Matthew 27
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jesus Brought before Pilate
27 When morning came, all the chief priests and the elders of the people conferred together against Jesus in order to bring about his death. 2 They bound him, led him away, and handed him over to Pilate the governor.
The Suicide of Judas
3 When Judas, his betrayer, saw that Jesus[a] was condemned, he repented and brought back the thirty pieces of silver to the chief priests and the elders. 4 He said, “I have sinned by betraying innocent[b] blood.” But they said, “What is that to us? See to it yourself.” 5 Throwing down the pieces of silver in the temple, he departed; and he went and hanged himself. 6 But the chief priests, taking the pieces of silver, said, “It is not lawful to put them into the treasury, since they are blood money.” 7 After conferring together, they used them to buy the potter’s field as a place to bury foreigners. 8 For this reason that field has been called the Field of Blood to this day. 9 Then was fulfilled what had been spoken through the prophet Jeremiah,[c] “And they took[d] the thirty pieces of silver, the price of the one on whom a price had been set,[e] on whom some of the people of Israel had set a price, 10 and they gave[f] them for the potter’s field, as the Lord commanded me.”
Pilate Questions Jesus
11 Now Jesus stood before the governor; and the governor asked him, “Are you the King of the Jews?” Jesus said, “You say so.” 12 But when he was accused by the chief priests and elders, he did not answer. 13 Then Pilate said to him, “Do you not hear how many accusations they make against you?” 14 But he gave him no answer, not even to a single charge, so that the governor was greatly amazed.
Barabbas or Jesus?
15 Now at the festival the governor was accustomed to release a prisoner for the crowd, anyone whom they wanted. 16 At that time they had a notorious prisoner, called Jesus[g] Barabbas. 17 So after they had gathered, Pilate said to them, “Whom do you want me to release for you, Jesus[h] Barabbas or Jesus who is called the Messiah?”[i] 18 For he realized that it was out of jealousy that they had handed him over. 19 While he was sitting on the judgment seat, his wife sent word to him, “Have nothing to do with that innocent man, for today I have suffered a great deal because of a dream about him.” 20 Now the chief priests and the elders persuaded the crowds to ask for Barabbas and to have Jesus killed. 21 The governor again said to them, “Which of the two do you want me to release for you?” And they said, “Barabbas.” 22 Pilate said to them, “Then what should I do with Jesus who is called the Messiah?”[j] All of them said, “Let him be crucified!” 23 Then he asked, “Why, what evil has he done?” But they shouted all the more, “Let him be crucified!”
Pilate Hands Jesus over to Be Crucified
24 So when Pilate saw that he could do nothing, but rather that a riot was beginning, he took some water and washed his hands before the crowd, saying, “I am innocent of this man’s blood;[k] see to it yourselves.” 25 Then the people as a whole answered, “His blood be on us and on our children!” 26 So he released Barabbas for them; and after flogging Jesus, he handed him over to be crucified.
The Soldiers Mock Jesus
27 Then the soldiers of the governor took Jesus into the governor’s headquarters,[l] and they gathered the whole cohort around him. 28 They stripped him and put a scarlet robe on him, 29 and after twisting some thorns into a crown, they put it on his head. They put a reed in his right hand and knelt before him and mocked him, saying, “Hail, King of the Jews!” 30 They spat on him, and took the reed and struck him on the head. 31 After mocking him, they stripped him of the robe and put his own clothes on him. Then they led him away to crucify him.
The Crucifixion of Jesus
32 As they went out, they came upon a man from Cyrene named Simon; they compelled this man to carry his cross. 33 And when they came to a place called Golgotha (which means Place of a Skull), 34 they offered him wine to drink, mixed with gall; but when he tasted it, he would not drink it. 35 And when they had crucified him, they divided his clothes among themselves by casting lots;[m] 36 then they sat down there and kept watch over him. 37 Over his head they put the charge against him, which read, “This is Jesus, the King of the Jews.”
38 Then two bandits were crucified with him, one on his right and one on his left. 39 Those who passed by derided[n] him, shaking their heads 40 and saying, “You who would destroy the temple and build it in three days, save yourself! If you are the Son of God, come down from the cross.” 41 In the same way the chief priests also, along with the scribes and elders, were mocking him, saying, 42 “He saved others; he cannot save himself.[o] He is the King of Israel; let him come down from the cross now, and we will believe in him. 43 He trusts in God; let God deliver him now, if he wants to; for he said, ‘I am God’s Son.’” 44 The bandits who were crucified with him also taunted him in the same way.
The Death of Jesus
45 From noon on, darkness came over the whole land[p] until three in the afternoon. 46 And about three o’clock Jesus cried with a loud voice, “Eli, Eli, lema sabachthani?” that is, “My God, my God, why have you forsaken me?” 47 When some of the bystanders heard it, they said, “This man is calling for Elijah.” 48 At once one of them ran and got a sponge, filled it with sour wine, put it on a stick, and gave it to him to drink. 49 But the others said, “Wait, let us see whether Elijah will come to save him.”[q] 50 Then Jesus cried again with a loud voice and breathed his last.[r] 51 At that moment the curtain of the temple was torn in two, from top to bottom. The earth shook, and the rocks were split. 52 The tombs also were opened, and many bodies of the saints who had fallen asleep were raised. 53 After his resurrection they came out of the tombs and entered the holy city and appeared to many. 54 Now when the centurion and those with him, who were keeping watch over Jesus, saw the earthquake and what took place, they were terrified and said, “Truly this man was God’s Son!”[s]
55 Many women were also there, looking on from a distance; they had followed Jesus from Galilee and had provided for him. 56 Among them were Mary Magdalene, and Mary the mother of James and Joseph, and the mother of the sons of Zebedee.
The Burial of Jesus
57 When it was evening, there came a rich man from Arimathea, named Joseph, who was also a disciple of Jesus. 58 He went to Pilate and asked for the body of Jesus; then Pilate ordered it to be given to him. 59 So Joseph took the body and wrapped it in a clean linen cloth 60 and laid it in his own new tomb, which he had hewn in the rock. He then rolled a great stone to the door of the tomb and went away. 61 Mary Magdalene and the other Mary were there, sitting opposite the tomb.
The Guard at the Tomb
62 The next day, that is, after the day of Preparation, the chief priests and the Pharisees gathered before Pilate 63 and said, “Sir, we remember what that impostor said while he was still alive, ‘After three days I will rise again.’ 64 Therefore command the tomb to be made secure until the third day; otherwise his disciples may go and steal him away, and tell the people, ‘He has been raised from the dead,’ and the last deception would be worse than the first.” 65 Pilate said to them, “You have a guard[t] of soldiers; go, make it as secure as you can.”[u] 66 So they went with the guard and made the tomb secure by sealing the stone.
Footnotes
- Matthew 27:3 Gk he
- Matthew 27:4 Other ancient authorities read righteous
- Matthew 27:9 Other ancient authorities read Zechariah or Isaiah
- Matthew 27:9 Or I took
- Matthew 27:9 Or the price of the precious One
- Matthew 27:10 Other ancient authorities read I gave
- Matthew 27:16 Other ancient authorities lack Jesus
- Matthew 27:17 Other ancient authorities lack Jesus
- Matthew 27:17 Or the Christ
- Matthew 27:22 Or the Christ
- Matthew 27:24 Other ancient authorities read this righteous blood, or this righteous man’s blood
- Matthew 27:27 Gk the praetorium
- Matthew 27:35 Other ancient authorities add in order that what had been spoken through the prophet might be fulfilled, “They divided my clothes among themselves, and for my clothing they cast lots.”
- Matthew 27:39 Or blasphemed
- Matthew 27:42 Or is he unable to save himself?
- Matthew 27:45 Or earth
- Matthew 27:49 Other ancient authorities add And another took a spear and pierced his side, and out came water and blood
- Matthew 27:50 Or gave up his spirit
- Matthew 27:54 Or a son of God
- Matthew 27:65 Or Take a guard
- Matthew 27:65 Gk you know how
Matteo 27
Nuova Riveduta 2006
Gesù consegnato nelle mani di Pilato
27 (A)Poi, venuta la mattina, tutti i capi dei sacerdoti e gli anziani del popolo tennero consiglio contro Gesù per farlo morire. 2 E, legatolo, lo portarono via e lo consegnarono a [Ponzio] Pilato, il governatore.
Vano rimorso di Giuda
3 (B)Allora Giuda, che l’aveva tradito, vedendo che Gesù era stato condannato, si pentì e riportò i trenta sicli d’argento ai capi dei sacerdoti e agli anziani, 4 dicendo: «Ho peccato, consegnandovi sangue innocente». Ma essi dissero: «Che c’importa? Pensaci tu». 5 Ed egli, buttati i sicli nel tempio, si allontanò e andò a impiccarsi. 6 Ma i capi dei sacerdoti, presi quei sicli, dissero: «Non è lecito metterli nel tesoro delle offerte[a], perché sono prezzo di sangue». 7 E, tenuto consiglio, comprarono con quel denaro il campo del vasaio perché servisse per la sepoltura degli stranieri. 8 Perciò quel campo, fino al giorno d’oggi, è stato chiamato «Campo di sangue». 9 Allora si adempì quello che era stato detto dal profeta Geremia: «E presero i trenta sicli d’argento, il prezzo di colui che era stato venduto, come era stato valutato dai figli d’Israele, 10 e li diedero per il campo del vasaio, come me l’aveva ordinato il Signore»[b].
Gesù davanti a Pilato
11 (C)Gesù comparve davanti al governatore e il governatore lo interrogò, dicendo: «Sei tu il re dei Giudei?» Gesù [gli] disse: «Tu lo dici». 12 E, accusato dai capi dei sacerdoti e dagli anziani, non rispose nulla. 13 Allora Pilato gli disse: «Non senti quante cose testimoniano contro di te?» 14 Ma egli non gli rispose neppure una parola; e il governatore se ne meravigliava molto.
Gesù o Barabba?
15 (D)Ogni festa di Pasqua il governatore era solito liberare un carcerato, quello che la folla voleva. 16 Avevano allora un noto carcerato di nome Barabba[c]. 17 Essendo dunque radunati, Pilato domandò loro: «Chi volete che vi liberi, Barabba[d] o Gesù detto Cristo?» 18 Perché egli sapeva che glielo avevano consegnato per invidia. 19 Mentre egli sedeva in tribunale, la moglie gli mandò a dire: «Non aver nulla a che fare con quel giusto, perché oggi ho sofferto molto in sogno per causa sua». 20 Ma i capi dei sacerdoti e gli anziani persuasero la folla a chiedere Barabba e a far morire Gesù. 21 E il governatore si rivolse di nuovo a loro, dicendo: «Quale dei due volete che vi liberi?» E quelli dissero: «Barabba». 22 E Pilato a loro: «Che farò dunque di Gesù detto Cristo?» Tutti [gli] risposero: «Sia crocifisso». 23 Ma egli[e] riprese: «Che male ha fatto?» Ma quelli sempre più gridavano: «Sia crocifisso!» 24 Pilato, vedendo che non otteneva nulla ma che si sollevava un tumulto, prese dell’acqua e si lavò le mani in presenza della folla, dicendo: «Io sono innocente di questo sangue[f]; pensateci voi». 25 E tutto il popolo rispose: «Il suo sangue ricada su di noi e sui nostri figli».
26 Allora egli liberò loro Barabba; e, dopo aver fatto flagellare Gesù, lo consegnò perché fosse crocifisso.
Gesù coronato di spine
27 (E)Allora i soldati del governatore portarono Gesù nel pretorio[g] e radunarono attorno a lui tutta la coorte[h]. 28 E, spogliatolo, gli misero addosso un manto scarlatto[i]; 29 intrecciata una corona di spine, gliela posero sul capo e gli misero una canna nella mano destra e, inginocchiandosi davanti a lui, lo schernivano, dicendo: «Salve, re dei Giudei!» 30 E gli sputavano addosso, prendevano la canna e gli percuotevano il capo. 31 E, dopo averlo schernito, lo spogliarono del manto e lo rivestirono dei suoi abiti; poi lo condussero via per crocifiggerlo.
La crocifissione di Gesù
32 (F)Mentre uscivano, trovarono un uomo di Cirene, chiamato Simone, e lo costrinsero a portare la croce di Gesù. 33 E giunti a un luogo detto Golgota, che vuol dire «luogo del teschio», 34 gli diedero da bere del vino mescolato con fiele[j]; ma Gesù, assaggiatolo, non volle berne.
35 Poi, dopo averlo crocifisso, spartirono i suoi vestiti tirando a sorte[k]; 36 e, postisi a sedere, gli facevano la guardia.
37 Al di sopra del capo gli posero scritto il motivo della condanna: «Questo è Gesù, il re dei Giudei».
38 Allora furono crocifissi con lui due ladroni, uno a destra e l’altro a sinistra.
39 (G)E quelli che passavano di là lo ingiuriavano, scuotendo il capo e dicendo: 40 «Tu che distruggi il tempio e in tre giorni lo ricostruisci, salva te stesso! Se tu sei Figlio di Dio, scendi giù dalla croce!» 41 Così pure, i capi dei sacerdoti con gli scribi e gli anziani[l], beffandosi, dicevano: 42 «Ha salvato altri e non può salvare se stesso! È il re d’Israele[m]; scenda ora giù dalla croce, e noi crederemo in lui[n]. 43 Si è confidato in Dio: lo liberi ora, se lo gradisce,[o] poiché ha detto: “Sono Figlio di Dio”». 44 E nello stesso modo lo insultavano anche i ladroni crocifissi con lui.
Morte di Gesù
45 (H)Dall’ora sesta si fecero tenebre su tutto il paese, fino all’ora nona[p]. 46 E, verso l’ora nona, Gesù gridò a gran voce: «Elì, Elì, lamà sabactàni?», cioè: «Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?»[q] 47 Alcuni dei presenti, udito ciò, dicevano: «Costui chiama Elia». 48 E subito uno di loro corse a prendere una spugna e, inzuppatala di aceto, la pose in cima a una canna e gli diede da bere. 49 Ma gli altri dicevano: «Lascia, vediamo se Elia viene a salvarlo».
50 E Gesù, avendo di nuovo gridato con gran voce, rese lo spirito.
51 (I)Ed ecco, la cortina del tempio si squarciò in due, da cima a fondo, la terra tremò, le rocce si schiantarono, 52 le tombe s’aprirono e molti corpi dei santi, che dormivano, risuscitarono; 53 e, usciti dai sepolcri dopo la risurrezione di lui, entrarono nella città santa e apparvero a molti.
54 Il centurione e quelli che con lui facevano la guardia a Gesù, visto il terremoto e le cose avvenute, furono presi da grande spavento e dissero: «Veramente costui era Figlio di Dio».
55 C’erano là molte donne che guardavano da lontano; esse avevano seguito Gesù dalla Galilea per assisterlo; 56 tra di loro erano Maria Maddalena, Maria, madre di Giacomo e di Giuseppe[r], e la madre dei figli di Zebedeo.
Seppellimento di Gesù
57 (J)Fattosi sera, venne un uomo ricco di Arimatea, chiamato Giuseppe, il quale era diventato anche lui discepolo di Gesù. 58 Questi, presentatosi a Pilato, chiese il corpo di Gesù. Allora Pilato comandò che [il corpo] gli fosse dato. 59 Giuseppe prese il corpo, lo avvolse in un lenzuolo pulito 60 e lo depose nella propria tomba nuova, che aveva fatto scavare nella roccia. Poi, dopo aver rotolato una grande pietra contro l’apertura del sepolcro, se ne andò. 61 Maria Maddalena e l’altra Maria erano lì, sedute di fronte al sepolcro.
Il sepolcro sigillato e custodito
62 (K)L’indomani, che era il giorno successivo alla Preparazione, i capi dei sacerdoti e i farisei si riunirono da Pilato, dicendo: 63 «Signore, ci siamo ricordati che quel seduttore, mentre viveva ancora, disse: “Dopo tre giorni risusciterò”. 64 Ordina dunque che il sepolcro sia sicuramente custodito fino al terzo giorno; perché i suoi discepoli non vengano [di notte] a rubarlo e dicano al popolo: “È risuscitato dai morti”; così l’ultimo inganno sarebbe peggiore del primo». 65 Pilato disse loro: «Avete delle guardie. Andate, assicurate la sorveglianza come credete». 66 Ed essi andarono ad assicurare il sepolcro, sigillando la pietra e mettendovi la guardia.
Footnotes
- Matteo 27:6 Il tesoro delle offerte, conteneva i doni e i contributi per il culto.
- Matteo 27:10 +Za 11:12-13.
- Matteo 27:16 Alcuni mss. riportano Gesù Barabba.
- Matteo 27:17 Alcuni mss. riportano Gesù Barabba.
- Matteo 27:23 TR e M Ma il governatore…
- Matteo 27:24 TR e M Io sono innocente del sangue di questo giusto.
- Matteo 27:27 Pretorio, residenza ufficiale del governatore.
- Matteo 27:27 Coorte, unità dell’esercito romano costituita da 500-600 uomini.
- Matteo 27:28 Un manto scarlatto, come quello che i capi militari erano soliti portare.
- Matteo 27:34 Vino mescolato con fiele, bevanda diversa da quella offerta a Gesù la seconda volta (v. 48); TR e M dell’aceto mescolato con fiele.
- Matteo 27:35 TR aggiunge affinché si adempisse ciò che fu detto dal profeta: «Hanno spartito fra loro le mie vesti e hanno tirato a sorte la mia tunica».
- Matteo 27:41 M con gli scribi, gli anziani e i farisei.
- Matteo 27:42 TR e M Se lui è il re d’Israele…
- Matteo 27:42 TR e noi gli crederemo.
- Matteo 27:43 +Sl 22:8.
- Matteo 27:45 Dall’ora sesta… fino all’ora nona, cioè da mezzogiorno alle tre pomeridiane.
- Matteo 27:46 +Sl 22:1.
- Matteo 27:56 TR e M Iose.
Matthäus 27
Schlachter 2000
Die Auslieferung Jesu an Pilatus
27 Als es aber Morgen geworden war, hielten alle obersten Priester und die Ältesten des Volkes einen Rat gegen Jesus, um ihn zu töten.
2 Und sie banden ihn, führten ihn ab und lieferten ihn dem Statthalter[a] Pontius Pilatus aus.
Das Ende des Judas
3 Als nun Judas, der ihn verraten hatte, sah, dass er verurteilt war, reute es ihn; und er brachte die 30 Silberlinge den obersten Priestern und den Ältesten zurück
4 und sprach: Ich habe gesündigt, dass ich unschuldiges Blut verraten habe! Sie aber sprachen: Was geht das uns an? Da sieh du zu!
5 Da warf er die Silberlinge im Tempel hin und machte sich davon, ging hin und erhängte sich.
6 Die obersten Priester aber nahmen die Silberlinge und sprachen: Wir dürfen sie nicht in den Opferkasten legen, weil es Blutgeld ist!
7 Nachdem sie aber Rat gehalten hatten, kauften sie dafür den Acker des Töpfers als Begräbnisstätte für die Fremdlinge.
8 Daher wird jener Acker »Blutacker« genannt bis zum heutigen Tag.
9 Da wurde erfüllt, was durch den Propheten Jeremia gesagt ist, der spricht: »Und sie nahmen die 30 Silberlinge, den Wert dessen, der geschätzt wurde, den die Kinder Israels geschätzt hatten,
10 und gaben sie für den Acker des Töpfers, wie der Herr mir befohlen hatte.«
Jesus vor Pilatus
11 Jesus aber stand vor dem Statthalter; und der Statthalter fragte ihn und sprach: Bist du der König der Juden? Jesus sprach zu ihm: Du sagst es!
12 Und als er von den obersten Priestern und den Ältesten verklagt wurde, antwortete er nichts.
13 Da sprach Pilatus zu ihm: Hörst du nicht, was sie alles gegen dich aussagen?
14 Und er antwortete ihm auch nicht auf ein einziges Wort, sodass der Statthalter sich sehr verwunderte.
Die Verurteilung Jesu durch die Volksmenge
15 Aber anlässlich des Festes pflegte der Statthalter der Volksmenge einen Gefangenen freizugeben, welchen sie wollten.
16 Sie hatten aber damals einen berüchtigten Gefangenen namens Barabbas.
17 Als sie nun versammelt waren, sprach Pilatus zu ihnen: Welchen wollt ihr, dass ich euch freilasse, Barabbas oder Jesus, den man Christus nennt?
18 Denn er wusste, dass sie ihn aus Neid ausgeliefert hatten.
19 Als er aber auf dem Richterstuhl saß, sandte seine Frau zu ihm und ließ ihm sagen: Habe du nichts zu schaffen mit diesem Gerechten; denn ich habe heute im Traum seinetwegen viel gelitten!
20 Aber die obersten Priester und die Ältesten überredeten die Volksmenge, den Barabbas zu erbitten, Jesus aber umbringen zu lassen.
21 Der Statthalter aber antwortete und sprach zu ihnen: Welchen von diesen beiden wollt ihr, dass ich euch freilasse? Sie sprachen: Den Barabbas!
22 Pilatus spricht zu ihnen: Was soll ich denn mit Jesus tun, den man Christus nennt? Sie sprachen alle zu ihm: Kreuzige ihn!
23 Da sagte der Statthalter: Was hat er denn Böses getan? Sie aber schrien noch viel mehr und sprachen: Kreuzige ihn!
24 Als nun Pilatus sah, dass er nichts ausrichtete, sondern dass vielmehr ein Aufruhr entstand, nahm er Wasser und wusch sich vor der Volksmenge die Hände und sprach: Ich bin unschuldig an dem Blut dieses Gerechten; seht ihr zu!
25 Und das ganze Volk antwortete und sprach: Sein Blut komme über uns und über unsere Kinder![b]
26 Da gab er ihnen den Barabbas frei; Jesus aber ließ er geißeln und übergab ihn zur Kreuzigung.
Verspottung und Dornenkrone
27 Da nahmen die Kriegsknechte des Statthalters Jesus in das Prätorium und versammelten die ganze Schar um ihn.[c]
28 Und sie zogen ihn aus und legten ihm einen Purpurmantel um
29 und flochten eine Krone aus Dornen, setzten sie auf sein Haupt, gaben ihm ein Rohr in die rechte Hand und beugten vor ihm die Knie, verspotteten ihn und sprachen: Sei gegrüßt, König der Juden!
30 Dann spuckten sie ihn an und nahmen das Rohr und schlugen ihn auf das Haupt.
31 Und nachdem sie ihn verspottet hatten, zogen sie ihm den Mantel aus und legten ihm seine Kleider an. Und sie führten ihn ab, um ihn zu kreuzigen.
Die Kreuzigung Jesu
32 Als sie aber hinauszogen, fanden sie einen Mann von Kyrene namens Simon; den zwangen sie, ihm das Kreuz zu tragen.
33 Und als sie an den Platz kamen, den man Golgatha nennt, das heißt »Schädelstätte«,
34 gaben sie ihm Essig mit Galle vermischt zu trinken; und als er es gekostet hatte, wollte er nicht trinken.
35 Nachdem sie ihn nun gekreuzigt hatten, teilten sie seine Kleider unter sich und warfen das Los, damit erfüllt würde, was durch den Propheten gesagt ist: »Sie haben meine Kleider unter sich geteilt, und das Los über mein Gewand geworfen«.[d]
36 Und sie saßen dort und bewachten ihn.
37 Und sie befestigten über seinem Haupt die Inschrift seiner Schuld[e]: »Dies ist Jesus, der König der Juden«.
38 Dann wurden mit ihm zwei Räuber gekreuzigt, einer zur Rechten, der andere zur Linken.
39 Aber die Vorübergehenden lästerten ihn, schüttelten den Kopf
40 und sprachen: Der du den Tempel zerstörst und in drei Tagen aufbaust, rette dich selbst! Wenn du Gottes Sohn bist, so steige vom Kreuz herab!
41 Gleicherweise spotteten aber auch die obersten Priester samt den Schriftgelehrten und Ältesten und sprachen:
42 Andere hat er gerettet, sich selbst kann er nicht retten! Ist er der König Israels, so steige er nun vom Kreuz herab, und wir wollen ihm glauben!
43 Er hat auf Gott vertraut; der befreie ihn jetzt, wenn er Lust an ihm hat; denn er hat ja gesagt: Ich bin Gottes Sohn!
44 Ebenso schmähten ihn auch die Räuber, die mit ihm gekreuzigt waren.
Der Tod Jesu
45 Aber von der sechsten Stunde an kam eine Finsternis über das ganze Land bis zur neunten Stunde.
46 Und um die neunte Stunde rief Jesus mit lauter Stimme: Eli, Eli, lama sabachthani, das heißt: »Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen?«[f]
47 Etliche der Anwesenden sprachen, als sie es hörten: Der ruft den Elia!
48 Und sogleich lief einer von ihnen, nahm einen Schwamm, füllte ihn mit Essig, steckte ihn auf ein Rohr und gab ihm zu trinken.
49 Die Übrigen aber sprachen: Halt, lasst uns sehen, ob Elia kommt, um ihn zu retten!
50 Jesus aber schrie nochmals mit lauter Stimme und gab den Geist auf.
51 Und siehe, der Vorhang im Tempel riss von oben bis unten entzwei,[g] und die Erde erbebte, und die Felsen spalteten sich.
52 Und die Gräber öffneten sich, und viele Leiber der entschlafenen Heiligen wurden auferweckt
53 und gingen aus den Gräbern hervor nach seiner Auferstehung und kamen in die heilige Stadt und erschienen vielen.
54 Als aber der Hauptmann und die, welche mit ihm Jesus bewachten, das Erdbeben sahen und was da geschah, fürchteten sie sich sehr und sprachen: Wahrhaftig, dieser war Gottes Sohn!
55 Es waren aber dort viele Frauen, die von ferne zusahen, welche Jesus von Galiläa her gefolgt waren und ihm gedient hatten;
56 unter ihnen waren Maria Magdalena und Maria, die Mutter des Jakobus und Joses, und die Mutter der Söhne des Zebedäus.
Die Grablegung Jesu durch Joseph von Arimathia
57 Als es nun Abend geworden war, kam ein reicher Mann von Arimathia namens Joseph, der auch ein Jünger Jesu geworden war.
58 Dieser ging zu Pilatus und bat um den Leib Jesu. Da befahl Pilatus, dass ihm der Leib gegeben werde.
59 Und Joseph nahm den Leib, wickelte ihn in reine Leinwand
60 und legte ihn in sein neues Grab, das er im Felsen hatte aushauen lassen; und er wälzte einen großen Stein vor den Eingang des Grabes und ging davon.
61 Es waren aber dort Maria Magdalena und die andere Maria, die saßen dem Grab gegenüber.
Das Grab wird versiegelt und bewacht
62 Am anderen Tag nun, der auf den Rüsttag[h] folgt, versammelten sich die obersten Priester und die Pharisäer bei Pilatus
63 und sprachen: Herr, wir erinnern uns, dass dieser Verführer sprach, als er noch lebte: Nach drei Tagen werde ich auferstehen.
64 So befiehl nun, dass das Grab sicher bewacht wird bis zum dritten Tag, damit nicht etwa seine Jünger in der Nacht kommen, ihn stehlen und zum Volk sagen: Er ist aus den Toten auferstanden!, und der letzte Betrug schlimmer wird als der erste.
65 Pilatus aber sprach zu ihnen: Ihr sollt eine Wache haben! Geht hin und bewacht es, so gut ihr könnt!
66 Da gingen sie hin, versiegelten den Stein und bewachten das Grab mit der Wache.
Footnotes
- (27,2) Der Statthalter des römischen Reiches war der oberste Machthaber im Land und hatte auch alle Gerichtsurteile über Leben und Tod zu fällen.
- (27,25) od. sein Blut sei auf uns und auf unseren Kindern (vgl. 3Mo 20,9; 1Kö 2,33).
- (27,27) Das »Prätorium« war der Amtssitz des römischen Statthalters; die »Schar« war eine Einheit (Kohorte) der römischen Besatzungsarmee, die ständig in Jerusalem stationiert war, um Unruhen zu unterdrücken.
- (27,35) Ps 22,19.
- (27,37) Nach römischem Brauch wurde der Anklagegrund öffentlich an das Kreuz des Verurteilten geheftet (vgl. Kol 2,14).
- (27,46) Ps 22,2.
- (27,51) Das Allerheiligste des Tempels wurde vom Heiligtum durch einen schweren, kostbaren Vorhang getrennt (vgl. 2Mo 26,31-33; Hebr 6,19-20; 9,6-12; 10,19-22).
- (27,62) d.h. der Tag vor dem Sabbat, an dem wegen der Sabbatruhe alle Festvorbereitungen getroffen werden mussten.
Máté 27
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jézus Pilátus előtt(A)
27 Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia. 2 Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.
Júdás megbánja tettét(B)
3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához, 4 és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.”
Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”
5 Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.
6 A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.” 7 Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket. 8 Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”. 9-10 Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:
„Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”[a]
Pilátus kihallgatja Jézust(C)
11 Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.
12 De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.
13 Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”
14 Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
Pilátus halálra ítéli Jézust(D)
15 A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint. 16 Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak[b] hívtak. 17 Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?” 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.
19 Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”
20 A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.
21 A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”
„Barabbást!” — válaszolták.
22 Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”
Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”
23 „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.
De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”
24 Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét[c] az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”
25 Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”
26 Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.
A római katonák kigúnyolják Jézust(E)
27 Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt, 28 levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. 29 Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!” 30 Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték. 31 Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus kivégzése: a keresztre feszítés(F)
32 Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját. 33 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 34 Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét[d] kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni. 35-36 Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között. 37 A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „ jézus a zsidók királya.” 38 Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. 39 Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták, 40 és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”
41 Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és a rangidős vezetők is. 42 Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor most jöjjön le a keresztről, majd akkor hiszünk benne! 43 Istenben bízott, hát mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok«.” 44 A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.
Jézus halála(G)
45 Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.[e] 46 Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „ Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”[f]
47 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és azt mondták: „Illést hívja!”[g]
48 Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta, hogy Jézus igyon belőle.[h] 49 De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”
50 Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt[i].
51 Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek. 52 A sírok megnyíltak, és Isten korábban meghalt szent emberei közül sokan feltámadtak, 53 és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54 A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
55 Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla. 56 Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja is.
Jézus temetése(H)
57 Amikor beesteledett, egy Arimátiából való, József nevű gazdag ember — aki maga is Jézus tanítványa volt — 58 Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki. 59 Akkor József levette a holttestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta, 60 és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment. 61 A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.
Katonák őrzik a sírját
62 Másnap — az előkészület napja[j] utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz. 63 Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon fel fogok támadni.« 64 Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”
65 Pilátus azt felelte: „Rendben van, vigyetek néhány katonát az őrségből, és őriztessétek a sírt, ahogy csak akarjátok!” 66 Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.
Footnotes
- Máté 27:9 Izráel… nekem Lásd Zak 11:12–13; Jer 32:6–9.
- Máté 27:16 Barabbás Néhány görög kézirat Barabbást „Jézus-Barabbásnak” nevezi.
- Máté 27:24 megmosta a kezét Jelképes „kézmosás” volt, annak a kifejezésére, hogy Pilátus ártatlannak tartja magát Jézus halálra ítélésében.
- Máté 27:34 epe Valószínűleg borba kevert valamilyen keserű kábítószer a fájdalom csillapítására.
- Máté 27:45 Lásd Ám 8:9.
- Máté 27:46 Idézet: Zsolt 22:1.
- Máté 27:47 Illést hívja „Istenem!” = „Éli” (héberül) — ez ugyanúgy hangzott, mint Illés próféta neve. Illés Kr.e. 850 körül élt, Isten egyik legnagyobb prófétája volt Izráelben.
- Máté 27:48 Lásd Zsolt 69:22.
- Máté 27:50 meghalt Szó szerint: „kibocsátotta a szellemét”.
- Máté 27:62 előkészület napja Az ünnep előtti nap.
Matthieu 27
La Bible du Semeur
Jésus devant Pilate(A)
27 L’aube s’était levée. L’ensemble des chefs des prêtres et des responsables du peuple tinrent conseil contre Jésus pour le faire condamner à mort. 2 Ils le firent lier et le conduisirent chez Pilate, le gouverneur, pour le remettre entre ses mains.
Le suicide de Judas(B)
3 En voyant que Jésus était condamné, Judas, qui l’avait trahi, fut pris de remords : il alla rapporter aux chefs des prêtres et aux responsables du peuple les trente pièces d’argent 4 et leur dit : J’ai péché en livrant un innocent à la mort !
Mais ils lui répliquèrent : Que nous importe ? Cela te regarde !
5 Judas jeta les pièces d’argent dans le Temple, partit, et alla se pendre.
6 Les chefs des prêtres ramassèrent l’argent et déclarèrent : On n’a pas le droit de verser cette somme dans le trésor du Temple, car c’est le prix du sang[a].
7 Ils tinrent donc conseil et décidèrent d’acquérir, avec cet argent, le « Champ-du-Potier » et d’en faire un cimetière pour les étrangers. 8 Voilà pourquoi ce terrain s’appelle encore de nos jours « le champ du sang ».
9 Ainsi s’accomplit la parole du prophète Jérémie :
Ils ont pris les trente pièces d’argent, le prix auquel les descendants d’Israël l’ont estimé, 10 et ils les ont données pour acheter le champ du potier, comme le Seigneur me l’avait ordonné[b].
Jésus condamné à mort(C)
11 Jésus comparut devant le gouverneur qui l’interrogea.
– Es-tu le roi des Juifs ? lui demanda-t-il.
– Tu le dis toi-même, répondit Jésus.
12 Mais ensuite, quand les chefs des prêtres et les responsables du peuple vinrent l’accuser, il ne répondit rien.
13 Alors Pilate lui dit : Tu n’entends pas tout ce qu’ils disent contre toi ?
14 Mais, au grand étonnement du gouverneur, Jésus ne répondit pas même sur un seul point.
15 A chaque fête de la Pâque, le gouverneur avait l’habitude de relâcher un prisonnier, celui que la foule désignait. 16 Or, à ce moment-là, il y avait sous les verrous, un prisonnier célèbre nommé Barabbas[c].
17 En voyant la foule rassemblée, Pilate lui demanda donc : Lequel de ces deux hommes voulez-vous que je vous relâche, Barabbas ou Jésus, qu’on appelle le Messie ?
18 En effet, il s’était bien rendu compte que c’était par jalousie qu’on lui avait livré Jésus.
19 Pendant qu’il siégeait au tribunal, sa femme lui fit parvenir un message disant : Ne te mêle pas de l’affaire de ce juste, car cette nuit, j’ai été fort tourmentée par des rêves à cause de lui.
20 Cependant, les chefs des prêtres et les responsables du peuple persuadèrent la foule de réclamer la libération de Barabbas et l’exécution de Jésus.
21 Le gouverneur prit la parole et redemanda à la foule : Lequel des deux voulez-vous que je vous relâche ?
– Barabbas ! crièrent-ils.
22 – Mais alors, insista Pilate, que dois-je faire de Jésus, qu’on appelle le Messie[d] ?
Et tous répondirent : Crucifie-le !
23 – Mais enfin, reprit Pilate, qu’a-t-il fait de mal ?
Eux, cependant, criaient de plus en plus fort : Crucifie-le !
24 Quand Pilate vit qu’il n’aboutissait à rien, mais qu’au contraire, l’agitation de la foule augmentait, il prit de l’eau et, devant la foule, se lava les mains en disant : Je ne suis pas responsable de la mort de cet homme. Cela vous regarde.
25 Et tout le peuple répondit : Que la responsabilité de sa mort retombe sur nous et sur nos enfants !
26 Alors Pilate leur relâcha Barabbas. Quant à Jésus, après l’avoir fait battre à coups de fouet, il le livra pour qu’on le crucifie.
(Mc 15.16-20 ; Lc 23.11 ; Jn 19.2-3)
27 Les soldats du gouverneur traînèrent Jésus vers l’intérieur du palais et rassemblèrent toute la cohorte autour de lui. 28 Ils lui arrachèrent ses vêtements et le revêtirent d’un manteau écarlate. 29 Ils lui posèrent sur la tête une couronne tressée de rameaux épineux ; dans sa main droite, ils placèrent un roseau en guise de sceptre. Ils s’agenouillèrent devant lui en disant sur un ton sarcastique : Salut, roi des Juifs !
30 Ils crachaient sur lui et, prenant le roseau, ils le frappaient à la tête. 31 Quand ils eurent fini de se moquer de lui, ils lui ôtèrent le manteau, lui remirent ses vêtements et l’emmenèrent pour le crucifier.
La mort de Jésus(D)
32 A la sortie de la ville, ils rencontrèrent un nommé Simon, originaire de Cyrène. Ils lui firent porter la croix de Jésus.
33 Ils arrivèrent à un endroit nommé Golgotha (c’est-à-dire : « le lieu du crâne »). 34 Là, ils donnèrent à boire à Jésus du vin mélangé avec du fiel[e] ; mais quand il l’eut goûté, il refusa de le boire. 35 Après l’avoir cloué sur la croix, les soldats se partagèrent ses vêtements en les tirant au sort. 36 Puis ils s’assirent pour monter la garde.
37 Ils avaient fixé au-dessus de la tête de Jésus un écriteau sur lequel était inscrit, comme motif de sa condamnation : « Celui-ci est Jésus, le roi des Juifs. » 38 Deux brigands furent crucifiés en même temps que lui, l’un à sa droite, l’autre à sa gauche.
39 Ceux qui passaient par là lui lançaient des insultes en secouant la tête, 40 et criaient : Hé, toi qui démolis le Temple et qui le reconstruis en trois jours, sauve-toi toi-même. Si tu es le Fils de Dieu, descends de la croix !
41 De même, les chefs des prêtres se moquaient de lui, avec les spécialistes de la Loi et les responsables du peuple, en disant : 42 Dire qu’il a sauvé les autres, et qu’il est incapable de se sauver lui-même ! C’est ça le roi d’Israël ? Qu’il descende donc de la croix ; alors nous croirons en lui ! 43 Il a mis sa confiance en Dieu. Eh bien, si Dieu trouve son plaisir en lui, qu’il le délivre[f] ! N’a-t-il pas dit : « Je suis le Fils de Dieu » ?
44 Les brigands crucifiés avec lui l’insultaient, eux aussi, de la même manière.
(Mc 15.33-41 ; Lc 23.44-49 ; Jn 19.25-30)
45 A partir de midi, et jusqu’à trois heures de l’après-midi, le pays entier[g] fut plongé dans l’obscurité.
46 Vers trois heures, Jésus cria d’une voix forte : Eli, Eli, lama sabachthani ? ce qui veut dire : Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as-tu abandonné[h] ?
47 En entendant ces paroles, quelques-uns de ceux qui étaient là disaient : Il appelle Elie !
48 L’un d’entre eux courut aussitôt prendre une éponge, qu’il imbiba de vinaigre et piqua au bout d’un roseau. Il la présenta à Jésus pour qu’il boive, 49 quand les autres lui dirent : Attends ! On va bien voir si Elie vient le délivrer.
50 A ce moment, Jésus poussa de nouveau un grand cri et rendit l’esprit. 51 Et voici qu’au même instant, le rideau du Temple se déchira en deux, de haut en bas ; la terre trembla, les rochers se fendirent. 52 Des tombes s’ouvrirent et les corps de beaucoup d’hommes fidèles à Dieu qui étaient morts ressuscitèrent. 53 Ils quittèrent leurs tombeaux et, après la résurrection de Jésus, ils entrèrent dans la ville sainte où beaucoup de personnes les virent.
54 En voyant le tremblement de terre et tout ce qui se passait, l’officier romain et les soldats qui gardaient Jésus furent saisis d’épouvante et dirent : Cet homme était vraiment le Fils de Dieu[i] !
55 Il y avait aussi là plusieurs femmes qui regardaient de loin ; c’étaient celles qui avaient suivi Jésus depuis la Galilée[j], pour être à son service. 56 Parmi elles, Marie de Magdala, Marie, la mère de Jacques et de Joseph et la mère des fils de Zébédée.
Jésus mis au tombeau(E)
57 Le soir venu, arriva un homme riche appelé Joseph, originaire de la ville d’Arimathée. Lui aussi était un disciple de Jésus. 58 Il alla demander à Pilate le corps de Jésus. Alors Pilate donna l’ordre de le lui remettre. 59 Joseph prit donc le corps, l’enroula dans un drap de lin pur 60 et le déposa dans le tombeau tout neuf qu’il s’était fait tailler pour lui-même dans le roc. Puis il roula un grand bloc de pierre devant l’entrée du tombeau et s’en alla. 61 Il y avait là Marie de Magdala et l’autre Marie, assises en face de la tombe.
62 Le lendemain, le jour qui suivait la préparation du sabbat[k], les chefs des prêtres et des pharisiens se rendirent ensemble chez Pilate 63 pour lui dire : Excellence, nous nous souvenons que cet imposteur a dit, pendant qu’il était encore en vie : « Après trois jours, je ressusciterai. » 64 Fais donc surveiller étroitement la tombe jusqu’à ce troisième jour : il faut à tout prix éviter que ses disciples viennent dérober le corps pour dire ensuite au peuple qu’il est ressuscité. Cette dernière supercherie serait encore pire que la première.
65 Pilate leur déclara : D’accord ! Prenez un corps de garde[l] et assurez la protection de ce tombeau à votre guise.
66 Ils se rendirent donc au tombeau et le firent surveiller après avoir apposé les scellés sur la pierre en présence de la garde.
Footnotes
- 27.6 Le prix du sang, c’est-à-dire le prix d’une vie humaine.
- 27.10 Za 11.12-13. Voir Jr 18.2-3 ; 19.1-2 ; 32.6-15.
- 27.16 Barabbas : certains manuscrits ont Jésus Barabbas. De même qu’au v. 17.
- 27.22 Autre traduction : Christ.
- 27.34 Sorte d’anesthésique destiné à adoucir la douleur. Mais Jésus a voulu rester lucide jusqu’à la fin.
- 27.43 Ps 22.9.
- 27.45 Autre traduction : sur toute la terre.
- 27.46 Ps 22.2.
- 27.54 Ou : un fils de Dieu !
- 27.55 Le ministère de Jésus avait commencé dans la province du nord du pays d’Israël, la Galilée.
- 27.62 Le vendredi était appelé jour de la préparation (du sabbat) : les Juifs accomplissaient toutes les tâches qui leur éviteraient de travailler le jour du repos.
- 27.65 Autre traduction : vous avez une garde.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.