Máté 27:1-26

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jézus Pilátus előtt^(A)

27 Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia. ² Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.

Júdás megbánja tettét^(B)

³ Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához, ⁴ és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.”

Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”

⁵ Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.

⁶ A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.” ⁷ Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket. ⁸ Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”. ^9-10 Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:

„Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”^[a]

Pilátus kihallgatja Jézust^(C)

¹¹ Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.

¹² De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.

¹³ Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”

¹⁴ Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.

Pilátus halálra ítéli Jézust^(D)

¹⁵ A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint. ¹⁶ Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak^[b] hívtak. ¹⁷ Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?” ¹⁸ Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.

¹⁹ Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”

²⁰ A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.

²¹ A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”

„Barabbást!” — válaszolták.

²² Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”

Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”

²³ „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.

De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”

²⁴ Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét^[c] az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”

²⁵ Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”

²⁶ Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.