubens
18 Als er aber früh am Morgen in die Stadt zurückkehrte, hatte er Hunger.
19 Und als er einen einzelnen Feigenbaum am Weg sah, ging er zu ihm hin und fand nichts daran als nur Blätter. Da sprach er zu ihm: Nun soll von dir keine Frucht mehr kommen in Ewigkeit! Und auf der Stelle verdorrte der Feigenbaum.
20 Und als die Jünger es sahen, verwunderten sie sich und sprachen: Wie ist der Feigenbaum so plötzlich verdorrt?
21 Jesus aber antwortete und sprach zu ihnen: Wahrlich, ich sage euch: Wenn ihr Glauben habt und nicht zweifelt, so werdet ihr nicht nur tun, was mit dem Feigenbaum geschah, sondern auch, wenn ihr zu diesem Berg sagt: Hebe dich und wirf dich ins Meer!, so wird es geschehen.
22 Und alles, was ihr glaubend erbittet im Gebet, das werdet ihr empfangen!
Die Frage nach der Vollmacht Jesu
23 Und als er in den Tempel kam, traten die obersten Priester und die Ältesten des Volkes zu ihm, während er lehrte, und sprachen: In welcher Vollmacht tust du dies, und wer hat dir diese Vollmacht gegeben?
24 Und Jesus antwortete und sprach zu ihnen: Auch ich will euch ein Wort fragen; wenn ihr mir darauf antwortet, will ich euch auch sagen, in welcher Vollmacht ich dies tue.
25 Woher war die Taufe des Johannes? Vom Himmel oder von Menschen? Da überlegten sie bei sich selbst und sprachen: Wenn wir sagen: Vom Himmel, so wird er uns fragen: Warum habt ihr ihm dann nicht geglaubt?
26 Wenn wir aber sagen: Von Menschen, so müssen wir die Volksmenge fürchten, denn alle halten Johannes für einen Propheten.
27 Und sie antworteten Jesus und sprachen: Wir wissen es nicht! Da sprach er zu ihnen: So sage ich euch auch nicht, in welcher Vollmacht ich dies tue.
Das Gleichnis von den zwei Söhnen
28 Was meint ihr aber? Ein Mensch hatte zwei Söhne. Und er ging zu dem ersten und sprach: Sohn, mache dich auf und arbeite heute in meinem Weinberg!
29 Der aber antwortete und sprach: Ich will nicht! Danach aber reute es ihn, und er ging.
30 Und er ging zu dem zweiten und sagte dasselbe. Da antwortete dieser und sprach: Ich [gehe], Herr! und ging nicht.
31 Wer von diesen beiden hat den Willen des Vaters getan? Sie sprachen zu ihm: Der erste. Da spricht Jesus zu ihnen: Wahrlich, ich sage euch: Die Zöllner und die Huren kommen eher in das Reich Gottes als ihr!
32 Denn Johannes ist zu euch gekommen mit dem Weg der Gerechtigkeit, und ihr habt ihm nicht geglaubt. Die Zöllner und die Huren aber glaubten ihm; und obwohl ihr es gesehen habt, reute es euch nicht nachträglich, sodass ihr ihm geglaubt hättet.
Das Gleichnis von dem Hausherrn und den Weingärtnern
33 Hört ein anderes Gleichnis: Es war ein gewisser Hausherr, der pflanzte einen Weinberg, zog einen Zaun darum, grub eine Kelter darin, baute einen Wachtturm, verpachtete ihn an Weingärtner und reiste außer Landes.
34 Als nun die Zeit der Früchte nahte, sandte er seine Knechte zu den Weingärtnern, um seine Früchte in Empfang zu nehmen.
35 Aber die Weingärtner ergriffen seine Knechte und schlugen den einen, den anderen töteten sie, den dritten steinigten sie.
Read full chapter
Máté 21:1-35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(A)
21 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 2 „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”
4 Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:
5 „Mondjátok meg Sion népének:[a]
»Nézd, itt jön a Királyod!
Alázatos, és szamáron ül,
teherhordó állat csikóján.«”[b]
6 A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. 7 Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. 8 Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. 9 Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:
Hozsánna a magasságban Istennek!”
10 Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”
11 A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”
Kizavarja a kereskedőket a Templomból(B)
12 Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, 13 és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«[e] Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”[f]
14 Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. 15 A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, 16 és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!”
„Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”[g]
17 Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát.
A hit ereje(C)
18 Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt.
20 A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?”
21 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« — az is megtörténik. 22 Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.”
Kitől származik Jézus hatalma?(D)
23 Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”
24 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 25 Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?”
Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 26 Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”
27 Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.”
Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”
Példázat a két fiúról
28 Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«
29 A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.
30 Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.
31 Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?”
„Az első” — válaszolták a vallási vezetők.
Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! 32 Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(E)
33 „Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba. 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.
35 A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek.
Read full chapterFootnotes
- Máté 21:5 Sion népének Szó szerint: „Sion leányának”, vagyis Jeruzsálemnek.
- Máté 21:5 Idézet: Zak 9:9.
- Máté 21:9 Hozsánna Héber szó, amelyet segítséget kérő imádságban szoktak használni. Itt azonban üdvözlő felkiáltás, amellyel Jézust, mint királyt köszöntötték. A 15. versben is.
- Máté 21:9 Idézet: Zsolt 118:26.
- Máté 21:13 Idézet: Ézs 56:7.
- Máté 21:13 Idézet: Jer 7:11.
- Máté 21:16 Idézet: Zsolt 8:2 (Szeptuaginta).
Matthieu 21:1-35
La Bible du Semeur
L’entrée du Roi à Jérusalem(A)
21 En approchant de Jérusalem, ils arrivèrent près du village de Bethphagé, sur le mont des Oliviers. Jésus envoya deux de ses disciples 2 en leur disant : Allez dans le village qui se trouve là devant vous. Dès que vous y serez, vous trouverez une ânesse attachée et, près d’elle, son petit. Détachez-les et amenez-les moi. 3 Si quelqu’un vous fait une observation, vous n’aurez qu’à lui dire : « Le Seigneur en a besoin », et on vous laissera les prendre immédiatement.
4 Tout cela arriva pour que s’accomplisse la prédiction du prophète :
5 Dites à la communauté de Sion :
Voici, ton roi vient vers toi ;
plein de douceur, monté sur une ânesse,
sur un ânon,
le petit d’une bête de somme[a] .
6 Les disciples partirent donc et suivirent les instructions de Jésus. 7 Ils amenèrent l’ânesse et son petit et posèrent sur eux leurs manteaux, et Jésus s’assit dessus. 8 Une grande foule de gens étendirent leurs manteaux sur le chemin. D’autres coupèrent des branches aux arbres et en jonchèrent le chemin. 9 Et toute la foule, de la tête à la fin du cortège, criait :
Hosanna au Fils de David !
Béni soit celui qui vient |au nom du Seigneur !
Hosanna à Dieu au plus haut des cieux[b] !
10 Quand Jésus entra dans Jérusalem, toute la ville fut en émoi. Partout on demandait : Qui est-ce ?
11 Et la foule qui l’accompagnait répondait : C’est Jésus le prophète, de Nazareth en Galilée.
Jésus dans le Temple(B)
12 Jésus entra dans la cour du Temple. Il en chassa tous les marchands, ainsi que leurs clients. Il renversa les comptoirs des changeurs d’argent[c], ainsi que les chaises des marchands de pigeons, 13 et il leur dit : Il est écrit : On appellera ma maison une maison de prière[d], mais vous, vous en faites une caverne de brigands[e] !
14 Des aveugles et des paralysés s’approchèrent de lui dans la cour du Temple et il les guérit. 15 Quand les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi virent les miracles extraordinaires qu’il venait d’accomplir, quand ils entendirent les cris des enfants dans la cour du Temple : « Hosanna au Fils de David ! », ils se mirent en colère 16 et lui dirent : Tu entends ce qu’ils crient ?
– Oui, leur répondit Jésus. Et vous, n’avez-vous donc jamais lu cette parole :
De la bouche des petits enfants |et des nourrissons,
tu as tiré la louange[f] .
17 Puis il les laissa et quitta la ville pour se rendre à Béthanie, où il passa la nuit.
La malédiction du figuier(C)
18 Tôt le lendemain matin, en revenant vers la ville, il eut faim. 19 Il aperçut un figuier sur le bord de la route et s’en approcha ; mais il n’y trouva que des feuilles. Alors, il dit à l’arbre : Tu ne porteras plus jamais de fruit !
A l’instant même, le figuier devint tout sec.
20 En voyant cela, les disciples furent très étonnés et s’écrièrent : Comment ce figuier est-il devenu sec en un instant ?
21 – Vraiment, je vous l’assure, répondit Jésus, si vous avez la foi, si vous ne doutez pas, non seulement vous pourrez accomplir ce que j’ai fait à ce figuier, mais même si vous dites à cette colline : « Soulève-toi de là et jette-toi dans la mer », cela se fera. 22 Si vous priez avec foi, tout ce que vous demanderez, vous l’obtiendrez.
L’autorité de Jésus contestée(D)
23 Jésus se rendit au Temple et se mit à enseigner.
Alors, les chefs des prêtres et les responsables du peuple vinrent le trouver et l’interpellèrent : Par quelle autorité agis-tu ainsi ? Qui t’a donné l’autorité de faire cela ?
24 Jésus leur répondit : Moi aussi, j’ai une question à vous poser, une seule. Si vous me répondez, je vous dirai à mon tour de quel droit je fais cela. 25 De qui Jean tenait-il son mandat pour baptiser ? De Dieu ou des hommes ?
Alors ils se mirent à raisonner intérieurement : Si nous disons : « De Dieu », il va nous demander : « Pourquoi alors n’avez-vous pas cru en lui ? » 26 Mais si nous répondons : « Des hommes », nous avons bien lieu de craindre la réaction de la foule, car tout le monde tient Jean pour un prophète.
27 Ils répondirent donc à Jésus : Nous ne savons pas.
Et lui de leur répliquer : Eh bien, moi non plus, je ne vous dirai pas par quelle autorité j’agis comme je le fais.
La parabole des deux fils
28 Que pensez-vous de l’histoire que voici ? ajouta Jésus. Un homme avait deux fils. Il alla trouver le premier et lui dit : « Mon fils, va aujourd’hui travailler dans notre vigne.
29 – Je n’en ai pas envie », lui répondit celui-ci.
Mais, plus tard, il regretta d’avoir répondu ainsi et se rendit dans la vigne[g]. 30 Le père alla trouver le second fils et lui fit la même demande. Celui-ci lui répondit : « Oui, mon Seigneur, j’y vais ! »
Mais il n’y alla pas.
31 Lequel des deux a fait la volonté de son père ?
– C’est le premier, répondirent-ils.
Et Jésus ajouta : Vraiment, je vous l’assure : les collecteurs d’impôts et les prostituées vous précéderont dans le royaume de Dieu. 32 En effet, Jean est venu, il vous a montré ce qu’est une vie juste, et vous n’avez pas cru en lui – tandis que les collecteurs d’impôts et les prostituées ont cru en lui. Et, bien que vous ayez eu leur exemple sous vos yeux, vous n’avez pas éprouvé les regrets qui auraient pu vous amener enfin à croire en lui.
La culpabilité des chefs religieux juifs(E)
33 Ecoutez encore une parabole : Un homme avait une propriété. Il y planta une vigne, l’entoura d’une haie, y creusa un pressoir et y bâtit une tour de guet[h]. Après cela, il la loua à des vignerons et partit en voyage.
34 A l’approche des vendanges, il envoya ses serviteurs auprès de ces vignerons pour recevoir le produit qui lui revenait. 35 Mais les vignerons se précipitèrent sur ces serviteurs : l’un d’eux fut roué de coups, un autre fut tué, un troisième assommé à coups de pierres.
Read full chapterFootnotes
- 21.5 Es 62.11 ; Za 9.9.
- 21.9 Ps 118.25-26. Hosanna au Fils de David : primitivement, hosanna signifiait « viens à notre secours », mais avec le temps, l’expression avait pris le sens de « gloire, louange à ».
- 21.12 Les changeurs échangeaient des monnaies de provenances diverses contre la monnaie du Temple qui seule avait cours dans l’enceinte sacrée.
- 21.13 Es 56.7.
- 21.13 Jr 7.11.
- 21.16 Ps 8.3 cité selon l’ancienne version grecque.
- 21.29 Certains manuscrits changent l’ordre des réponses des v. 29 et 30.
- 21.33 Es 5.1-2.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.